A sorkatonaságot fontolgatják az EU-ban, megvizsgálták a lehetőségeket

Bár a hidegháború utáni időszakban sokáig úgy tűnt a nyugati világban végleg lejárt a sorkatonaság ideje, a hosszúra nyúló ukrán háború miatt néhány ország már most visszaállította a kötelező szolgálatot. Az EP nemrég arról készített tanulmányt, hogy ennek visszavezetése hogyan járulhatna hozzá az unió védelméhez.

Egyelőre az EU-nak semmi ráhatása nincsen az ilyen jellegű szabályozásra, hiszen a védelem a nemzeti kompetenciák közé tartozik. Ebből adódóan elég eltérő, hogy egyes országokban, hogy válogatják össze a sorkatonákat, milyen kompenzációt kapnak, és mennyi időre kell bevonulniuk. Ezzel együtt a jelenlegi 9-ről, az év közepére 10-re növekszik azon tagállamok száma, amelyeknél van kötelező sorozás:

• Ausztria, 15500 fő, 6 hónapra
• Ciprus, ~9000 fő, 14 hónapra
• Dánia, 4700 fő, 4-12 hónapra
• Észtország, 3800 fő, 8-11 hónapra
• Finnország, 22000 fő, 5,5-11,5 hónapra
• Görögország, 50400 fő, 9-12 hónapra
• Lettország, 460 fő, 11 hónapra
• Litvánia, 3800 fő, 9 hónapra
• Svédország, 4000 fő, 9-15 hónapra
• Horvátország, 5000+ fő, 2 hónapra, 2025 közepétől

A horvátoknál az eredeti terv szerint már január elsejétől ment volna az új program, náluk még az anyagi feltételek sem rosszak, mivel hivatalos tájékoztatásuk szerint a képzésért 2200 eurót, tehát mintegy 900000 forintos kompenzációt kapnak 2 hónapért. Bár az elérhető bérek inkább tájékoztató jellegűek, ennél csak a dánok fizetnek többet, és a legtöbb országban fele-harmad ennyi a bérezés.

A jelenlegi becslések szerint, az intézmény - relatíve limitált formájának - visszavezetése több mint 66 millió euróba (27 milliárd forintba) fog kerülni Horvátországnak, de nem ők az elsők, akik az orosz fenyegetésre reagálva így tesznek.

Litvánia mindössze 8 év szüneteltetés után, 2015-ben aktiválta újra rendszerét. Őket követte 2017-ben Svéd- majd 2023-ban Lettország.

A sorkatonai szolgálat persze országonként változóan járul hozzá az aktív sereg erőihez, tipikusan egyharmadát, vagy felét teszi ki, de például a lettek és litvánok apróbb seregeinek még inkább csak töredéke baka, míg az egyik legátgondoltabb kötelező szolgálattal dolgozó Finnország aktív fegyveres haderejének mintegy 90%-át sorkatonák adják.

A finnek kiképzése három különböző időintervallumba sorolja a behívottakat, fizikai képességeik és preferenciáik alapján:

1. 165 napig szolgálnak, akik csak az alapvető, gyalogos kiképzést kapják.
2. 255 napig, akiket az alapok mellett valamilyen speciális feladatra is kiképeznek, illetve azok is, akik nem fegyveres kiképzésben vesznek részt.
3. 347 napig pedig azok, akiket tiszti, altiszti képzést kapnak, illetve azok a katonák, akik a fizikailag legmegterhelőbb műveletek elvégzésére vállalkoznak.

Azok, akik elvégezték sorkatonai szolgálatukat, vagy egy egységhez sorolódnak, és rendszeres frissítő kiképzések mellett azonnal aktív szolgálatra foghatók, vagy a kisegítő tartalékos erők részévé válnak, akiket további képzés után lehet csak hadrendbe állítani.

Bár a finn haderőre előszeretettel hivatkoznak úgy, hogy az 5 milliós lakosságához képest egy valóban aránytalanul nagy 1 milliós haderőt tud kiállítani, a valóság az, hogy a frissebb felmérések szerint "csak" egy 260 ezres sereget tudnak felvonultatni, amivel még mindig az EU második legnagyobb embererejével bírnak.

Bár az USA katonai képességeihez, eszközparkjához, és műveleti összehangoltságához nyilván nem hasonlíthatóak az európai erők, katonából gyakorlatilag többet tudna felvonultatni az EU, mivel a NATO vezető ereje 1,4 millió aktív katonával, és 840 ezer tartalékosával, némileg elmarad a 2,4 milliós összesített európai állománytól.

Emberhiány

Mint az ismeretes egy korábbi Bruegel-Kiel elemzésből, Európának elvileg 300 ezer amerikai katonához megfelelő harci erővel kéne rendelkeznie ahhoz, hogy elrettentsen egy esetleges orosz támadást. Ehhez vagy rendkívüli módon meg kéne növelni a koordinációt a tagállami seregek közt, vagy több pénzt beleölve, egy nagyobb erőt kiállítani, ami ellensúlyozni tudja a technológiai és taktikai hiányosságokat.

Főleg ez utóbbiban segítene a sorkatonaság, amit manapság nem úgy kell elképzelni, mint ahogy az Angyalbőrben című sorozat felvételein volt látható. Bár a nem önkéntes jelleg, és a tipikusan alacsony kompenzáció mellett jogosan feltételezhető az, hogy az ilyen rendszerben kiképzett katonák közel sem lesznek olyan ütőképesek, mint a tudatosan erre a pályára készülő emberek, a finn modell itt is jó iránymutatást adhat.

Létezik ugyan önkéntes-sorsolásos kiválasztási technika is, de a finneknél kiválóan működik a "szelektíven kötelező" modell, ahol a motiváció, a testi képességek és már meglévő képzettségek alapján döntik el kinek kötelező beállni, és onnantól milyen feladatokat kell elvégezni.

Természetesen abban, hogy relatíve keveseknél hiányzik a motiváció nagyban segít az oroszok által kirobbantott 1939-es téli háború emléke, és az 1340 kilométeres határszakasz a két ország közt. Bár a közös, európai öntudat közel sem képvisel ekkora erőt, az utóbbi válságosnak nevezhető évek hatására, ez is kialakulóban van, és egyes történészek szerint, már a pacifizmussal nevelt németek körében is átfordulni látszik a Bundeswehr elfogadottsága.

Mi több, a szerdán végre napvilágott látott, várható német kormány koalíciós dokumentumában már szerepel is, hogy újraindítják a toborzást. Bár egyes értesülések szerint a CDU amellett érvelt, hogy rögtön a 2011-ben felfüggesztett sorkatonaságot állítsák vissza, az SPD javaslatára egy még tavalyi tervezet alapján,

fél éven belül elindulhat a német sereg számainak létszámfejlesztése, eleinte önkéntes alapon.

Az mindenesetre elég valószínű, hogyha bármiféle tagállami sorozásra tenne javaslatot az EU, akkor a volt finn köztársasági elnök, és Ursula von der Leyen jelenlegi főtanácsosának, Sauli Niinistonak októberi jelentésére is nagyban támaszkodni fognak, amelyben a skandináv "totális védelem" doktrinájának fontosságára hívják fel a figyelmet.

Össztársadalmi megközelítés

A Finnországban már jórészt megvalósított koncepció szerint kapcsolatot kell teremteni a katonai és a civil elhárítás szférái közt. A sorozást nem pusztán a fegyveres erők toborzására lehetne használni, hanem katasztrófaelhárításra, kritikus infrastruktúrák karbantartására és kibervédelmi feladatokra is felkészíthetné azokat, akik valamiért nem tudnak, vagy nem akarnak részt venni a konkrét katonai szolgálatban.

A közös munkán keresztül nemcsak egy haza iránti szélesebb társadalmi elkötelezettséget lehet kiépíteni, hanem olyan mechanikai és digitális képzettségek is megszerezhetőek, amik a civil életben is rendkívül hasznosak lehetnek, különösen most, hogy várhatóan az EU méginkább az ilyen magas hozzáadott értékű munkahelyek teremtésében válik érdekelté a versenyképességi elhatározások miatt.

Ennek megfelelően, míg a finnek kisegítő tartalékos kötelékébe tartozó civilek jó része magas szaktudású gépész vagy szerelő, hozzájuk hasonlóan már Észtországban és Dániában is a sorkatonai szolgálat részévé tették a kibervédelemre fókuszáló programokat. Emellett az Európai Parlament már korábban arra kérte a tagállamokat, hogy

minden unios delegációban legyen a valamilyen eszköz vagy személyzet a külföldi információmanipulációs és beavatkozási (FIMI) támadások elleni védelemre.

A bizalmas adatok megvédésén túl ez azért is fontos, mert bár katonai konfliktusról nincsen szó az EU és Oroszország közt, azt nehéz kétségbe vonni, hogy az oroszok olyan hibridháborús tevékenységeket folytatnak Európa ellen, amik a politikai megosztottságot segítő aprómunkától, egészen a civil infrastruktúra elleni hekkertámadásokig és szabotázsakciókig terjed.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images