Szlovákia megoldja: szokatlan módon teszik rendbe az egészségügyet

‹ 1 2 3

A válaszai alapján számos megállapítása érvényes lehet a magyar egészségügyi rendszerre, azonban a rendszert feszítő érdekellentétek akasztják a változtatást.

Nem titok, hogy Magyarországon is óriási a stakeholderek száma az egészségügyben. Az egyik legerősebb a helyi politika, a városok vezetése és az egyes régiók politikusai. Ők márpedig azt mondják, hogy erre a kórházra, erre a szülészetre szükség van, még akkor is, ha nem biztos, hogy az intézményt fel tudják tölteni orvosokkal, szakápolókkal és betegekkel.

Ha nincs elég orvos egy osztályon, az eredményezi a túlórákat, a túlterhelést. Ebben az esetben pedig joggal merül fel a kérdés a biztosítottban, hogy szeretné-e, hogy olyan helyen operálják meg, ahol az orvos már a 18. óráját dolgozza le aznap. Én nem.

Ha a rendszert felnyitjuk a hatékonysági és minőségi szempontok alapján, akkor transzparenssé válik és 10 év után kitisztul.

Milyen lényeges különbség van még a magyar és a szlovák modell között, az egyik ilyen talán a több biztosítós modell megléte, ugye?

Van ennek előnye is és hátránya is. A több biztosítós modell hátránya, hogy egyszerre mindegyikkel meg kell egyezni. Magyarországon ez előnyt jelent, ugyanis rendszerszinten egyetlen biztosító tudna a leghatékonyabban működni, az állam azonban sok esetben nem a legjobb gazda.

Látható, hogy Magyarország más irányba fog elmenni, mint Szlovákia, ami az eltérő finanszírozói helyzetből fakad. Fontos látni, hogy ez a magyar irány végül drágább lesz, a magánszféra ugyanis elkezd jobban kiépülni, ami viszont annak a hátán épül egyre inkább fel, hogy az állami szektor egyre kevésbé kompetens.

Egyelőre Magyarországon a járóbeteg-ellátásban van nagyobb magántevékenység, azonban egyre erősebbé válik a magánkórházi kapacitás is. Ezeket az ellátásokat pedig a magyarok out of pocket kiadásból, zsebből finanszírozzák, ezért lesz drágább. Mert közben az emberek fizetik a járulékokat, amiből az állam finanszíroz egy olyan rendszert, amit egyre kevesebben fognak használni.

A jelek szerint az elmúlt években ez a folyamat felgyorsult, és innen megközelítve ez egy ördögi csapda.

Az állami rendszerben a minőség folyamatosan romlani fog, a kórházi dolgozóknak egyre kevesebb gyakorlatuk lesz, és egyre nagyobb lesz a különbség a magán és az állami szektor között. Mindennek az lesz a következménye, hogy az állam egy nagy kórházfelújítási programot indít, ami viszont nem fogja megoldani az alapvető problémát, vagyis hogy nem kell ennyi kórházi kapacitás. A value for money alapelve szerint a minőséget kell maximalizálni a költés racionalizálása mellett.

Ahogyan most leírta ezt a folyamatot, a legutóbbi 1-2 év alapján kijelenthetjük, hogy ez gyakorlatilag éppen most valósul meg Magyarországon. Akkor az irány már eldőlt Magyarországon?

A rendszer rendkívül komplex, ezért nem csoda, hogy így nyúlnak hozzá. Tízmillió magyar lakosról beszélünk, akiknek változni fog az ellátási igénye a következő 10-15 évben, ami változást kényszerítene ki az ellátórendszer profiljában. Ezzel kellene tervezni.

Ha viszont a magánszektor erősen kiépül, akkor abból az állami szféra a rövidebbet fogja húzni. Arról nem is beszélve, hogy a magánszektor jobban tud fizetni is, ezért azaz orvos, aki nem a külföldre vándorlást választja, az átmegy a privátszférába.

A finanszírozás közben nem változik, drága marad, az emberek, azok akik megengedhetik maguknak, pedig saját zsebből fizetik a privát ellátásukat. Arról nem is beszélve, hogy a privátszféra nem feltétlenül azon gondolkodik és dolgozik, hogy egyetemleges ellátást adjon, hanem szeretne a legprofitábilisabb részekre fókuszálni.

Jelent-e megoldást ebben a helyzetben a szektorsemleges finanszírozás, vagy az együtt kell járjon más reformlépésekkel?

Ez szintén veszélyes út, ugyanis a jelenlegi feltételek mellett olyan versenyhátrányt jelentene az állami szférának, amibe belerokkanna. Szlovákiában a privátszféra úgy működik, hogy nem feltétlenül új kórházat építenek, hanem az állami fenntartó átadja egy állami kórház üzemeltetését, amit nem tud gazdaságosan működtetni. Meghatározza a nyereség maximális szintjét és az ellátandó régiót. Innentől az a kérdés, hogy a magántulajdonos tudja-e működtetni nyereségesen. Kiderül, hogy 1-2 éven belül el tud-e érni érdemleges fejlődést, anélkül, hogy nem töltik fel uniós forrásokkal. Volt, amikor az új üzemeltető visszaadta az államnak, az állam pedig végül úgy döntött, hogy bezárja az adott intézményt. Lehet felújításokat, fejlesztéseket végrehajtani, de attól még nem lesz több orvos, nagyobb volumen és jobb minőség. Ki kell mondani, hogy nem az a feladatuk a kórházaknak, hogy mindent ellássanak.

Maradva a magyar kórházak gazdálkodásánál. Látva a feszült légkört a kórházigazgatók és a kormány pénzügyi vezetése, Állami Számvevőszék között, úgy tűnik, a kormány azonosítani akarja a problémát, nem?

Igen, jó irány, hogy azonosítani akarják a problémát, a szlovákok is így fogták meg, azt azonban le kellene szögezni, hogy mi ezzel a cél. Szerintünk a célnak annak kell lennie, hogy adott költés mellett a maximális minőséget kihozzuk a rendszerből és ennek érdekében milyen változtatásokat kell végrehajtani. Versenyre van szükség, a betegeknek áramlaniuk kell A-ból B-be, transzparenciát kell teremteni, amihez óriási mennyiségű adatra van szükség. Ez nem fog megtörténni egyik napról a másikra.

És azt is lássuk be, hogy nem kell ennyi főorvos a kórházakba, sokkal kevesebb struktúrarészre van szükség az intézményekben, ez pedig a jelenlegi rendszerrel szembemegy.

És ha az egészségügyi rendszertől várjuk a választ, akkor az nem lesz támogató. A feladat adott: aki bejön az ellátórendszerbe, az gyógyuljon meg, ne kelljen visszajönnie két hét múlva, hanem elsőre kapja meg a megfelelő ellátást.

Interjúsorozat az egészségügyről A Portfolio idén tavasszal interjúsorozatot indított útjára, melynek keretében a magyar egészségügy aktuális helyzetéről, kilátásáról, problémáiról, lehetőségeiről beszélgetünk a szektor képviselőivel, régiós kitekintéssel. Rajtuk keresztül kapnak az olvasók rálátást az egészségügy minden szegletére, így az állami- és magánellátás kapcsolatára, a fokozódó versenyre, a finanszírozásra, a huménerőforrás-helyzetre, és az innovációs tevékenységre. Emellett pedig külföldi egyedi- és országpéldákat is felvonultatunk. Az interjúk IDE KATTINTVA érhetőek el.

• Címkék:
• szlovákia,
• egészséggazdaság,
• egészségügy,
• állami egészségügy,
• egészségügyi interjú,
• kórház,
• makrogazdaság,
• csiki gergely,
• bcg,
• újlaki ákos

• A katalizátor: az orvosok elvándorlása.
• Diagnózis: túl sok a kórház.
• Mit tanulhat ebből Magyarország?.