A Nobel-díjas közgazdász szerint van egy olyan amerikai vámintézkedés, amelynek lenne értelme

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Kim Clausing, az UCLA közgazdásza tökéletesen összefoglalta a helyzetet:

Az elmúlt több mint ötven év legnagyobb adóemelése az amerikai fogyasztókat fogja terhelni, több ezer dolláros adóemelést generálva a medián háztartások számára.

• Michael Strain, az American Enterprise Institute igazgatója hasonlóan találóan fogalmaz, megjegyezve, hogy „[ezek az új vámok] csökkenteni, nem pedig növelni fogják a feldolgozóiparban a foglalkoztatást. Továbbá csökkenteni fogják a feldolgozóipari vállalatok versenyképességét is”.
• Ami pedig az új vámtételek kiszámításának alapjául szolgáló módszertant illeti, Doug Holtz-Eakin egyáltalán nem kertel: „Tarthatatlan az alapjuk egy védhetetlen politikához".

Clausing Joe Biden elnöksége idején a pénzügyminisztériumban dolgozott adóügyi kérdésekkel foglalkozva, Strain és Holtz-Eakin pedig elismert republikánus közgazdászoknak számítanak.

Ha ez a három személy ennyire teljesen egyetért, az erősen azt jelzi, hogy Trump legújabb vámjai egy közelgő nemzeti katasztrófát jelentenek.

Érdekes módon Trump bejelentése előtt egy nappal 50 szenátor – a republikánus Lindsey Graham és a demokrata Richard Blumenthal vezetésével – egy jobb kétpárti vámjavaslatot mutatott be, amelynek célja, hogy nyomást gyakoroljon Oroszországra, hogy az valódi békére törekedjen Ukrajnával. A javaslat általános felépítése ésszerű, és a legnyilvánvalóbb hibája – hogy nem magát Oroszországot, hanem az Oroszországból olajat importáló országokat sújtaná vámokkal – teljes mértékben orvosolható.

Fontos, hogy a szenátusi törvényjavaslatnak valódi hatása lehet anélkül, hogy feltétlenül átmenne a Házon. Már a kongresszusi fellépés jelentette fenyegetés is elég lesz ahhoz, hogy a Kreml figyelmét felkeltse. A külkereskedelem és a külföldi segélyek terén tapasztalható bomlasztás, valamint a NATO-val és más amerikai szövetségesekkel való kapcsolatok megtépázása után Trumpnak szüksége van egy győzelemre a nemzetközi színtéren. Ez a törvényjavaslat segíthet neki ezt elérni, és talán Graham, Blumenthal és Trump osztozhat a Nobel-békedíjon, ha Oroszország valóban valódi békét akar.

Glenn Hubbard (George W. Bush elnökségekor a gazdasági tanácsadói testület elnöke) és Catherine Wolfram (aki a Biden-kormányzat idején a pénzügyminisztérium vezető tisztviselőjeként foglalkozott hasonló kérdésekkel) nemrég nagyon világosan kifejtették, hogyan kell helyesen gondolkodni arról, miként lehet nyomást gyakorolni Oroszországra. Hubbard és Wolfram megjegyzik, hogy Oroszországnak folyamatos keményvaluta-bevételekre van szüksége ahhoz, hogy fegyvereket és más, a háborúhoz kapcsolódó alapvető fontosságú eszközöket vásárolhasson külföldről, és a fosszilisenergiahordozó-exportja (napi 600 millió dollár értékben) a Kreml egyetlen jelentős dollárbevételi forrása. Az általuk javasolt stratégia egyszerű és zseniális:

„Az adminisztrációnak szankciókat kellene kivetnie minden olyan vállalat vagy személy ellen – bármely országban –, amely az orosz olaj- és gáz eladásában érintett. Oroszország elkerülhetné ezeket az úgynevezett másodlagos szankciókat, ha szállítmányonként díjat fizetne az Egyesült Államok kincstárának. A befizetést orosz egyetemes vámnak lehetne nevezni, amelynek mértéke alacsony szintről indulna, de minden héttel, ami békemegállapodás nélkül telik el, emelkedne.”

Az orosz olaj nagy részét hajóval szállítják, és ezeket a szállítmányokat (és a mögöttes pénzügyi tranzakciókat) kereskedelmi szakértők aprólékosan nyomon követik. Ezért egyszerű lenne biztosítani, hogy ha Oroszország nem fizetné meg az előírt vámot bármely szállítmány után, az ügyletben részt vevő valamennyi fél, beleértve a tartályhajó bármely tulajdonosát vagy üzemeltetőjét, a rakomány biztosítóját és a vevőt, felelősségre vonhatóvá válna. Ha ezek a magánfelek viszont nem fizetnének mondjuk 30 napon belül, maguk is szankciókkal lennének sújtva. A közelmúltbeli tapasztalatok megerősítik azt, hogy senki – beleértve az indiai és kínai entitásokat is – nem akar amerikai szankciók alá kerülni.

Az orosz olajra kivetett hordónkénti 20 dolláros vám évente 40-50 milliárd dollárt hozna, amelyet az USA-nak kellene fizetnie.

Ideális esetben az Oroszországgal szembeni általános vámtarifával (RUT) való fenyegetés komoly tárgyalásokra kényszerítené Oroszországot, ahol a vámok eltörlése része lehetne egy olyan megállapodásnak, amely véget vet Oroszország pusztító és teljesen törvénytelen inváziójának, és tartós békét hozna Ukrajnának. Könnyű lenne ezt úgy beállítani, hogy bármilyen újabb katonai agresszió azonnal új vagy megemelt vámokat váltana ki a RUT alapján. Ahhoz, hogy kikerüljön a RUT-ból, Oroszországnak csak abba kell hagynia a támadásokat.

Ha Oroszország továbbra is rosszhiszeműen tárgyal, az USA évente milliárdokat szedne be a RUT alapján. Ebben a forgatókönyvben Oroszország legalább fedezné az Ukrajna elleni teljes körű támadásából másokra háruló költségeket. A Covid ideje alatt Oroszország nem csökkentette az olajkitermelést, még akkor sem, amikor a világpiaci árak 20 dollár alá süllyedtek. A RUT alkalmazása esetén Oroszországnak nagyobb szüksége lesz a bevételre, mint valaha, így nem fog csökkenni a világ olajellátása.

A "felszabadulás napi" vámok a Trump-adminisztráció borzalmas első két hónapjának tetőpontját jelentették a világszínpadon. Nagy szüksége van egy győzelemre, hogy növelje az amerikai presztízst a világban, és meggyőzze a befektetőket arról, hogy az USA nem vált teljesen nihilista és önpusztító hellyé. A kétpárti vámjavaslat kissé továbbfejlesztett változata – amely valós költségeket ró Oroszországra – pontosan ezt tenné.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Simon Johnson
Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Nobel-díjas közgazdászprofesszora. 2007-2008 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza volt. Kutatásai a gazdasági fejlődés, a politikai gazdaságtan és a vállalati pénzügyek kérdéseit ölelik fel. A Nobel-díjat 2024-ben kapta meg.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images