Hazánk villamosenergia felhasználása 2010 és 2020 között 14%-kal emelkedett, mely azért sem szerencsés, mert Magyarország jelentős mértékben külföldi villamosáram importra szorul, ebben pedig várhatóan a Paksi Atomerőmű bővítése sem fog jelentős változást hozni. Magyarország energiaimportja nemcsak a villamosáramra, hanem a földgázra és a kőolajra is kiterjed, így nem véletlen, hogy a 2030-ra elérendő célok fókuszában a megújuló termelés növelése és az importfüggőség csökkentése áll.
Az uniós országok energiapolitikája nem kizárólag tagállami hatáskörbe tartozik, így Magyarországnak – uniós tagországként – szem előtt kell tartania az Unió által lefektetett szabályozási keretet energiapolitikája kialakítása során.
Az uniós szabályozási keret
Bár a mai Európai Unió alapját megteremtő alapító szerződések közül kettő – az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó Párizsi Szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget (EURATOM) létrehozó Római Szerződés – is az energiapolitika köré épült, az energiapolitikai kérdések egészen a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatályba lépéséig tagállami hatáskörben maradtak.
A Lisszaboni Szerződéssel az energiapolitika része lett a közös politikáknak. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) a megosztott hatáskörök közé sorolta be az energiapolitika területét. A megosztott hatáskör azt jelenti, hogy az adott területen mind az EU, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok csak akkor gyakorolhatják e hatáskörüket, ha az Európai Unió nem gyakorolja a hatáskörét, vagy lemond annak gyakorlásáról. Ugyanakkor valamennyi tagállam megőrzi a jogát az energiaforrások kiaknázásására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá a különböző energiaforrások közötti választásra és energiaellátásuk általános szerkezetének meghatározására. A Lisszaboni Szerződésben megjelenik a szolidaritás fogalma is, amelynek értelmében amennyiben az Unió területén súlyos nehézségek merülnek fel az energiaellátás területén, a tagállamok kisegítik egymást.
A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével egy időben az Európai Bizottság közleményt adott ki a 2020-ra 20–20%: Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára címmel. A dokumentum értelmében az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében. E területen pedig kiemelt szerepet játszik az energiapolitika.
Az EU hosszú távú klíma-, és energiapolitikai céljai
Az Európai Tanács által 2014. október 24-én elfogadott és 2018-ban felülvizsgált átfogó éghajlat- és energiapolitika ambiciózus célok elérését tűzte ki az Unió számára 2030-ra. Ezek a célok a következők voltak:
- a megújuló energiafogyasztások arányának 32%-ra növelése az energiafogyasztásban;
- az energiahatékonyság 32,5%-os növelése;
- az uniós villamosenergia-rendszerek legalább 15%-ának összekapcsolása.
Ukrajna Oroszország általi lerohanása azonban drasztikus lépésre kényszerítette az Európai Uniót az energiapolitika terén. Az erre adott uniós válasz, a REPowerEU az importfüggőség fokozatos megszüntetésére helyezte a hangsúlyt.
REPowerEU: uniós válasz az orosz-ukrán háború miatt fellépő energiapolitikai kihívásokra
Oroszország 2022. februári Ukrajna elleni invázióját követően az energiaellátás-biztonság jelentősége drámaian megnőtt az Unióban. A tagállamok felkérték az Európai Bizottságot arra, hogy dolgozzon ki tervet az Oroszországból érkező gáz-, olaj- és szénbehozataltól való túlzott mértékű uniós függés csökkentésére. 2022. május 18-án az Európai Bizottság Ukrajna Oroszország általi lerohanása miatt kialakult ellátási nehézségekre és a globális energiapiaci zavarokra válaszul előterjesztette a REPowerEU tervet, amely kettős célt tűzött ki maga elé:
- az Unió orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függésének megszüntetése;
- további előrelépés a klímaválság kezelése terén.
E célok elérése érdekében a REPowerEU terv kiemelten fontos feladatként jelölte meg az energiamegtakarítást, az energiaellátás diverzifikálását és a megújuló energia használatának fokozását. Az EU, amely kezdetektől fogva elítélte az orosz fegyveres agressziót, embargót vezetett be több orosz energiahordozóra. Ezen embargók célja az volt, hogy megakadályozzák, hogy Oroszország a szénhidrogének EU-s országoknak való értékesítéséből bevételhez jusson az Európai Unióból, illetve átvitt értelemben azt, hogy az uniós országok finanszírozzák Moszkva háborúját.
2022 júniusában az Európai Unió Tanácsa elfogadta a szankciók hatodik csomagját, amely – többek között – megtiltotta az Oroszországból származó nyersolajtermékek behozatalát az EU-ba. Nagy küzdelmek árán Magyarország, Szlovákia és Csehország mentességet harcolt ki a Barátság kőolajvezetéken keresztüli import vonatkozásában, ugyanis ezen – tengeri kijáróval nem rendelkező országok számára – máshonnan nehéz pótolniuk a kieső mennyiséget (és átmeneti mentességet kapott még Bulgária is). Magyarország (a kőolajimport 58%-a) és Szlovákia (a kőolajimport 96%-a) Oroszországtól való kőolajfüggése a legjelentősebb, de Csehország esetében sem elhanyagolható az orosz olaj aránya az energiamixben. Emellett az EU olajár plafont is bevezetett az Oroszországból importált energiahordozókra.
Az orosz-ukrán háború által támasztott kihívások miatt az uniós energiapolitika 2023 tavaszán ismét napirendre került. A 2030-ra vonatkozó új uniós energiacélok a következőket foglalják magukban:
- a megújuló energiaforrások arányának 42,5%-ra történő növelése az energiafogyasztásban, célul tűzve ki a 45% elérését;
- az (indikatív) primerenergia-fogyasztás és a végsőenergia-fogyasztás 11,7%-os csökkentése a 2020-as előrejelzésekhez képest, ami legfeljebb 992,5, illetve 763 millió tonna olajegyenértéknek (Mtoe) felel meg;
- az EU villamosenergia-rendszerei legalább 15%-ának összekapcsolása.
Az energia-, és klímapolitika stratégiai dokumentumai Magyarországon
Magyarország klíma-és energiapolitikai célkitűzéseit a 2020-ban elfogadott Nemzeti Energia-és Klímaterve tartalmazza. Az ebben megfogalmazott célértékek:
- a bruttó végső energiafogyasztásban a megújuló energiaforrásoknak legalább 21%-ot kell kitennie,
- az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább 40%-kal csökkenteni szükséges 2030-ig az 1990-es évek szintjéhez képest,
- az ország végsőenergia-felhasználása 2030-ban nem haladhatja meg a 2005-ös értéket (18,7 Mtoe) azzal a kiegészítéssel, hogy a cél feletti végső energiafelhasználás forrása csak karbonsemleges energiaforrás lehet,
- és 2030-ra importfüggőségünk maximálisan megengedett aránya a földgázra vonatkozóan 80%, a kőolaj esetében 85%, a villamos energia esetében 20% lehet.
A Nemzeti Energia-és Klímaterv 2023-ban felülvizsgált változata ambiciózusabb célokat fogalmaz meg a 2020-ban kitűzött értékeknél. A 2023-as felülvizsgálat az üvegházhatású gázok kibocsátásának 50%-kos csökkentését, a megújuló energiaforrásoknak legalább 29%-os részarányát írja elő, végső energiafelhasználásunkat pedig a 2020-ban előirányzott 785 PJ helyett 750 PJ-ban maximálja.
Ezek eléréséhez a Nemzeti Energiastratégia 2030, kitekintéssel 2040-ig a hazai beépített fotovoltaikus kapacitás 2030-ra legalább 6000 MW-ra, 2040-re pedig 12000 MW-ra növelését irányozza elő, továbbá legalább 1 millió okos fogyasztásmérő telepítését és a fogyasztás mérséklését, valamint a karbonsemleges erőforrások fokozottabb kihasználását.
Magyarország energiafelhasználása
Ha a korábbi, 2020-ra elérendő célkitűzésekre fókuszálunk, akkor azt fontos kiemelni, hogy Magyarország sikeresen teljesítette azon célkitűzését, hogy 2020-ra végső energiafogyasztását a 2005-ös évhez képest csökkenti. A végső energiafogyasztása 2020-ban 3,7 %-kal vagyis 0,7 millió tonna egyenértékkel volt kevesebb. A csökkenésben azonban a COVID-19 járvány okozta gazdasági visszaesés is jelentősen közrejátszott.
Magyarországon a végső energia legnagyobb felhasználója a lakosság, a második legnagyobb energiaigénye a közlekedésnek, a harmadik legnagyobb energiaigénye pedig az iparnak van. Az ipar energiaigénye 2010 és 2021 között megduplázódott. A COVID-19 járvány okozta mérséklődés után 2021-re további 7,1%-kal bővült. 2021-ben Magyarország végső energiafelhasználásának a távhőt is beleszámítva közel 40%-át földgázból fedezte.
A villamosenergia-felhasználás alakulása
A villamosenergia felhasználásra fókuszálva, annak nagysága 2010 és 2021 között 14%-kal nőtt, 2021-ben több mint 39 ezer GWh volt. A vármegyék közül a legnagyobb villamosenergia fogyasztó Pest vármegye, melynek villamosenergia felhasználása 2021-ben megközelítette a 4000 GWh-t (Budapest villamosenergia-felhasználása 7642 GWh volt). Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy Pest vármegyében olyan jelentős ipari ágazatok találhatók, mint a kohászat és a fémfeldolgozás, a számítógép-elektronika, az optikai termékek gyártása, a gép és gépi berendezések gyártása, a járműipar, valamint a gumi-, a műanyag- és az építőipar, melyek mind kiemelt villamos áram-felhasználók. A lakossági áramfelhasználást tekintve pedig Pest vármegyében élnek a legtöbben, több mint 1,3 millióan.
A legkevesebb villamosáramot Nógrád vármegyében használták fel, melynek nagysága 2021-ben mindössze 563 GWh volt. Az összes vármegye közül Nógrádban élnek a legkevesebben, 185 ezren, emellett a rendszerváltást követően megszűnt a bányászat és a nehézipar, jelenleg pedig a gépipar (elektronikai termékek, járműalkatrészek) a meghatározó iparág.
A villamosáram felhasználása várhatóan tovább fog nőni, amit jól példáz, hogy a napi csúcsterhelések az elmúlt években 6500 és 7000 MW között alakultak,
ami jelentős mértékben meghaladja a hazai erőművek nettó kapacitását. Magyarország éppen ezért nagyban hagyatkozik a külföldi villamosáram-importra. Ebben jelentős változás nem várható, számos hazai erőművünk még ebben az évtizedben el fogja érni a tervezett vagy már meghosszabbított élettatamának a végét. Például ha a Mátrai Erőművet 2025-2026-ban nem újítják teljesen fel, és leállítják, akkor körülbelül 1000 MW kapacitás fog kiesni az ország villamosenergia-hálózatából. A várhatóan 2030-2031-ben átadásra kerülő új Paksi Atomerőmű fontos szerepet fog játszani, de jelentős változást importfüggőségünk csökkentésében nem fog eredményezni. A két új blokk építése 2019-ben kezdődött el, tervezett bruttó villamos teljesítményük blokkonként 1200 MW lesz. Ennek az új erőműnek köszönhetően éves szinten 17 millió tonna szén-dioxid-kibocsátás előzhető majd meg. Viszonyításképpen a közlekedésből származó éves szén-dioxid-kibocsátás jelenleg 12 millió tonna.
A távhőfelhasználás alakulása
A lakossági távhő-felhasználás hőmennyisége országosan 2010 és 2020 között csökkent, majd 2021-ben az előző évhez képest több mint 9%-kal nőtt. A 2021-es évben hazánk lakossági távhő-felhasználásának hőmennyisége 18,7 millió GJ volt. A lakossági távhő-felhasználás csökkenése 2010-től a panelházak energetikai korszerűsítésének volt köszönhető, melynek keretében nemcsak az épültek utólagos hőszigetelése történt meg, hanem a nyílászárók cseréje, és a fűtési rendszer korszerűsítése is. Ugyanakkor a távhőmennyiség felhasználásban jelentős szerepet játszik az időjárás is, az elmúlt évben pedig hatással volt rá az orosz-ukrán háború, és a világpiac kedvezőtlen változásaiból eredő inflációs árnövekedés is.
A vármegyéket tekintve a legnagyobb távhőmennyiséget felhasználó megye Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye volt 1,6 millió GJ-lal, a legkevesebb távhőt Békés vármegyében értékesítették, mely mindössze 5200 GJ volt. A távő-felhasználás területi különbségei arra vezethetőek vissza, hogy az adott vármegyében hány távfűtéssel ellátott lakás található, ez az arány pedig elsősorban az olyan volt szocialista iparvárosokban magas, mint például Almásfüzitő, Dunaújváros, Kazincbarcika és Százhalombatta. Ebből fakad, hogy a két jelentős távhőfelhasználó vármegye Borsod-Abaúj-Zemplén és Komárom-Esztergom voltak. A vármegyékhez képest a lakossági távhőfelhasználás Budapesten a legmagasabb, ami annak köszönhető, hogy országos szinten a fővárosban található a legtöbb távfűtéssel ellátott lakás, ami a teljes állomány 37%-a. Ennek megfelelően Budapest távhőmennyiség-fogyasztása 8,5 millió GJ volt 2021-ben, ami több mint 45%-át tette ki az országos ellátásnak.
A vezetékes gáz felhasználásának alakulása
A szolgáltatott vezetékes gáz mennyisége Magyarországon meglehetősen változatos képet mutatott 2010 és 2021 között. A felhasználást tekintve ugyanis jelentős kiugrások voltak 2010-ben, 2012-ben, 2017-ben, és 2021-ben is, ahol átlépte a 9 milliárd m³-t. Mindez a távhő-felhasználáshoz hasonlóan az időjárásnak köszönhető, ugyanis a gázfelhasználást is elsősorban ez befolyásolja. Az már említett években pedig (2010, 2012, 2017, 2021) az átlagosánál jóval hidegebb volt a tél.
A vármegyék 2021. évi vezetékes gázfelhasználását tekintve a legnagyobb fogyasztó 1,1 milliárd m³-rel Pest vármegye volt, a legkevesebb vezetékes gázt pedig Nógrád vármegyében használták fel, mely mindössze 138 millió m³ volt. A vármegyék esetében a gázfelhasználás azokban a megyékben volt a legmagasabb, ahol a legtöbben élnek, valamint amelyek a legnagyobb ipar területekkel rendelkeznek. Budapesten a vezetékes szolgáltatott gáz mennyisége 2021-ben 1,7 milliárd m³ volt.
Az energiafelhasználás szerkezete
2022-re a teljes energiafelhasználás az előző év adatához képest 6,8 %-kal csökkent. A primer energiafelhasználás szerkezetében minden energiahordozó mennyisége csökkent, a domináns energiahordozók közül legnagyobb mértékben a földgázé 14,9 %-kal, valamint a szén és széntermékeké 10,7 %-kal. A teljes energiafelhasználás csökkenésében az enyhébb időjárás mellett a földgáz- és a villamosenergia-árakra vonatkozó hatósági árszabályozás módosítása is közrejátszott. Fontos kiemelni, hogy a 2022. évi csökkenés nem az energiahatékonyság növekedésén alapszik, hanem az energiaválság átvészelését szolgáló energiamegtakarításokon,
így az új ambiciózus uniós célkitűzések elérése továbbra is jelentős beruházásokat igényel.
A hazai termelésből származó energia mennyiségében 2017 óta folyamatos csökkenés figyelhető meg (474,7-ről 437 Petajoulra). Magyarország az Európai Unióhoz hasonlóan nettó energiaimportőr, 2000 és 2019 között energiaimport-függősége jellemzően az uniós átlag fölötti volt, 2020-ban ez 56,6%-ra csökkent elsősorban a bevezetett korlátozások okozta gazdasági visszaesés miatt, a 2020-as érték 0,9 százalékponttal volt alacsonyabb az uniós átlagnál. Importfüggőségünk a KSH adatai szerint 2021-ben tovább csökkent 54%-ra. Az importált energiaforrások között meghatározó szerepet játszanak a földgáz, a kőolaj és az áram. 2022-ben a magyar import mennyisége a szén és széntermékek esetében, valamint, a kőolaj és kőolajtermékek esetében csökkent, a földgázé pedig bővült. Ugyanakkor hasonlóképpen az energiafelhasználáshoz ez is leginkább a válságra adott politikai válaszok eredménye.
2022-ben a bruttó energiatermelés több mint 40%-át nukleáris energia adta, ami közel 6%-os növekedés 2005 óta. A termelés háromtizedét adó fosszilis energiahordozók közül a kőolaj és a szén kitermelése is folyamatosan csökkent. A megújulók és a hulladék aránya ezzel párhuzamosan folyamatosan nőtt. A megújuló energia 64%-át biomasszából állítottuk elő. A második és harmadik legnagyobb részesedése a bioüzemanyagoknak és a napenergiának volt. A zöld termelés elsődleges forrása a napenergia volt, ennek aránya 2021 és 2022 között 55%-ról 62%-ra nőtt. A többi megújuló energiaforrás hasznosítása azonban csökkent, a biomassza aránya 3 százalékponttal, a szélenergiáé 2 százalékponttal. A Nemzeti Energia-és Klímaterv legfrissebb változata ugyan háromszoros bővülést vár a szélerőművek területén (330 MW-ról várhatóan 1000 MW-ra), de a megújuló termelés középpontjában továbbra is a naperőművek kapacitás bővítése áll, csekély szerepet szánva a szélenergiának.
A megújuló energiaforrások részarányának növelése nemcsak az energiaimport függőség, de a Nemzeti Energiastratégia 2030, kitekintéssel 2040-ig című dokumentumban foglalt 2030-ra vállalt célkitűzés teljesítése szempontjából is kulcsfontosságú.
Az energiafelhasználásunk üvegházhatású-gáz intenzitása
A Nemzetközi Energia Ügynökség (2022) becslései szerint globálisan az energiatermelés és fogyasztás az üvegházhatású gázok teljes kibocsátásának több mint kétharmadát teszi ki. Bár az Unió kibocsátása az 1990-es évhez viszonyítva közel 32%-kal csökkent a Climate Watch (2022) adatai szerint. Ehhez képest, Magyarországon közel 34%-kal csökkent, szektorok szerint megvizsgálva a közlekedés és a hulladékkezelés kivételével a mezőgazdaság, energiaipar, ipar, háztartások, intézmények kibocsátása is mérséklődött. Az EU energiafogyasztásának üvegházhatásúgáz-intenzitása a 2000. évet referenciaévnek tekintve 2020-ra 19 százalékponttal csökkent, Magyarországé ennél nagyobb mértékben 24 százalékponttal.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését megnehezítő intézkedésnek tekinthető az energiakrízisre válaszul bevezetett lakossági tűzifa-, és barnaszén program, amely a levegőszennyezés növekedése mellett a lakosság körében az olcsó, de nem hatékony fűtési formák preferálását eredményezheti középtávon is.
A jövőbeni energiakrízisek elkerülésének módja mindezek alapján nem kizárólagosan az energiamegtakarításokban, hanem a megújuló termelés növelésében, az alternatív fűtés, és alternatív üzemanyagok támogatásában, az energetikai korszerűsítésben és az import-függőség csökkentésében rejlik.
Brucker Balázs és Jóna László a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Regionális Kutatások Központjának tudományos munkatársai; Szemerédi Eszter a Széchenyi Egyetem adjunktusa.
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép forrása: Getty Images
