A szerződéses végintézkedések között jelenleg az öröklési szerződés a leggyakoribb, amelyet tartalmát tekintve úgy is jellemezhetünk, hogy a tartási szerződés egy különös formája. A két szerződésfajta között a leglényegesebb különbség, hogy a tartás ellenértékeként a vagyontárgyon a szerződés megkötésével tulajdonjogot szerez, az öröklési szerződés alapján pedig úgynevezett örökségi váromány keletkezik. Az öröklési szerződés végintézkedés, és az örökhagyó (eltartott) tulajdonjoga csak annak halála esetén száll át a szerződéses örökösre (eltartóra).
Az ilyen szerződések elismerésére, szabályozására bevezetése óta komoly társadalmi igény van, mivel hazánkban is fokozatosan emelkedik azoknak a száma, akik életkoruknál fogva ápolásra, gondozásra szorulnak, melynek anyagi fedezetét meglévő vagyonuk biztosítja. A gondozás, mint szolgáltatás értéke is egyre inkább felértékelődik, így a hatályos szabályok alapján érvényes öröklési (tartási) szerződésnek minősül az a szerződés is, melynek a gondozás jelentősebb eleme, mint a saját vagyonából történő tartás. Az öröklési szerződés nagyobb arányú elterjedését az is befolyásolta, hogy a szerződés alapján a gondozott a szükséges ellátáshoz anélkül juthat hozzá, hogy anyagi helyzetében jelentős változás következne be.
Az új Polgári Törvénykönyv lehetővé teszi azt is, hogy az örökhagyó a szerződésben meghatározott harmadik személy javára is kössön szerződést, például olyan hozzátartozójáról (szülőjéről, gyermekéről) kell gondoskodnia, aki a szerződő fél halála után is ellátásra szorul. Korábban az ilyen tartalmú szerződéseknek a tartalmi megítélése bizonytalan volt, a joggyakorlat sem volt egységes, a jelenlegi szabályozás azonban feloldotta ezt a bizonytalanságot.
Öröklési szerződésben tehát az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében - vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében - örökösévé nevezi; a másik fél pedig kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére.
A törvény az öröklési szerződés érvényességét szigorú alaki feltételekhez köti, az írásbeli végrendeletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a szerződésre akkor is a más által írt (allográf) végrendelet alakiságai az irányadók, ha az valamelyik fél saját kezű kézírásával készült. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és cselekvőképességében - vagyoni jognyilatkozatai tekintetében - részlegesen korlátozott nagykorú örökhagyó öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő és a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges. A szerződéses örökös jogának biztosítására az ingatlan-nyilvántartásba elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni.
Mind a tartalma, mind a szerződés megkötésére vonatkozó formai szabályok bonyolultsága miatt annak, aki ilyen szerződés megkötését tervezi, érdemes jogi szakemberhez fordulnia, azon túl, hogy érvénytelenség esetén a szerződés eredeti célja is meghiúsul, az addig teljesített szolgáltatás és ellenszolgáltatás elszámolása sem tartozik a legegyszerűbb jogi ügyek közé.
Több személy együttes öröklési szerződése továbbra is tilos, azonban a házastársak esetében kivételt tett a törvényalkotó. A házastársak, mint örökhagyók az életközösség fennállása alatt érvényesen köthetnek ugyanabban az okiratba foglalt öröklési szerződést. Ennek a különleges szabálynak a bevezetését az indokolja, hogy jogrendszerünkben ma is gyakori, hogy a házastársak vagyona közös vagyon, és e vagyonról kívánnak öröklési szerződésben rendelkezni, ami a gyakorlatban egyszerűbbé teszi a tartási szolgáltatás ellenértékének meghatározását.
A szerződéses örökös részéről pedig -emiatt kell gondosan eljárni a szerződés tartalmát illetően. A szerződéses örökös a tartás ellenértékét a házastársak feltehető halálának eltérő időpontja miatt külön-külön szerzi meg, ilyenkor többnyire csak a lekötött vagyon felét örökli meg, illetve adott esetben a házastársaknak különvagyonuk is lehet, ilyen esetben a szerződésben kell pontosan meghatározni a vagyontárgyak körét, illetve az egyik fél halála esetén a megörökölt vagyon feletti rendelkezés feltételeit.
A cikk szerzője: Dr. Horváth Gyöngyi, közjegyzőhelyettes BKK
