• Megjelenítés

Kiss Csaba

Cikkeinek a száma: 327
Szorítja az idő Vlagyimir Putyint, május 9-ére győzelmet kell felmutatnia

Szorítja az idő Vlagyimir Putyint, május 9-ére győzelmet kell felmutatnia

Május 9-én lesz a Győzelem Napja, amikor Oroszországban és több volt szovjet tagállamban is a Nagy Honvédő Háborúra, vagyis a Szovjetuniónak a náci Németország fölötti győzelmére emlékeznek. Ilyenkor minden évben látványos katonai felvonulást tartanak Moszkvában, amellyel nemcsak a dicsőséges múltat ünneplik, hanem Oroszország jelenlegi erejét is demonstrálják. Idén május 9-én Vlagyimir Putyin orosz elnök számára minden eddiginél fontosabb lesz ez a demonstrálás, ezért muszáj látható győzelmet felmutatnia az eddig összességében orosz részről kudarcosnak tekinthető ukrajnai háborúban. Ennek jegyében hétfő éjjel hivatalosan is megindult a „különleges művelet” második szakasza, amelynek célja most már nem Ukrajna nagy részének elfoglalása, hanem csak Donyeck és Luhanszk megyék bevétele. Ez a jóval kisebb cél feltehetően sikerülni is fog az orosz haderőnek, a kérdés, mire számíthatunk a május 9-i győzelmi menet után.

Oroszország szárazföldi folyósót akar létesíteni Moldovához – Meg is van Putyin újabb célpontja?

Oroszország szárazföldi folyósót akar létesíteni Moldovához – Meg is van Putyin újabb célpontja?

Az orosz védelmi minisztérium közzétette az ukrajnai invázió második szakaszának céljait, melyek között Dél-Ukrajnából Transznisztria fellé létesített kijárat létesítése is szerepel. Transznisztria, azaz a Dnyeszter Menti Köztársaság hivatalosan ugyan Moldovához tartozik, de 1992 óta szakadár államként működik, és mintegy 2000 fős orosz katonai kontingens biztosítja a fennmaradását. Egy szárazföldi folyósó létesítése a Krím és Transznisztria között logikus orosz lépésnek tűnik, de félő, hogy ha ezt sikerülne az oroszoknak elérni, nem állnának meg a szakadár területnél, hanem a valaha a Szovjetunióhoz, korábban pedig az Orosz Birodalomhoz tartozó Moldovát is bekebeleznék.

A kínai állami médiában az ukrajnai háborúnak egyetlen felelőse van: Amerika

A kínai állami médiában az ukrajnai háborúnak egyetlen felelőse van: Amerika

Bár az ukrajnai invázió kirobbanása után Kína nem állt látványosan Oroszország mellé, nem is ítélte el az orosz agressziót. Miközben a diplomáciai színtéren a pekingi álláspont inkább ambivalensnek tetszik, a kínai állami médiában egyértelműen az orosz narratívából vett saját narratíva épült ki, amelyben szó sincs arról, hogy Oroszország agresszor lenne, az Egyesült Államok viszont a háború fő okozójaként és a béke egyetlen akadályaként jelenik meg. Miközben a hivatalos kínai sajtó Amerikát az ellenvélemények elnyomásával vádolja, a teljesen az állam által irányított kínai médiában semmilyen alternatív vélemény és tudósítás nem jelenhet meg, az állami cenzúra pedig nagy erőkkel irtja a pekingi irányvonalba nem illeszkedő tartalmakat.

A nagyhatalom, amelynek még Amerika is elnézi az oroszbarátságot

A nagyhatalom, amelynek még Amerika is elnézi az oroszbarátságot

Az Egyesült Államok közeli partnerei között van egy nagyhatalom, amely mindeddig látványosan vonakodott az ukrajnai orosz invázió elítélésétől: India. Bár Washington és Újdelhi az utóbbi években egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait – mindketten tagjai a Kína ázsiai elrettentését szolgáló QUAD-csoportnak –, az évtizedek óta töretlen orosz–indiai barátságot ez eddig nem veszélyeztette. India mind a fegyver-, mind az energiaimportot illetően nagyon kitett Oroszországnak, már csak ezért sem valószínű, hogy a belátható jövőben Moszkva ellen fordulnának. Ezt a semleges pozíciót pedig Amerika is elnézi nekik, sokkal fontosabb ugyanis számukra, hogy India fontos akadályt jelent az Egyesült Államok számára legfontosabb riválist jelentő Kínával szemben.

Évszázados sérelmek törtek elő Franciaországban – Vajon egyben marad az ország?

Évszázados sérelmek törtek elő Franciaországban – Vajon egyben marad az ország?

Erőszakos tüntetések törtek ki március elején a Franciaországhoz tartozó Korzika szigetén, miután egy francia tisztviselő meggyilkolása miatt életfogytiglani szabadságvesztését töltő korzikai nacionalistát egy iszlamista szélsőséges halálra vert a börtönben. A korzikaiakban, akik a történelem során már többször küzdöttek a sziget függetlenségéért, évszázados sérelmek lobbantak fel Franciaországgal szemben, amelyeket tetőznek a jelen problémái, például hogy az „anyaországiak” nyaralónak vásárolják fel a sziget házait, lakhatási problémákat okozva az „őslakosoknak”. A francia belügyminiszter az autonómia ígéretével próbálta csillapítani a kedélyeket, de a zavargások április elején is folytatódtak. A történtek nem a legjobbkor jöttek a vasárnapi elnökválasztásra készülő Emmanuel Macronnak, de a kampány jelenlegi állása szerint neki kell majd szembenéznie a problémával várható második ciklusában.

Atomcsapással fenyegetőzésig durvult az üzengetés a két Korea között, miután keményvonalas elnököt választottak délen

Atomcsapással fenyegetőzésig durvult az üzengetés a két Korea között, miután keményvonalas elnököt választottak délen

Az elmúlt napokban eldurvult az üzengetés Észak-Korea és Dél-Korea között, miután utóbbi védelmi minisztere úgy nyilatkozott, országa olyan rakétákkal rendelkezik, amelyek képesek gyorsan és pontosan eltalálni bármely észak-koreai célpontot. Az észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun húga erre atomcsapással fenyegette meg Szöult, amennyiben támadás érné délről. Az üzengetés a márciusi dél-koreai elnökválasztás után indult be, amelyen a konzervatív és Észak-Koreával szemben keményvonalas elnökjelölt, Jun Szuk Jeol győzött. Jun megerősítené a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, és gyengítené Kínával, véget vetve a „stratégiai kétértelműség” elődje, Mun Dzsein által képviselt programjának. Észak-Korea eközben sorra teszteli rakétáit, szakértők pedig arra figyelmeztetnek, a hidegháború idejére jellemző viszonyok jöhetnek a két Korea kapcsolatában.

Egy szavát sem hiszik Putyinnak – Csak blöff lehet az orosz ígérgetés?

Egy szavát sem hiszik Putyinnak – Csak blöff lehet az orosz ígérgetés?

A kedden a törökországi Isztambulban tartott orosz–ukrán fegyverszüneti tárgyalás után áttörésről érkeztek hírek: ezek szerint Ukrajna hajlandó lenne tárgyalni a Krím és a Donbasz státuszáról, illetve elfogadni a katonai semlegességet, ha cserébe olyan biztonsági garanciákat kapna, melyek szerint a garantáló országok katonailag is megvédenék egy esetleges támadás esetén, illetve utat nyitnának előtte az Európai Unió felé. Oroszország bejelentette, jelentősen csökkentik támadó műveleteiket Kijev és Csernyihiv környékén, és ahogy azt már múlt pénteken beharangozták, mostantól a Donbasz „felszabadítására” fognak koncentrálni. Bár az orosz erők valóban megkezdték Kijev környékének elhagyását, több feltételezés szerint is valójában csak átcsoportosításról van szó. Az orosz ígéretek komolyan vehetőségét kétségbe vonta Joe Biden amerikai elnök, az ukrán vezetés, valamint több nyugati és ukrán politikus és szakértő is.

Drámai fordulat jöhet az ukrajnai invázióban? – Először tűnik úgy, hogy megváltoznak az orosz háborús célok

Drámai fordulat jöhet az ukrajnai invázióban? – Először tűnik úgy, hogy megváltoznak az orosz háborús célok

Egy pénteki orosz katonai vezetői nyilatkozat szerint az ukrajnai invázió, vagy hivatalos orosz terminológiával „különleges művelet” első fő szakaszának feladatait lezárták, így most már a Donbasz „felszabadítására”, vagyis megszállására koncentrálhatnak. Több szakértő szerint is ez arra utalhat, hogy fordulat jöhet az ukrajnai háborúban, Oroszország mérsékli eddigi céljait. Ha valóban így van, az állhat a döntés mögött, hogy az orosz hadsereg előrenyomulása lényegében leállt Ukrajnában, és egyre reménytelenebbnek tűnik Moszkva számára, hogy jelentős eredményeket érjen el, például hogy az ország nagy részét megszállja.

Amikor Washington és Peking szervezkedett Moszkva ellen

Amikor Washington és Peking szervezkedett Moszkva ellen

Február végén ünnepelte a világ az 50. évfordulóját annak, hogy az Egyesült Államok megkezdte a diplomáciai nyitást jelenlegi legnagyobb riválisa, a Kínai Népköztársaság felé. Azaz csak ünnepelte volna, ha a két nagyhatalom közötti kapcsolatok nem lennének mélypontjukon, és Oroszország nem indított volna inváziót Ukrajna ellen február 24-én. A megrögzött antikommunista hírében álló amerikai elnök, Richard Nixon 1972. február 21. és 28. között tett látogatást Kínában, melynek során találkozott a kommunista állam alapító vezetőjével, az idős Mao Ce-tunggal, és látogatást tett a kínai nagy falnál is. Most, amikor úgy tűnik, hogy Peking, ha ímmel-ámmal is, de sokkal inkább Moszkva, mint Washington mellé áll az egyre hidegháborúsabb politikai légkörben, érdekes felidézni a fél évszázaddal korábban történteket, amikor az Egyesült Államok és Kína éppen a mindkettőjükkel ellenséges viszonyban álló Szovjetunió miatt döntött úgy, hogy nyit egymás felé.

Sz. Bíró Zoltán: Putyin súlyos tragédiába vitte Oroszországot

Sz. Bíró Zoltán: Putyin súlyos tragédiába vitte Oroszországot

Február 24-én indult meg Oroszország Ukrajna elleni inváziója, és bár a háború napról napra egyre durvább és egyre több áldozatot szed, egyelőre nem látszik a vége. Oroszországot nyugati részről súlyos szankciók sújtják, de Vlagyimir Putyin orosz elnök hatalma egyelőre töretlennek tűnik. Mégis, a hivatalos orosz narratívával szemben, amely szerint minden a terv szerint halad, egyöntetű a nyugati elemzői vélemény, hogy Moszkva súlyosan elmérte az ukrajnai helyzetet és a háború kilátásait. Mi lehetett vajon Putyin szándéka az invázióval, és miért tévedhetett Ukrajnát illetően? Mit érhet el, és mivel elégedhet meg a mostani helyzetben? Milyen válaszreakciókat szülhetnek a háború, illetve a nyugati gazdasági szankciók az orosz társadalomban? Van-e a Nyugatnak felelőssége? Ezekről is kérdeztük Sz. Bíró Zoltán történészt, Oroszország-szakértőt, a Budapesti Corvinus Egyetem tanárát.

Először látogattak Ukrajnába külföldi vezetők az invázió megindulása óta – Drámai tervvel állt elő Kaczynski Kijevben

Először látogattak Ukrajnába külföldi vezetők az invázió megindulása óta – Drámai tervvel állt elő Kaczynski Kijevben

Miközben Kijevet hetek óta támadja az orosz haderő, három közép-európai ország négy vezető politikusa tett rendkívüli látogatást az ukrán fővárosban. A lengyel kormány szerda délelőtt jelezte, hogy Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő, Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök-helyettes, a lengyel kormánypárt vezetője, valamint Petr Fiala cseh és Janez Jansa szlovén kormányfő biztonságban visszatért Lengyelországba.

Az orosz közvéleményért is zajlik a harc – Sorra dőlnek le a nyilvánosság bástyái a médiahidegháborúban

Az orosz közvéleményért is zajlik a harc – Sorra dőlnek le a nyilvánosság bástyái a médiahidegháborúban

Az Ukrajna elleni orosz invázió február 24-i kezdete óta nemcsak egy újabb hidegháborús szembenállás alakult ki Oroszország és a Nyugat között, hanem szabályos „médiahidegháború” is kezdődött: az EU betiltotta a Nyugaton is sugárzott orosz állami csatornákat, Moszkva pedig sorra döntött a nyugati közösségimédia-oldalak és hagyományos sajtótermékek blokkolása és betiltása mellett. A Kreml igyekszik hermetikusan elzárni az orosz közvéleményt a narratívájának ellentmondó információk elől, egy új törvény értelmében pedig akár 15 év börtönnel büntethetik a háborúról „álhíreket” terjesztőket. A törvény hatására számos nyugati médium függesztette fel tevékenységét Oroszországban, a kevés megmaradt független orosz lapot és csatornát pedig betiltották vagy az öncenzúra mellett döntött. A represszió ellenére azonban folyamatosak a háborúellenes tiltakozások az orosz nagyvárosokban, a börtönben ülő civil ellenzéki aktivista, Alekszej Navalnij nem reprezentatív online közvélemény-kutatása pedig a háború csökkenő elfogadottságát mutatja.

Abszurd választást tartanak a világ egyik legelzártabb országában, amelynek lemond teljhatalmú vezetője

Abszurd választást tartanak a világ egyik legelzártabb országában, amelynek lemond teljhatalmú vezetője

Szombaton elnökválasztást tartanak a világ egyik legelzártabb és legkevésbé szabad államában, a volt szovjet tagköztársaságban, Türkmenisztánban. Bár az ország a világ negyedik legnagyobb földgázkészletével rendelkezik, az emberek életkörülményei nyomorúságosak, és egyes információk szerint az ország lakossága már a fele sincs annak, mint amit a hivatalos statisztika közöl. Az abszurditásoknak azonban ezzel korántsincs vége. A most leköszönő elnök, Gurbanguly Berdimuhamedow excentrikus viselkedéséről híres, vagy inkább hírhedt, a videómegosztó platformok tele vannak az államfő nem mindennapi akcióival. És Türkmenisztánban található az a gázkráter is, amely már évtizedek óta ég, és a köznyelv csak „a pokol kapuja” néven emlegeti. Bár az ország hosszú évtizedekig a Szovjetunió része volt, Vlagyimir Putyin számára sem bír különösebb jelentőséggel, tekintettel arra is, hogy nem határos Oroszországgal.

Európa fenegyerekéből a Nyugat jófiúja – Pár nap alatt fordult hatalmasat egy uniós ország megítélése

Európa fenegyerekéből a Nyugat jófiúja – Pár nap alatt fordult hatalmasat egy uniós ország megítélése

Miközben az elmúlt években Lengyelország az Európai Unió egyfajta fenegyerekeként került föl a nagy nyugati lapok címlapjaira, az Ukrajnát érő orosz fenyegetés, majd invázió miatt jelentős fordulat látszik kibontakozni. Lengyelország ugyanis Ukrajna első számú segítőjeként jelenik meg: Varsó az éllovasa az Oroszország elleni keményebb fellépésnek és az Ukrajna támogatását célzó nyugati egységnek, a menekültek több mint kétharmadát fogadja, messze felülmúlva az összes szomszédos országot, a fegyverszállítmányok is Lengyelországon keresztül haladnak át, és a nagy nyugati hatalmak multilaterális tárgyalásain is többször jelent meg már önálló hatalomként. Azonban úgy tűnik, a nyugati közvélemény javuló megítélése (egyelőre) nem fordul át a Lengyelországgal kapcsolatos jogállamisági problémák EU részéről történő elengedésébe.

Itt lesz az évszázad legnagyobb szuperhatalmi rivalizálásának epicentruma

Itt lesz az évszázad legnagyobb szuperhatalmi rivalizálásának epicentruma

2020-ban jelent meg angolul, majd egy évvel később a Pallas Athéné Könyvkiadó jóvoltából magyarul is a neves amerikai Kína-kutató, David Shambaugh Délkelet-Ázsiáról szóló könyve. A könyv címe és alcíme – Ahol nagyhatalmak találkoznak. Amerika és Kína Délkelet-Ázsiában – jól jelzi, hogy milyen megvilágításban kívánja bemutatni a térséget: korunk két szuperhatalma, az Egyesült Államok és Kína egyre erőteljesebb rivalizálása szempontjából. A szerző szerint az elkövetkező évtizedeket világpolitikailag meghatározó rivalizálás epicentruma Délkelet-Ázsiában lesz, amelynek országait – az ASEAN tíz tagállamát – mindkét vezető hatalom igyekszik megnyerni magának. Délkelet-Ázsia azonban egyelőre kitart, és bár a közvetlen közelben fekvő Kínához való közeledés egyre látványosabb, az államok többsége igyekszik egyenlő távolságot tartani a két szuperhatalomtól, vagy legalábbis nem túlságosan elköteleződni egyik felé sem. De vajon meddig tartható ez a stratégiai távolságtartás, és milyen jövője lehet a térségnek Amerika és Kína fokozódó rivalizálása közepette? Shambaugh kötete ezekre a kérdésekre is megkísérel lehetséges forgatókönyveket felvázolni.

Évszázados tabuk dőlnek meg Európában Putyin agressziója miatt – Látványos a fordulat a semlegességükre eddig büszke országokban

Évszázados tabuk dőlnek meg Európában Putyin agressziója miatt – Látványos a fordulat a semlegességükre eddig büszke országokban

Az Ukrajna elleni orosz invázióra reagálva nemcsak a Nyugat, az Európai Unió, sőt a nyugati országokkal szoros kapcsolatban lévő államok (Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Ausztrália) zártak össze, hanem olyan európai országok is szinte 180 fokos fordulatot mutattak be, amelyek a két nagy európai szövetségi rendszer, a NATO és az Európai Unió egyikéből, vagy mindkettőből kimaradtak. Az Oroszországhoz közel fekvő Finnországban és Svédországban többé már nem tabu a katonai semlegesség. A nem EU-tag, de NATO-tag Norvégia szintén kemény lépéseket tett Oroszország ellen, feladva több évtizedes politikáját, miszerint nem szállít fegyvereket háborúban álló nem NATO-országoknak. A tehetős oroszok által eddig kedvelt és/vagy az Oroszországgal szoros gazdasági kapcsolatokat ápoló olyan országok, mint a nem NATO-, de EU-tag Ausztria, Ciprus és Málta, illetve a teljesen semleges Svájc is csatlakozott a nyugati szankciókhoz, a katonai szövetséghez csatlakozott Írország pedig nem katonai jellegű segítséget is felajánlott Ukrajnának.

Újra kialakulnak a hidegháborús frontvonalak, de Vlagyimir Putyin egyedül maradt

Újra kialakulnak a hidegháborús frontvonalak, de Vlagyimir Putyin egyedül maradt

Az egyre feszültebb orosz–ukrán háborúban egyre inkább újjáéledni látszik a hidegháborús szembenállás, miután a Nyugat súlyos szankciókkal sújtotta Moszkvát, Ukrajnát pedig most már az Európai Unió egésze is nyíltan fegyverekkel támogatja. Az észak-amerikai és nyugat-európai országokhoz csatlakozott a semlegességére eddig kényes Svájc, Japán, Dél-Korea, Szingapúr és Ausztrália is. Kína egyelőre vonakodó álláspontot foglal el: sem el nem ítéli, sem látványosan nem támogatja Oroszországot. Peking lépéseit mindenki árgus szemekkel figyeli, mert sokan aggódnak, hogy a kommunista ország a zavaros helyzetet akár Tajvan elfoglalására is kihasználhatja. Vlagyimir Putyin Oroszországa közben látványosan elszigetelődött a nemzetközi térben: az ukrajnai háborúban jobbára csak az általa megmentett fehérorosz diktátor, Aljakszandr Lukasenka támogatja.

Nagyon felgyorsultak az események: ez vezetett Vlagyimir Putyin világrengető döntéséhez

Nagyon felgyorsultak az események: ez vezetett Vlagyimir Putyin világrengető döntéséhez

Péntektől a már hónapok óta zajló orosz–ukrán feszültség gyors eszkalációjának lehetünk tanúi, hétfő este pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök hivatalosan is bejelentette: Moszkva elismeri a szakadár Donyecki és Luhanszki Köztársaság függetlenségét. A Donbaszon egy ideje befagyott konfliktus pár napja újra fellángolt, amivel Kijev, illetve az oroszajkú donyecki és luhanszki szakadárok egymás vádolták. A nyugati vezetőktől egyre vészterhesebb nyilatkozatokat hallhattunk, miszerint már szinte biztos, hogy Oroszország Ukrajna megtámadását tervezi. Fehéroroszországban folytatódott az orosz és fehérorosz csapatok hadgyakorlata, sőt bejelentették, hogy a kelet-ukrajnai eszkaláció miatt a mintegy 30 ezer orosz katona egyelőre nem távozik az országból. A két szakadár terület függetlenségének elismerése után orosz csapatok vonultak be a szeparatisták kezén lévő régiókba. Hogy tovább eszkalálódik-e a helyzet, és ha igen, meddig, egyelőre nem megjósolható. Bemutatjuk az elmúlt napok legfontosabb történéseit.

Ami most Ukrajnában történik, ahhoz láttunk már valami kísértetiesen hasonlót

Ami most Ukrajnában történik, ahhoz láttunk már valami kísértetiesen hasonlót

A jelenlegi ukrajnai konfliktus kapcsán rendre előkerül Grúzia (Georgia) példája. Mindkét ország a Szovjetunió szétesésével nyerte el függetlenségét, és az 1990-es évek Moszkva-barátabb irányvonala után mindketten egyre távolabb kerültek Oroszországtól, és egyre jobban törekedtek a nyugati integrációra. A két színes forradalom – a 2003-as grúz rózsás és a 2004-es ukrán narancsos forradalom – vészjelzést adott le Vlagyimir Putyin orosz elnök számára, és azóta dolgozik azon, hogy megakassza a két ország NATO-hoz való közeledését, ha már az orosz érdekszférába nem is tudja visszaterelni őket. Grúzia két szakadár régiója – Dél-Oszétia és Abházia – miatt ötnapos háborút viselt Oroszországgal, amely számára totális vereséggel zárult, a két terület kikiáltotta függetlenségét, amit Moszkva elismert. Grúzia továbbra is törekszik a NATO-csatlakozásra, ami viszont Ukrajnáéhoz hasonlóan vörös vonal lenne Oroszország számára. Dél-Oszétia és Abházia példája mostanában egyre többször került elő a két kelet-ukrajnai szakadár terület, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság kapcsán: ahogy a grúziai, úgy az ukrajnai szakadár területeket is független országként ismerte el Moszkva.

Mi a biztonság oszthatatlanságának elve, amelyre Vlagyimir Putyin folyton hivatkozik?

Mi a biztonság oszthatatlanságának elve, amelyre Vlagyimir Putyin folyton hivatkozik?

Már hetek óta folyik a levelezés Oroszország, illetve az Egyesült Államok és a NATO között az ukrajnai helyzet kapcsán. A levelekben folyamatosan felmerül egy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) deklarációiban többször rögzített elv, a biztonság oszthatatlanságának elve. Moszkva arra szeretne választ kapni, hogy a Nyugat hogyan értelmezi a ezt az elvet, és rendre arra hivatkozik, hogy Ukrajna esetleges NATO-tagsága fenyegeti Oroszország biztonságát, ezért ez ellentmondana az 1975 óta többször deklarált elvnek. Amelyet azonban a puszta deklaráláson kívül bővebben soha nem fejtettek ki, és a folyamatosan változó biztonsági környezetben minden fél a saját szája íze szerint értelmezi.

Részletes keresés
–
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Kongatják a vészharangot: olyan folyamat zajlik, amely pusztító vírusokat szabadíthat ránk
Portfolio Blogger
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Fórum
Partnereink Bankmonitor Avis Opten Budai Egészségközpont MHC Mobility