Évtizedeket ugrana nagy tervével a Főtáv.
Egyre aktuálisabb a kérdés: hogyan befolyásolja a klímaváltozás a Főtáv működését? A történet egyszerű: a klímaváltozás miatt a jövőben várhatóan kevesebb fűtési energiára lesz szükség, mint napjainkban; ez a hatás már ma is érzékelhető. A felmelegedés és a rövidebb fűtési időszakok miatt durván 30 megawattnyi hőenergiával kevesebbet adunk el évről évre, ennek ellenére 2016 volt az első olyan év, amikor a vállalat nem szűkült, hanem bővült. A felmelegedés következményeként el nem adott hőt új fogyasztók megszerzésével tudjuk pótolni, köztünk egyaránt találunk magán ügyfeleket és közintézményeket. A lakáspiac fellendüléséből is profitálhatunk, bár sok múlik azon, hogy az építés pillanatában rendelkezünk-e az adott helyen vezetékkel.
Azt is felmértük, hogyha ebben az ütemben melegszik a környezetünk, akkor a fűtés mellett még valamit csinálnunk kell. Ez pedig értelemszerűen a távhűtés. Látjuk, hogy az emberek boldogan szerelik fel a klímaberendezéseket a házak homlokzatára, amivel tovább rontják a Föld egészségi állapotát. Előbb-utóbb társadalmi igény lesz a hűtött környezet biztosítása, amihez viszont energiahatékony, környezetbarát központi struktúrák kellenek. A Főtáv erre készül, ehhez alakítja ki azokat a műszaki megoldásokat, amelyek alkalmasak lehetnek akár egy lakás, akár egy nagyobb ingatlan hűtésének biztosítására. Azt gondoljuk, hogy bizonyos nagyobb épületek központi hűtése költséghatékonyabb és környezetbarátabb, mint a termek egyenkénti klimatizálása.
Milyen tervek vannak a fűtési/hűtési rendszer rugalmasságának növelésére?
Jelenleg mintegy 4000 hőközpontot kezelünk a városban, ezek olyan műszaki egységek, amelyik eldöntik, hogy folyjon, vagy ne folyjon a használati meleg víz vagy fűtővíz egy lakóházban vagy közintézményben. Ebből már most közel 1000 darab távfelügyelt, de a tervek szerint három év múlva mind a 4000 az lesz. Ez azért fontos, mert így emberi kéz érintése nélkül tudjuk majd szabályozni a fűtést és a hűtést szerte a város különböző részein. Ezek Magyarországon gyártott, magyar cégek által kifejlesztett műszaki egységek, melyek rendkívül költséghatékonyak és európai mércével mérve is egyedülállók.
Milyen változások történtek a társaságnál az új stratégia megvalósítása érdekében?
A szervezet belső átalakítása az egyik legfontosabb feladatunk volt, ugyanakkor azért nagyon semmit sem kellett felforgatni, inkább újra kellett rendezni a készletet, ami már amúgy is rendelkezésre állt. Korábban ez a mammut nem volt rá képes, hogy évente 30 MW-nyi új fogyasztót a rendszerbe integráljon, amihez a fejekben is változásokra volt szükség.
Úgy vélem, egy a korábbinál komplexebb, hosszabb távú gondolkodással, illetve az ennek nyomán végrehajtott átalakítással a piacon 40 százalék körüli részesedéssel bíró távfűtő mammutot egy viszonylag gyorsabb mozgású korszerű elefánttá lehet varázsolni. Ahhoz ugyanis, hogy sikeresek legyünk a piacon, elengedhetetlen, hogy az ügyféligényekre és változásukra a lehető leggyorsabban tudjunk reagálni. Ha erre nem vagyunk képesek, lemaradunk.
Szót kell ejteni a munkaerőhelyzetről is; miközben sok vállalat panaszkodik munkaerőhiányra, addig - bár a jelentés minket is érint - ez a jelenség nálunk nem ért el krónikus méreteket, sőt, sikerült a hazai versenyszférából átcsábítani munkatársakat, és Nyugat-Európából is tudtunk igazolni - részben visszahozni - kollégákat, felsőfokú műszaki végzettségű munkatársakat is. A szervezeti átalakítás részeként egy nagyon jó műszaki menedzsment felépítése is célunk.
A szabályozási környezet változása hogyan hathat a távhő elterjedésére?
A saját napi munkánk kapcsán nagyon sok impulzust adunk a törvényalkotóknak, erre néha választ is kapunk és vannak kézzel fogható sikereink is. A Főváros augusztusi közgyűlése értékelte a törekvésünket, hogy az állami, önkormányzati szektort szeretnénk mindenféleképpen távhőre átkapcsolni, ezért egy külön rendeletet hozott a kiemelt és külön kezelt fogyasztókra, akiknek komoly kedvezményeket adhatunk. Nagyon szeretnénk, ha a jogalkotás felzárkózna mögénk, és azt mondaná, hogy bizonyos városrészeket vagy bizonyos méretű épületeket csak távhővel lehetne ellátni - erre számos európai példát lehet hozni. Szerencsére szabályozási téren vannak kézzel fogható sikerek is.
Számunkra természetesen mindig az árszabályozó rendeletek a legfontosabbak, már csak azért is, mert 2020-22-ig az állami szektor a távhő-támogatási rendszert az EU-s normáknak megfelelően vélhetően ki fogja vezetni, erre pedig fel kell készülnünk. Jelenleg a legnagyobb kihívás számunkra az, hogy a belső hatékonyság és a profittermelő képesség növelésével néhány év múlva az állami támogatást ki kell váltanunk.
Összességében milyen várakozásokkal tekint a következő évtizedek elé?
Azt hiszem, roppant izgalmas 15-20 év jöhet a budapesti távhőszolgáltatás életében, nem beszélve a számos kedvező környezeti, társadalmi hatásról. Ha a jogszabályalkotók is támogatni fogják a távhő térhódítását, tervezett beruházásainkkal a következő 10 évben egy 30 éves ugrást hajthatunk végre. Amennyiben minden tervünk megvalósul, akkor szmogmentes várossá válik Budapest és nagyot léphet előre az életminőségi rangsorokban is.
Címlapi és belső képek: Todoroff Lázár
