Már csak egyetlen hatalom áll Donald Trump útjában – Meg fogják állítani?

Donald Trump amerikai elnök az elmúlt hetekben több alkalommal, több formában felszólított James Boasberg szövetségi bíró eltávolítására, aki vissza akarta fordíttatni azokat a repülőgépeket, melyeken a venezuelai Tren de Aragua bűnbanda feltételezett tagjait toloncolták ki egy kétes hírnevű, salvadori megabörtönbe. A vádak ellenére a kormányzat tagadja, hogy szembement volna Boasberg utasításával, aki átmenetileg blokkolta a háborús időkre szánt, külföldi ellenségekről szóló 1798-as törvény alkalmazását, mely nyomán a Trump-adminisztráció bírósági eljárás nélkül utasított ki több mint 200 bevándorlót az Egyesült Államokból. (Az ellentmondásos deportálás körülményeiről itt számoltunk be bővebben.) Egy fellebbviteli bíróság közben helyben hagyta Boasberg döntését.

Trump a Truth Socialön múlt héten "radikális baloldali hibbantnak", "bajkeverőnek" és "agitátornak" nevezte Boasberget, aki "nem NYERTE MEG az országos SZAVAZÁST (sokkal!), és nem NYERTE MEG MIND A HÉT BILLEGŐ ÁLLAMOT." Az elnök rámutatott,

ő csak azt hajtja végre, amire felhatalmazást kapott az amerikai választóktól.

Ezt a bírót, mint sok más korrupt bírót, aki előtt kénytelen vagyok megjelenni, el kellene MOZDÍTANI!!! NEM AKARUNK ELVETEMÜLT, ERŐSZAKOS ÉS DEMENS BŰNÖZŐKET, AZ ORSZÁGUNKBAN, AKIK KÖZÜL SOKAN ELMEZAVARODOTT GYILKOSOK

- szögezte le az elnök (kiemelések az eredeti alapján - a szerk.).

Erre felelve, John Roberts, a legfelsőbb bíróság konzervatívok közé sorolt elnöke ritka, óvatosan megfogalmazott nyilatkozatban állt ki Boasberg mellett.

Több mint két évszázada megállapítást nyert, hogy a vád alá helyezés nem megfelelő válasz egy bírói döntéssel kapcsolatos nézeteltérésre. A rendes fellebbviteli felülvizsgálati eljárás erre a célra létezik

- közölte Roberts.

Brandon Gill texasi képviselőt ez nem hatotta meg, hatalommal való visszaélés miatt még aznap, március 18-án benyújtotta a Boasberg alkotmányos vád (impeachment) alá helyezéséről szóló javaslatot a Kongresszusban.

Ezzel ő lett a hatodik bíró, akit a Trump-adminisztráció akadályozása miatt vonnának felelősségre,

ami a pozíciója elvesztésével fenyegetne.

Pechjére egyébként Boasberget dobta a gép, hogy felügyelje azt a pert is, amely a Trump-tisztviselők óriási botrányt kavart Signal-csoportja miatt indult.

Mike Johnson republikánus házelnök arról beszélt a héten, hogy a bírók elnöki rendeleteket blokkoló végzései áthágják a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, és szembemennek azzal, amire az amerikaiak szavaztak.

A szövetségi bíróságok felett igenis rendelkezünk hatáskörrel

- folytatta Johsnon a Kongresszusra utalva. "Mint tudják, megszüntethetünk egy egész kerületi bíróságot. Hatalmunk van a finanszírozásuk, a bíróságok és az összes többi felett. De kétségbeejtő idők kétségbeesett intézkedéseket követelnek meg, és a Kongresszus cselekedni fog" - jelentette ki Johnson, és noha egyesek ezt fenyegetésként értelmezték, a házelnök szerint nem ez volt a célja.

A párttársai által nyomás alá helyezett louisianai politikus az impeachment helyett inkább egy olyan törvényjavaslat mögé állt be, amely

megtiltaná a szövetségi bírósági rendszer legalján lévő kerületi bíróságoknak, hogy országszerte hatályos felfüggesztő végzéseket adjanak ki.

Trump-gyűlölő radikális baloldali őrültek?

Donald Trump soha sem fogta vissza magát, ha a vele vagy kormányzatával szemben eljáró bírók nem úgy értelmezték a törvény betűjét, mint ahogy azt ő szerette volna. Az elmúlt évtizedben jól ismert, bejáratott stratégiájává vált az igazságszolgáltatás hitelességének, jogszerűségének és függetlenségének aláásása – attól függetlenül, hogy az ellene indított perek mennyire voltak megalapozottak, illetve politikailag motiváltak vagy sem. Elnökként ezáltal számos olyan normát és tabut ledöntött, melyek a bíróságok függetlenségét voltak hivatottak szavatolni.

Már a 2016-os elnökválasztási kampányban "Donald Trump-gyűlölőnek" és "ellenségesnek" titulálta azt az amerikai születésű, mexikói származású bírót, aki a bedőlt Trump Egyetem ellen indított pert felügyelte, de hozzátette,

a mexikóiak a végén imádni fogják Donald Trumpot, amikor odaadom azt a rengeteg munkahelyet, oké?

(Azóta egyébként valóban növelte a népszerűségét a spanyolajkúak körében, bár azon belül a mexikói-amerikaiak az egyik legkitartóbb demokrata szavazók.)

Miután 2017-ben először beiktatták, Trump a muszlimtilalomként elhíresült intézkedését átmenetileg felfüggesztő jogászt "úgynevezett bírónak", ítéletét pedig "nevetségesnek" nevezte. (A legfelsőbb bíróság 2018-ban helyben hagyta a beutazási tilalom harmadik verzióját.)

Az egykori ingatlanmágnás 2020-ban kapcsolt rá igazán az igazságügyi rendszer csepülésére,

miután állítása szerint elcsalták az elnökválasztást, majd eredetileg 91 vádpontban, négy különböző ügyben bíróság elé állították – többek közt a Capitolium 2021. január 6-i ostromával összefüggésben, bár ítéletig csak a kevésbé fajsúlyos, hallgatási pénzes ügyben jutottak. A Trump szerinti "boszorkányüldözés" részeként egy New York-i polgári peres eljárásban pénzügyi csalásért vonták felelősségre, az eljáró bíróra pedig "kattantként" és "radikális baloldali demokrata ügynökként" hivatkozott.

De nemcsak az alsóbbrendű, állami vagy szövetségi bíróságok tagjai kapták meg a magukét Trumptól. 2015-ben konzervatív szempontból "szégyenteljesnek" és "csalódásnak" nevezte a legfelsőbb bíróság George W. Bush által kinevezett elnöke, John Roberts munkásságát, amiért a testület alkotmányosnak ítélte az Obamacare-t. Ezenkívül több ízben kritizálta a csúcsbíróság liberális szárnyához sorolt jogászokat, a néhai Ruth Bader Ginsburgöt vagy Sonia Sotomayort.

Roberts először 2018-ban adott ki egy Trump elfogultsági vádjaira reagáló közleményt,

melyben kijelentette, "nincsenek Obama- vagy Trump-bírák, Bush- vagy Clinton-bírák. Ami viszont létezik, az elkötelezett bírók rendkívüli csoportja, akik mindent megtesznek azért, hogy egyenlő módon igazságot tegyenek az előttük megjelenők számára. Ezért mindannyiunknak hálásnak kell lennünk a független bírói testületért."

Az elnök aztán 2020-ban sem kímélte a legfőbb bírói testületet, amiért napirendre sem vették a levélben leadott billegő állambeli voksok megsemmisítését célzó texasi keresetet az "elcsalt" voksolás nyomán. Trump az elutasítást úgy kommentálta akkor még a Twitteren, hogy

ez egy nagy és gyalázatos igazságszolgáltatási mulasztás. Az Egyesült Államok népét megcsalták, és hazánkat megszégyenítették.

Trump kapcsolata a legfőbb taláros testülettel aztán 2024-re mintha megjavult volna:

egyrészt egymás után szállították a konzervatívokat megörvendeztető ítéleteket – legyen szó az abortuszjogot szövetségi szinten garantáló Roe v. Wade precedens megdöntéséről vagy a kisebbségeket előnyben részesítő egyetemi felvételik alkotmányellenessé nyilvánításáról –, másrészt a republikánus zászlóvivőt érintő ügyeket is neki kedvezően bírálták el. Tavaly például széles körű immunitással (büntethetetlenséggel) ruházták fel a mindenkori elnököt, ha hivatali minőségében cselekszik, ami hatással volt Trump büntetőpereire is (ettől függetlenül, a szövetségi vádakat a szokásjognak megfelelően ejtették a megválasztása után.)

Az idei évértékelő beszéde után Trump láthatóan köszönetet mondott Robertsnek, ami rögtön spekulációhoz vezetett, de az elnök azt állította, azért fejezte ki háláját, mert a főbíró feleskette azelőtt pár héttel.

De hogy jönnek ehhez a bíróságok?

Trump eskütétele után nem sokat kellett várni az első lépésére, amelyet megakadályozott egy bíróság. A Washington Post összesítése szerint

eddig összesen több mint 140 pert indítottak a republikánus elnök intézkedései miatt,

és legalább 15 országos felfüggesztési végzést adtak ki. Ezek funkciója, hogy eltiltsák a kormányzatot egyes elnöki rendeletek végrehajtásától addig, amíg nem állapítják meg azok törvényességét és alkotmányosságát.

A Harvard Law Review egyébként összegyűjtötte, hogy az elmúlt évtizedekben mely adminisztrációt blokkolták legtöbbször. Az ifjabb Bush ellen hat, Barack Obama ellen pedig 12 végzést adtak ki nyolc-nyolc év leforgása alatt, míg

az első Trump-adminisztráció négy éve alatt viszont 64 alkalommal került erre sor.

Joe Biden lépéseit 14-szer akadályozta meg egy szövetségi bíró, azaz négy év alatt ugyanannyiszor, mint Trumpot a második ciklusa első két hónapjában. Mondhatnánk tehát, hogy az elsőfokon ítélkező kerületi bíróságok aránytalanul szigorúak Trumppal szemben, de akkor figyelmen kívül hagynánk azt a tényt, hogy habár szinte az összes elnök igyekezett és igyekszik kijjebb tolni a hatalma alkotmányos korlátait, a republikánus zászlóvivőre ez hatványozottan igaz.

Port kavart például J. D. Vance azon kijelentése, miszerint

ha egy bíró megpróbálná megmondani egy tábornoknak, hogyan vezessen le egy katonai műveletet, az törvénytelen lenne. [..] A bírók nem ellenőrizhetik a végrehajtó hatalom legitim gyakorlását.

A hangsúly persze a legitimen van – bár kérdés, kik állapítják meg egy intézkedés törvényességét, ha nem a bírók. Vance ebben a februári posztjában a konzervatív körökben nagy népszerűségnek örvendő, úgynevezett "egylényegű végrehajtó elmélet" (unitary executive theory) mellett szállt síkra, miszerint a törvényhozás, azaz a Kongresszus nem szabhat határt az elnök hatalmának, ami veszélybe sodorná a jegybank és más hatóságok, ügynökségek függetlenségét.

Az, hogy a bíróságok ellenőrizhetik a többi hatalmi ágat, 1803-ban került megállapításra a mind közül legfontosabbnak tartott Marbury v. Madison ügyben. Érdekes módon ekkor maga a legfelsőbb bíróság mondta ki, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerére épülő amerikai alkotmány betartatása érdekében saját feladata felülvizsgálni a többi hatalmi ág ténykedésének törvényességét.

A három ág ezáltal kölcsönösen ellenőrzi egymást:

a nép által választott törvényhozás felsőházának, a szenátusnak például meg kell erősítenie a szintén közvetlenül választott elnök által jelölt szövetségi bírók kinevezését, ám a Kongresszus az impeachment keretében eltávolíthatja mind az elnököt, mind a bírókat.

Persze azáltal, hogy pártpolitikailag közel sem semleges személyek jelölik és hagyják jóvá a bírók kinevezését, és mind a demokraták, mind a republikánusok határozott érdeke az ideológiailag kompatibilis jogászok magas pozícióba juttatása, az igazságszolgáltatást nemcsak Trump szokta elfogultsággal vádolni, sőt. Mint emlékezetes, a csúcstestület abortuszjoggal kapcsolatos ítélete után több demokrata is új tagok kinevezését sürgette a legfelsőbb bíróságba a konzervatív többség ellensúlyozása céljából (hisz az alkotmány nem írja elő, hány főből kell állnia a grémiumnak), míg Joe Biden tavaly az élethosszig tartó kinevezés helyett 18 éves mandátum bevezetését javasolta.

A három alternatíva

Mint előbb említettük, a Republikánus Párt berkein belül enyhén mondva sem nézik jó szemmel a Trump-adminisztráció menetelését megakasztó bírók tevékenységét, így ezt orvosolandó, felmerült az impeachment lehetősége is – mi több, a kormányzati hatékonysági hivatal (DOGE) állítólagos vezetője, Elon Musk a hírek szerint politikai adományokkal jutalmazta azon képviselőket, akik kiállnak az ötlet mellett.

Ez azonban két okból sem tűnhet a legjobb opciónak a republikánusok számára:

• egyrészt szembemegy azzal a szokásjoggal, melyre Roberts főbíró is utalt, miszerint az ítélkezési gyakorlata miatt a Kongresszus nem buktat meg bírókat. A legutolsó ilyen próbálkozásra 1805-ben akadt példa, amikor a föderalista szimpatizáns Samuel Chase legfelsőbb bírót akarta elmozdítani a demokrata-republikánus többséggel bíró törvényhozás. Miután a szenátusban nem ítélték el Chase-t, az a konszenzus született, hogy a jövőben az alkotmány szövegének megfelelően a bírók eltávolítását a "hazaárulás, vesztegetés, egyéb súlyos bűncselekmény és vétség" eseteire szorítják vissza.
• James Boasberg és a többiek alkotmányos vád alá helyezése azért sem lenne kifizetődő, mert

  a manőver szinte biztosan zsákutcába vezetne.

  A közjogi felelősségre vonást az alsóházban kell kezdeményezni egyszerű többséggel, ami még összejöhetne a szűk többségben lévő republikánusoknak, viszont az elítéléshez, illetve a sikeres elmozdításhoz már a felsőház kétharmadára, 67 szenátor beleegyezésére lenne szükség. Ennyit még akkor sem tudnának összeszedni, ha az összes, 53 republikánus szenátor áment mondana rá, az pedig valószínűtlen, hogy demokraták beálljanak az impeachment mögé. Nem csoda, hogy ez az ötlet a republikánus szenátorok vezetőjének, John Thune-nak sem nyerte el túlságosan a tetszését.

Marad még lehetőségként az, hogy

a Trump-kormány egyszerűen nem hajlandó végrehajtani a bíróságok utasítását,

amit J. D. Vance és más politikai szereplők is felvetettek. Erre Andrew Jackson elnök 19. század eleji példáját szokták felhozni, aki a legenda szerint nem teljesítette a legfelsőbb bíróság ítéletét egy amerikai indiánok és Georgia állam közötti vitában, majd annyit üzent a karhatalommal nem rendelkező főbírónak, lásson csak neki nyugodtan a döntés kikényszerítésének.

Bár Jackson esete ennél összetettebb, többen is arra figyelmeztettek, hogy Trump hasonlóra készülhet, ami az alkotmányos válság szélén táncoló Egyesült Államokat könnyedén valós krízisbe taszítaná. Ha a kormányzat elismerné, hogy tudatosan nem tesz eleget egy bírósági végzésnek, a törvényszék pénz- vagy börtönbüntetéssel fenyegethetné meg az illetékes tisztviselőket, más kényszerítőeszköz viszont nincs a tarsolyában.

Jóllehet a republikánus zászlóvivő korábban arról posztolt, hogy "aki megmenti az országát, az nem sért törvényt", múlt héten a Fox News-nak azt mondta,

nem szegülne szembe egy bírói utasítással, "olyat nem lehet tenni".

Ám hozzátette:

nagyon rossz bíráink vannak. Ezek olyan bírák, akiket nem szabadna engedni. Azt hiszem, egy bizonyos ponton meg kell nézni, hogy mit teszünk, ha van egy elvetemült bíró.

Harmadik lehetőségként tehát szó lehet arról, ami a Mike Johnson házelnök által említett tervezetben szerepel: megtiltanák az összesen 677 elsőfokú, szövetségi kerületi bíróságnak, hogy országszerte hatályos átmeneti felfüggesztést adjanak ki, így jóval nehezebb lenne országosan, rögvest elgáncsolni egy-egy vitatott elnöki rendeletet például. Kerületi bíróságok (district courts) a perben érintettekre kiterjedő blokkolást még végezhetnének, de az univerzális felfüggesztés a 13 másodfokú, azaz körzeti (circuit court) és a legfelsőbb bíróság (supreme court) privilégiumává válna. Az alkotmány értelmében egyébként valóban a Kongresszus hatásköre az alsóbb szövetségi bíróságok szabályozása, ahogy azt Johnson ki is fejtette.

Jamie Raskin demokrata képviselő természetesen nem volt elragadtatva a felvetéstől, szerinte ugyanis Trumpot azért sújtják a végzésekkel, mert "szörnyű, felelőtlen és törvénytelen módon megsérti az emberek jogait."

Nyerésre állunk a bíróságokon. Határozottan meg kell védjük az igazságszolgáltatás integritását

- vélekedett a marylandi politikus.

Ennek ellenére azonban a CBS összeállításából kiderül, hogy

a kerületi bíróságokon egyre gyakrabban és gyakrabban előkerülő országos felfüggesztések a demokratákat is zavarták, amikor ők voltak hatalmon,

és ők is tettek reformjavaslatokat. A mostani állapot egyik hátránya, hogy a hivatalban lévő elnök ellenzői rendszerint "bíróshoppingolnak", azaz direkt olyan törvényszéken nyújtják be kérelmüket, ahol biztosra veszik, hogy pozitív elbírálásban lesz részük. A Harvard Law Review szerint például Biden egyes intézkedéseit kizárólag republikánusok által kinevezett bírók blokkolták, míg Trump első elnöksége alatt a végzések 92%-át jegyezte demokrata elnök jelöltje.

Trump egyik rendelete kapcsán, mely korlátozta volna a születési jogon járó amerikai állampolgárságot, egyébként épp azt kérte az adminisztráció a legfelsőbb bíróságtól, hogy szűkítse a kerületi bíróság átmeneti felfüggesztését a 22 felperes, demokrata vezetésű államra – bár ez esetben ez valószínűleg káoszt eredményezne, hiszen államonként különbözne az ott született gyermekeknek járó állampolgárság meghatározása.

Hogyan tovább?

A 2026 novemberében esedékes félidős kongresszusi választásig borítékolható, hogy a második Trump-elnökség egyetlen fékét és ellensúlyát az igazságszolgáltatás fogja jelenteni, így

kérdés, miképp változhat a Fehér Ház és a legfelsőbb bíróság egyelőre háborítatlan viszonya, és utóbbi mennyire lesz hajlandó gátat szabni a republikánus adminisztráció lépéseinek.

A kormányzat egyértelmű lehetőséget lát a 6-3 arányban konzervatív többségű testületben (melyből három bírót maga Trump nevezett ki), az áldásuk segítségével pedig szeretné a lehető leginkább kiszélesíteni a jogkörét. Arról már beszámoltunk, hogy

• egyik céljuk az elnök zár alá vételi jogának a jóváhagyása, miszerint a Fehér Ház nem köteles elkölteni a "pénztárcát ellenőrző" Kongresszus által, törvényben előírt pénzeket;
• valamint szeretnék, hogy az "egylényegű végrehajtói elmélet" értelmében jogszerűnek nyilvánítsák azon tisztviselők és közszolgák elbocsátását, akiket a törvények értelmében csak indokolt esetben, eredménytelenség, kötelességmulasztás vagy hivatali visszaélés miatt rúghatna ki az elnök.
• A bevándorlás kapcsán ebbe a sorba illik a külföldi ellenségekről szóló törvény békeidőben történő alkalmazása is, amire hivatkozva Trump Salvadorba utasított ki állítólagos bandatagokat. "Tényleg arra akarjuk kényszeríteni a bíróságot – végső soron a Legfelsőbb Bíróságot–, hogy foglaljon állást" - nyilatkozta az Axiosnak egy kormányzati tisztviselő.

Habár semmi sincs kőbe vésve, a csúcsbíróság tagjai közül az etikai botrányokba is keveredett Samuel Alito és Clarence Thomas bírók tűnnek a leginkább partinak e téren, a libertárius elhajlásokkal rendelkező Neil Gorsuchra és a botrányba fulladt meghallgatásáról emlékezetes Brett Kavanaugh-ra pedig szintén jó eséllyel számíthat a Trump-adminisztráció.

A bajszát korábban Trumppal összekötő, konszenzusépítést és "fontolva haladást" preferáló elnök, John Roberts azonban még okozhat meglepetéseket, ahogy a legutóbbi Trump-kinevezett, Amy Coney Barrett is. Kettejüket a konzervatív szárny institucionalistább tagjai közé szokás sorolni, akik nem minden áron rúgnának fel évtizedes precedenseket. Noha a legjelentősebb kérdésekben a konzervatív társaival szavazott, Barett például az elnök mentelmi joga kapcsán is fogalmazott különvéleményt, melyben a kevésbé széles körű értelmezés mellett tette le a garast.

Barrett pár hete ráadásul kivívta az online Trump-hívők haragját,

miután Roberts-hez és három liberális kollégájukhoz csatlakozva kötelezte a kormányzatot, hogy folytassa a külföldi segélyek kifizetését – a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) felszámolása közepette. Jobboldali influenszerek sora ezután az X-en szállt bele Barrettbe, akit többek közt azzal vádoltak, hogy áruló, és igazából demokrata, csak titkolja.

Amy Coney Barrett was a DEI appointee. pic.twitter.com/9uPAXmeBd8

— Laura (Loomer) March 5, 2025

She is evil, chosen solely because she checked identity politics boxes. Another DEI hire. It always ends badly. https://t.co/UBAQWivv9r

— Cernovich (@Cernovich) March 5, 2025

Gonosz, és kizárólag azért választották, mert megfelelt az identitáspolitikai jelölőnégyzeteknek

- írta Mike Cernovich konzervatív aktivista, azt firtatva, hogy szerinte csak a "DEI", azaz a sokszínűség, méltányosság és befogadás elvei miatt került pozíciójába a hétgyermekes, mély katolikus hitű jogászprofesszor, aki két haiti gyermekét örökbe fogadta.

Az elnök mindazonáltal újságírói kérdésre kijelentette, "okosnak" és "jó embernek" tartja Barrettet, és nem hallott az ellene felhozott vádakról.

Meglátjuk, hogy a legfelsőbb bíróság Trump-elnökség jövőjét meghatározó, kulcsfontosságú ítéletei miatt éljenezni vagy bosszankodni fognak az elnök és támogatói.