Az elmúlt évek energetikai szempontból elég fordulatosak voltak, amit nem csak a gazdasági szereplők, de a lakosság is elszenvedett, amiben nagy szerepe volt a rezsicsökkentésnek, amely hosszú éveken át abba az illúzióba ringatta a családokat, hogy az energiára fordított kiadásaikat alacsony szinten be lehet betonozni.
Tavaly április-májusban még sokan áltatták magukat az olcsó orosz gázzal, és csak nyár közepére jutottunk el oda, hogy nincs olcsó orosz gáz, alkalmazkodni kell az új helyzethez. Az a sokk, ami Európát érte, nálunk legalább a duplájával, ha nem a háromszorosával hatott, köszönhetően a rezsicsökkentés nyújtotta illúziónak
– mondta Holoda Attila, energetikai szakértő, az OXO podcastban, aki azt is hozzátette, hogy ehhez képest gyorsan elindult az alkalmazkodás, azonban néhány hónap alatt nem lehet bepótolni az elmúlt 15-20 évben elmulasztott fejlesztéseket.
Az ilyen típusú válsághelyzetek az egyértelmű nehézségek és károk mellett azonban pozitívumokat is hoznak magukkal. Az egyik az, hogy az emberek rájönnek, hogy sokkal jobban tudnak igazodni a válsághelyzetekhez, mint azt gondolták volna, és elkezdenek azon gondolkozni, hogy hogyan tudják másképpen, hatékonyabban megoldani azt, amire eddig adottságként gondoltak: az elszabaduló árak miatt elkezdtek odafigyelni arra, hogy mit fogyasztanak, az honnan jön, hogyan alakul az ár, és mit tudnak tenni azért, hogy az kevesebb legyen.
A másik, hogy az ilyen helyzetekben létjogosultságot nyer számos olyan innovációs K+F ötlet, ami korábban is működhetett volna, de mellőzték, mert nem igazán érzeték szükségét, csak a költségvonzatát látták, ezért nem kaptak akkora teret és piacot. Ezek most hirtelen berobbantak.
A diverzifikáció benne volt a stratégiában, mégis ennek ellenkezője történt
A szakértő szerint azonban az ipar egy része – műtrágyagyártás, kohászat, építőanyag-gyártás – nem tudja egyik pillanatról a másikra nélkülözni a földgázt. Beindult egy spórolás, de vannak olyan folyamatok, ahol ez egyszerűen nem kivitelezhető, másik oldalról pedig a pánikhatás miatt kialakult spórolási kényszer sem fenntartható. „Van, akik 24 fokban szeret üldögélni, és van, akinek elég a 20 fok is. Most viszont azok is 20 fokban üldögélnek, akik a 24-et szeretik, és ők nem érzik komfortosan magukat. Nekünk úgy kell eljutni egyik változástól a másikig, hogy kevesebb energiával ugyanazt a komfortfokozatot tudjuk elérni” – mondta Holoda.
Ez azonban nem lesz könnyű, például az orosz gáztól való függőségünk miatt is. Pedig a magyar kormány által elkészített 2011-es stratégiában benne volt már, hogy a gáz beszerzési útvonalakat és forrásokat diverzifikálni kell, ehhez képest ennek ellenkezője történt:
akkoriban 65-70 százalékos volt az orosz gáz aránya, ez mára eléri a 85 százalékot.
Az energetikai szakértő szerint az sem volt jó stratégiai lépés, amikor 2013-ban az állam bevásárolta magát a földgáz-nagykereskedelembe. „Korábban az E.on volt a nagykereskedő, amely egy hatalmas vállalat, amikor leül tárgyalni a Gazprommal, sokkal jobb feltételeket tud kiharcolni már csak a mennyiségi tétel okán is. Szijjártó Péternek egy 4-4,5 milliárd köbméteres éves mennyiségre kellet alkudoznia, amíg az éves orosz gázszállítás 2022. február 24-ig körülbelül 160 milliárd köbméter volt. Nem is lehetett olyan jó pozíciót elérni, mint amit az E.on ki tudott harcolni Németországnak” – mondta.
Érdekesség, hogy azóta körülbelül a negyedére esett vissza az oroszoktól Európába érkező gáz mennyiség, és éppen a legnagyobb vásárló, Németország vitte le 2023. január 1-jére nullára a korábbi 55-60 százalékos kitettségét. Tehát Magyarország esetében sem lett volna lehetetlen az orosz gázról való leválás.
Vannak jó adottságainak, de nem élünk velük
Ha a természeti adottságokat nézzük, Magyarországon 6,5 milliárd tonna kitermelhető szénkészlet van, aminek jelentős része lignit, amit nem igazán használ ki az ország, holott éppen a mostani válsághelyzet mutatott rá, hogy van benne potenciál: több ország is elindult abba az irányba, hogy korszerűsítik a szenes erőműveket, kisebb kibocsátási értékkel működtetik.
A magyarországi széntüzelésű lehetőségeket nem kellene egyik napról a másikra megszüntetni, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a Mátrai Erőmű nagyon régi konstrukció, nagyon rossz a kibocsátási értéke
– tette hozzá a szakember. Viszonyításképpen Németország évente több mint 170 millió tonna kőszenet éget el, és azt viszonylag messziről hozatja, nagy része nem áll helyben rendelkezésre.
A másik, hogy egy meleg vizes medencén ülünk, kiválóak az ország geotermikus adottságai, amit gyógyászati céllal kihasználtunk, viszont geotermikus céllal csak nagyon minimálisan. Ennek egyik oka, hogy a geotermikus fűtés kiépítése beruházásigényes és korábban nem feltétlenül volt versenyképes, de a mostani energiaárak mellett már az. Holoda hozzáteszi, hogy ehhez az is hozzátartozik, hogy az a fajta árverseny, ami a 2010-es évektől kialakult Európában, az sem volt egészséges, hiszen nem termelte ki még a költségeket sem.
A geotermiától azért szokott mindenki berzenkedni, mert ugyanaz a fajta földtani és műszaki kockázata van, mint a kőolaj- és földgáztermelésnek: nem garantált, hogy minden fúrás eredménnyel jár.
Egy geotermális fúrás 200-300 millió forintba kerül, és nem biztos, hogy víz fog feltörni, amire egy önkormányzat érthető módon mondhatja azt, hogy akkor inkább nem kockáztat.
De, ahol a kőolaj- és földgázipar rossz találatai kapcsán már megtalálható a forrás, ott sem használják ki a lehetőséget.
„Ősszel sorra jelentették be, hogy bezárják a gyógyfürdőket, mert nincs pénzük gázra, holott egy gyógyforrás hőmérséklete 60-90 fok között van, amit most hűtenek, hogy egyáltalán fürödni lehessen benne, ahelyett, hogy összekötnék a fűtésrendszerrel. Másik probléma, hogy Magyarországon 80-100 éve folyik gyógyvíz-hasznosítás, de nincs visszasajtolási kötelezettség, vagyis folyamatosan fogyasztjuk ezt a vízréteget, miközben van képünk azt mondani, hogy megújuló” – tette hozzá.
Holoda szerint egy meglévő termálfürdő esetében felszíni kiegészítő beruházások elvégzésével kiváltható lenne a gáz a fürdőben és az önkormányzati épületek esetében, aminek költsége a 50-500 millió forintos kategóriába esne. Ha visszasajtoló kutakat is fúrnának, az plusz 150-200 millió forinttal dobná meg a beruházást, ha pedig zöldmezős beruházásként valósítanák meg, ott 800 millióig is elmehetnek a költségek. Azok az önkormányzatok vannak előnyben, ahol minden a központban van, a templom, az önkormányzat, az iskola, az orvosi rendelő, és ezek fűtési rendszerét könnyedén össze lehet kötni egymással, nem kell messzire vinni a felmelegített vizet.
Akkumulátornagyhatalomként minden energiaforrást csatasorba kell állítani
A lakossági napelemek további terjedését a hálózatfejlesztés elmaradása akasztotta meg, itt a szakember szerint 400-600 milliárd forintot hiányzik a rendszerből.
Ez nem egy újkeletű probléma, onnantól, hogy megjelentek a megújuló energiaforrások és látszott, hogy nem ott vannak a nagyobb termelések, ahol a legnagyobb felhasználók, a magyar villamosenergia rendszerirányító (MAVIR) jelezte, hogy ezzel probléma lesz, erre pénzt kell fordítani
– mondta Holoda. A problémát nemcsak az jelenti, hogy hiányzik a megfelelő vezetékrendszer, de a trafóállomások is úgy lettek kiépítve, hogy az érkező magasfeszültséget transzformálják kis feszültségre. Csakhogy a háztetőkön lévő lakossági napelemek 250 volton termelnek, ezt vissza kellene transzformálni nagyobb feszültségre, de a trafóállomások erre nincsenek kiépítve, egyirányúak.
Az áramfogyasztás importhányada az elmúlt 15 évben folyamatosan nőtt, miközben a felhasználási igény nem emelkedett drasztikusan, körülbelül a 3-7 ezer megawattos sávban mozog. Ennek oka, hogy a saját termelésű erőművek száma csökkent, sorra estek ki a szenes, gázos erőművek, mára a magyarországi villamosenergia-fogyasztás 28-30 százalékát importból szerezzük be. Ez nem okozna akkora problémát, mint a gáz, ugyanis a villamoshálózat is össze vannak kötve a környező országokkal, még Szlovéniával is.
Ugyanakkor Oszkó Péter, a podcast házigazdája szerint aggályos, hogy a kormányzati gazdaságpolitika olyan gyártóberuházások, például akkumulátorgyárak idetelepítését tűzte ki célul, amelyek működése rendkívül energiaigényes, miközben így is importra szorul az ország. Holoda szerint
az alapprobléma, hogy az említett gyártókapacitásoknak éppen az olyan jellegű forrásigénye magas, amiből szűkös az ország erőforrása.
A Debrecen határában megvalósuló ipari terület például önmagában egy paksi blokk által megtermelt, 400-500 megawattnyi energiát igényel, márpedig a szakértő szerint jelenleg nincs ilyen pluszteljesítmény ebben a rendszerben. Nem véletlen, hogy az új energiaügyi miniszter is kiemelte, hogy
körülbelül 50 százalékkal kell emelni a villamosenergia kapacitásunkat, vagy az importot. Sőt, ma már ott tartunk, hogy Paks 2 nemcsak, hogy elengedhetetlen, hanem talán már elég sem lesz.
Holoda szerint az elérhető villamosenergia-termelő rendszerek közül az atomenergia az egyik legstabilabb és legjobb, igaz, nagyon nehezen szabályozható, és nem elég rugalmas. Ezzel együtt alaperőműnek kiváló, nem kell a CO2-lekötéssel bajlódni, de felvet más típusú problémákat, mint a biztonság, illetve a kiégett fűtőelemek kezelése, de mindenképpen szükség lenne rá, mert a megújulók nem fogják egyik pillanatról a másikra megváltani a világot, ahogy a zöldszervezetek szeretik közvetíteni.
„El tudom képzelni, hogy 30 év múlva – amikor már megoldódik a megújulók tárolásának és a rendszer kiegyenlítésének problémája –, akkor hátat lehet fordítani a földgáznak és még az atomerőműveket is meghaladja a világ. Fúziós erőművek és smart modular reaktorok jönnek, és teljesen más energetikai rendszerekben fogunk gondolkodni, mint most” – mondta, de addig is, a jelenlegi gazdaságstratégiai forgatókönyvvel,
minden egyes olyan energiaforrást, amire Magyarországon lehetőség van, csatasorba kéne állítani.”
A nap mellett vissza kell hozni a szélenergiát, és el kell gondolkodni azon, hogyan lehet hasznosítani a két nagy hozamú folyónkat, mert a technológia már sokat fejlődött Bős-Nagymaros óta, ma már az ár-apályból, vagy a folyók áradásából is lehet energiát nyerni, nemcsak átengedni az országon. De megemlítette a szakember a biomasszát is, ami nem egészen úgy valósult meg, ahogy az ideális lenne. „Oda jutottunk, hogy elkezdtek tarra vágni erdőket, és nem pótolták. Ez nem biomassza, hanem pocsékolás” – mondta Holoda, aki azt is hozzátette, hogy amíg a megújulók tárolása nem megoldott, addig a földgáz is elengedhetetlen az energiamixből.
Összességében el lehet mondani, hogy alapvetően a tradicionális energiaipari adottságai az országnak nem a legjobbak, eléggé nagy a függőségünk, amin ráadásul csak rontottunk az elmúlt évtizedben, és nem fejlesztettük a meglévő kapacitásokat. De a megújuló energia területén nincsenek ilyen történelmi lemaradásaink vagy negatív adottságaink, ezért, ha megfelelően diverzifikálunk, értelmesen fejlesztünk, akkor mezőnyben tudunk maradni, azzal együtt, hogy a megújuló energia jelenlegi képességei nem fogak mindent megoldani.
Címlapkép: Getty Images
A cikk az OXO podcast alapján, az OXO Technologies Holding támogatásával készült.
