Az elmúlt években folyamatosan nő a feszültség Kína és Tajvan között, melyről a hazai sajtó is rendszeresen beszámol. A Magyarországnál nagyjából két és félszer kisebb szigetcsoport hivatalosan nem önálló ország, hanem Kína része, ugyanakkor önálló politikai berendezkedéssel, haderővel, gazdasági rendszerrel bír, tehát de facto független entitásként funkcionál. Csupán 14 ország tart fenn diplomáciai kapcsolatot Tajvannal, ez azonban nem jelenti azt, hogy a szigetcsoport gazdasági értelemben ne kapcsolódna ezer szállal a világgazdasághoz, annak majd' minden szereplőjéhez, köztük Kínához is. Tajvan ugyanis a világ legnagyobb chip- és félvezető-gyártója, a tajvani vállalatok pedig befektetéseikkel jelen vannak fejlődő és fejlett országokban egyaránt. A tajvani külföldi közvetlentőke-állomány legnagyobb részét (55 %-át) Kínában találjuk, ezt követik a Brit Virgin-szigetek (13,5%) és az Egyesült Államok (6,3%), míg az Európai Unió a teljes tajvani tőkeállománynak mindössze 2,1%-át (7,3 milliárd dollárt) fogadja.
Ebből a szeletből viszont hazánk uniós viszonylatban is jelentős falatot birtokol.
Kelet-ázsiai vállalatok Magyarországon
Magyarország a rendszerváltást követően igen népszerű befektetési célpont lett, elsősorban a nyugat-európai vállalatok számára, de nem csak nekik: a kelet-ázsiai tőkebefektetések első szakasza is a 1989-es demokratikus átmenet után kezdődött, ahol is a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország (KKE3) a legnépszerűbb befektetési célpontok közé tartoztak. Néhány japán és koreai vállalat már a vasfüggöny leomlása előtt jelezte érdeklődését, számos befektetésre már a 90-es évek elején sor került. A második hullám lendületét a kelet-közép-európai országok EU-csatlakozási folyamata adta, amely egybeesett Kína növekvő globális nyitási politikájával. A KKE-országok uniós tagsága lehetővé tette a kelet-ázsiai befektetők számára, hogy a növekvő fontosságú uniós piacokon elkerüljék a kereskedelmi akadályokat, ennélfogva a KKE-országokat e vállalatok is elsősorban összeszerelő bázisként használták. A kelet-ázsiai tőkebeáramlás harmadik szakasza a globális gazdasági és pénzügyi válságra nyúlik vissza, amikor a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalatokat Európa-szerte gyakran Európán kívüli vállalatok vásárolták fel. De felvásárlásoktól függetlenül is ebben az időszakban váltak a KKE-országok - közöttük különösen hazánk - egyre nyitottabbá az Európán kívüli befektetők felé.
Míg a kisebb tajvani vállalatok a 90-es években alapozták meg jelenlétüket Magyaroroszágon, a nagyobb vállalatok, különösen a tajvani multinacionális vállalatok az ezredforduló után vetették meg lábukat nálunk - pontosan a kínai vállalatokkal egy időben.
A statisztikák szerint
2020-ra a KKE3-országok több mint 5,5 milliárd dollárnyi kínai közvetlentőke-befektetést halmoztak fel, Tajvanról pedig több mint 2,6 milliárd dollár érkezett. A legnagyobb tőkeállományt mindkét esetben Magyarországon találjuk, utána Cseh- és Lengyelország következik. Érdekes módon a KKE3-ban megtelepült vállalatok száma ellentétes tendenciát mutat: Lengyelországban van a legtöbb kínai vállalat, ezt követi Magyarország és a Csehország, míg a tajvani vállalatok száma a Cseh Köztársaságban a legmagasabb, utána Lengyelország és Magyarország következik.
Vagyis Magyarországon a legmagasabb mind a Kínából, mind pedig Tajvanról érkező közvetlentőke állománya,
miközben csak harmadannyi kínai vállalat működik itt, mint Lengyelországban, és csupán negyedannyi tajvani vállalat, mint Csehországban. A magyarázat viszonylag egyszerű: Magyarországon főként nagy, multinacionális vállalatok vannak jelen mind Kínából, mind pedig Tajvanról, és mindegyik beruházás viszonylag nagy értékű, míg Lengyelországba és Csehországba főként kisebb vállalatok települtek.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tajvani, vagy akár a kínai vállalatok jelentősebb befektetőnek számítanának a KKE országokban. A kínai FDI-állomány a teljes külföldi közvetlentőke állomány egy százaléka körül, vagy az alatt van a KKE3-országokban (csak Magyarország esetében haladja meg az egy százalékot), miközben a nyugat-európai befektetők még mindig a teljes FDI állomány több mint 70 százalékáért felelősek. Sőt, jellemzően az Egyesült Államokból, Japánból és Dél-Koreából érkező vállalatok is jelentősebb szereplők, mint a kínaiak. A tajvani FDI-állomány még a kínainál is kevésbé jelentős, igaz, szintén növekszik. Tajvan részesedése a teljes KKE3-országokba irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetésekből csak Magyarország esetében haladja meg a 0,5 százalékot.
Mitől vonzó a régió?
A kínai és tajvani befektetők belépési módjai és megcélzott ágazatai régiószerte hasonlóak: a nyugat-európai befektetőkhöz hasonlóan ők is jellemzően az elektronikai termékek gyártása vagy a gépek és közlekedési eszközök összeszerelése miatt keresik fel a KKE3 országokat.
Ami a KKE3-ba irányuló közvetlentőke-befektetéseket vonzó tényezőket illeti, itt is sok hasonlóságot találhatunk a kínai és tajvani multinacionális vállalatok között. Fontos szempont a munkaerőpiac, mivel a régióban képzett munkaerő áll rendelkezésre azokban az ágazatokban (főként a feldolgozóiparban), amelyek iránt a kínai és a tajvani érdeklődés egyaránt növekszik, a munkaerőköltségek pedig alacsonyabbak a KKE3-ban, mint az EU átlaga. De még fontosabb szempont a piac: a tajvani és kínai vállalatok a KKE-piacokra való belépéssel az EU teljes piacához hozzáférhetnek. Ezen túlmenően, mivel a kínai és tajvani vállalatok nem csak az EU-ban, hanem az észak-amerikai vagy akár a globális piacokon is el akarják adni termékeiket, az EU és harmadik országok közötti szabadkereskedelmi megállapodások is vonzóak lehetnek számukra.
Az uniós tagság ugyanakkor az intézményi stabilitás miatt is vonzó, ez ugyanis nagyobb tervezési és tulajdonjogi biztonságot, valamint célzott, az üzleti fejlődést támogató szakmai szolgáltatásokat jelent a kelet-ázsiai vállalatoknak. A nemzeti szintű intézményi tényezők közé tartoznak például a stratégiai megállapodások, az adókedvezmények és a privatizációs lehetőségek, de a kínai vállalatok például nagyra értékelik fogadó ország kormányzatának közvetlen támogatását, a személyes politikai kapcsolatokat is. Míg azonban a politikai kapcsolatok valóban befolyásolhatják a kínai multinacionális vállalatok beruházási döntéseit, addig a tajvani vállalatok a jelek szerint kevésbé aggódnak a politikai együttműködés szintje miatt. Interjúink során szinte minden megkérdezett hangsúlyozta, hogy a tajvani vállalatok, különösen a nagyvállalatok, rendkívül pragmatikusan járnak el.
Azaz nem igazán törődnek a politikai kapcsolatokkal, hanem pusztán az üzleti érdekeket tartják szem előtt.
... És mitől vonzó Magyarország?
Magyarországon például az előző, szocialista kormányhoz képest a Fidesz-kormányzat megduplázta, sőt megtriplázta a multinacionális vállalatoknak nyújtott támogatásokat. Különösen az elektronikai és az autóipari gyártókat igyekezett ide csábítani, ahol minden egyes, ily módon létrehozott munkahely jelentős állami támogatásban részesült. A kormányzat ezzel párhuzamosan azonban tovább erősítette a Kínával való kapcsolatokat is, ennek következtében pedig a Tajvannal ápolt politikai kapcsolatok lényegesen kevésbé fejlettek, mint más KKE3-országokban. Ugyanakkor, mint azt az egyik magyarországi székhelyű tajvani vállalat képviselője is megerősítette, bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy a tajvani multinacionális vállalatok nem kapnak ugyanolyan támogatásokat, mint a kínaiak (azaz a magyar kormány nem köt velük stratégiai együttműködési megállapodást, a magyar külügyminiszter nem vesz részt vállalataik megnyitó ünnepségén, stb.), de valójában a tajvani multinacionális vállalatok is ugyanolyan, vagy legalábbis nagyon hasonló ösztönzőket kapnak, mint kínai, koreai német vagy amerikai társaik. Tekintettel a tajvani multinacionális vállalatok fent említett pragmatikus stratégiájára, az ilyen ösztönzők valóban magyarázhatják, hogy Magyarország miért viszonylag népszerű célpont Európában a tajvani vállalatok számára, annak ellenére, hogy az ország politikai szempontból elég "barátságtalan" Tajvannal szemben.
Természetesen a politikai kapcsolatok számítanak, de csak egy bizonyos pontig. Csehország Tajvanhoz való viszonylag pozitív hozzáállása miatt meglehetősen népszerű a tajvaniak körében. A tajvani média például sokkal gyakrabban számol be a Cseh Köztársaságban zajló eseményekről, mint bármely más kelet-közép-európai ország esetében. A cseheknek ez a pozitív megítélése pedig valóban befolyásolta néhány tajvani vállalat telephelyválasztását, igaz, ez inkább a kisebb vállalatokra jellemző. Úgy tűnik, hogy a nagy tajvani multik más logikát követnek.
Az a néhány nagy tajvani multinacionális vállalat, amely jelen van Kelet-Közép-Európában, úgy tűnik, valóban inkább Magyarországot választja, mint Lengyelországot vagy Csehországot, még akkor is, ha a politikai kapcsolatok itt a leghűvösebbek.
Egy, a tajvani vállalatok működését jól ismerő szakértő ezt a kínai és tajvani vállalatok közötti globális és lokális kapcsolatokkal magyarázta. Vagyis a KKE3-ban jelenlévő tajvani multinacionális vállalatok többsége - mint például az elektronikai óriás Foxconn, a szintén elektronikában tevékenykedő Yageo, a kommunikációs alkatrészeket gyártó Sinbon, vagy épp a Giant, a világ legnagyobb kerékpárgyártója, stb. - valójában szoros kapcsolatban áll Kínával: vagy egy gyártóüzemük található az anyaországban, vagy globális együttműködés fűzi őket össze egy-egy kínai vállalattal. Ennek eredményeképpen ezek a tajvani vállalatok gyakran követik a "kínai utat", azaz hasonlóan viselkednek, mint kínai társaik, hasonló döntéseket hoznak a telephelyválasztás során, vagy akár követik is a kínai vállalatokat egy adott - esetünkben KKE3 - helyszínre. Ezek a vállalatok tanulnak kínai partnereik tapasztalataiból, használják ezeket a kapcsolatokat, és hasznot is húznak a kínai partnereik által már elért eredményekből. Továbbá, mivel a tajvani multik nem akarják kockáztatni a kínai nagyvállalatokkal már meglévő kapcsolataikat, "visszafogottan" viselkednek mind globálisan, mint a pedig Kelet-Közép-Európában, vagyis nem hangsúlyozzák - sőt, gyakran el is rejtik - tajvani mivoltukat.
A sors - és a demokrácia - fintora, hogy a kínai vállalatok és intézmények a politikai viszony megromlása esetén rögvest engedelmeskednek a kínai államnak, és szinte azonnal elhagyják a barátságtalannak ítélt országot (lásd Litvánia esetét), míg a tajvani vállalatok hasonló helyzetben nemcsak maradnak, de adott esetben még új beruházásokat is hoznak egy politikailag barátságtalan, de gazdasági szempontból nagyon is vonzó országba.
A cikk a tajvani Academia Sinica Európai és Amerikai Tanulmányok Intézete (Institute of European and American Studies, IEAS) által vezetett "Economic Impact of Engagement with Taiwan: A Comparative Study" című kutatáson alapszik, mely az egyesült királyságbeli Institute for War and Peace Reporting (IWPR), és az Egyesült Államok Külügyminisztériumának támogatásával valósult meg.
Szunomár Ágnes az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének és a Budapesti Corvinus Egyetemnek a munkatársa
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép: Getty Images
