Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Míg a robotizáció alapvetően versenyképességi, beruházásösztönzési, valamint gazdaságpolitikai kérdés, addig a biotechnológia jelenleg inkább egészségügyi és életmódbeli „felségterület” mind az EU-ban, mind pedig a tagállamokban, miközben mindkét témakör nagyon komoly és átható társadalompolitikai perspektívákkal bír. Sőt, a nemrég bemutatott Draghi-jelentésben is többször szerepelnek – eltérő súllyal – ezek a témák, de még talán így sem elég hangsúlyosan. (Például az idősödés kapcsán „a közszolgáltatások digitalizálása” kerül szóba, és fel sem merül az agykutatás jelentősége, amely az idősödés folyamatának kulcsterülete. Az uniós gondolkodásból mintha hiányozna ez a fajta, összetett társadalompolitikai vetület - lásd korábbi, 2017-es írásomat.)
Azt Mario Draghi is megjegyzi, hogy az EU robotikai ipara erőteljes növekedést könyvelhetett el az elmúlt évtizedben úgy, hogy Európa jelenleg Kína után a második legnagyobb piac, és továbbra is világszerte jelentős beszállító, bár az összes újonnan telepített robot 73%-át már Ázsiában szerelik össze, Európában pedig már csak 15%-át. Az EU kutatási és innovációs politikája ugyanakkor nem kapcsolódik kellőképpen iparpolitikájához, teszi hozzá Draghi, és példaként említi, hogy a Horizon Europe program nem helyezi előtérbe a gyártási folyamatokat, például az automatizálást és a robotikát (a szélenergia hasznosítása terén).
Ez csak a jéghegy csúcsa, ha valóban előre tekintünk, és versenyképességi kihívásokról kell beszélni. A versenyképesség bár közgazdasági folyamat, egyben egy társadalompolitikai ügy (lesz) is. Miért? A gyilkos hadirobotokról és drónokról már konferenciákat szerveznek az ENSZ-ben és szerte az EU-ban, de hivatalosan senki sem beszél arról, hogy a sérült és fogyatékossággal élő emberek érdekében – helyesen! – fejlesztett implantátumok és a humán genom esetleges előnyös módosításának lehetősége milyen lehetőségeket és veszélyeket hordozhat magában.
A kérdés az, hogy ezek a technológiák valójában hogyan írhatják át a társadalmak szociális szöveteit, mobilitását és perspektíváit, ugyanis a két terület (robotizáció, biotechnológia) egyre inkább össze fog érni a modernizáció – más kifejezéssel: a technológiai szingularitás – útján.
Ennek ékes példája az az elképesztő elméleti fejlesztési irány, amelynek célja, hogy nanorobotokkal erősítsék az agyban lévő szinopszisok közti kapcsolatokat – felfogni is nehéz, hogy ez mit is jelent.
Honnan is indult mindez a gyakorlatban?
Ha csak egyetlenegy dátummal kellene kezdenünk a gondolkodást, akkor az legyen a 2012-es év.
- Ekkor jelent meg tömegesen a mesterséges intelligencia a leggyorsabb mobiltelefonokban (iPhone 4s),
- továbbá – a világhírű, immáron Nobel-díjas Karikó Katalin magyar tudós nevéhez is köthető – biotechnológiai fejlemények és a génmódosítást lehetővé tevő szabadalmak (CRISPR Cas9) ekkor érkeztek olyan újabb mérföldkövekhez, amelyek mára már meg is változtatták a világot.
Mindkét technológia által nem csupán arra vált képessé az ember, hogy fizikai és gazdasági (mezőgazdasági-ipari) környezetét átalakítsa (ipari forradalmak), hanem gyakorlatilag lassan önmagát (biotech-szociális forradalom) is, mint ahogy ezt a koronavírus elleni új generációs vakcinák is jelzik.
Tehát ezek a bonyolult kérdéskörök – így a migráció kezelése, a családpolitika, a szociális- és munkajogok, egészségügyi ellátásokhoz való jog, az automatizáció és robotika, valamint akár az emberi jogok és a transzjogok kapcsolódásai – és azok összefüggései csak tágabb kontextusukban érthetőek meg.
Demográfiai „ellenforradalom”
Mindeközben az elmúlt 50 év demográfiai robbanása a világban úgy következett be, hogy a fejlett országokban, és egyre inkább már a közepesen fejlett országokban is tapasztalható egy fokozatos, ámde gyorsuló népességcsökkenés. George Friedman a 2010-ben megjelent, A következő évszázad című sikerkönyvében leírtak szerint mindez valójában akár mintegy „természetesnek” is tekinthető a fejlődő közegészségügynek, az egyre magasabb képzettséget megkövetelő, összetettebb szolgáltatásoknak és ipari termelésnek, az egyre magasabb szintű és a családok számára elérhető (ám egyre költségesebb) oktatásnak, valamint a posztindusztriális, a családtól elváló (állami) szociális-biztonsági rendszereknek köszönhetően.
A demográfiai folyamatoknál a születendő gyermekek mellett az idősödés kérdésköre az, ami a történelemben soha nem látott módon fel fog vetődni, mint kihívás, új dilemmákat és paradigmaváltásokat hozva a szociálpolitikában is. A százévesek száma 2050-ig csaknem ezer százalékkal fog nőni, de még a 65 éven felüliek aránya is 188%-kal fog bővülni az Európai Bizottság egy korábbi, 2012-es, átfogó becslése szerint.
Az idősödéssel kapcsolatos teljesítményromlást jelentő pl. demencia és Alzheimer-kór a tévhittel ellentétben elsősorban nem a fejlett országok lakóit fogja legsúlyosabban érinteni, hiszen a magasabb életszínvonal és a jobb munkakörülmények, hatékonyabb egészségmegőrzés okán egészségesebben is élnek az emberek Nyugaton (ennek is köszönhető a magasabb átlagéletkor is Kelet-Európához képest). Ezért is különösen fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni Kelet-Európában, hiszen éppen az ápoló-gondozó munkaerő kínzó hiánya itt hamarabb fog jelentkezni a magasabb nyugati fizetések elszívó hatása miatt.
Ennek tükrében érdemes figyelembe venni azt, hogy a Bain Company elemzőház által 2018-ban készített átfogó előrejelzése szerint a robotika óriási változásokon fog átmenni, további hatalmas transzformációkat generálva. (Ezért is óriási jelentőségű a bevezetőben említett norvég cég ajánlata a háztartási humanoid robotokra.)
- Ha csak az amerikai gazdaságot nézzük, akkor 2015 és 2030 között várhatóan átlagosan 30%-kal növelhető a munkaerő termelékenysége az egyre fejlettebb technológiának köszönhetően. Ez azt jelenti, hogy például az ipar területén ez a mutató 55%-os lehet, míg az egészségügy és szociális ellátások terén is már akár 18%-os termelékenységnövekedés is elképzelhető.
- A Bain szakértői szerint 2015 és 2030 között az idősödés miatt 55 millió ember fog hiányozni az amerikai munkaerőpiacról, akik természetesen egyre inkább pörgetni fogják az ápolás-gondozás iránti keresletet is.
- Az átalakulás nagyságrendjének érzékeléséhez az amerikai mezőgazdaság 1900-1940 között tapasztalt átalakulását vették alapul az elemzők, ekkor 40 év alatt a munkahelyek közel 40%-a megszűnt. 2020 után azonban mindössze a következő 10-20 évben a munkahelyek 20-25%-a fog teljesen átalakulni, megszűnni. Csak összevetésképpen: 1970 és 1990 között a munkahelyek „csak” 13%-a alakult át.
Forradalmian új irányok az egészségügyben
Az egészségügy és az életmód(váltás) tekintetében a 2010-es évektől kezdődően előbb a testen hordott orvosi eszközök, szolgáltatások (algoritmusok) kezdtek el terjedni az okos mobilok, illetve okos karperecek és órák használatával. Az egészségügyi adatok tömeges digitalizációja révén a mesterséges intelligencián alapuló algoritmusok is egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá az egészségügyi diagnosztika eszköztárához, az egyre nagyobb mértékben és ütemben alkalmazott orvosi és műtéti robotok (pl. sebészet) mellett.
A robotok és az algoritmusok alkalmazása kapcsán forradalmian új irányok kezdenek kirajzolódni, és nem vagyunk attól sem messze, hogy akár gondolatvezérelten is működjenek rehabilitációs eszközök is.
- Elterjedésük ma már talán csak évek kérdése, hiszen például Elon Musk is külön, nyilvánvalóan gyümölcsöző (elsősorban rehabilitációs célzatú, immáron dollármilliárdos piaci) üzletágat kíván erre építeni: 2023 nyarán még csak az előzetes engedélyt kapta meg az amerikai hatóságtól (FDA) az emberkísérletekre, tavaly szeptemberben a Neuralink már azt közölte, hogy a hivatalos jóváhagyást is megkapta a bénult betegek számára készült agyi implantátumának teszteléséhez.
- Legújabb fejlemény: kínai kutatók géntechnológiával alkotnak „neuronnagyobbító” megoldást, ami azt jelenti, hogy génszekvenciát is be lehetne ültetni az elektródákkal a célból, hogy az agyban lévő neuronok nagyobbak legyenek és könnyebben „olvashatóak” legyenek az implantátumok számára.
Így talán nem túlzás a „feljavított emberről”, mint új jelenségről beszélni, lásd a nanorobotok elvi lehetőségét az agyban.
Ez egy olyan új fejlemény lehet, amire egyelőre nincs társadalmi és politikai, és különösen uniós válasz, hiszen ez lényegében a fogyatékossággal kapcsolatos eddigi, emberi jogi aspektust kérdőjelezheti meg hosszabb távon.
Ráadásul egy, a mainál sokkal egészségesebb és hosszabb élettartammal rendelkező (akár egy genetikailag feljavított) népesség esetén a jelentősen kitolódó, egészségben megélhető, növekvő élethossz a tömeges bevándorlás szükségességét is átírhatja, ha az időskori fogyatékosságok megjelenését is a töredékére lehetne szorítani, illetve megelőzni, exponenciálisan javítva a meglévő népesség aktivitását.
A munkaerőpiac és az AI szimbiózisa
Kína látva a továbbra is erősödő, kibontakozó demográfiai válságát – hiszen 2035-ig közel 300 millió munkavállaló vonul nyugdíjba – Japánhoz hasonlóan jelentősen növelné a robotok felhasználását az iparban és a feldolgozóiparban, olyannyira, hogy az ország mára az ipari robotok legnagyobb felvevőpiaca, a globális kereslet több mint felét generálva az International Federation of Robotics 2023-as adatai szerint megelőzve az Egyesült Államokat is az automatizáció területén.
Ráadásul a humanoid robotok megjelenésével – ma még ugyan hipotetikus kérdésként – felvetődhet jogilag a „mesterséges személy” kérdésköre (a természetes és – a vállalkozásokat, intézményeket, szervezeteket jelentő – jogi személy után), hiszen az ázsiai kultúra máshogy tekint a mesterséges intelligenciára és a megszemélyesítéssel bíró humanoid gépekre, amelyek valóban egyre több antropomorf tulajdonsággal rendelkeznek.
Bár tisztában vagyunk azzal, hogy ez a fejlődés nemcsak munkahelyeket szüntet meg, hanem számtalan új munkahelyet is létrehoz, azonban az alapvető dilemma mégiscsak az, hogy ezek aránya, száma hogyan is viszonyul egymáshoz.
- A robotikában élen járó Japán példája is érdekes: lényegében stabilizálta a rendkívül magas egy főre jutó GDP mértéket egy elképesztően felgyorsult elöregedés és méretében csökkenő potenciálú munkaerőpiac mellett.
- A munkaképes korú lakosságra vetített GDP tekintetében az összes fejlett gazdasághoz képest is egyre nagyobb gazdasági kibocsátást voltak képesek elérni a japánok fejenként, aminek köszönhetően még a 1997-től folyamatosan csökkenő létszámú munkaképes korú lakosság mellett is sikerült háromszorosára növelniük a japán gazdasági teljesítményt az 1980-as évek óta.
Mindez egy olyan időszakban következik be, amikor – közel 9 év után – talán már új helyzettel kell szembesülnie az EU-nak is, belátva a 2015-ös „menekültválság” és a „wilkommenskultur” politikájának tarthatatlanságát.
- A neves Ifo Institute 2017-ben kimutatta, hogy Németországban a dolgozó menekültek és bevándorlók mindössze 8%-a került alkalmazásra, mint képzett munkaerő.
- Bár a legfrissebb elemzések már javuló képet mutatnak és a 2015-ben érkezett menekültek foglalkoztatási rátája 64%-ra nőtt 2022-re, szemben a szélesebb német lakosság 77%-ával, ám az ugyancsak 2015-ben érkezett nőknek még mindig csak 31%-a dolgozott 2022-ben.
- Érdemi demográfiai fordulatot a bevándorlókkal sem értek el a németek: a 2018-as esztendőben tetőzött, 1,7 körüli (és utoljára 1972-ben mért) teljes termékenységi arányszám 2024-re ismételten visszaesett 1,3-ra.
- 2023-ban még mindig 2 millió üres álláshely volt Németországban, ami azt jelenti, hogy évente nagyságrendileg 400 000 fő új munkaerőre lenne szükség.
- A hangulat tehát – nemcsak a mostani határlezárásokkal és a kenyai állammal kötött új, kifejezetten a képzett kenyai fiatalokat célzó munkaerőprogram által – már nagyon megváltozott azóta, hogy Dieter Zetsche, a Daimler (Mercedes-Benz) vezére 2015 őszén még azt hangoztatta, hogy a menekültek fogják adni az új német gazdasági csoda alapját, mert ehhez képest Kecskeméten is immáron humanoid robotokat tesztelnek. (Arról, hogy a migráció vagy a robotok mentik-e meg Európát már két cikkben is foglalkoztam még 2016-ban, illetve 2019-ben.)
Végezetül a digitalizáció kevéssé ismertetett aspektusáról is érdemes szót ejteni: ahogy a világunknak lesz egy digitális másolata (lásd: metaverzum), úgy értékelődik fel a kultúra szerepe is, ugyanis egyre többször kell előzetesen kulturális alapú választ adni a programozóknak a modellezett szituációk és preferenciák megírásakor annak érdekében, hogy az egyre összetettebb rendszerek koherensek maradjanak. Ez azt jelenti, hogy a növekvő algoritmusok mögött és az azokat író programozók, illetve a megrendelőik világnézete és értékrendje – némileg hasonlóan a kódexmásoló barátokhoz a középkorban – óhatatlanul meghatározó lehet, és egyúttal látens civilizációs-kulturális mintázatokat követhet majd.
Miben lesz teljesen más a jövő?
Mindezzel párhuzamosan egyre több olyan tudományos áttörés következett be a közelmúltban, amelyek révén már az "egészséges" embereket feljavíthatják, fejleszthetik. Ez gyakorlatilag egy speciális demográfiai forradalmat feltételezhet 2030 után, ugyanis nem a csökkenő létszámú huszonévesek lesznek a gazdaság fő munkavállalói és humánerőforrás motorja, hanem az új 30-asok. Így nem a 40-esek, hanem talán az 50-esek (vagy akár még idősebbek) lehetnek a jövőben, akik egyébként politikai és választásmatematikai szempontból talán a legfontosabb rétegét fogják adni az európai társadalmaknak, és akik – idősödésük okán – egyre nyitottabbak lesznek ezekre a biotechnológiai megoldásokra, amelyek most még alapvetően a fogyatékosságok kialakulását akadályozzák meg – és minderre az egyházaknak is választ kell majd találniuk.
Miért fontos ez a kérdéskör? Az EU fennmaradása a tét: az EU a kiegyensúlyozott európai fejlődésben lenne érdekelt és abban, hogy az új tagállamokból ne vándoroljanak el tartósan az aktív korú dolgozók, mintegy kannibalizálva önnön versenyképességüket, szétzilálva a legfontosabb uniós értéket, a tágabban vett szociális kohéziót. Miért? Ezen múlhat Európa népei jólétének az előmozdítása, korábban ugyanis azt a cél tűzte ki az EU, hogy: „előmozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást” (az Európai Unióról Szóló Szerződés (EUSZ) 3. cikkelye alapján).
Mindez azért lenne alapvető szociálpolitikai feladat, mert eddig a gazdagabb, nyugati tagállamokba már milliók vándoroltak ki Európa keleti feléből, amely folyamat hosszabb távon az európai integráció jövőjének legnagyobb kockázata lehet, még akkor is, ha az utóbbi időben egy részleges „hazaáramlási” folyamat is elindult Kelet-Közép-Európába és ezen belül Magyarországra, valamint a robotizáció is erőteljesen fejlődik a térségünkben. Elon Musk idén januárban már arról beszélt, hogy a 2040-es évekre egymilliárd humanoid robotot vár a világon – és már nem vizionálja az emberiség összeomlását a demográfiai problémák miatt. Felmérni sem lehet jelenleg, hogy a bevezetőben bemutatott háztartási humanoid robot milyen változásokat hozhat majd akár a gyermekvállalás és -nevelés, akár a nők munkaerőpiaci helyzete tekintetében. (Lásd korábbi írásomat a demográfia és a robotika témakörében.)
A feladat nem kicsi, ám ennek megoldásához az kell, hogy az Európai Unió hajlandó legyen foglalkozni bizonyos demográfiai összefüggésekkel, valamint a technológiai fejlődés egyes, eddig kevéssé tárgyalt, komplex társadalompolitikai kapcsolódásaival és azok lehetséges kockázataival, különösen az olyan területeken, mint a migráció kezelése, a családpolitika – ideértve a növekvő mértékű és a biotechnológia által kezelhető meddőség kérdését is –, a versenyképesség, vagy éppenséggel a szociális és emberi jogok területe. Mindezt pedig a biotechnológia és a digitalizáció (robotizáció) forradalmának kellős közepén kellene megtenni, ami már azt a kérdést veti fel, hogy mi is maga az ember, és hol van a helye az európai kultúra és bioetika szövevényes dzsungelében.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
