Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Rengeteg érdekes vetülete volt a november eleji USA elnökválasztásnak, van mégis egy olyan mellékszál, ami számomra befektetőként mindennél legnyűgözőbb (és egyben szórakoztatóbb).
A hazai és a nemzetközi sajtóban is nagy figyelmet kapott arról a francia személyről szóló sztori, aki egy kripto-alapú fogadási piacon (Polymarket) nagy tétben tett Trump győzelmére, hogy aztán közel 85 millió dollárt kaszáljon. A Théo álnéven futó egyén a legsűrűbb napokban szóba is állt a Wall Street Journallal, így megtudhattuk róla, hogy jelentős pénzügyi múlttal és tőkepiaci kereskedői tapasztalattal rendelkezik.
A történettel számos szempontból foglalkoztak az újságírók, a felmerült témák között volt így az, hogy ezek a fogadási piacok megint pontosabban látták a jövőt, mint a hivatalos közvéleménykutatások, de nagy figyelmet kapott a fogadási piacokat övező bizonytalan jogi státusz és az ott zajló kereskedés több szempontból gyanús jellege is.
Egy dologról nem esett ugyanakkor túl sok szó:
Théo kereskedési stratégiájáról.
Márpedig ahogy arra a legendás Michael Mauboussin felhívta a figyelmet, Théo fogadása mögött komoly elmélet és komoly kutatómunka állt.
A 2016-os USA választást és az akkor közvéleménykutatási kudarcot követően ugyanis nagy figyelmet kapott a rejtőzködő szavazók jelensége, mely a tradicionális közvéleménykutatások pontatlanságát azzal magyarázza, hogy a megkérdezettek egyre nagyobb hányada nem, vagy nem őszintén válaszol a feltett kérdésekre. Erre a problémára érkezett is egy érdekes megoldási javaslat a kutatók részéről még 2018-ban: ne azt kérdezzük az emberektől, hogy kire fognak szavazni, hanem azt, hogy szerintük az ismerőseik kire teszik majd a voksukat. Ne direkt módon próbáljuk faggatni őket a preferenciájukról (mert arról sokan nem szívesen beszélnek), hanem szűkebb társadalmi körük – általuk érzékelt – preferenciáiról tudakozódjunk.
A logika egyszerű: lehet, hogy én magamról sosem vallanám be, hogy XY-ra szavazok, de a szomszédomról bátran elmondom a hozzám bekopogtató közvéleménykutatónak, hogy szerintem ő bizony XY lelkes híve. Az említett tanulmány szerint ez a módszertan segít javítani az előrejelzések pontosságát, segít megérteni azokat a dinamikákat, amelyek a mai, echo chamberek-re szakadt világban zajlanak.
Théo 85 millió dollárral lett most gazdagabb, mert ismerte ezt a tanulmányt.
Az elmúlt napokban ugyanis az is kiderült, hogy a francia kereskedő október végén egy amerikai kutató céggel saját zsebéből finanszírozva a kritikus államokban magán közvéleménykutatást végeztetett, pontosan a fenti logika és módszertan szerint. Az így kapott eredmények pedig megerősítették Théo-t abban, hogy Trump előnye bizony érdemben nagyobb, mint ahogy azt a hagyományos módszertanú felmérések mutatják. A korábban is meglévő fogadásai összegét jelentősen emelte a kapott eredmények fényében, a többi pedig már – pénzügyi – történelem.
A történet számomra – befektetői szemmel – két dolog miatt is rendkívül érdekes.
- Egyrészt azért, mert Théo-nak, ha igazak a beszámolók, a fenti tudás olyan információs előnyt jelentett, amit befektetőként mi is mindennap keresünk a saját döntéseink kapcsán. Minden piaci szereplő arra törekszik ugyanis, hogy (legális eszközökkel) olyan többlettudás birtokában legyen, amelyek segítségével magabiztosabb befektetéseket tud hozni, amelyek fényében biztosabban lát az egyébként 50-50%-os odds-okhoz képest. Lenyűgöző így a történetben, hogy az elméleti tudás és a valós kereskedői tapasztalat kombinációja, ügyesen összekeverve, képes ilyen jellegű információs előnyt adni az élet olyan területein is, ahol erre sokan nem is gondoltak volna.
- Másrészt van a mi szakmánkban egy elcsépelt, de nagyon találó analógia az egyik legismertebb XX. századi közgazdász, Keynes gondolatára épülve, amely a részvénypiacokat egy szépségversenyhez hasonlítja. Ahogy a keynesi példában, Théo esetében is az a felismerés volt a siker kulcsa, hogy döntéseinknél nem is feltétlenül a saját (akár befektetési vagy akár politikai) preferenciáinkból célszerű kiindulni (ez az első szint), hanem abból, hogy szerintünk mások mit gondolnak (második szint), és ez alapján várhatóan hogyan cselekednek (befektetőként melyik részvényt veszik meg, vagy szavazóként kire voksolnak)
Sőt, az igazén érdekes dolgok a harmadik szintű preferenciákról való elmélkedésnél indulnak: amikor arról kezdünk el gondolkodni, hogy mások mit gondolnak arról, hogy mások mit gondolnak.
Néha bizony akkora a tét, hogy ez egy saját közvéleménykutatást is bőven megér, azt kérdezve az emberektől: mit gondoltok arról, hogy szerinted az ismerőseitek mit gondolnak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
