A fentiekben felsorolt okok mellett az is tény, hogy az arany árát eddig folyamatosan felfelé lökő kisbefektetői érdeklődés is csökkent 2012-ben. Ez egyrészt arra vezethető vissza, hogy a válság miatti pánikhangulat elülni látszik, másrészt aki akarta (és ez a szám százmilliós embertömeget jelent) az már átváltotta vagyonának általa megfelelőnek tartott részét nemesfémre.
Az arany időszakonként látványos gyengülése kapcsán érdemes fejben tartani, hogy ilyen sok százalékos kilengés minden évben előfordul(t), ráadásul akár többször is. Ami fontos: melyik az az árszint, amely elég erős gátat szab az ár további süllyedésének és ahonnan a sárga fém újbóli erősödésbe kezdhet. Ez idén az 1555 USD/uncia ár volt (eddig), míg tavaly az 1520 USD/uncia jelentette az ún. alsó ellenállási szintet.
Korai lenne azt kijelenteni, hogy a sárga fém ezzel letudta legmélyebb repülését erre az évre. Viszont arról se feledkezzünk el, hogy a politikusok és a média sugallata ellenére a válságnak messze nincs vége, nem kell már menedéket keresni vagyonunknak, megtakarításainknak. Ha már nem kiabáljuk, hogy jön a farkas, attól az ordas még bármikor megdézsmálhatja a nyájunkat!
Az eurózóna felszínén tapasztalható viszonylagos nyugalom törékeny, a mélyben tovább örvénylenek a közös valuta jövőjét aláásó események. Most Ciprus és Szlovénia miatt keletkeznek újabb repedések az egységen, miközben a spanyolok, görögök és az olaszok miatt is fennmarad a tartós fejfájás Brüsszelben, vagy az Unió zászlóshajójaként tekintett Berlinben. Mitöbb, ha a derék taljánok populistákra bízzák az ország vezetését, akkor újból felerősödhetnek az euróval kapcsolatos félelmeket. A "sokat és könnyebben" ígérő politika lenullázhatja a leköszönő Monti-kormány eddigi stabilizációs intézkedéseinek viszonylagos megnyugvást hozó hatásait. Emellett szintén figyelmeztető jel, hogy az EU statisztikai hivatala, az Eurostat kimutatása szerint az eurózóna egészében nem sikerült növekedést elérni a 2012 év folyamán. Emellett az Európai Bizottság a 2013 téli gazdasági előrejelzésében nagyon óvatosan fogalmaz a talpraállás esélyét illetően.
Az amerikai jegybanktól 2012 vége óta olyan hírek érkeznek, hogy több új tag megkérdőjelezi az eddig alkalmazott pénzt higító politika további folytatásának értelmét. A régi és az új válságkezelési szemléletek feszülnek egymásnak a FED-en belül, miközben az amerikai kormány és törvényhozás képtelennek látszik a kompromisszumra a március elsején érvénybe lépő óriási költséglefaragási csomag kérdésében. Obama elnök szkepticizmusa érezhető volt nyilatkozataiban. A megegyezés hiányát nemcsak a világ első számú szuperhatalmának gazdasága sínyli meg, hanem az kihat a globális gazdaságban fontos szerepet játszó más országokra és közösségekre is. Igaz, hogy a FED bevezetett laza monetáris eszköz, a QE harmadik szakasza már messze nem gyakorolt olyan pozitív hatást az arany árára, mint azt várták, de egy fogyasztást erőteljesen visszafogó, központi kiadásokat drasztikusan lefaragó és a munkanélküliséget tovább növelő lépéssorozat hatásának tompítása érdekében a FED-en belül a bankóprésben bízók akarata fog minden bizonnyal érvényesül majd.
Sok még a kérdőjel a válságból valóban kivezető utak és politikák eredményessége kapcsán. A bizonytalanság értelemszerűen kihat az aranyra is, amely rövid távon nem tudja magát függetleníteni a befektetői bizalom ingadozásától. 2013 első negyede várhatóan a kivárásról fog szólni. Az elmúlt negyven év statisztikáit értékelve elmondható hogy március közepéig, végéig a sárga fém a következő időszakokra "fog gyúrni". Vagyis folytatódhat a sasszézás, amiben az arany egyre nagyobb rutinra tesz szert.
www.arteus-capital.com