Kitálalt a kurszki csatáról az ukrán katona: ez történt valójában Oroszországban

A Kriegsforscher hívójelű ukrán drónkezelő azzal kezdi élménybeszámolóját, hogy ez inkább „technikai” jellegű lesz, nem fog beszélni az ukrán haderő problémáiról vagy az észak-koreai katonákról.

Állítása szerint Oroszország többnyire jól képzett, „elit” alkulatokkal próbálta visszaszerezni az ukrán ellenőrzés alá került kurszki településeket, részt vettek a csatában a 76-os és 106-os deszantos (VDV) dandárok, a 83-as, 11-es és 56-os ezredek és dandárok, a 810-es, 155-ös és 177-es tengerészgyalogos-dandárok és a „legjobb” FPV-drónkezelők. Azt írja, abból is látszik, hogy elit formációk ellen harcoltak, hogy az orosz alakulatok jól fel voltak szerelve: új páncélosaik voltak, a lövészek modern felszereléseket kaptak, rengeteg volt az új típusú elektronikus harcászati (EW) rendszer, illetve az oroszok műholdas adóvevőket is használtak.

Kriegsforscher arról ír, hogy nagyon kevés páncélozott harcjárművet használtak az offenzívák során az oroszok, és ezek rendre meg is semmisültek. Állítása szerint mindössze 2-3 orosz páncélostámadás volt novemberben, majd egy nagyobb januárban a 155-ösök részéről: az ukrán katona szerint utóbbi során az oroszok 13 BMP-3-as lövészpáncélost és 3 T-80BVM harckocsit vesztettek.

Elbeszélése szerint az oroszok többnyire fényes nappal támadtak, füstgránátvetőkkel álcázták manővereiket és folyamatosan lőttek (nem mindig az ukrán állások felé). Többször is kritizálja az orosz katonákat, amiért a gépesített támadások során mindig ugyanabból az irányból jöttek, illetve a veszteségek ellenére újra és újra megpróbálkoztak lehetetlennek tűnő támadási irányokkal. Szerinte ez azért volt így, mert az oroszok utasítást kaptak, hogy maximum 3 hónap alatt tolják ki az ukránokat Kurszkból.

Nem tudom megmondani, hogy az orosz VDV Rambo katonákból áll-e vagy sem: egyetlen gépesített támadásuk sem érte el a mi állásainkat”

– írja.

Arra is kitér, hogy a légierő folyamatosan bombázta őket. Október volt a legnehezebb hónap, mivel jó volt az időjárás: volt, hogy egyetlen nap 84 szárnyasbombát dobtak le az ukrán állásokra. A vadászbombázók mellett az orosz száloptikás drónok is okoztak veszteségeket az ukrán páncélosoknak. Mindemellett szerinte hatékonyabbak voltak az orosz drónkezelők, mert közelebb voltak a frontvonalhoz.

Kriegsforscher szerint a gépesített rohamoknak semmi értelme nem volt, akkor jöttek az első orosz sikerek, amikor könnyű terepjárókkal és gyalogosokkal támadtak.

Még 5-9 ATV-vel is több sikert értek el, mint 8-9 BMD-2/4M-mel. Ez nevetséges. És csak azért sikerült nekik, mert nincs elég katonánk. Talán csak ezért jártak sikerrel az orosz öngyilkos rohamok”

– írja.

Az ATV egy kisméretű terepjáró jármű, általában a quadokra használják ezt a kifejezést, a BMD egy orosz deszantos lövészpáncélos család.

Ismét kritizálva az orosz haderő összfegyvernemi képességeit, Kriegsforscher leírja, hogy szerinte a támadó orosz katonák nem kaptak sem megfelelő tüzérségi fedezetet, sem megfelelő gépesített fedezetet akkor se, ha eleve páncélosokkal támadtak. Beszámolója szerint a tüzérség nem „puhította fel” az ukrán állásokat a gyalogsági / gépesített rohamok előtt, csak akkor lőttek, ha úgy tűnt, hogy a támadás elveszett, illetve leír egy konkrét esetet, mely során az orosz lövészpáncélosok csak „ledobták” a gyalogosokat a harctérre, majd visszavonultak és nem adtak nekik támogatást. (A lövészpáncélosok / IFV-k feladata elvileg az lenne, hogy a harctérre szállítsák és tűztámogatásban részesítsék a gyalogságot.)

Az ukrán drónkezelő végül „random tényként” leírja, hogy nem látott arról bizonyítékot, hogy az orosz tisztek megölnék saját katonáikat, illetve nem találkozott TOSZ-1-es nehéz lángszórókkal sem. (Előbbi azért releváns, mert nyugati lapok írtak arról, hogy az orosz tisztek lelövik azokat a katonákat, akik nem akarnak támadni, utóbbi pedig azért, mert ukrán blogok szerint az orosz haderő nehéz lángszórókkal próbálta kipucolni ezeket az orosz civilek által is lakott falvakat.)

Gondolatait azzal zárja, hogy „vegyes érzései vannak” a kurszki csatával kapcsolatosan, de ettől függetlenül örült neki, hogy Oroszország területén harcolhatott, olyan elitegységek ellen, mint a 76-osok.

A beszámolót egyébként a szerző rengeteg képpel is megtámogatja, ezeket is érdemes lehet itt végignézni.

Sajnos a beszámolóból teljesen kimaradnak a közelmúlt eseményei, mivel a szerző elhagyta Kurszkot még 2025 januárjának végén, röviddel azelőtt, hogy a frontvonalak összeomlottak volna. Így tehát arra nem reflektál, hogy miért, milyen körülmények közt tudta villámgyorsan visszaszerezni Szudzsa városát az orosz haderő, miután kisebb falvakért is hónapokon át küzdöttek a térségben.

Arról, hogy mi történt, mi történhetett Szudzsánál, itt írtunk:

Címlapkép forrása: Kostiantyn Liberov/Libkos/Getty Images. A címlapkép illusztráció, a fotón nem a szerző látható.