Íme a nagy kép
Vecsei Miklós már egy augusztusi lapinterjúban is döbbenetes számokat mondott a magyarországi cigányság helyzetéről, és ezt kedden az Emberi Erőforrás Operatív Program előrehaladásáról szóló pécsi konferencián tovább bővítette. Előadásában újra sürgette, hogy a hátrányos helyzetű, jellemzően cigány gyermekek első 1000 napjában minél többet meg kell adni nekik és nem felülről vezérelt pályázati rendszerekre van szükség, hanem helyi jó példák kialakítására és meghonosítására. Sok cigány kisgyerek ugyanis napi szinten látja a szüleitől az áramlopást és könnyen lehet, hogy egy 300 gyermekes településen azért hiányoznak a gyerekek az iskolából, vagy nem érnek oda időben, mert 700 kóborkutya járja az utcákat.
Mielőtt azonban néhány további megdöbbentő élethelyzetet is bemutatunk, amelyeket Vecsei Miklós személyes tapasztalataiból megosztott, érdemes rápillantani arra, hogy mit is mondanak a népesség előrejelzések, azaz mi a nagy kép. A 2018-as demográfiai portré szerint optimista esetben a népességszám 9 millió fő körül stabilizálódhat, a legvalószínűbb (alap)változat szerint azonban 7,75 millió főre csökkenhet, kedvezőtlen esetben pedig 6 millió főre eshet Magyarország népessége 2070-re. Az ENSZ 2017-es előrejelzéséből az látszik, hogy 2050-re a medián változat szerint 8,25 millió fő körülre eshet a magyarországi népesség.
Részben a csökkenő népességszám, részben egyéb okok miatt is (pl. konjunktúra-helyzet) a Portfolio számos cikkében felhívta már a figyelmet arra - legutóbb éppen tegnap reggel -, hogy elérhette a csúcsát Magyarországon a foglalkoztatottság. Ezzel együtt arra is újra érdemes felhívni a figyelmet, amit Vecsei is kiemelt az előadásában, hogy a munkaképes korú lakosság is jelentős csökkenés előtt áll. A Portfolio a nyugdíjrendszeri változások és a demográfiai korlátok összességéből az alábbi óvatos becslést fogalmazta meg, és ha ezt a vonalat 2050-ig továbbhúzzuk, valóban kijöhet a Vecsei által említett 20%-os csökkenés.
Most kell lépni – El is kezdték
Bár a számháború elkerülése érdekében Vecsei csak annyit mondott keddi előadásában, hogy "nagyon-nagyon sok ezer" cigány kisgyermek él rendkívül sanyarú életkörülmények között, a fentieket összerakva világos a kép, hogy sürgős cselekvésre van szükség. Augusztusi interjújában – amiben a cigányság magasabb, de csökkenő termékenységi rátájára is kitért - úgy fogalmazott:
Muszáj most tennünk valamit, hogy 2050-ben élhető hely legyen Magyarország.
Ez a sürgős lépéssorozat egyébként el is indult. Ennek fontos előzménye, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy 3 évvel ezelőtti kormányhatározat alapján oktatási, foglalkoztatási és szociális programot működtet „Jelenlét” néven az ország legszegényebb településein: Tiszaburán és Tiszabőn, amely "a fogantatástól a foglalkoztatásig" kíséri végig a gyermekek életét.
A szervezet alelnöke, Vecsei Miklós tavasszal lett a cigányság felzárkóztatásáért felelős miniszterelnöki biztos, mert az eddigi mintaprogramjukat, amelyben EU-s és magyar költségvetési források is voltak, a kormány felkarolta és egy nyári kormányhatározattal, országosan 300 településre kiterjedő programmá teszi.
A „diagnózis alapú felzárkózási roma stratégia" első szakasza idén indult 30 településen 10 milliárdos költségvetési forrással és ezek tapasztalatai alapján bővítik majd ki a következő években a bevont települések körét és a költségvetési forrásokat.
Mindennapi élethelyzetek
A magyar társadalom előtt álló kihívások kapcsán a szeretetszolgálat alelnöke kijelentette:
se a Máltai Szeretetszolgálat, se a kormány nem tud befogadni, csak a társadalom tud befogadni.
A gondolat kapcsán kijelentette: bárki, aki ebben a teremben helyet foglal, a jóléti erkélyen van és erről az erkélyről kell lenéznie, hogy a leghátrányosabb helyzetű településeken élők mindennapjait meg tudja érteni – hangsúlyozta többször is Vecsei.
Előadásában rengeteg fényképet mutatott be a magyarországi cigányság mindennapjaiból és közben igencsak elgondolkodtató történeteket mesélt. Például az alábbiakat:
- A program úgy indult, hogy 5 évvel ezelőtt arra kérte a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársait: menjenek el mindenfelé az országban és gyűjtsék össze a leginkább kilátástalannak, reménytelennek tűnő településeket. Végül 157 ilyen települést írtak rá egy listára. Ehhez egy KSH módszertani elemzéssel további mintegy 150-et választottak ki különféle társadalmi-gazdasági-szociális mutatószámok alapján. Ez adja annak a 300 településlistának az alapját, ahol elindul majd a diagnózis alapú beavatkozás úgy, hogy helyben kell megérteni a viszonyokat, nem messzi íróasztalok mellől. Vecsei hangsúlyozta: „ez nem romaprogram, de mégis majdnem romaprogram”.
- Szerinte az elmúlt években sok olyan EU-s és magyar pályázat is jó lett volna a legszegényebb, jellemzően cigányok lakta településeknek, amelyeket kiírtak, de egyszerűen nincsenek olyanok, akik megírják ezeket. Egyébként úgy tapasztalják: „az nem működik, hogy a szétvert iskola mellé az EU-s pénzből egy teljesen újat építünk, mert az is a szétvert sorsára fog jutni”. Ezért inkább a régi épületet kell felépíteni társadalmi munkával, mert a gyerekek apukája rávehető, hogy a gyereke jövője érdekében vegyen részt a munkában, és az így felújított épületet jobban megbecsüli a közösség, vigyázni fognak rá.
- A pályázati rendszereket ilyen nyomorúságos környezetben egyébként nincs értelme működtetni – hangsúlyozta és kijelentette: „az ilyen iskoláknak nem pályázat kell, hanem döntés”. Egyúttal óva intett a felülről történő drasztikus beavatkozásoktól, mert ezeknek több kára lehet, mint haszna. Helyette az kell, hogy le kell menni az ott élő emberek közé, meg kell érteni a mindennapi kihívásaikat, tudást kell gyűjteni és csak utána szabad bármit lépni. Az, hogy az elmúlt években olyan sikeres programok indultak el, mint Tiszaburán az asztalosüzem és varroda, Tiszabőn a savanyítóüzem, (ahova a közösen művelt kertben megtermelt zöldségek és gyümölcsök kerülnek), nem csoda. Ezek az aprónak tűnő sikerek egy-egy emberen múlnak, így a recept mindig annyi: „végy egy jó vezetőt” - magyarázta.
- Idén eddig 31 településen indult el a program, 5 nagy karitatív szervezetet kért fel eddig a kormány a munkákra és sok példája Tiszabőről szólt, mert ott már sok tapasztalatuk van. Az egyik az, hogy a helyi telkek helyzetét átnézve azzal szembesültek: csomó telken 7-8 milliós adósság volt, így az első lépés mindig a helyi uzsorással való megállapodás. Az ő háza, annak színvonala mindig kiemelkedik a többi közül.
- Sok életveszélyes helyzetet bemutató fényképet vetített ki arról, hogy milyen módszerekkel lopják az emberek az áramot és szerinte nem önmagában ez a nagy baj, hanem az, hogy a kisgyerekek olyan környezetben nőnek fel, ahol azt látják, hogy ez a normális. Említett egy idén nyári esetet, amikor a 40 fokos hőségben 40 háztartásban kikapcsolta a szolgáltató az áramot a környéken, amiből nagy felháborodás lett, és az ügy elrendezése közben derült ki, hogy végülis vannak előrefizetős mérőórái is a szolgáltatónak, így azokat szerelték fel. Ezek miatt azt sürgeti, hogy minél több településen terjedjenek el ezek a típusú mérőórák.
- Egy másik áramügyet is említett Tatabányáról a mésztelep környékéről, ahol mintegy 100 milliós áramtartozás halmozódott fel és a helyi áramszolgáltatóval való együttműködéssel, a fűtési rendszerek korszerűsítésével ezt végülis mostanra nullára tudták csökkenteni, illetve megkötöttek egy szerződést egy napelem parkra. Ezek miatt ki is jelentette: ezeken a leghátrányosabb helyzetű településeken kell megépíteni a napelem parkokat, mert ez a fűtést is kiváltja, és így a levegő minősége is javulni tud. Addig ugyanis az emberek minden létező dolgot eltüzelnek a cipőtalptól kezdve a gumin át mindenféle eszközig.
- Könnyű törvényileg előírni, hogy a szülők járassák iskolába a gyereküket, de hogyan lehet ezt megtenni azon a 300 iskolás korú gyermekes Tiszabőn, ahol közben 700 kóborkutya mászkál az utcákon? – tette fel a kérdést. Ne csodálkozzunk tehát, hogy nem érnek oda (időben) az iskolába a gyerekek. Egyúttal örömét fejezte ki, hogy a kormány éppen most indított el egy 100 millió forintos ivartalanítási programot kóbor ebek számára.
- Szintén elgondolkodtató képet mutatott arra, hogy egy agyagos földalapú kiskonyhába született gyereknek mik a kilátásai, ha a földön nem mászhat a téli hónapokban. Ha viszont a mászás elmarad, a pszichológiai összefüggések alapján később a beszédével, gondolkodásával, viselkedésével is fokozott problémák lesznek. Ezért jók a Biztos Kezdek házak, ahol színvonalas gyermekszőnyegeken, színes környezetben tudnak együtt lenni a fiatal anyák a játszó gyermekükkel, így van hova egyáltalán elindulni, kimozdulni.
- Számos alkalommal hangsúlyozta, hogy az ilyen lépések azok, amik abban segítenek, hogy a kisgyerekek első 1000 napja minél jobban teljen. „Ha az első 1000 napot elrontjuk, az utána már csak kármentés és tele leszünk speciális nevelési igényű gyerekekkel és jöhetnek a gyerekpszichológusok”. Azt is sürgette, hogy a védőnői hálózatot meg kell erősíteni az ilyen térségekben, és olyan szállítóeszközöket (autók) kell kapniuk, amivel tudják hozni-vinni az ellátási körzetükbeli kicsiket és szüleiket.
- Az is elgondolkodtató, hogy az önkormányzati választásokon 75%-os arányban megválasztottak egy polgármestert, akit rá 2 napra első fokon elítélt a bíróság. Ez a helyzet látszólag értelmetlen, de közelebbről megnézve az a helyzet, hogy az emberek „nem szeretik, félnek tőle” az egész faluban. Az ilyen helyzetekkel szemben a gyenge szervezetek nem tudnak fellépni, csak a nagy hálózatok. Ezért sem tanácsolja, hogy kicsi civil szervezetek itt próbálják ki a megoldási irányaikat, mert erő nélkül sokszor nehéz eredményt elérni, inkább károsak lehetnek a beavatkozások.
- „Az a falu, amelyiknek nincs focicsapata, az nincs” – jelentette ki arra utalva, hogy fontos szerepük van a helyi sportélet fejlesztésében is, mert így a fiatalok is kezelhetőbbek és értelmes célokat kapnak. A fiatalabb korosztály számára elképesztő örömöt tudnak okozni a mobil játszóterekkel és tapasztalatai szerint egy ilyen játszótér „jól beméri, hogy hol tart a közösség”.
Ezeknek a településeknek a szerteágazó problémáit nehéz pályázati logikával felmérni, sokkal rugalmasabban kell hozzáállni a kihívásokhoz és ezért az előre tervezett költségvetési alapú szemlélet is hátrányos. Ilyet a kormány se követelt meg tőlük előre, de persze el kell majd számolniuk a kapott forrásokkal.
Belátható, hogy ilyen településeken, ahol csak a minta számít, a beszéd nem, egyszerűen nem lehet 3-5 évre tervezni
- hangsúlyozta Vecsei és azt is elárulta, hogy december 5-én bemutatnak egy olyan, modern felszerelésekkel ellátott buszt, amely a hátrányos helyzetű gyermekek látásproblémáiban, a szemüvegkészítésben tudnak segíteni a 21. századi diagnosztikai eljárások segítségével. A kistelepülésen belenéz a kisgyermek egy csőbe és Budapesten látják az eredményeket, készül a szemüveg - vetítette előre egy újabb súlyos probléma modern megoldási irányát.
Címlapkép forrása: Penny Bradfield/The AGE/Fairfax Media via Getty Images via Getty Images
