Adómentessé válnak a magyar anyák – Itt a kegyelemdöfés a nyugdíjpénzeknek?

Öt csoportnak is hatalmas adókedvezmények jönnek

2025 második felétől kezdődően, de főként 2026-tól számos kedvező változás jön a magyar adórendszerben. A kedvezmények öt nagy kategóriára oszthatók: megduplázódik a családi adókedvezmény összeghatára, SZJA-mentességet kapnak a háromgyermekes, majd a kétgyermekes nők, a 30 évnél fiatalabb egygyermekes anyák, illetve adómentes lesz a CSED és a GYED.

Több mint egymillió anya válhat teljesen adómentessé!

A Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter által publikált összesítés alapján a gyermekes nők adómentessége együttvéve több mint egymillió főt érinthet, mire teljessé válik a kormány programja – a kétgyermekes anyák adómentességét ugyanis csak fokozatosan tervezik bevezetni, így ők teljeskörűen 2029-től részesülhetnek az SZJA-mentességben.

Mennyi pénz maradhat egy adómentességet élvező nő zsebében?

2024-ben a KSH adatai szerint bruttó 600 274 forint volt a nők átlagkeresete, ez 13,7%-kal maradt el a férfiak átlagbérétől. A személyi jövedelemadó-kulcs alapesetben 15%, tehát egy adófizető nő tavaly átlagosan havi 90 094 forint SZJA-t fizetett, ez egy év alatt 1 081 123 forintnak felel meg.

A kormány várakozása szerint idén 8,7%-kal nőhet az átlagbér, ez a nők esetében bruttó 652 ezer forintos átlagkeresetet eredményezne, ami havi 98 ezer forint (évi 1,17 millió forint) SZJA-tartalommal bír. 2026-ra pedig 7,6%-os béremelkedést vár a kormány, eszerint a nők átlagbére bruttó 702 ezer forintra nőhet, ami havonta 105 ezer forint (évi 1,26 millió forint) SZJA-fizetést feltételez. Ezek tehát azok a várható összegek, amennyivel több pénz marad egy női átlagbéres dolgozó zsebében a közterhei csökkenésének köszönhetően.

Aki nem fizet adót, ő visszaigényelni sem tud belőle

Arra valószínűleg kevesen gondolnak, hogy

a nők bővülő adómentességének az öngondoskodási szektor lehet az egyik nagy vesztese.

Ugyanis az öngondoskodási célú megtakarításokra jelenleg adóvisszatérítés (állami támogatás) kapható, ez pedig egy óriási értékesítési muníció főleg a biztosítók, pénztárak számára. Négyféle megtakarítás esetében is van lehetőség igénybe venni ilyen típusú kedvezményt:

• egészségpénztár (évente max. 150 ezer forint adójóváírás),
• önkéntes nyugdíjpénztár (évente max. 150 ezer forint adójóváírás),
• nyugdíjbiztosítás (évente max. 130 ezer forint adójóváírás),
• nyugdíj-előtakarékossági számla (évente max. 100 ezer forint adójóváírás).

Egy adott évben megszerezhető adóvisszatérítés mértéke az előző évben a számlára teljesített befizetések 20%-a, de nem haladhatja meg a fenti limiteket. A maximális adókedvezmény kihasználásához ennek fényében az egészség- és nyugdíjpénztáraknál évi 750 ezer forint befizetése szükséges, a nyugdíjbiztosításoknál évi 650 ezer forintot kell befizetni, a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) állami támogatását pedig évi 500 ezer forint befizetéssel lehet „kimaxolni”.

Fontos, hogy az egészség- és nyugdíjpénztár támogatása együttesen nem haladhatja meg az évi 150 ezer forintot, ebből a szempontból a két megtakarítás együtt kezelendő, továbbá az adóvisszatérítés a többi megtakarítási formával sem halmozható korlátlanul: a három megtakarításra mindösszesen maximum évi 280 ezer forint vehető igénybe fejenként.

És itt van a kutya elásva: SZJA-visszatérítésben természetesen csak azok részesülhetnek, akik fizetnek személyi jövedelemadót. Márpedig számos csoport tagjai – például a 25 évnél fiatalabbak, a legalább négygyermekes anyák vagy a katás vállalkozók – nem tartoznak ebbe a körbe, így az öngondoskodási célú adóvisszatérítést sem tudják kihasználni.

Mondanunk sem kell, hogy a nők szempontjából mindent összevetve komoly nyereséggel jár az adómentesség: az alábbi táblázatban fiktív példákon bemutatjuk, hogy adófizető társaihoz képest 2026-ban összességében mennyivel járhat jobban egy átlagbéres négygyermekes anya azáltal, hogy SZJA-mentes, de adóvisszatérítésre nem jogosult. Három élethelyzetet feltételeztünk, melyben egy nő mindhárom öngondoskodási formát használja, és azonos összegeket helyez el a számlákon. Az adóvisszatérítést először az – együtt kezelendő – pénztárakra veszi igénybe, azután a nyugdíjbiztosítására, és ha még marad kerete, akkor utolsóként a NYESZ-re.

Látható, hogy az adómentes nők az adózó nőkhöz képest átlagosan 1,0-1,1 millió forintos előnyre tehetnek szert 2026-ban, attól függően, hogy adómentesség hiányában mekkora állami támogatásra lennének jogosultak a befizetéseik után.

Ez komoly fegyvertény, de ebből az is következik, hogy az érintett anyáknak egyszerűen nem lesz mit visszaigényelniük a megtakarításaikra, hiszen eleve a zsebükben marad az adó összege. (Az első év ebből a szempontból átmeneti időszaknak tekinthető, hiszen az adójóváírás szempontjából a naptári évek számítanak: aki idén még utoljára fizet SZJA-t, ő 2026-ban még kaphat adóvisszatérítést a 2025-ös befizetései után a 2025-ös adójából.)

Milyen reakciókra számíthatunk az öngondoskodási piacon?

A háromgyermekes, majd a kétgyermekes anyák (és egyéb új csoportok) közelgő adómentességének azon mellékhatására, hogy az érintettek többé nem kaphatnak NAV-os utalást a meglévő öngondoskodási szerződéseikre, az öngondoskodási piac minden szereplője a saját szempontjai mentén fog reagálni. Az alábbiakban összegyűjtöttük, hogy reálisan mi várható a felektől a következő időszakban.

1. Megtakarító nők: miért tegyenek félre, ha nincs állami támogatás?

A megtakarításban gondolkodó, de most adómentessé váló nők feltehetően kétszer is meggondolják majd, hogy a jövőben félretegyenek-e öngondoskodási típusú szerződések keretein belül. Sokan vélhetik úgy, nem is alaptalanul, hogy az ilyen megtakarítások legfőbb előnye az adóvisszatérítés – tehát mindazok számára, akik nem fizetnek adót, már leginkább a szerződések kötöttségei lesznek érzékelhetők.

Ebből a szempontból érdemes megkülönböztetni az egészségpénztárt és a nyugdíjcélú megtakarításokat. Előbbi esetében a befizetett összegeket (illetve az évente egyszer kézhez kapott állami támogatást) általában rövid időn belül felhasználják a pénztártagok, és az egyenlegből elsősorban olyan dolgokat vásárolnak, amiket „cashből” még egyszerűbben megvehetnének. A pénztárak számottevő, akár 5-7%-os befizetésarányos költségeit kisebb részben a pénztárak által fizetett hozam, nagyobb részben a kapott adóvisszatérítés kompenzálhatja, így az adóvisszatérítés hiánya akár az egész procedúrát okafogyottá teheti.

Nem feltétlenül lesz értelme egészségpénztáron keresztül vásárolni például a bébiételt, ha már nem jár rá adókedvezmény.

A nyugdíj-előtakarékosság más tészta, ugyanis ez a pénzügyi cél önmagában is „megáll a saját lábán”, nem kizárólag az állami támogatás kihasználása érdekében köteleződnek el a megtakarítók. Persze sokat segíthet az adóvisszatérítés – ne felejtsük el, évente akár 100-150 ezer forintnyi ingyen pénz járhat egy szerződésre –, de enélkül is érdemes félretenni a nyugdíjas évekre, és az érintettek többsége ezt valószínűleg így is gondolja. Éppen ezért arra számíthatunk, hogy a nyugdíj-előtakarékosság ügyének kisebb érvágást okozhat majd az adómentesség kiszélesítése, és aránylag többen lesznek azok, akik a megváltozott helyzet ellenére is folytatják a megtakarításukat. (A családi adókedvezménnyel ellentétben az öngondoskodási támogatás kizárólag az SZJA-ból igényelhető vissza, a járulékokból nem.)

Egy kiskaput is érdemes megemlíteni: kevesen tudják, de a nyugdíjbiztosításoknál a szerződő és a biztosított két különböző személy is lehet. Ez többek között akkor jöhet jól, ha valaki nem fizet személyi jövedelemadót, de egy közeli hozzátartozója, például házastársa igen. Ilyenkor a hozzátartozó felveheti a szerződő szerepét, az ő adóját vissza lehet igényelni az államtól, így az adómentességet élvező biztosított nyugdíjára állami támogatással kiegészítve gyűlhet a pénz. (Ugyanezt a trükköt más szerződéseknél, azaz pénztáraknál vagy NYESZ-nél nem lehet eljátszani.)

A fentiek fényében felértékelődhet az adófizető apák előtakarékoskodása, nekik továbbra is érdemes folytatniuk az öngondoskodást, és kihasználni az elérhető adókedvezményt. Persze előállhat olyan helyzet, hogy egy csapásra az eddig adófizető apa is adómentessé válik, tekintve, hogy a családi adókedvezmény összeghatárai megduplázódnak. Például három gyermek esetén 2026-tól havi 198 ezer forintra nő a levonható adó,

így havi bruttó 1,32 millió forintos keresetig a háromgyermekes apák is teljesen adómentesek lesznek.

2. Bankok, biztosítók, pénztárak: vert helyzetbe kerülnek az adócsomag miatt?

Az utóbbi évtizedben az öngondoskodási célú megtakarítások elsődleges hívószava a 20%-os befizetésarányos állami támogatás volt. Ez az a termékelőny, amelyet pár éven belül már egymillió anya nem fog tudni kihasználni, erre a változásra pedig valahogyan készülniük kell a szolgáltatóknak. Nagy kérdés, hogy melyik hatás lesz erősebb: a lakosságnál hamarosan lecsapódó többletjövedelem miatti plusz kereslet megjelenése, vagy a megtakarítások pénzügyi kondícióinak hirtelen rosszabbodása?

És hogy mennyit számíthat a plusz pénz a piacon? Nagy Márton számaiból kiindulva 2026-ban a háromgyermekes anyák, a 40 évnél fiatalabb kétgyermekes anyák, illetve a 30 évnél fiatalabb egygyermekes anyák adómentessége által 360 milliárd forint maradhat a lakosságnál. Ha ennek csak a 10-15%-át félretennék, ami nagyjából megfelel a magyarok megtakarítási rátájának, akkor már az első évben 36-54 milliárd forintnyi többletmegtakarítás keletkezhet – miközben mind az önkéntes nyugdíjpénztárak, mind a nyugdíjbiztosítások 100 milliárdos nagyságrendű éves befizetéseket vonzanak be egy év alatt.

A plusz megtakarítás tehát érezhetően jelen lesz a piacon, már csak el kell hozniuk a szolgáltatóknak

– ami az állami támogatás csorbulása okán korántsem lesz egyszerű feladat.

Ami rövid távon borítékolható: a szolgáltatók az adómentesség kezdő időpontjainak közeledtével erősíteni fogják a kampányaikat, melyek fő üzeneteként felhívják a nők (vagy akár az adómentessé váló apák) figyelmét az utolsó adóvisszatérítési lehetőségekre. Az erősödő verseny közepette egyedi ajánlatok, akciók is előtérbe kerülhetnek, bár a saját forrásból fizetett akciózás a nyereség rovására megy, ezért a szolgáltatók mozgástere itt korlátos. Hosszú távon viszont hatalmas a bizonytalanság, és elképzelhető, hogy az öngondoskodási piacnak vért kell majd izzadnia, ha szeretné megszólítani a milliós létszámú adómentes réteget.

3. Állam: megtartják valahogyan a jóváírást?

A közelgő változások kapcsán nemrég felröppent a biztosítók egyik felvetése, miszerint a jelenlegi 20%-os állami támogatást más formában megtarthatná az állam mindazok számára, akik adómentessé válnak. Erre egy kézenfekvő lehetőség lenne, ha például nemcsak az SZJA, hanem a társadalombiztosítási járulék terhére is igénybe vehetnék a támogatást a megtakarítók, amint az a családi adókedvezménynél is működik.

A felvetés fogadtatásáról egyelőre nincs hivatalos információ, azonban az utóbbi évek tapasztalataiból arra következtethetünk, hogy a kormány részéről most nem prioritás az öngondoskodási szektor erősítése. Ékes példa erre az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások idei megnyirbálása: eszerint a rövid távú gazdaságélénkítési törekvések most fontosabbak, mint a hosszú távú öngondoskodás felkarolása mellett szóló érvek.

Ráadásul a széleskörű adómentesség önmagában is bődületesen sok pénzbe kerül majd az államnak, már csak ezért is kétséges, hogy szánna-e további milliárdokat az öngondoskodási konstrukciók versenyképességének javítására. A jelenlegi helyzetben egyébként nincs kiegészítő támogatás az adómentes rétegek – katások, 25 év alattiak, négygyermekes anyák – számára, az adómentes megtakarítók már ma sem kapnak NAV-os utalást a számlájukra.

Az ugrásszerűen bővülő adómentesség öngondoskodási támogatásra gyakorolt hatását legkorábban a NAV 2027 őszi statisztikáiban láthatjuk majd, hiszen a 2026-ban adómentessé váló rétegeknek először a 2027 tavaszán benyújtott adóbevallásukból fognak hiányozni az adóvisszatérítési igényeik. A legutóbbi, 2024 őszi adatok szerint az állam 60,9 milliárd forintot költött az öngondoskodási szerződések támogatására, ebből valamivel több mint 1 millió fő részesült.

Utolsó szalmaszál: nem minden jövedelem válik adómentessé

Az öngondoskodási szektor szempontjából jó hír, hogy valószínűleg nem minden jövedelemre terjed majd ki az új csoportok SZJA-mentessége. Például a négy vagy több gyermeket nevelő anyák adókedvezménye az SZJA-törvény előírásainak megfelelően az alábbi típusú jövedelmekre érvényesíthető a NAV publikációja alapján:

• a bérnek minősülő és más nem önálló tevékenységből származó jövedelemre, különösen ilyen például a munkabér,
• az önálló tevékenységből származó jövedelmek közül például az egyéni vállalkozói kivétre, illetve az átalányban megállapított jövedelemre.

A NAV listáján nem szereplő jövedelmek – például a tőzsdei árfolyamnyereség és osztalék, az ingatlankiadásból származó jövedelem, a 2023 júliusa után lekötött bankbetétek kamata, a 2019 júniusa előtt vásárolt állampapírokból származó nyereség – után tehát továbbra is adózniuk kell a négygyermekes anyáknak. Ha feltételezzük, hogy az adómentesség kiterjesztése a háromgyermekes és kétgyermekes anyák, illetve a 30 évnél fiatalabb egygyermekes anyák esetében is ugyanígy valósul majd meg, akkor sokaknak maradhat befizetett SZJA-juk, annak ellenére, hogy például a munkabérük tekintetében élvezhetik az adómentességet.

Mivel az adóvisszatérítés forrása a befizetett SZJA, ezért mindazok a négygyermekes anyák – és az adómentességhez a jövőben csatlakozó további csoportok – is kaphatnak visszatérítést az öngondoskodási célú megtakarításaikra, akiknek egy adott évben volt SZJA-köteles (például ingatlankiadásból származó) jövedelmük. Ez a bankok, biztosítók és pénztárak számára elősegítheti bizonyos ügyfelek megtartását, főként azokét, akik nagyfokú tudatossággal forgatják a pénzüket.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ