Magas kamatok, az inflálódó lakossági megtakarítások állampapírba vándorolnak, a költségvetési hiány mellett egyre kevésbé valószínű, hogy gazdaságfejlesztési fókusszal nagy összegek érkeznek az állami hátterű befektetési alapokon keresztül. Hova teszik a pénzüket a magánbefektetők? Milyen a jelenlegi hazai befektetési környezet?
Ez az év alapvetően a fixed income jellegű befektetések felfutását hozta, egyébként nem csak a hazai, hanem a nemzetközi piacokon is. Rég volt olyan helyzet – ami már 2023 elején érzékelhető volt – amikor a befektetői hangulat a hosszabb távú hozamok tekintetében is nagyobb valószínűséget adott annak, hogy a kötvényhozamok megverik a részvény típusú befektetéseket. Ehhez képest okozott pár meglepetést év közben néhány eszközosztály, pár technológiai részvény, vagy akár az olyan alternatív eszközök is, mint a kripto, amik bőven verték a kötvényhozamokat.
Ráadásul sok évtizedes tapasztalat, hogy
hiába ugranak nagyot magas inflációs környezetben a kötvényhozamok, valós reálhozamot csak rövid, átmeneti időszakra biztosítanak és a pénzromlás továbbra is jól szelektált, de legalább részben magasabb kockázatú eszközökkel kerülhető el.
A hazai piacon ráadásul még inkább felülsúlyozottak a kötvénybefektetések, még a kötvényalapok is váratlanul kiugró hozamokat voltak képesek elérni, viszont nem valószínű, hogy ez megismételhető lesz a közeljövőben, legalábbis a költségvetés biztos belerokkanna, hiszen a megemelkedett kamatterheket egyelőre szinte kizárólag az államháztartás viseli, akár saját adósságfinanszírozása keretében, akár a magánszféra kamattámogatásának formájában. Ezért ez az év biztos, hogy egyedi volt és innentől újra változó környezetre kell felkészülni.
A nehézkesebb forráshozjutás, az általános keresletcsökkenés sok vállalkozásnál idézhet elő átmeneti vagy súlyosabb gondokat. Befektetői oldalról, felvásárlási szempontból mennyire kedvező időszak ez, lehet a zavarosban halászni, vagy a megnövekedett kockázatok miatt inkább az óvatosság kifizetődő?
Szívesebben fogalmazok úgy, hogy tisztul a kép, mintsem, hogy zavarosak a viszonyok. Az egy százalék körüli kamatkörnyezet pont, hogy mindent elfed, nincs kockázata a rossz beruházásnak, a rossz költségstruktúrának, a rossz hatékonyságú gazdálkodásnak, mert bármi olcsón finanszírozható. Ráadásul amikor nem csak olcsó a pénz, hanem folyamatosan ömlik is a piacra – bárkinek utána dobják a finanszírozást azok a szereplők, akiknek muszáj költeni –, így bármilyen lejáró hitel olcsón refinanszírozható, vagy bármilyen felélt tőkebefektetés után behúzható egy újabb tőkebefektetés, akár magasabb értékelésen is.
Az, hogy ennek egy időre vége, pont a tisztánlátást segíti, pontosabban fel lehet mérni, hogy milyen befektetésnek vagy beruházásnak van értelme, milyen költés termeli ki ténylegesen a költségeit, mely vállalkozás működőképes, mi az, amit még rendbe lehet tenni és mi az, ami már eleve menthetetlen volt, csak a folyamatos pénzpumpálással lehetett mozgásban tartani, ezért úgy tűnt, mintha életképes lenne.
A magunkfajta befektetők számára, akik nem a pénzdömping biztosította folyamatos felértékelődést tekintjük alapvető üzleti modellnek, hanem a tényleges teljesítőképesség alapján igyekszünk befektetési célpontokat szelektálni és vállalkozásokat építeni, valójában a mostani akár ideális induló állapot is lehet.
Mennyire eltérő a magyar helyzettől a régiós, európai vagy globális piac? Az OXO Technologies nemrég váltott székhelyet, részben azzal a céllal, hogy becsatornázhassa azokat a befektetőket, akik elkerülik a magyar piacot. Mik az elmúlt időszak tapasztalatai, mennyivel aktívabb a nemzetközi befektetői piac?
A nemzetközi piacokon hamarabb megértik, hogy a mi iparágunk akkor is 8-15%-os befektetői hozamokat célzott meg – ráadásul euró vagy dollár alapon –, amikor a kötvényhozamok még a láthatatlan tartományban tartózkodtak. Ezért, ha valaki mostanság felül is súlyozza a portfóliójában a kötvényeket, tisztában van vele, hogy valós reálhozamokat még mindig olyan alternatív eszközök segítségével érhet el, amelyek eleve kétszámjegyű befektetői hozamot biztosítanak, magasabb hozamkörnyezetben ráadásul nyilván inkább a sáv felső határához közel.
Másrészt az is adottság, hogy a nemzetközi piacokon nem érvényesül ilyen mértékben az államháztartás finanszírozási igényének olyan brutális elszívó hatása, mint azt itthon tapasztalni lehet, ráadásul eleve nem is olyan szűk a likviditás és nem annyira korlátosak a magánmegtakarítások, mint a hazai befektetési piacon. Ezért részünkről logikus és természetes döntés volt továbblépni a nemzetközi befektetői piacok felé és továbbra is tartani fogjuk magunkat ehhez a stratégiához.
Egy McKinsey kutatás szerint 2021-ig az európai piac a korábbiaknál gyorsabban termelte ki magából az unikornisokat, az EU pedig azóta létrehozta a European Tech Champions Initiative-ot, melynek célja, hogy további forrásokhoz juttassa a nemzetközi terjeszkedés előtt álló európai cégeket. Mennyire lehetnek képesek az ilyen állami kezdeményezések ellensúlyozni a forráshiányt?
Tartok tőle, hogy az unikornisok fogalomköre könnyen hasonló sorsra juthat, mint amire a subprime hitelezés vagy a CDO-k jutottak a másfél évtizeddel ezelőtti globális pénzügyi válság idején. A vállalkozásfejlesztés irányadó mérőszámának önmagában azt tekinteni, hogy ki tud minél magasabbra pumpált értékelés mellett minél több tőkét bevonni, és teljes egészében figyelmen kívül hagyni ezeknek a vállalkozásoknak a bevételtermelő képességét, önfenntartó üzleti modelljének a meglétét, általában a fenntarthatóságát és életképességét, szerintem olyan vadhajtása a technológiai befektetések világának, aminek vajmi kevés köze van már innovációkhoz és technológiai fejlődéshez és alapvetően a korlátlan pénzbőség időszakából eredeztethető.
A 2021-es kiugró számok nyilvánvalóan a covid idején folytatott extra pénzszórás eredményei, amit végképp nehéz lenne fenntartható trendnek tekinteni.
Izgalmas lesz majd visszanézni a statisztikákat, hogy a korábbi időszak unikornisai közül hány hasalt el vagy mekkora hányadának konszolidálódott az értékelése bőven a milliárd dolláros vagy eurós szint alatt.
Nem gondolom, hogy a jövőben ez kellene, hogy a meghatározó célja legyen a technológiai befektetések világának, részemről preferálnám a fenntartható technológiai innovációk előnyben részesítését. Mi az első kisebb angyal alapunk befektetett tőkéjét úgy négyszereztük meg 5 év alatt, hogy egyetlen unikornist sem neveltünk ki a portfólióból, viszont működő cégeket hagytunk magunk után és közben látványos befektetői hozamot is tudtunk biztosítani. Én a jövőre nézve is ezt a fajta befektetői stratégiát tekinteném irányadónak és már azt is elegendőnek tartom, ha állami vagy uniós kezdeményezések ezt nem nehezítik, vagy lehetetlenítik el.
Melyek azok az iparágak, ahol a legnagyobb visszaesésre, fókuszvesztésre lehet számítani és melyek lehetnek a válságálló szektorok, ahová a befektetők menekülhetnek?
Az aktuális iparági trendek nem könnyítik meg azzal a helyzetünket, hogy ki lehetne előre jelölni nyertes és vesztes szektorokat. A digitalizáció és a mesterséges intelligencia, az energiaátállás és fenntarthatóság szinte minden iparágat átalakítanak, legyen az pénzügyi vagy egyéb szolgáltatószektor, turizmus, kereskedelem, ipar vagy maga az energiaszektor. Iparágakon belül lesznek győztesek és vesztesek, és az egyes cégek alkalmazkodóképessége fogja meghatározni, hogy ebből a felgyorsult átalakulásból ki tud előnyre szert tenni.
Elmúltak azok az idők, amikor elég volt eszközosztályokat vagy iparágakat kiszemelni és már ezzel vonzó hozamokra lehetett szert tenni. Az a helyzet, hogy
egyre kevésbé spórolható meg az aprólékos elemző munka és a professzionális egyedi befektetési döntések, az indexkövető passzív ETF-ektől pedig az aktív portfólió menedzserek újra vissza fogják hódítani a piacot.
Címlapkép forrása: Mudra László
A cikk megjelenését az OXO Technologies Holding támogatta.
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
