Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Amint azt a Párizsban tartott egyik előadásomban megjegyeztem, azzal a kérdéssel kell kezdenünk, hogy mi az, ami értékes és amit érdemes felerősíteni az emberi társadalmakban. Az tesz minket olyan különlegessé, vagy legalábbis evolúciós szempontból sikeressé, hogy képesek vagyunk megoldásokat találni kisebb és nagyobb problémákra, új dolgokat kipróbálni, és értelmet találni ezekben az erőfeszítésekben. Nemcsak arra vagyunk képesek, hogy tudást hozzunk létre, hanem arra is, hogy megosszuk azt. Bár az emberiség útja nem mindig volt zökkenőmentes – képességeink, gépeink és tudásunk néha mélyreható károkat okoznak –, a folyamatos kutatás és az információ termékeny megosztása elengedhetetlen ahhoz, amik vagyunk.
Több mint 200 ezer éve a technológia központi szerepet játszik ebben a történetben. A kőszerszámok korától napjainkig megoldásokat találtuk a kihívásainkra; valamint a szóbeli történetmeséléstől és az írás feltalálásától kezdve a könyvnyomtatásig és az internetig új és jobb módszereket fejlesztettünk ki a tudás megosztására. Az elmúlt 200 évben azt is kitaláltuk, hogyan kísérletezzünk jobban és szabadabban, és ezt a tudást is közzé tettük. A tudományos folyamat megalapozott tényeket adott számunkra, lehetővé téve, hogy minden generáció az elődök eredményeire építsen.
Ez a legtöbb országban látványos növekedést is lehetővé tett az elmúlt két évszázadban.
Bár a gazdasági fejlődés óriási egyenlőtlenségeket hozott létre országok között és országokon belül, az emberek ma szinte mindenhol egészségesebbek és jómódúbbak a XVIII. századi helyzethez képest.
A mesterséges intelligencia felerősítheti ezt a tendenciát azáltal, hogy kiegészíti az emberi készségeket, tehetséget és tudást, azzal, hogy javítja a döntéshozatalt, a kísérletezést és a hasznos tudás alkalmazását.
Egyesek talán megkérdőjelezik, hogy szükségünk van-e a mesterséges intelligenciára ehhez a célhoz. Végül is már az információbőség korában élünk; minden, amit csak akarunk – és sok minden, amit nem akarunk – technikailag elérhető az interneten keresztül. A hasznos információ azonban kevés. Sok szerencse kell ahhoz, hogy időben megtaláljuk azt, amire egy adott probléma megoldásához egy adott kontextusban szükségünk van.
A releváns gyakorlati tudás, nem pedig a puszta információ teszi termelékenyebbé a gyári munkásokat, teszi képessé a villanyszerelőket az új berendezések kezelésére és a bonyolultabb feladatok elvégzésére, segíti az ápolókat abban, hogy kritikusabb döntéshozó szerepet töltsenek be az egészségügyben, és általában lehetővé teszi, hogy a különböző készségekkel és háttérrel rendelkező munkavállalók új és termelékenyebb szerepeket töltsenek be.
A megfelelően kifejlesztett és alkalmazott mesterséges intelligencia valóban jobbá tehet bennünket – nem csupán azáltal, hogy „kerékpárt ad az elmének”, hanem azáltal, hogy valóban kiterjeszti a gondolkodásra és a cselekvésre való képességünket nagyobb hozzáértéssel, kényszerítéstől vagy manipulációtól függetlenül.
Ugyanakkor mélyreható lehetőségei miatt a mesterséges intelligencia az emberiséget valaha fenyegető egyik legsúlyosabb veszélyt is jelenti.
Nem csak (vagy nem elsősorban) az a veszély fenyeget, hogy
- a szuperintelligens gépek egy napon uralkodni fognak felettünk;
- hanem az is, hogy a mesterséges intelligencia aláássa majd a tanulásra, kísérletezésre, a tudás megosztására és a tevékenységeink értelmének megismerésére való képességünket.
A mesterséges intelligencia nagymértékben lealacsonyít minket,
- ha az folyamatosan feladatokat és munkahelyeket szüntet meg;
- ha túlságosan központosítja az információt, és nem ösztönzi az emberi kutatást és a tapasztalati úton történő tanulást;
- ha néhány vállalatot felhatalmaz arra, hogy irányítsa az életünket;
- és ha egy kétszintű társadalmat hoz létre, hatalmas egyenlőtlenségekkel és státuszkülönbségekkel.
Ez akár a demokráciát és az általunk ismert emberi civilizációt is elpusztíthatja. Attól tartok, hogy ebbe az irányba tartunk.
De semmi sincs eleve elrendelve. Jobb módszereket találhatunk ki társadalmaink irányítására, és olyan irányt választhatunk a technológia számára, amely elősegíti a tudás megszerzését és maximalizálja az emberi boldogulást. Azt is biztosíthatjuk, hogy a mesterséges intelligencia több jó munkahelyet hozzon létre és jobb képességekkel vértezzen fel mindenkit – függetlenül az iskolai végzettségtől és a jövedelmi szinttől.
Először is azonban a közvéleménynek fel kell ismernie, hogy ez a társadalmilag kívánatos út technikailag megvalósítható. A mesterséges intelligencia csak akkor fog emberbarát irányba haladni, ha a technológiai szakemberek, mérnökök és cégvezetők együttműködnek a demokratikus intézményekkel, és ha a fejlesztők az Egyesült Államokban, Európában és Kínában meghallják a világ más részein élő ötmilliárd ember hangját. Nagy szükségünk van a szakértők átgondoltabb tanácsaira és a politikusok inspiráló vezetésére, akiknek arra kellene összpontosítaniuk, hogy politikai és szabályozási kereteken keresztül ösztönözzék az emberbarát mesterséges intelligenciát.
De a szabályozásnál is többre van szükségünk. Reméljük, hogy az európai AI-vállalatok és kutatók meg tudják mutatni, hogy a Szilícium-völgyi modellnek vannak alternatívái.
Ennek eléréséhez az európai társadalomnak ösztönöznie kell a mesterséges intelligencia társadalmilag előnyösebb irányát, az európai vezetőknek pedig be kell fektetniük a szükséges digitális infrastruktúrába, olyan szabályozást kell kialakítaniuk, amely nem gátolja a befektetéseket, és nem űzi el a tehetséges AI-kutatókat, valamint olyan finanszírozási mechanizmusokat kell létrehozniuk, amelyekre a sikeres startupoknak szükségük van a növekedéshez.
Saját erős AI-ipar nélkül Európának alig vagy egyáltalán nem lesz befolyása a mesterséges intelligencia globális irányára.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Daron Acemoglu
Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Nobel-díjas közgazdászprofesszora. Kutatásai többek között a politikai gazdaságtan, a gazdasági fejlődés és növekedés, a technológiai fejlődés, a jövedelmi egyenlőtlenség kérdéseire vonatkoznak. A Nobel-díjat 2024-ben kapta.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
