Az első forduló után a 600 fős Parlamentben a Recep Tayyip Erdoǧan-vezette AKP (267 mandátum) és a vele koalícióban induló MHP (50 mandátum) és YRP (6 mandátum) többsége immár bizonyosnak látszik. Igaz, az AKP az 2018-ban elért 295 mandátumához képest jelentősen visszaesett – de továbbra is megmaradt legerősebb parlamenti pártnak. A legerősebb ellenzéki párt, a kemalista CHP ugyanakkor 146-ról 169-re növelte mandátumainak számát, de a kormányváltáshoz ez még a többi ellenzéki párttal összefogva is kevésnek bizonyult.
![](https://pcdn.hu/articles/images-o/k/r/t/krtk-n-rozsa-szigetvari-2023-abra-01-602720.png)
A 2017-ben elfogadott új hatalmi struktúrában azonban a parlamenti választásoknál is fontosabb az elnökválasztás végkimenetele, ennek végeredménye azonban a május 28-i második fordulóig nem ismert. Az első fordulóban a jelenlegi hatalmon lévő köztársasági elnök, Erdoǧan a szavazatok 49,5%-át, a legjelentősebb ellenzéki erők közös jelöltje, Kemal Kılıçdaroǧlu 44,89%-ot, míg a harmadik jelölt, Sinan Oǧan 5,17%-ot kapott, sőt, a választások előtti napokban visszalépett jelölt, Muharrem Ince is kapott 0,44%-ot. A második fordulóban az elnökválasztás a két legtöbb szavazatot kapott elnökjelölt újabb megmérettetésével folytatódik. Ennek kimenetele nehezen megjósolható – a nacionalista Sinan Oǧan korábban az AKP-vel koalícióban kormányzó MHP képviselője volt, így az első fordulóban rá szavazók esetében nem lehet tudni, kit preferálnak a második forduló során.
Bármit is hoz a választások második fordulója, az eddigi események és eredmények alapján több megállapítást is tehetünk:
- Bár Törökország autoriter rendszernek van elkönyvelve, és a kampány során a kormányzók erők érvényesíteni tudták dominanciájukat a médiában, de kétségkívül demokratikus választások zajlottak Törökországban.
- A gazdasági válság és földrengés miatt erősödő elégedetlenség ellenére a kormánypártnak sikerült megőriznie a hatalmát, és Erdoǧan is erősebb maradt fő kihívójánál.
- Az ellenzéki erők összefogva ugyan jobb eredményt értek el a korábbiaknál, azonban ez is kevés volt a kormányváltáshoz.
Nagy kérdés, hogy amennyiben a második fordulóban az ellenzék jelöltjének sikerülne megnyernie a választás, és a köztársasági elnöki pozíciót, vajon parlamenti többség hiányában mennyiben tudna érvényesülni az akarata. Bár az Erdoǧan hatalma érdekében átszabott új alkotmányos rend páratlanul széles hatalmat biztosít a köztársasági elnöknek, nem biztos, hogy egy ellenzéki elnök a parlamenti többséggel és a kormányzó erőkhöz hű végrehajtó és (részben) bírói hatalommal szemben élni tudna ezzel.
A választások eredménye azonban nemcsak a török állam belpolitikai folyamataira nézve meghatározó, hanem a török gazdaság, illetve a kül- és biztonságpolitika szempontjából is nagy jelentőséggel bírhat.
A gazdasági kérdések a választási kampánynak is a középpontjában álltak: a kormányzat az elszabadult infláció hatásainak enyhítésére jelentős nyugdíj- és közalkalmazotti béremelést hajtott végre. Úgy látszott azonban, hogy a 2023. február eleji súlyos földrengés végleg megrendíti a kormányzó erőkbe vetett bizalmat.
A török gazdaság az elmúlt években – a koronavírus és az orosz-ukrán konfliktus gazdasági hatásaitól függetlenül is (bár azok által is jelentősen érintve), komoly gazdasági válsággal küzd. A gazdasági válság és instabilitás egyik fő okozója pedig maga Erdoǧan köztársasági elnök volt. A török gazdaság, amely az immár két évtizede hatalmon lévő AKP kormányra kerülésével kezdett szárnyalni, a meggyőző első évtized után az elmúlt években növekvő nehézségekkel kénytelen szembenézni. Ebben szerepet játszanak természetesen a külső környezet kedvezőtlen változásai: a továbbra is legfontosabb gazdasági partnernek tekinthető EU gyengélkedése az eurozóna válsága kapcsán, vagy az arab-tavaszt követő átalakulások a Közel-Keleten, a szomszédos Szíriában kitört polgárháború gazdasági hatásai. De nem tekinthetünk el a belpolitikai folyamatok és döntések,
ezen belül is az egyre nagyobb hatalmat a kezében összpontosító Erdoǧan felelősségétől sem a kedvezőtlen gazdasági folyamatok kapcsán.
A török gazdasági növekedés egyik fő húzóerejét a beruházások adták, ezek finanszírozása azonban jelentős részben külföldi tőkeforrások bevonásával történt. Az elmúlt évek folyamatai megrendítették a befektetői bizalmat, ami megnehezítette a kívülről történő finanszírozást. Mivel Erdoǧan politikai veszélyt érzett a beruházások visszaesésében, és ezáltal a gazdasági növekedési ütem lanyhulásában, így – a Török Nemzeti Bank függetlenségén áthágva, minden hatalmát latba vetve – a kamatlábak csökkentését gondolta a török gazdaság számára egyedül üdvözítő megoldásnak. Ez az „unortodox” lépes azonban tovább erősítette a befektetői aggodalmakat, ami a török valuta brutális leértékelődésében, és az inflációnak a nyolcvan százalék fölé kúszó szintjében is megmutatkozott.
![](https://pcdn.hu/articles/images-o/k/r/t/krtk-n-rozsa-szigetvari-2023-abra-02-602722.png)
Az infláció ugyan mostanra 43 százalékra „mérséklődött”, az elmúlt másfél év egekbe szökő árai azonban az AKP és Erdoǧan támogató körében is elégedetlenséget szültek, ami úgy tűnt, megrengetheti a belé vetett bizalmat. A török elnöknek azonban úgy tűnik ezt a veszélyt is sikerült túlélnie.
Törökország a gazdasági instabilitás mellett növekvő külső biztonsági kihívásokkal is szembe kell nézzen. A hidegháború vége a török kül- és biztonságpolitika számára egyfajta útkeresést eredményezett. Bár Törökország továbbra is a NATO tagja maradt, hirtelen megváltozott környezetében egyrészt a korábbi, a Szovjetunió feltartóztatásában megállapított jelentősége megszűnni látszott a nyugati szövetségesek számára, másrészt a gyorsan változó szomszédságban újfajta jelentőségre tett szert. Az átalakuló környezetben Törökország korábbi történelmi kapcsolatai feléledni látszottak, amikor az ország Közép-Ázsia új török államai, illetve a Közel-Kelet - különösen annak közelebbi, a korábban az Oszmán Birodalomhoz tartozó részei - felé újult figyelemmel fordult, teret engedve egyfajta neo-oszmanizmus feltételezésének. Az ezredfordulón azonban Törökország számára a legfontosabb kérdés az Európai Unióhoz történő csatlakozás volt, mely a 2002-es AKP-hatalomátvételen túlmutatóan egyfajta folytonosságot mutatott a török külpolitikában.
Jóllehet az AKP-kormányzás elmúlt két évtizedében a török kül- és biztonságpolitika mozgásának kilengése elég komoly amplitúdóval írható le, alapja a Török Köztársaság regionális hatalmi státusza és annak elismer(tet)ése a globális és regionális szereplők által. Az Ahmet Davutoǧlu nevével fémjelzett „zéró probléma a szomszédokkal” doktrína és az ezzel párhuzamosan folytatott török soft power tevékenységnek a térség más regionális hatalmaival (Izrael, Egyiptom, Szaúd-Arábia) való szakítás és hatalmi versengés vetett véget, az utóbbi egy évet ismét a kapcsolatok normalizálására törekvés, határozott közeledés jellemezte. Mindezen kilengések és fordulatok ellenére a török kül- és biztonságpolitika folyamatosságát Törökország - immár általánosan elismert - regionális hatalmi státusza biztosítja.
Így, összességében azt mondhatjuk, hogy akármelyik elnökjelölt is nyeri meg a választások május 28-i második fordulóját, az elsődleges cél a gazdasági stabilizáció és helyreállítás lesz,
ami akár az immár húsz éve a Köztársaság 100. évfordulójára készülő, saját vízióján túllépni kényszerülő Erdoǧan, akár a parlamenti háttér nélkül kormányzó Kılıçdaroǧlu számára komoly kihívást fog jelenteni. Mindeközben drasztikus külpolitikai fordulat nem várható, sőt, a török regionális hatalmiság mozgásterének tágítása (Líbia, BRICS, a Sanghaji Együttműködés Szervezete, stb.), valamint a térségen belüli óvatos közeledések a NATO-n belül és az Európai Uniós kapcsolatokban is együttműködőbb magatartást eredményezhetnek.
N. Rózsa Erzsébet az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Világgazdasági Intézetének tudományos tanácsadója.
Szigetvári Zsolt az ELKH KRTK VGI tudományos főmunkatársa és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Közgazdasági tanszékének vezetője.
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép: Getty Images