A Balti-tenger mélyéről a politika középpontjába került az Északi Áramlat

Az elmúlt hetekben felröppent a hír, hogy az Egyesült Államok és Oroszország között előzetes tárgyalások folynak a Gazprommal való együttműködésről, ami akár jelentős fordulatot is hozhat az energetikai kapcsolatokban és összefügghet a folyamatban lévő ukrajnai béketárgyalásokkal.

Felmerült többek között az Északi Áramlat és más energiainfrastruktúrák esetleges megvásárlása is,

hogy a háború lezárása után újra beindulhasson az orosz energiaellátás Európa felé.

Emiatt több német politikus aggodalmuknak adtak hangot, hogy a két hatalom „a fejük felett” döntheti el Európa jövőjét. A megállapodás lényege az lenne, hogy amerikai vállalatok vennék át bizonyos orosz érdekeltségek üzemeltetését és tulajdonosi pozícióit így akár az Északi Áramlat vezetékrendszer egy részét is.

Az alku részét képezheti az is, hogy egy tűzszünet esetén Oroszország ismét lehetőséget kapna arra, hogy olaj- és gázszállításokat folytasson Európába – ám amerikai vállalati tulajdonban lévő hálózatok révén. Ezzel teljesülne az uniós szabályozás egyik kulcsfontosságú eleme, a „szétválasztás” (unbundling) követelménye is, amely szerint nem lehet ugyanazé a cégé az energiahordozó és a szállítási infrastruktúra. Donald Trump volt amerikai elnök és támogatói köréből már többen jelezték, hogy érdeklődnek az üzlet iránt.

Habeck: „Teljesen rossz irány lenne”

Az éppen leköszönő gazdasági és klímavédelmi miniszter álláspontja viszont ennek homlokegyenest ellentmond: Robert Habeck ugyani a napokban újra megerősítette, hogy jelenleg semmilyen lehetőséget nem lát az Északi Áramlat gázvezeték újbóli üzembe helyezésére.

Azt gondolom, hogy az Északi Áramlat 1 vagy 2 esetleges megjavításáról beszélni teljesen rossz irány. Amíg Ukrajnát orosz agresszió éri, ez nem lehet alternatíva

– fogalmazott Habeck a Reuters hírügynökség tudósítása szerint.

Németország évtizedeken át erősen támaszkodott az orosz gázra. A 2022-es oroszországi inváziót követően azonban Norvégia lett az ország legnagyobb gázbeszállítója. A miniszter utalt arra is, hogy szerinte a következő német kormánykoalíció „elfelejtheti” a 2022-ben megtanult leckét és akár visszatérhet az orosz forrásokhoz.

Új szerep az Északi Áramlat 2-nek?

Egy német gazdasági lap nemrég azonban arról számolt be, hogy a berlini döntéshozók most egy teljesen más forgatókönyvön is gondolkodnak: a 2022-ben megrongált Északi Áramlat 2 gázvezeték megmaradt, sértetlen szakaszát esetleg Finnországból érkező, zöld (megújuló forrásokból előállított) hidrogén szállítására alakítanák át:

Ez egy kompromisszumos megoldást jelenthetne, hiszen a befektetés részben megtérülne, ám mégsem térne vissza Németország az orosz földgázimporthoz. Egy minisztériumi szóvivő szerint a német–finn együttműködés fontos lépés lehet a „hidrogénimport-folyosó” kialakításában, mellyel a Balti-tenger országaiban rejlő megújulóenergetikai potenciált hasznosíthatnák.

Az Északi áramlat politikailag kockázatos téma: a német közvélemény számára kínos dilemmát jelent az orosz gáztól való függés csökkentése, miközben a beruházások egy része (például az Északi Áramlat 2 tíz milliárd eurós költsége) a német államkasszát is terheli.

Bár sokak szerint ez az együttműködés csak akkor jöhet szóba, ha békemegállapodás vagy legalábbis tartós fegyvernyugvás születik Ukrajnában, Németországban az ilyen tervek politikai megosztottságot váltanak ki. Míg a kormány hivatalosan kitart a függetlenedés mellett, néhány tartományi vezető és ipari szereplő nem zárkózna el a balti-tengeri infrastruktúra újrahasznosításától, sőt több politikus a jövőben sem tartja kizártnak az orosz energiabeszállítók visszatérését.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images