Sz.M.: Nekünk alapvetően kimondottan jók a kapcsolataink a bérlőinkkel. Mi ezt egy oda-vissza ható kapcsolatként kezeljük. Akkor adunk valamilyen kedvezményt, ha cserébe a bérlő is vállal valamit. Ezek lehetnek olyan egyezségek, hogy mi csökkentjük az alap bérleti díjat, amiért ő cserébe hosszabb bérleti szerződést ír alá. Másik példa, hogy magasabb forgalomarányos bérleti díjat vállalnak be, vagy belegyezik egy felújításba, ami néhány több mint hétéves boltra már nagyon is ráfér.
Van egy általános probléma Magyarországon, és ez nem csak az outletet érinti, mégpedig hogy Magyarországon a polgári jogi szerződésnek nincs becsülete. Az emberek egy darab vécépapírnak tartják. Aláírják, aztán majd lesz valahogy. Sok esetben még el sem olvassák rendesen ezeket a szerződéseket.
P.: Létezik egyébként olyan kereskedő, aki megjelenhet úgy az outletben, hogy egyetlen más üzlete sincs az országban?
Sz.M.: Létezhet, és volt is ilyen bérlőnk.
P.: Akkor hogyan tudja legalább 30 százalékkal olcsóbban árulni a termékeit?
Sz.M.: Úgy, hogy külföldről vásárolják fel a maradékokat. Hosszú távon azonban ezek a koncepciók sem működőképesek. Akkor tudnak működni amikor "boom" van a kiskereskedelemben, ám a válság kitörésével ezek az üzletek tűntek el az első körben.
P.: A legnagyobb forgalmat generáló divatmárkák azonban nincsenek bent az outletekben. Lehet, hogy idővel ők is megjelennek, vagy ők már eleve annyira leárazzák a termékeiket, hogy nincs értelme?
Sz.M.: Más a stratégiájuk, másképp működnek. Ezek a cégek azt csinálják, hogy összeszedik a maradékokat, kivagdossák belőlük a címkéket, és elküldik fejlődő piacokra, olyan helyekre, ahol nincsenek is jelen.
P.: Jótékonyságból?
Sz.M.: Nem feltétlenül. Láttam hatalmas Inditex bálákat (az Inditex Csoporthoz tartozik többek között a Zara, Pull & Bear, Massimo Dutti, Bershka, Stradivarius, Oysho, a szerk.) Iránba, Ukrajnába stb. címezve, ahol nincsenek jelen, vagyis nem rongálják a saját piacukat. Nekik egyébként van outletjük is, kizárólag Spanyolországban és Portugáliában. De ott is kivágják a címkét. Amennyiben ezek a cégek nem változtatnak koncepciót, akkor semmi esély sincs arra, hogy megjelennek az outletekben. Illetve az outlet koncepcióhoz képest lényeges különbség, hogy ezek eleve nem drága márkák, az olcsón spórolni pedig nem akkora poén.
P.: Akkor mondhatjuk, hogy az iráni emberek egy része ugyanabban az H&M pólóban jár, mint amit mi is megvehetünk Belváros főterén?
Sz.M.: Igen, és a fekete afrikai országokban is. Amikor az ember látja a tévében, hogy éhező afrikai gyerekek Adidas pólót hordanak, azoknak lehet, hogy egy jó része hamisítvány, de egy jó része ilyen összegyűjtött szállítmányokból áll.
I.Cs.: Ügynökhálózat van kiépülve arra, akik meghatározott időpontokban ellátogatnak a gyárakba, összeszedik és felvásárolják ezeket a termékeket.
Sz.M.: Egy másik érdekesség, hogy amíg annak idején a Levi's-nek Magyarországon volt a gyára, egy darabot sem szállítottak onnan magyar boltokba. Először minden kiutazott a külföldi logisztikai központba, és attól függően, hogy Magyarországon miből mennyit rendeltek érkezett vissza az áru.
I.Cs.: Hasonló a helyzet a Samsonite-tal is, akiknek Szekszárdon van a gyára. Előfordulhatott akár olyan helyzet is, hogy a szekszárdi kereskedő megrendelte azt a terméket, amit tőle 1800 méterre gyártottak le, az azonban először kiutazott Belgiumba, majd onnan jött vissza. Az ok az, hogy egyetlen logisztikai raktár van.
P.: Mire lehet számítani a Premierben? Jelenhetnek meg a közeljövőben új márkák?
Sz.M.: Most a fő célunk az, hogy a meglévő boltok minél sikeresebbek működjenek. Persze azért egy-egy új márka is megjelenik majd. Alapvetően mi is kivárunk, mint oly sokan, hogy történjen valami a piacon, hiszen arra nem lehet számítani, hogy egy újonnan a magyar piacra érkező márka az outletben kezdje el felépíteni a brandjét.
I.Cs.: Egy-egy új márkának először el kell érnie Budapesten és az országban azt a szintet, hogy eljöjjön az a kegyelmi állapot, amikor szüksége van az outletre is.