Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Ha ez így lesz, akkor a nagy kérdés az, hogyan finanszírozzák a katonai beruházások szükséges növelését egy olyan időszakban, amikor Európa gazdasága gyengélkedik, az államháztartási helyzet kifeszített, és sok választó nem szívesen fogadná el az egyéb állami kiadások csökkentését.
A kihívás mértéke valóban ijesztő. Oroszország gazdasága háborús alapokon áll, hadserege harcedzett, és a nukleáris fegyverek hatalmas készletével rendelkezik. Bár Oroszország gazdasága eltörpül Európáé mellett, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének nemrégiben készült jelentése szerint Oroszország tavalyi katonai kiadásai (462 milliárd dollár) magasabbak voltak, mint Európáé (457 milliárd dollár) a vásárlóerővel kiigazított adatok szerint.
Európa nagyhatalmai nehezen tudták teljesíteni a NATO korábban elfogadott, békeidőszakra vonatkozó célkitűzését, miszerint a GDP legalább 2%-át védelmi célokra kell költeni. Franciaország és Németország tavaly ennél alig többet tudott teljesíteni, míg az Egyesült Királyság a GDP 2,3%-át fordította erre a célra. Ezek a számok szánalmasan elégtelenek egy olyan időszakban, amikor újra háború van a kontinensen, és Európának saját biztonságáról kellene gondoskodnia.
Trump azt szeretné, ha a NATO európai tagállamai a GDP 5%-ára emelnék védelmi kiadásaikat, miközben Mark Rutte NATO-főtitkár elismeri, hogy „3%-nál jóval többre” van szükség.
Lengyelország már a GDP 4%-a fölé emelte katonai kiadásait, és célja, hogy elérje az 5%-ot. Más frontországok, mint Észtország és Litvánia sincsenek messze lemaradva e téren. Most Európa többi részének is követnie kellene példájukat.
De hogyan finanszírozzák ezt? Mivel az európai gazdaságok stagnálnak, és sok európai küzd anyagi gondokkal, a kormányok nem szívesen emelnek adót vagy csökkentik a jóléti kiadásokat. Bár ilyen intézkedésekre végül mégis szükség lehet, a politikailag kézenfekvő megoldásnak egyelőre a hitelfelvétel számít. Ennek gazdasági értelme is lenne, hiszen a magasabb védelmi kiadások valójában Európa jövőjébe való befektetést is jelentik.
Való igaz, a magas államadósság, az uniós költségvetési szabályok és a belpolitikai korlátok sok ország számára megnehezítik a megnövelt hitelfelvételt. Legalább három opció van azonban e tényezők mérséklésére. Az első opció, hogy a védelmi beruházásokra nem vonatkoznának az EU költségvetési szabályai, amelyek általánosságban a GDP 3%-ában korlátozzák a kormányzati hitelfelvételt. Tavaly az Európai Bizottság túlzottdeficit-eljárást indított Lengyelország ellen, amely joggal érvelt azzal, hogy a megnövekedett hitelfelvételre azért volt szükség, hogy megvédje az országot – és Európa többi részét – a fokozott orosz fenyegetéstől.
Szerencsére úgy tűnik, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke elfogadta a lengyel álláspontot.
Azt javasolja, hogy aktiválják a Stabilitási és Növekedési Paktum külön záradékát (amely válságok idején megengedi a magasabb hitelfelvételt), hogy lehetővé tegyék a védelmi beruházások növelését. Bár Németország és más, költségvetési szempontból takarékos országok korábban ellenezték az ilyen mértékű rugalmasság biztosítását, ez a február 23-i német választások után megváltozhat, miután az ország késve felismerte sebezhetőségét.
Mivel Németországban alacsony az államadósság és költségvetési hiány mértéke, az EU fiskális szabályai nem akadályoznák meg abban, hogy több hitelt vegyen fel gyenge védelmi képességeinek korszerűsítésére. A saját alkotmányos adósságféke azonban megbénítja, amelyet 2009-ben Angela Merkel akkori kancellár vezetett be, és amelyet az ország nagyhatalmú alkotmánybírósága agresszívan be is tartat. A választások után azonban nagyobb nyitottság mutatkozhat ezen intézkedés módosítására is.
A költségvetési szabályok azonban nem az egyedüli korlátozó tényezők, a kötvénypiacokat is számításba kell venni e téren. Franciaország államadóssága már most is meghaladja a GDP 110%-át, és a párizsi kisebbségi kormány nehezen tudott olyan költségvetést elfogadni, amely csökkentené a GDP 6,1%-ára rúgó, jelentős költségvetési hiányt. Az ország bizonytalan politikai helyzete tovább növelte a német állampapírokhoz képest fizetendő felárat. A francia államadósság kamata valójában tavaly egy rövid időre meghaladta Görögországét.
A második opció a megnövelt hitelfelvétel előtti akadályok leküzdésére az, ha az európai országok közösen vesznek fel hitelt a védelmi kapacitásokba történő egyszeri beruházás finanszírozására, ahogyan azt Emmanuel Macron francia elnök javasolta. Erre már van precedens: az EU 750 milliárd eurós (782 milliárd dollár), a Covid utáni helyreállítást célzó alapja.
Egy újabb, 500 milliárd eurós (az EU GDP-jének 3%-át kitevő) közös hitelfelvétel megtámogathatná a tagállamok védelmi kiadásait, segíthetné az európai védelmi beszerzések racionalizálását, és potenciálisan megerősíthetné az európai védelmi cégeket.
A bökkenő az, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök nyíltan Putyin-párti, míg négy másik EU-tagállam (Ausztria, Írország, Ciprus és Málta) hivatalosan semleges maradt Oroszországgal szemben. Ráadásul a költségvetési szempontból takarékos észak-európai országok eddig vonakodtak attól, hogy további uniós hitelfelvételt engedélyezzenek.
Az egyik lehetséges megoldás az lehetne, hogy a cselekedni kész kormányok koalíciója létrehozna egy, az EU-tól elkülönült különleges célú eszközt, amely közös kötvényeket bocsátana ki, amelyek mögött a részt vevő kormányok garanciái állnának. Ez nem csak az ellenkező EU-tagokat kerülné meg, hanem lehetővé tenné a nem EU-tag védelmi partnerek, például Norvégia és az Egyesült Királyság részvételét is. A viszonylag új brit munkáspárti kormány ezt különösen vonzónak találhatná, tekintettel saját hazai költségvetési korlátaira.
A megnövelt hitelfelvétel előtti akadályok leküzdésére vonatkozó harmadik opció pedig az Európai Beruházási Bank (EIB) hitelezési körének kiterjesztése lehetne. Míg az EIB már most is finanszírozhat kettős felhasználású (polgári/katonai) projekteket, például drónokat és műholdakat gyártó projekteket, 19 uniós kormány nemrégiben azt javasolta, hogy engedélyezni kellene az EIB számára a teljes mértékben katonai célú projektek, például harckocsi- és lőszergyártásba történő beruházások finanszírozását is.
Bárhogyan is oldják meg a finanszírozás kérdését, Európának most kell újrafegyverkeznie.
A védelmi kiadások növelése Ukrajna vereségének elhárítása és a szélesebb körű orosz agresszió elrettentése érdekében sokkal kevésbé költséges, mint egy totális háború megvívása.
Ellenkező esetben, ahogy Rutte figyelmeztet, az európaiaknak meg kell tanulniuk oroszul, vagy Új-Zélandra kell költözniük.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Philippe Legrain
Közgazdász, a London School of Economics Európai Intézetének vezető vendégkutatója. Az Open Political Economy Network (OPEN) nemzetközi think-tank alapítója. 2011-2014 között az Európai Bizottság elnökének gazdasági tanácsadója volt. Kutatásai főként az európai politikai gazdaságtannal, a migrációval és a globalizáció kérdéseivel kapcsolatosak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
