Jogi, közgazdász, szálloda-/vendéglátóipari és kommunikáció képzést nyújtó felsőoktatási intézmények rangsora
A Heti Válasz, a tavalyi sikeres indulást követően újra megjelenteti a magyar felsőoktatási intézmények kibővített rangsorát. A rangsor elkészítése egy széleskörű, összesen hat forrást felhasználó elemzésen alapul, amely különböző releváns mérőszámok mentén felméri az egyes egyetemek/karok teljesítményét és a számok összegzése segítségével kialakítja ezen intézményék ranglistáját.
A Heti Válasz és a Central European Management Intelligence (CEMI) 2005-ben a magyar sajtópiacon elsőként jelentette meg - nagy sikerrel, eladási rekordot döntve - a magyar egyetemek és főiskolák felsőoktatási rangsorát. Az idei lista, a Felsőoktatási rangsor 2006 újból arra vállalkozik, hogy az összehasonlítási nehézségektôl terhelt, természetes és mesterséges homállyal bevont magyar felsôoktatási rendszer egyes területein nagyobb átláthatóságot teremtsen. Amilyen új még ez a megközelítés itthon, annyira bevett másutt.
A Heti Válasz kiadóigazgatóját Bobrovniczky Kristófot kérdeztük a rangsor megjelenésérôl és az ehhez kapcsolódó további tervekrôl.
Miért döntött úgy a Heti Válasz, hogy idén ismét közli a felsőoktatási rangsort?
Úgy látjuk, hogy folyamatosan nő az igény Magyarországon is az egyetemekrôl szóló, gyorsan áttekinthetô, ám alapos felmérésekre. Bár egyre több tájékoztató, brossúra jelenik meg, nincs olyan kiadvány, amely a Heti Válaszéhoz hasonló mélységben hasonlítaná össze az intézményeket. Az egyetemi és főiskolai felvételik előtt állók örök gondja, hogy nem tudják összehasonlítani a különböző intézmények által kínált lehetőségeket. A felsőoktatási rangsor ezt a problémát próbálja orvosolni. Természetesen semmilyen lista nem lehet tökéletes, s minden bizonnyal ez sem az, annyi azonban biztosan állítható, hogy lényegi szempontok alapján, valódi teljesítményeket mér és állít rangsorba.
Mit tartalmaz pontosan a Heti Válasz rangsora?
A Felsőoktatási rangsor 2006 a felsőoktatási jelentkezések alapján legnépszerűbb három - a közgazdász, a jogi, a szálloda-, idegenforgalmi és vendéglátó-ipari - karra, valamint - most először - a kommunikáció szakokra készített egy-egy különálló listát.
A kutatási módszertan kidolgozásában, a rangsor és az átfogó elemzés elkészítésében a lap szakmai együttműködő partnere a CEMI - Central European Management Intelligence Tanácsadó Iroda. Az iroda egyik partnerét, Orbán Krisztiánt kérdeztük az egyedülálló elemzés hátteréről, a szakmai metodikáról:
A rangsor kialakításánál arra törekedtünk, hogy lehetőleg minél több szempont alapján hasonlítsuk össze az intézményeket. Ennek megfelelően a jelentkező diákok, a végzős hallgatókat alkalmazó piac, valamint az akadémiai oldal perspektíváit is mérlegre kívántuk tenni, s így hat mutatószámot vizsgáltunk. A túljelentkezés mértéke mutatószám a jelentkező diákok és a meghirdetett felvételi helyek arányát jelenti, és azt tükrözi, hogy az illető iskola mennyire népszerű a jelentkező diákok közt. A nagyvállalatok vagy cégek véleménye mutatószám a rangsor céljából meginterjúvolt vállalati emberierőforrás-menedzserek véleményét méri arról, hogy az adott felsőoktatási intézményből szívesen vennének-e fel végzős hallgatókat. A fejvadászok véleménye mutatószám a megkérdezett vezető fejvadászok benyomásait rögzíti az egyes felsőoktatási intézmények színvonaláról. Az OTDK-helyezések mutatószám (csak a közgazdász és jogi karok esetében használtuk) az országos egyetemi tanulmányi versenyeken elért helyezés alapján rangsorolja az intézményeket. A diák/tanár arány mutatószám azt vizsgálja, hogy egy tanárra hány diák jut az adott helyen, ami valószínűleg jó közelítése annak, hogy mennyi egyéni figyelmet kap egy átlagos hallgató tanulmányai során. Az oktatók összetétele mutatószám pedig azt mutatja, hogy a tanári karon belül milyen magas a docensek és professzorok aránya, azaz mennyi tapasztalt, magas akadémiai fokozattal rendelkező tanár oktat az intézményben.
Milyen érdekes új jelenségeket azonosítottak a 2006-os rangsor elkészítése során?
A közgazdász és üzleti karok körében végzett felmérés alapján azt figyeltük meg, hogy a vállalatok és a fejvadász cégek megítélése alapján kialakult egy "elit klub", amelynek tagjait mindkét kör maximális pontra értékeli. A jogász karoknál viszont lényegesen kiegyenlítettebb a mezőny, az élen álló intézménytől eltekintve sokkal kisebb a színvonalbeli eltérés az egyes intézmények között. A preferenciák lényegesen kialakulatlanabbnak tűnnek a kommunikáció szakok esetében. Itt úgy tűnik, hogy inkább az anyaegyetem reputációja vetítődik ki a szak imidzsére.
Megfogalmaztak-e az interjú alanyaik esetleg kritikákat az egyes képzési típusokkal kapcsolatban?
Igen. Az interjúk közben több kritika is elhangzott a magyar felsőoktatással kapcsolatban, mind a négy szak esetében az a benyomás, hogy nem elég gyakorlatias az oktatás, ami azt eredményezi, hogy a végzős diákok gyakran számukra teljesen új, ismeretlen helyzetekkel találkoznak munkába állásuk után, és a munkahelyeknek kell időt és energiát áldozni a gyakorlati képzés pótlására. A jogászképzéssel kapcsolatban leggyakrabban megfogalmazott kritika a túlképzés, és ezen keresztül a szakma presztízsének romlása. Többen kiemelték, hogy az idegen nyelv tudás aktív használata gondot okoz sok közgazdasági, idegenforgalmi és vendéglátó-ipari intézményben végzett diák számára, annak ellenére, hogy a diploma megszerzéséhez rendelkezniük kell nyelvvizsgával.
A kommunikációt mint képzési formát is megkérdőjelezte néhány vállalat és fejvadász cég. Véleményük szerint a képzéshez kapcsolható célállások betöltésénél fontosabb szempont egy megfelelő gazdasági vagy bölcsész tudás, mint a kommunikációs végzettség. Az egyik vezető sajtóorgánum gyakorlatilag alig vett még föl kommunikációs végzettségű diákot, helyette sokkal jobban preferálja például a vezető közgazdasági egyetem marketing szakirányán végzett hallgatókat. Az újságok és internetes portálok szerkesztőségében is elsősorban a témakörnek megfelelő szakembereket alkalmaznak és nem csupán kommunikációs végzettséggel rendelkező pályakezdőket.
Vannak-e külföldi minták az elképzelés mögött?
Az első hasonló, azaz számos független dimenzión alapuló felsőoktatási rangsor 1983-ban jelent meg az Egyesült Államokban, a US News and World Report gondozásában. A publikáció azóta is minden évben megjelenik, immáron 11 millió példányban.
A kilencvenes években aztán Nyugat-Európában is felfigyeltek az ilyen rangsorok fontosságára. Angliában például 1990-ben a The Times, majd 1997-ben a The Guardian, 2003-ban pedig a The Financial Times, míg Németországban 1998-ban a Die Zeit, 2001-ben a Der Spiegel indított hasonló listát, mindegyik hasonló elvek alapján, de más-más módszertannal. Legutóbb a Newsweek magazin jelentette meg a világ egyetemeinek rangsorát - erről a listáról a Heti Válaszban mellékletében is olvashatnak.
Az összehasonlíthatóság érdekében valamennyi mérőszámot a magyar oktatási rendszerben elfogadott 1-5 skálára (1 - legrosszabb, 5 - legjobb) helyeztük.
A bemutatásra kerülő listákon 24 közgazdász, 8 jogi, 7 szálloda- és idegenforgalmi képzést nyújtó, valamint 15 kommunikációt oktató intézmény található.
A Heti Válasz
Legdinamikusabban növekedő közéleti lapként 34%-kal növelte heti átlagos lapértékesítését az elmúlt egy év során. A lap vezető a magyar piacon számos olvasói minőségi mutató tekintetében.
(X)
