A bankokra sokan úgy gondolnak, mint betonstabil intézményekre, amik bedőlése elképzelhetetlen. Magyarországon bizonyára sokkhatásként érne mindenkit, ha egy pénzintézetünk hirtelen csődbe menne. Pedig ez nem lehetetlen. Sőt, a nagy gazdasági világválság során megtanulhattuk, hogy a bankok akár dominószerűen is tönkremehetnek. A 2008-as pénzügyi válság pedig újabb leckét adott fel mindnyájunknak.
Azóta persze sok dolog megváltozott, maguk a bankok is fejlődtek a kockázatkezelésben, a felügyeleti szervek pedig jóval szigorúbbak lettek. A pénzügyi kockázatkezelés szakirodalma és a bankokra érvényes szabályok máig alakulóban vannak, így ez a téma egyre bonyolultabbá kezd válni. A most induló cikksorozatunkban ezért megpróbáljuk az alapjaitól kezdve bemutatni ezt a területet.
Más, mint a többi
Egy pénzintézet több szempontból is eltér egy szolgáltató vállalattól. Nem véletlen, hogy a legtöbb statisztikai kimutatás is különválasztja a pénzügyi és nem pénzügyi vállalkozásokat. Erre legalább két jó okuk van: egyrészt, a pénzügyi szolgáltató cégek lényegesen eltérő tulajdonsággal bírnak a vállalati szféra nem pénzügyi tagjaihoz képest. Például a jelentős tőkeáttétel náluk a normális üzleti működés része lehet, míg egy távközlési cégnél ugyanez már korántsem igaz.
Másodrészt pedig mindennél fontosabb, hogy egy bank számos ember és vállalkozás megtakarításait őrzi, vagyis kiemelt szerepet foglal el az életükben.
Egyszerűen szólva: egy banknál nagyon nem mindegy, hogy milyen kockázatnak teszi ki magát.
Ha ugyanis bedől, akkor azzal emberek és cégek tömegeit veszélyeztetheti. Nem pusztán egy termék veszik ki a piacról. A rendszerszinten jelentős bankoknál ezért már szinte közérdek, hogy megfelelő kockázatkezelési technikák legynek kialakítva, és kellő mennyiségű saját tőke álljon rendelkezésre.
A bankok két nagy típusa
A pénzintézetek természetesen nem mind egyformák. Amikor a hétköznapok során szóba kerülnek, a többség bizonyára a klasszikus (személyi) hitelezést folytató bankokra gondol. Pedig nem mindegyik pénzintézet foglalkozik hitelekkel, vagy rendelkezik akár banki engedéllyel. Ha egyszerűsítünk, akkor két nagyobb csoportot azonosíthatunk attól függően, hogy ki az üzletük célcsoportja.
Az egyik a széles publikumot célzó, (kis)kereskedelmi bank. Míg a másik a vállalati szférára és a befektetések világára fókuszáló befektetési bank. A nagy gazdasági világválságot követően - ahol bankok tömegei mentek csődbe - a szabályozás élesen különválasztotta a normál banki tevékenységet a tőkepiaci üzlettől, amire a nagyvállalatoknak és a nagybefektetőknek van szüksége. Ez volt a Glass-Steagal Act az USA-ban, de a 90-es évek végére ez a korlátozás jórészt kikopott. Mégis, a szakirodalomban és a banki közbeszédben máig szét szokás választani ezt a két struktúrát, hiszen lényegesen más üzleti modellt takar. Ez utóbbiról pedig az alábbiakban ejtünk még néhány szót.
Honnan jön a bevétel?
Egy pénzintézet számos forrásból juthat bevételhez attól függően, hogy mire specializálódik. Egy kereskedelmi bank, amely különböző hiteltermékekkel foglalkozik például a kamatmarzsból profitálhat. Ez az a kamatkülönbség, amit a bank a forrásai (például a betétek) után fizet és az eszközein szerez (például a hiteleken). Tudni érdemes, hogy ma ez már csak egy bevételi csatorna a sok közül egy nagyobb banknál. Sőt, olyan üzleti modellek is kialakultak mára, ahol a különféle díjakból és jutalékokból - például fizetünk valahol a bankkártyánkkal, aminek még éves díja is van - legalább annyi, ha nem több bevételt szerezhet egy bank, mint a kamatmarzsból.
A banki kamatjövedelemről még azt is érdemes tudni, hogy erősen ciklikus tud lenni. Ez attól függ, hogy éppen milyen fázisban van a gazdaság. Nem mindegy, mennyi hitelt vesznek fel az emberek, és hogy a hozamgörbe milyen alakú (tehát mekkora lehet a marzs). Ezzel szemben a díjak és jutalékok stabilabb jövedelmet jelentenek egy bank számára, de persze ilyen téren is vannak azért kivételek.
Ezeken felül szintén jelentős a pénzügyi tanácsadás a banki jövedelmeken belül, meg az egyre speciálisabb szolgáltatások. Az előbbire példa lehet a privát banki üzletág, ahol a vagyonos ügyfeleket befektetési tanácsokkal látják el. Az utóbbira pedig a pénzügyi kockázatkezelési szolgáltatások (például FX vagy kamatkockázat-kezelés) nyújtása a vállalatok vagy akár más bankok számára.
Ezek a fenti csatornák adják tehát a bevétel jelentős részét manapság (a teljes lista persze hosszabb), de mindez más és más kockázatot von maga után.
Milyen kockázatokkal néz szembe egy bank?
Egy kereskedelmi banknál a hiteltermékek - jelzáloghitel, személyi hitel, kártya, folyószámlahitel, stb. - képeznek nagyobb súlyt a mérlegben (megint csak: általánosítunk). Emiatt náluk a hitelezéssel kapcsolatos kockázatok dominálnak. Ehhez képest, ha egy befektetési banknál a pénz- és tőkepiaci szolgáltatások és közvetítések mennek, akkor ott a piaci kockázatok is nagyon felerősödnek (miközben a hitelkockázat sem tűnik el, mert az számos terméknél jelen van).
A bankok és pénzügyi vállalkozások számára különösen fontos a kockázatok helyes felmérése, mert egy-egy nagyobb tévedés az esetükben akár azonnal bajt is okozhat. Hogy mik a legfontosabb kockázati tényezők, az természetesen az adott bank típusától és üzletpolitikájától függ.
De a legtöbb nagy pénzintézet esetében a hitelkockázat, a piaci kockázat és a működési (operációs) kockázat a legveszélyesebb.
Ezen kockázati típusokkal a kiemelt jelentőségük miatt külön is foglalkozunk majd, de tekintsük most át röviden, hogy mit is jelentenek.
Hitelkockázat
Talán a legkönnyebben a hitelkockázat alapvetése érthető meg: ez annak a kockázata, hogy valaki nem a közös megállapodás szerint törleszti nekünk az adósságát (bármilyen termékről vagy szerződésről legyen is szó). Vagy netán egyáltalán nem törleszt. A nagy hitelportfóliókkal rendelkező kereskedelmi bankok számára ez messze a legfontosabb és legnagyobb kockázati típus. Az emiatt felmerülő veszteségekre kell jelentős mennyiségű tőkét félretenniük, és a szabályozók is egyre szigorúbb kockázatmérési, kezelési, és jelentési kötelezettséget írnak rá elő.
Piaci kockázat
A piaci kockázatok ezzel szemben abból erednek, hogy a tőzsdén vagy OTC piacon forgó termékek árfolyama kedvezőtlenül alakulhat. Például a bank kötvényeket és részvényeket tart valamilyen célból (mondjuk market making) és tudja, hogy ezeken adott valószínűséggel vesztesége keletkezhet. A piaci kockázatok kezelésére természetesen több jól bevált gyakorlat épült már ki (hedging technikák, diverzifikáció), amik megfelelő alkalmazásával a potenciális veszteségeket kordában lehet tartani. Ez a kockázati típus különösen a bróker-kereskedőknél és úgy általában a befektetési bankoknál domborodik ki.
Működési kockázat
Operációs (működési) kockázattal mindenkinek számolnia kell, és ez a két fenti kockázati típússal szemben nem külső tényezőktől függ, hanem magának az intézménynek a belső körülményeiből fakad. Semelyik cég vagy bank sem tökéletes, mindenhol hibáznak a munkatársak, és minden rendszer, ami el tud romlani, az néha el is romlik. Az ebből eredő veszteségek pedig akár igen jelentősek is lehetnek, ezért a bankoknak meg kell próbálniuk számszerüsíteni mindezt és előre felkészülni.
Likviditási kockázat
Ezen három nagy kockázati típus minden bankban jelen van, csak éppen a súlyok lehetnek mások. De a lista ennyivel még nem ér véget. Más természetű, de szintén jelentős kockázatot jelent egy bankra a likviditási, illetve azon belül kiemelten a refinanszírozási kockázat. Ez azzal kapcsolatos, hogy a bankok általában rövidebb futamidejű forrásokból finanszírozzák a tipikusan hosszú lejáratra adott hiteleiket. Jellemző forrás egy kereskedelmi banknál a mindenki által jól ismert bankbetét. (Itt most zárójelben megemlítjük, hogy valójában nem a betétet hitelezik ki a bankok, hanem simán új pénzt teremtenek, de attól még ugyanúgy szükségük van ilyen forrásra.)
Egy befektetési bank ezzel szemben például repo ügyletekkel érheti el, hogy mindig finanszírozni tudja a működését. Ezek az ügyletek tipikusan állampapírok olyasfajta eladását jelentik, hogy azt később - sokszor már másnap - vissza is vásárolja a bank. Ezzel a művelettel könnyen elérheti, hogy a rövidtávon felmerülő finanszírozási szükségleteire mindig legyen forrás.
A refinanszírozási kockázat egy különös fajtája a pénzügyi kockázatoknak. Némi egyszerűsítéssel élve ez egy olyan tényező, amely normális körülmények között egyáltalán nem jelent gondot. Ha a pénzpiacok likvidek, akkor mindenkinek bőven jut forrás. De ha egyszer elapadnak, akkor viszont a jó erőben lévő, szolvens bankok is megreccsenhetnek. A refinanszírozási kockázat pénzügyi válságok idején válik csak fontossá, de akkor nagyon. Ezt a fajta kockázatot tőkeképzéssel nem is lehetne érdemben kezelni, ezért a kapcsolódó kockázatkezelési technikák inkább az eszköz-forrás lejárati összhangra, és a kellő mennyiségű likvid eszköz mindenkori meglétére fókuszálnak.
A fentebb tárgyalt jelentős kockázati tényezőkkel foglalkoznak talán a legtöbbet a banki szakértők, noha az utóbbi időszakban (szabályozási változások miatt) a partnerkockázat (angol megfelelője: counterparty credit risk) is egyre nagyobb hangsúlyt kap. Ez utóbbi egy olyan kockázati fajta, ami a sok derivatívát tartó intézményeket sújtja leginkább. Altalánosan azzal kapcsolatos, hogy egy partnerünk még a tranzakciónk cashflow-szintű teljesülése előtt csődbe megy és ezáltal veszteséget okoz nekünk.
És a többi...
Ha mindez nem volna elég fajta, akkor meg kell jegyeznünk, hogy a pénzügyi kockázatoknak még számos alábontása és egyéb kiegészítése is létezik (CVA, FX, kamatkockázat, és a többi). Sőt, még ott vannak a kiberbiztonsági és IT kockázatok, az általános országkockázat (például bevezetnek egy bankadót), na meg a reputációs kockázat is. Ezek akár óriási veszteséget is okozhatnak egy banknak, de többnyire kiszámíthatatlan eseményekhez kötődnek, így pedig nehéz kockázatkezelési gyakorlatot építeni rájuk.
Összefoglalásképpen tehát az mondhatjuk, hogy a pénzügyi szektort a kockázatok rendkívül széles skálája öleli körbe.
A legfontosabb kockázati típusok pedig a hitel, a piaci, és az operációs kockázat. Ezekre a bankoknak mindenkor tőkét kell képezniük. A likviditási kockázat pedig egy különös szörnyeteg, ami a válságok idején ébred fel, de akkor tombol. A túléléshez a bankoknak mindig észben kell tartani az ilyen kockázatok jelenlétét, és azokat megfelelő technikával kezelni.
Cikksorozatunk következő részében külön-külön is tárgyaljuk majd ezeket a nagy kockázati típusokat, amik néha egy-egy bank vesztét okozzák.
Címlapkép forrása: Getty Images
