Kezdjük azzal, hogy felidézem az egy évvel ezelőtti interjú főbb üzenetét, miszerint kiegyezésre van szükség az egészségügyben. Ez megtörtént? Mennyiben igen, mennyiben nem? Továbbra is optimista, ahogy egy évvel ezelőtt ezzel kapcsolatban?
Igen, valóban azt mondtam 2022 szeptemberében, hogy utolsó pillanatban vagyunk. Ma már túl vagyunk ezen az utolsó pillanaton, és a szektor minden tisztességes szereplője azért küzd, hogy a valóban rászorulók megkaphassák a szükséges ellátást, ami egyre nehezebb feladat.
Sajnos rendszer szinten nem történt meg a várt és logikusnak tetsző „kiegyezés”,
így a szektor minden szereplője, az állami ellátók, a magánszolgáltatók, de leginkább a rászoruló betegek sokszor bizonytalanságban vannak mind a betegút, mind a finanszírozási anomáliák kapcsán.
Továbbra is vallom, hogy a beteg ember szempontjából nincs két szektor, állami, és magán, hiszen számára egyetlen szektor létezik, ahová bajával fordulhat és amely szektor megoldja a problémáját és meggyógyítja.
Fel kellene hagyni a magán-, és állami szolgáltatás egymással szemben történő definiálásával,
hiszen a beteg érdeke nem az e körül folyó vita, hanem a jó minőségű, elérhető, és szakmailag is a kor színvonalának megfelelő szolgáltatás, mely szimbiózisban és együttműködve szolgálja a beteg érdekeit. A betegnek mindegy, hogy ki nyújtja a szolgáltatást, feltételezve, hogy a közösségi finanszírozás szektorsemlegessé válva csökkentené az anyagi egyenlőtlenségeket. Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Németországban vagy más országokban, senki nem kérdezi meg a kórház portáján, hogy kié a fal, az ablak vagy a berendezések az épületben. Ha a szolgáltatás megfelelő színvonalú és elérhető, a benne dolgozók örömmel és megbecsülésnek örvendve végzik a munkájukat, ráadásul olcsóbb az államnak, azaz az adófizető polgároknak, akkor ez nem érdekes. Persze mindez feltételezi, hogy a beteg embernek nem kell az egyik helyen nagyságrendekkel többet fizetnie, mint egy másik helyen.
Amíg azonban nincs meghatározva, hogy mi jár a befizetett járulék fejében és mi az, ami e fölött külön megvásárolható (például kiegészítő biztosítással, munkahelyi támogatással, stb.), addig marad a jelenlegi helyzet és alulfinanszírozottság.
A magán- és az állami egészségügy kooperációja a betegek érdekét szolgálja, hiszen akik igénybe veszik a magánegészségügy szolgáltatásait, gyorsan és magas szakmai színvonalú ellátásban részesülnek, és hosszú várakozás helyett hamarabb jutnak diagnózishoz és ellátáshoz.
Maradjunk akkor még ennél a kérdésnél: az állami- és a magánegészségügy viszonyánál. Hogyan látja ezt a viszonyrendszert, állami „és” magán vagy inkább állami „vagy” magán az elmúlt pár év mérlege, amikor egészségügyről beszélünk?
Sajnos még mindig inkább az utóbbi, a „vagy-vagy” és nem az „és”. Őszintén szólva nem nagyon értem, hogy miről is szól ténylegesen a két szektor szétválasztásának szándéka. Ha ez a paraszolvencia megszüntetését célozta, az állami intézményekben folyó „maszekolás” elfojtását, az ténylegesen üdvözlendő és helyes, ezt én is évek óta hangsúlyozom. Mellékesen említeném meg, hogy a paraszolvencia intézménye szép lassan kúszik vissza a rendszerbe, reméljük a Belügyminisztérium lendülete töretlen az elfojtás érdekében.
A szektort érintő ügyekben, a VOSZ nem titkolt szándéka, hogy olyan platformot építsünk, amely segítő, konzultatív kezet ajánlhat a mindenkori kormányzatnak. Eleget láttam, 37 éve dolgozom a szektorban, 15 országban szereztem több-kevesebb tapasztalatot, azt vallom, nem lehet úgy odamenni a jogalkotóhoz, hogy megmondjuk a tutit. Nem az a feladatunk, hogy kész programokat dolgozzunk ki, és mi mondjuk meg, mit, hogyan kell csinálni. Konzultatív, szakmai partneri együttműködést ajánlunk. Ha kérdeznek, válaszolunk, és próbálunk olyan helyzetbe kerülni, hogy kérdezzenek. Jó irányvonalakat is látunk, de sok a megoldandó probléma, sok a tovább gondolandó ügy, és bízunk benne, hogy a felvetett kérdésekben olyan megoldások születnek, amelyek a magyar emberek és a szektor dolgozóinak érdekét is szolgálják. Minden egyes egyeztetési lehetőség előre viszi a közös ügyet.
A VOSZ Egészségügyi Tagozatának néhány éve történt megalakulása óta többször is megosztotta kulcsfontosságú témákban az álláspontját. Ha már szóba hozta, a szervezet tagvállalatainál mi most a hangulat, hogyan látják a helyzetet, mi foglalkoztatja őket a leginkább?
Tagszervezeteink nem értik – és joggal kérdeznek ezzel kapcsolatban – hogy hogyan válnak lassan magánegészségügyi szolgáltatóvá nagy, közösségi (NEAK) finanszírozást élvező betegellátó intézmények, amelyek korábban ilyet nem tehettek. Az egyetemek esetén még értjük is a helyzetet, hiszen időközben alapítványi fenntartású intézményekké váltak, továbbá térben, és időben elválasztják a magán betegforgalmat egy külön kft-be szervezve, ami így jogszerű. Nem vagyunk azonban biztosak abban, hogy ez lett volna az eredeti politikai szándék, vagyis az állami kórházi rendszeren belül létrehozni a fizetős ellátást, ahol a gazdag a szegény elé kerülhet, és prioritást élvezhet a NEAK finanszírozott ellátás során.
Ez volt a paraszolvencia elleni harc egyik mottója, azaz hogy az adófizetők pénzén fenntartott intézményben ne lehessen pénzért megkerülni a várólistát.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy ez az egyetemek esetén már jogilag tiszta helyzetben történik, ott nincs kérdés, a nagyobb kórházak esetén azonban ez még tisztázásra szorulhat.
A VOSZ Egészségügyi Tagozatában koncentrálódó összesen sokszáz évben mérhető tapasztalatot, szakértelmet újra és újra felajánljuk a kormányzat számára, ha erre igényt tartanak, és megpróbálnánk segíteni a nyitott kérdések megválaszolásában. Ennek persze része kellene hogy legyen az is, hogy a politika felvállalja a fájdalmas lépéseket: például a polgáraink saját felelősségének hangsúlyozását saját egészségi állapotuk alakulásában, akár anyagi következményekkel, vagy annak beismerését, hogy a jelenlegi rendszer alapvető átalakítása, újragondolása nélkül nehezen születhetnek hosszú távon is fenntartható megoldások.
Az elmúlt egy évben mit emelne ki, mint eredmény, a VOSZ Egészségügyi Tagozatának életéből?
Tovább erősödött szervezettségünk, így ma már vagy közvetlenül, vagy időközben tagunkká vált ernyőszervezetén keresztül a jelentős piaci szereplők több, mint 90%-a tagunk. Tagszervezeteink között üdvözöljük a Háziorvosok Online Szervezetét (HAOSZ), a Házi Gyermekorvosok Egyesületét (HGYE), a Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületét, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségét (MDOSZ), az Egészségügyi Technológiai és Orvostechnikai Szállítók Egyesületét (ETOSZ), és így tovább.
Rengeteg kkv is tagunk a szektor minden területéről. A munka hat szekcióban folyik, gyakorlatilag fedve a szektor teljes spektrumát,
így az alapellátást (beleértve a fogászatot és a gyermekek alapellátást is), a járóbeteg,- és fekvőbeteg ellátást, a labor-, és képalkotó diagnosztikát, a gyártókat és szállítókat, és az egészségügyi innovációt.
Mi egy vállalkozói szakmai érdekképviselet, és nem politikai szerveződés vagyunk, és ennek megfelelően kommunikálunk. Erre volt példa 2022 karácsonya környékén, és azóta is folyamatos kapcsolatban vagyunk a BM szerveivel, például az OKFŐ-vel, mely kapcsolatrendszer erősítése meggyőződésem szerint kölcsönös érdek. Amit lehet, azt nem a nyilvánosság előtt, hanem kulturáltan, zárt ajtók mögött beszéljük meg. Külön köszönjük Takács Péter államtitkár úrnak, Jenei Zoltán Országos Kórház-főigazgató úrnak ezen a területen mutatott pozitív viszonyulását. Jelzésünk alapján tavaly év végén is megfontoltak egy fontos kérésünket és a magánszektorban dolgozó sokezer orvost (és beteget!) végül megkímélték attól, hogy szakmájuktól idegen területeken, esetleg otthonuktól távol végezzenek havi 20 óra kötelező – továbbképzésnek nevezett – tevékenységet az állami rendszerben, ami ha életbe lép, újabb ezrek mentek volna el az országból és nagyon sok szakmai, és minőségi problémát is okozhatott volna, ha a kollégák nem a szakterületük szerinti területen végeztek volna gyógyító munkát. Ez egy jó példa a kormányzat és a VOSZ szakmai együttműködése terén.
Lehet mérni a VOSZ Egészségügyi Tagozatához tartozó tagvállalatok összesített teljesítményét? Milyen számokat emelne ki?
Ma már a magánegészségügyben összességében a vállalkozó háziorvosi viziteket nem számolva is sokmillió orvos-beteg találkozás zajlik, és a szektor durván harmincnyolc- negyvenezer nagyműtétet végez, többezer szülés zajlik évente, nem beszélve a tízmilliós nagyságrendű diagnosztikai teszt tömegről mind labor, mind képalkotó diagnosztikában, amit elvégzünk. Ezek a tények nem hagyhatók figyelmen kívül.
Ha ezt a feladatot nem végeznénk el, ez mind az egyébként is túlterhelt, adósságokkal küzdő állami ellátókra zuhanna
annak volumenével és költségeivel együtt, ami biztosan nem lenne elviselhető teher. Mindezeken túl, indítottunk egy unikális programot a Semmelweis Egyetem Sürgősségi Klinikája mellett működő Integrált Betegellátásért Alapítvánnyal, „Egészségre Vállalkozunk” címmel, aminek keretében az országot bejárva egészségügyi alapismereteket, újraélesztést, elsősegélynyújtást oktatunk és a végzettek oklevelet kapnak. Ezzel már a Kossuth Rádió is foglalkozott, és ahol a megyei VOSZ szervezet tényleg támogatja, ott nagy érdeklődéssel és nagyon pozitív visszajelzésekkel indult a program. Két vármegyében volt eddig képzésünk, még kettőt tervezünk az év végéig és utána a tanulságok levonását követően fejlesztjük tovább a gyakorlati részt. Úgy gondoljuk, hogy ez a fajta társadalmi felelősségvállalás is a kötelességünk, hiszen sok hirtelen szívmegállás, stroke és hasonló tragédia nem végződne halállal, ha a közelben azonnali beavatkozásra képes – akár laikus – segítő elkezdi a szükséges cselekvéssort.
Általánosságban is nagyon fontos a polgáraink egészségtudatosságra, egészséges életmódra, betegségek hatékony megelőzésére való oktatása és nevelése,
ezzel kapcsolatos program is áll előkészítés alatt, ami segítheti a kormány népegészségügyi erőfeszítéseit.
Mozgalmas éven van túl a magánszolgáltatói piac. A magánegészségügyi járó és/vagy fekvőbeteg szolgáltatást nyújtó cégek piacán vár-e nagyobb fordulatokat, akár a legnagyobbak esetében a tavalyi beszámolókban rejlő számok alapján?
Nem lepődnék meg, ha lennének változások, de ezekről egyrészt korai, másrészt nem nekem tisztem beszélni. A makrogazdasági helyzet a nagyobb társaságokat is érinti, és a különböző helyeken megjelent rangsorokat, nyilvános beszámolókat, és független elemzéseket látva azért megállapíthatjuk, hogy
a magánegészségügy nem termel akkora extra-profitot, mint azt néhányan korábban gondolták,
sőt, vannak olyan társaságok, akik komoly veszteséget könyvelhettek el. Miután itt nincs adósságkonszolidáció, a veszteségek fenntarthatatlanok egy magáncég esetén, így biztosan történnek lépések. Minden piaci szereplőnek szurkolok, és remélem, hogy minél többen, minél stabilabb állapotban folytatják majd tevékenységüket. Ugyanakkor amit látunk, az teljesen természetes folyamat. A szektorban eltöltött 37 évem alatt számos országban megfigyeltem ugyanezt:
mikor vonzónak tűnik a piac, sokan befektetnek, túlkínálat keletkezik, ezt egy kiigazítás követi, majd új egyensúlyi helyzet áll be. Most ezt látjuk.
Mennyiben változott és milyen irányba az egészségügyet is körbevevő makrogazdasági környezet? Hogyan sikerült a VOSZ tagoknak az elmúlt 1-2 év ebből a szempontból és milyenek az egyes alszektorok kilátásai?
Ezen a területen mi is érezzük, amit mindenki érez. Ha csoportosítanom kellene a problémáinkat, akkor azt hiszem, hogy öt probléma csoportban gondolkodhatunk:
Energiaárak: itt sok szereplő sikeresen újra tárgyalta a szerződéseit és ebben a kormány döntései is segítségünkre voltak, amit a vállalkozói szektor köszön. Ugyanakkor magasabbak a költségek, mint korábban és ez árfelhajtó tényező is.
Infláció: a fogyasztói árindex növekedése emeli a beszerzési költségeinket, és a bérigényeket is, gondolom ez nem új senki számára. A termék- és szolgáltatási beszerzési árak rohamos növekedésén túl a humán infláció a szektor legnagyobb problémája, hiszen a szolgáltatási költségek legjelentősebb eleméről beszélünk és ha ez borul, minden borul.
Humánerőforrás: a szakemberek hiánya a szektor minden szegmensét sújtja. Túl sok embert, orvost és szakdolgozót vesztett a szektor az elmúlt évtizedekben, ugyanakkor az utánpótlás nem tűnik elegendőnek. Nem elég vonzó a pálya a szakdolgozói területeken, és az orvostudományi egyetemeink ugyan nagyon jó színvonalúak, de sok végzős eleve vagy külföldi diák és megy haza, vagy olyan magyar, aki nem itthon képzeli el a jövőt.. Ilyen területeken kellene összefogni a teljes szektornak, mert – állami, alapítványi, egyházi és magán - együtt ülünk a kondérban, amiben melegszik a fürdővíz.
Adósságok: azon tagjaink, akik részben vagy egészben államilag finanszírozott tevékenységet végeznek, vagy az államilag fenntartott rendszernek szállítanak terméket, vagy szolgáltatást, nagy bajban vannak.
Sok olyan tagunk van, amelyik ezért lassan felfüggeszti a tevékenységét, csődbe jut, vagy bezár.
Ez nem csak a KKV-k problémája, munkahelyek szűnnek meg, hanem a vásárlói oldalé is, hiszen a nem fizető megrendelő számára előbb-utóbb zsugorodik az elérhető szolgáltatások és termékek köre. Ez nem szándék kérdése, hanem közgazdasági alapvetés és tény, tehát ez senkinek nem érdeke, de leginkább a beteg embernek nem szolgálja az érdekét, akik persze ezt közvetlenül nem mindig érzik. Az adósságok ráadásul egy másik, komoly problémát nagyítanak fel, hiszen ezek a szolgáltatók ugyanazért a feladatért/szolgáltatásért nem ugyanazt a térítést kapják az állami finanszírozótól, mint amit egy állami, egyházi, alapítványi intézmény, ugyanis a korábbi bérrendezésre folyósított nem kis volumenű extra finanszírozást az államnak dolgozó magáncégek nem kapják meg. Ez súlyosan diszkriminatív.
Kiszámíthatatlanság: tagszervezeteink rendszeresen panaszkodnak arról, hogy
nem tudnak tervezni, mert mind a jogi szabályozók, mind az elvárások gyakran változnak és akkor általában hirtelen, amihez gazdasági társaságként, beruházóként, munkáltatóként nem tudnak alkalmazkodni.
Én is úgy látom, hogy itt lehetne javulnunk, és a cél érdekében folyamatosan ajánljuk konzultatív, segítő részvételünket az előkészítő munkában, hasonlóan más szakterületekhez, ahol a VOSZ egyébként tevékenyen és hasznosan részt vesz mind a kormányzati munka előkészítő fázisában, mint az érdekegyeztetésben.
Az elmúlt 1-2 év trendje alapján hogyan látja, zajlik még a konszolidáció, vagy az orvos szakemberek továbbra is szeretnek a saját lábukon állni és fenntartani saját kisebb rendelőjüket?
Igen, zajlik. És
nem is fog megállni, hiszen a piac érésének alapvető eleme a konszolidáció,
ráadásul a költségek csökkentése, a szinergiák kiaknázása csak így lehetséges. Ez utóbbi a jelen makro környezetben még elemibb kényszer. A formája azonban eltér a korábbiaktól, ugyanis a konszolidáció jelenleg inkább gazdasági összefogást hoz, komoly szerződésekkel, meghatározó méretű csoportok kialakulásával, és nem mindig hagyományos értelemben vett akvizíció.
Az orvos szakemberek nagy része vállalkozói vénájú, szabadságát szerető és védő szakember. Ezért is fontos lenne érteni, hogy miért nem működik, ha egy ilyen szakembert erővel próbálunk kényszeríteni a munkája – vagy esetleg más munkájának – elvégzése érdekében. Ez volt a fő oka, hogy sokan ellenálltak, és nem írták alá az egészségügyi szolgálati jogviszony szerinti munkaszerződésüket, távozva ezzel az állami rendszerből. De ez nincs közvetlen kapcsolatban a kérdésével, hiszen a lakásrendelőkben egyedül dolgozó kollégák nagy része valamiféle kisebb klinikához, ellátóhelyhez csatlakozik, különösen akkor, ha beruházásigényes területen ténykedik. A konszolidációban már ezek a kisebb ellátóhelyek szerepelhetnek. Itt most nem akarok a lakásrendelők problémáiról külön beszélni, hiszen több helyen, és többször elmondtam, hogy miért káros a jelenség az ellátási minőség, a dokumentáció, az adózási fegyelem és a betegút menedzsment szempontjából is.
A nagyobb szolgáltatók jobban védettek a kereslet visszaesése ellen, továbbra is inkább oda áramlik a betegtömeg? Mert ők vonzzák a jobb orvosokat?
A szakemberek minősége, hírneve, tudása nagyon sokat számít egy-egy kiválósági központ rendszerben építkező társaságnál. A nagy csoportoknak kétféle ügyfele van, akiket ki kell szolgálnia a lehetőségei szerinti legjobb szinten, és csak az egyik a beteg, aki hozzánk fordul. A másik a kolléga, aki ellátja a beteget. Aki ezt megérti, sikeres, aki nem, az nem lesz az. Én is ezt vallom és a mi cégünk, a TritonLife csoport is így építkezett, de van több sikeres szolgáltató, ami ehhez hasonlóan építkezett a saját szegmensében. Ez a modell sikeres, mert így megmarad a szakmai központ vonzereje, és az árérzékenység is kisebb ilyen esetben. A nagyobb probléma a tömegellátóknál van, ahol itt is, ott is bejutok valamely szakterületen egy szakemberhez és mindegy kihez, csak nézzen meg valaki... Na itt már számít az ár, a helyszín, a földrajzi távolság és hasonlók.
Egy jól működő magánegészségügyi intézményben a teljes körű, magas szintű szolgáltatásra garanciát nyújt a szakterületek egymással integrált széles skálája, az intézményben dolgozó szakemberek száma, és az orvosok, a szakdolgozók magas felkészültsége. A dolgozók szakmai képzések, továbbképzések és tanulmányutak során folyamatosan bővítik ismereteiket, és nyomon követik az egyes szakterületekhez kapcsolódó legújabb tudományos eredményeket, sokan maguk is évtizedeket töltöttek külföldön és módszereiket ma itthon alkalmazzák és oktatják. A magas szintű technológiai háttér ugyancsak a minőségi szolgáltatás nélkülözhetetlen eleme, mert a legújabb eljárások, módszerek és modern orvosi műszerpark használata teszi lehetővé, hogy a vizsgálatokat a lehető legpontosabban és a legrövidebb időn belül lehessen elvégezni. Fontos szempont, hogy az adott magánegészségügyi intézmény rendelkezik-e fekvőbeteg háttérrel, hiszen bizonyos kivizsgálások és beavatkozások csak fekvőbeteg ellátás keretein belül valósíthatók meg.
Fontos az is, hogy egy valódi magánkórházból nem küldözgetik állami intézményekbe további ellátásra a betegeiket, hanem helyben biztosítják akár az intenzív beavatkozások lehetőségét is.
Az eredményes kezelésekhez kiemelt fontosságú a személyre szabott szolgáltatás, ami mind szakmailag, mind az ügyfélélmény szempontjából kritikusan fontos. A beteg elvárhatja, hogy az árlistában rögzített összegért állandó és magas minőséget kapjon.
Ha már a nagyobb magánegészségügyi szolgáltatókról beszélünk, ejtsünk szót a TritonLife Csoportról, melynek alapító-elnöke. Leginkább az érdekelne, hogy milyen tervekkel rendelkezik a cégcsoport, terveznek-e további bővülést, földrajzilag vagy újabb szakmákban? Mik a távlati célok?
A TritonLife Csoport ma már hazánk legnagyobb, a teljes betegutat lefedő, országosan terjeszkedő járó-, és fekvőbeteg ellátással, valamint képalkotó- és laboratóriumi diagnosztikával foglalkozó magánegészségügyi szolgáltatója.
2022 végére 17,5 milliárd forint nettó árbevétel mellett, összességében már évi 9.600 műtétet végeztünk különböző szakterületeken, és 392.000 orvos-beteg találkozás történt intézményeinkben.
Jelenleg már 30 milliárd forint fölötti a teljes várható éves árbevételünk.
EBITDA eredményünk nekünk is szűkült 2022 végére, de sokakkal szemben, mi meg tudtuk óvni nyereségességünket az említett bonyolult piaci környezetben is, és keményen dolgozunk a további szinergiák kiaknázása érdekében. A fejlődés dinamikáját jól mutatja, hogy amíg a tavalyi évben 8, az idei év első félévében már 10 városban - Budapest, Budaörs, Debrecen, Eger, Kaposvár Szeged, Veszprém, Hódmezővásárhely, Miskolc, Sopron - voltunk jelen komplex szolgáltatásainkkal. A korábbi 15 helyett 2023 második félévében összesen 21 ellátóhely - ebből 8 magánkórház, 10 járóbeteg klinika, 3 diagnosztikai központ - és 1 országosan elérhető laborhálózat szolgálja ügyfeleinket. Nagyon fontos megemlítenünk, hogy államilag akkreditált szakorvosképzésben is részt veszünk gyakorlati helyszínként több fontos szakterületen, pl. aneszteziológia-intenzív terápia, sebészet, szülészet-nőgyógyászat, csecsemő, -és gyermekgyógyászat, újszülött és patológiás újszülött gyógyászat szakmákban. A betegbiztonság érdekében pedig komoly beruházásokat eszközöltünk saját intenzív kapacitásunk megteremtése érdekében.
A TritonLife Csoport által foglalkoztatott orvosok és szakdolgozók száma 2022-ben 40 százalékkal, 1.157 főre emelkedett, melyből 402 fő alkalmazott és 755 fő szerződéses szakember. Mindezek mellett szeptember 14-én adtuk át Közép-Kelet Európa legkorszerűbb központi magánlaboratóriumát Budapesten a Fáy utcában, ami országos lefedettséggel, teljes logisztikai hálóval végzi tevékenységét a legkiválóbb szakemberek irányítása alatt. Nem utolsósorban a Fresenius idei akvizíciója után 22 dialízis központ is csatlakozott a csoportunkhoz, és további fejlődési lépéseink is következnek sorban, amelyekről külön beszámolunk majd a sajtó képviselői számára. Eddig hozzuk 2023-ra meghatározott terveinket.
Lehet-e a magyar tőzsdén egykor majd magánegészségügyi cég? Van-e ilyen víziója?
A tőzsdével kapcsolatos kérdésére nehéz a válasz. Igen, megfontolás tárgya lehet majd ez is, azonban ehhez kiszámítható és tervezhető piaci környezet szükséges, hiszen egy tőzsdei cég akkor sikeres, ha a kisrészvényesek felé hitelesen tudja képviselni a további növekedés és üzleti eredményesség reményét.
Bízunk abban, hogy az egészségügy átalakulása is valamiféle nyugvópontra jut majd, ahol minden szereplő láthatja a közös célokat és irányokat. Térjünk erre a kérdésre vissza egy év múlva.
Már csak néhány nap és jön a Portfolio Private Health Forum 2023 című konferenciája. Az esemény részletes szakmai programja ide kattintva érhető el, az előadók névsora itt található, regisztrálni pedig ezen az elérhetőségen lehet pár kattintással.
Címlapkép forrása: Mónus Márton, Portfolio
