Nagy levegőt véve - a kiegészítő biztosítások igazi esélye.
Ha valós áttörést szeretnénk, és olyan megoldást akarunk, ami a magánfinanszírozás széles körét vonja be a kiegészítő biztosításba és átláthatóvá teszi a magánellátás zömét, akkor szélesebbre kell nyitni a horizontot. Ehhez az kell, hogy legyen lehetőség a magánszolgáltatói számlák részleges elszámolására a közfinanszírozásban. Ebben a modellben a beteg saját döntéseként az erre akkreditált és NEAK-kal is szerződött magánszolgáltatókhoz fordulhat, akik piaci áron kezelik őket, és a beteg - akár éves felsőkorlát mellett - a benyújtott számlák után a kezelés közfinanszírozási térítésének egy hányadát (pl. kétharmadát) a NEAK-tól utólag visszaigényelheti. Hasonló megoldás egyébként Európa több országában (közelünkben pl. Ausztria) létezik, működik, és nem robbantja szét a társadalombiztosítási kasszát. Lényeges annak tisztázása, hogy az erre a finanszírozási modellre szervezett biztosítás kiegészítő biztosítás, mert az így nyújtott szolgáltatás finanszírozás nem duplikáló finanszírozás, hanem osztott, azaz kiegészítő finanszírozás. A javaslat számos előnnyel jár:
- Politikailag korrekt, mert a beteg csak saját választása alapján fizet (ahol fizet), és megmarad az ingyenes egészségügy lehetősége mindenki számára.
- Erősíti a szolidaritást, mert a magasabb jövedelműek így kisebb támogatást vesznek ki a közösből.
- Ez a modell szakmailag és pénzügyileg átláthatóvá teszi a magánszférát, valós képet kaphatunk a szektor teljesítményéről, megteremti az ellenőrzés alapját. (A magánszolgáltatókhoz közpénz is kerül, így megvan az ellenőrzés jogalapja.)
- Csökkenti a közszolgáltatásokra nehezedő nyomást, költségvetési forrás és fenntartási felelősség nélkül lehet kapacitást bővíteni.
- Fehéríti a szférát: nő a számla alapján nyújtott szolgáltatások tömege, és ez érdemben csökkent a hálapénz szerepét.
- Megteremti a reális szolgáltatás-kínálati alapot a kiegészítő biztosítások és az egészségpénztárak számára, így mozgásba hozza ezt a szférát. (közösségi védelem)
- Politikailag sikeres lehet, mert (1) a változás új jogokat ad az embereknek, és nem jogokat szűkít, (2) rövidülnek a várólisták, segít Magyarországon tartani az orvosokat, innovációkat és más ellátási kultúrát hoz a rendszerbe, (3) a reformban nincs politikailag szétlőhető "D nap" ami ellen tiltakozni, tüntetni lehet: folyamat van (ez szétteríti és érzékelési küszöb alá viszi a konfliktusokat).
- Gazdaságilag az E. Alap részéről is kockázat nélküli, mert a magas önrész kizárja a tömeges felesleges igénybevételt. (A beteg a privát árat fizeti ki a szolgáltatónál, de csak az NEAK ár kétharmadát kapja vissza, így az önrész nem 33%, hanem jóval magasabb, és a kisértékű visszatérítések kizárásával csökkenteni lehet az adminisztrációs terhet.) Mindemellett a számla szerinti vásárlás kiterjedése miatt jelentős adóbevétel várható, ami kompenzálja az esetleges többletkiadást az E. Alapban.
- A javaslat nagy előnye, hogy gyorsan, érdemi szakmai előkészítés nélkül megvalósítható. (Ehhez nincs szükség az ellátási csomag pontosítására.)
Minden értelemben ez a legkevesebb pénzügyi és politikai kockázatot jelentő javaslat, könnyű technikai megvalósítással.
Állami kiegészítő biztosító?
Újsághírekben, találgatásokban, konferencia megszólalásokban felmerül annak a lehetősége, hogy az állam akar kiegészítő biztosítást szervezni. Erre leginkább a kötelező kétszintű rendszerben lenne esély és nemzetközi példa, de fentebb írtam arról, hogy ez erősen korlátos realitás. Másrészt az állam általában nem jó piaci szereplő, ráadásul a társadalombiztosítás és az üzleti biztosítás nagyon eltérő logikájú és kultúrájú rendszer. (Az egyébként érdekes gondolatkísérlet lenne, hogy ha a NEAK üzleti biztosítást is szervezne, ennek a kultúrája vissza tudna-e hatni a kötelező egészségbiztosításra, javítva annak hatékonyságát, ügyfél-orientáltságát.)Az állam feladata ezen a területen alapvetően olyan szabályozási környezet megteremtése, ami lehetővé teszi általában a biztosítások, ezen belül is a kiegészítő és hibrid biztosítások terjedését. Aminek viszont látom realitását, az a technikai kiszolgálás központosítása. Amennyiben megvalósul a magánszolgáltatói számlák részleges elszámolhatósága a közfinanszírozásban, és erre épül rá egy piaci kiegészítő rendszer, annak lenne értelme, hogy az elszámolást a "NEAK II" mint clearing house végezze, és ez számolna el a betegekkel, illetve kiegészítő biztosítójukkal. Ez egyszerű és költséghatékony megoldás lenne, és így az állam egy intézményen belül kezelve az adatokat, teljeskörű képet kapna az egészségügy működéséről.
Összegzés
Összegzésként az alábbi alapvető állítások fogalmazhatók meg.- Magyarországon az ország gazdasági fejlettségéhez, kulturális, szociális pozíciójához képest nemzetközi összehasonlításban is magas a magánfinan-szírozás aránya.
- Ezen belül magas a közvetlen lakossági térítés (OoP) aránya, ennek megfelelően alacsony a szervezett magánfinanszírozás aránya.
- A kevés magánbiztosítások zöme duplikáló, párhuzamos biztosítás, érdemi kiegészítő biztosítás nincs Magyarországon.
- Az első 3 pont miatt Magyarországon gyengül az egészségügy területén a szociális biztonság.
- Kiegészítő biztosítást csak akkor lehet szervezni, ha megfelelő méretű szolgáltatási piac, azaz van költségmegosztáson alapuló szolgáltatás-tömeg egy országban, (co-payment, vagy önként választható többlet-szolgáltatás).
- Ennek feltétele az ellátási csomag szűkítő pontosítása, aminek megvalósításához alapos szakmai munka, politikai bátorság és társadalmi érés szükséges.
- A költségmegosztáson alapuló finanszírozás, a kiegészítő egészségbiztosítások érdemi növekedésének reális alapja a magánszolgáltatói számlák részleges elszámolhatósága a közfinanszírozásban.
- A magánszféra tisztításának, a kockázatkezelt magánfinanszírozás aránynak növekedésének reális esélye egy hibrid magán egészségbiztosítás, amely egy biztosításban kezeli a duplikáló biztosítást a közszféra többletszolgáltatásaival és a magánszolgáltatói számlák részleges elszámolhatóságát.
- A kiegészítő/hibrid biztosítások terjedésének feltétele a szféra támogatása, adókedvezményének egységesítése. (Lásd az MNB 180 pontját)
- Az állam feladata a magánfinanszírozású egészségügyi piacon elsősorban a piacfelügyelet és fogyasztóvédelem, a transzparencia megteremtése, és aktív részvétele maximum az említett clearing house funkcióban javasolt.
Kincses Gyula
egészségpolitikus
egészségpolitikus
