A 2021-es kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy Magyarországon a vásárlóerő az előző évhez képest (6.871 euró) 11 százalékos növekedést mutat, amely egy jelentős visszapattanást jelent a tavalyi vásárlóerő-csökkenéshez képest A 19 magyarországi megyét és Budapestet vizsgálva kiderül, hogy a legmagasabb vásárlóerővel rendelkező térségek ismét meg tudták védeni helyüket a rangsorban.
A fővárosi továbbra is egyértelmű fölénnyel az első helyen áll: az itt élőknek egy főre vetítve 9.722 euró áll rendelkezésükre.
Ez azt jelenti, hogy a budapesti lakosok költési potenciálja valamivel több, mint 27 százalékkal meghaladja az országos átlagot,
de közel 35 százalékkal elmarad az európai átlagtól is.
Az előző évhez képest nem változott az átlagon felüli vásárlóerővel rendelkező megyék száma sem: a 20 megyéből mindössze ötben áll az emberek rendelkezésére több pénz, mint az országos átlag. Földrajzilag mindannyian a fővárosban és annak környékén, valamint az osztrák határ felé helyezkednek el. Másrészt 15 megyében - az összes magyarországi megye háromnegyedében - az átlag alatti a vásárlóerő. Az utolsó helyen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye áll, ahol az egy főre jutó vásárlóerő 5.944 euró. Ez alig 78 százaléka az országos átlagnak, és kevesebb mint 40 százaléka az európai átlagnak.
Az első tíz leggazdagabb település listáját idén is Üröm vezeti, és történt néhány változás a rangsorban: Paks már a második helyezett, Nagykovácsi javított egy helyezést, mindezt Budaörs rovására, amely így idén a negyedik. Dunakeszi szépített egy pozíciót, illetve Győrújbarát visszatért az első tízbe.
Az 5000 főnél nagyobb települések rangsora (Budapest nélkül), az egy főre jutó vásárlóerő országos átlaghoz viszonyított aránya (vásárlóerő index) alapján, 2021-ben:
- Üröm 160,0
- Paks 150,2
- Nagykovácsi 150,1
- Budaörs 148,1
- Solymár 143,1
- Diósd 140,4
- Szentendre 135,9
- Törökbálint 130,5
- Dunakeszi 127,4
- Győrújbarát 127,3
A Portfolio Sztupár Andreát, a GfK Hungária Kft. ügyvezetőjét kérdezte a kutatás részleteiről
Évek óta publikálja a GfK Vásárlóerő tanulmányát, de hogy készül egy ilyen kutatás? Honnan szerzi be a GfK az alapadatokat, mennyire nagy kihívás ezeket egységesíteni, összehasonlítani? És egyáltalán: mit ért a szakma a vásárlóerő fogalmán?
A vásárlóerő az adólevonások utáni, egy főre jutó, elméletileg elkölthető jövedelmet jelenti, amibe beleértjük az összes állami juttatást is. A tanulmány megadja az éves vásárlóerő egy főre jutó értékét euróban, illetve index értékben. A GfK Vásárlóerő értékei megfelelnek a rendelkezésre álló nominál jövedelmi értékeknek, azaz nem követik az inflációt és a regionális árkülönbségeket sem tükrözik.
A számítás alapjául a személyi jövedelemadó bevallásból származó adatok, az állami juttatásokkal kapcsolatos statisztikák és a gazdasági intézetek előrejelzései szolgálnak.
Az ezrelékben kifejezett vásárlóerő-adatok a vizsgált egységek súlyát mutatják az ott élő lakosság rendelkezésre álló jövedelmére vonatkozóan, az országos összeghez viszonyítva. Az egy lakosra, illetve egy háztartásra jutó vásárlóerő index azt fejezi ki, mely területeken és mennyivel tér el a jövedelem az országos átlagtól (=100,0). Az egy főre eső vásárlóerő indexet a következőképpen számíthatjuk ki:
A vásárlóerő-számításokat már hosszú évek óta végzik a GfK, Európa 42 országára. A metodika minden esetben ugyan az, így az összehasonlíthatóság adott. Az adatokat Németországban, a központi geomarketing területünk állítja elő, de minden egyes esetben az országok jövedelemstatisztikájának bevonásával.
Azon túl, hogy a média foglalkozik vele, és meghatározza a közbeszédet, ki a „célcsoportja” egy ilyen tanulmánynak? Tipikusan milyen cég az, aki tud hasznosítani egy ilyen adatbázist, és hogyan?
Az összes vásárlóerő értéke azt az elméletileg elkölthető jövedelmet tükrözi, melyet a lakosság fogyasztásra, illetve az állandó havi kiadásokra fordíthat, mint például lakbér, közműdíjak, jelzáloghitel, nyugdíj-előtakarékosság és egészségbiztosítás, továbbá rekreáció, illetve közlekedés.
A vásárlóerő egy geomarketing eszköz, amivel irányítószám szinten, piaci potenciálokat tudnak belőle a felhasználók számolni.
Ennek megfelelően fel lehet használni például a területi képviselők értékesítési lehetőségeinek meghatározásánál arra, hogy a célok legyenek a reális piaci potenciálokkal egyenes arányban. Hasznosítható ugyanakkor az adott forgalom értékelésénél, például annak megállapítására, hogy egy üzlet a potenciál alatt vagy felett teljesített. De hasznos lehet az egyes képviseletek, illetve területek forgalmára vonatkozó célok kitűzésénél, az eddig nem megfelelően kiaknázott területek feltárásánál, potenciál- vagy vonzáskörzet-analízisnél.
Egy cégvezető összehasonlíthatja vele a hasonló lehetőségekkel rendelkező értékesítési területeket, különböző területi elemzések készíthetők a segítségével, amiket például a regionális kommunikáció kidolgozásánál is érdemes szem előtt tartani: mely területek esetén mennyi ráfordítás szükséges, hogy elérjük a célcsoportot.
De kereskedők és franchise-partnerek számára is értékes lehet, a megfelelő piaci területek, a vonzáskörzet meghatározása szempontjából. Minden egyes esetben a vásárlóerő egy alapadatsor, amihez az adott cég belső adatai is szükségesek, amelyekkel együtt egy komplex tanulmány és következtetés, akcióterv készülhet.
Mi volt az, ami kutatói, statisztikai szemmel a legmeglepőbb volt az idei évben? Volt olyan adat, ami a korábbi évekhez képest nagy kiugrást mutatott?
A tavalyi évben szinte mindenhol esett a vásárlóerő, az európia átlag 5,3 százalékkal volt kevesebb, mint a 2019-es érték: 13.894 euró. Hazánkban a visszaesés mértéke nagyobb volt, mert 2020-ban 7,3 százalékos visszaesés mellett 6.871 euró volt az egy főre jutó vásárlóerő.
A 2020-as év a koronavírus miatt rendkívüli gazdasági helyzetet okozott az országokban és azokban leginkább, amelyek GDP-jét nagyban meghatározza a turizmus, hiszen értelemszerűen ők nagyobb mértékű vásárlóerő csökkenést szenvedtek el.
Egy ilyen helyzet után, a korlátozások feloldása következtében azt vártuk, hogy a számokban, és az indexben is növekedés következik, ami meg is történt. Azt gondolom, hogy ebben nincsen meglepetés. Az, hogy még a 2019-es szintet is meghaladtuk 3 százalékkal, míg az EU átlag csak 2,1 százalékkal nőtt, az kifejezetten pozitívnak mondható, bár vannak olyan környező országok, amelyek ezt felülmúlták.
Ami meglepő, hogy az észak-nyugati határvidéken Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megyében az országos átlaghoz képest csökkent valamelyest a vásárlóerő értéke,
tehát ezek a megyék nem tudták hozni az országos szintű emelkedést, amibe szerepet játszhat az, hogy a külföldi turisták még nem érkeztek olyan nagy mértékben ezekbe a megyékbe, mint 2019-ben.
A kutatás szerint „Magyarországon az egy főre jutó átlagos vásárlóerő 7.643 euró, ami az európai átlag vásárlóerő 51 százalékának felel meg.” Ez a statisztika/helyezés hogy alakult az elmúlt években, és mennyire mozognak együtt vásárlóerő szempontjából a régiós országok?
Ezzel az értékkel a 42 felmért ország közül a 30. helyen helyezkedünk el. Az elmúlt három évben ezt a helyezést tudhatjuk magunkénak. Az idei évben 16 európai ország vásárlóereje van az átlag felett, az összes többi alatta. A grafikonon jól látható, hogy utánunk a Déli-, Dél-Keleti szomszédaink helyezkednek el, illetve a sereghajtó Ukrajna.
GfK Vásárlóerő-index Európa országaiban 2021-ben (Egy főre jutó vásárlóerő, Index, Európa = 100)
A V4 országok közül a leginkább Szlovákia okozott meglepetést, mivel náluk a 2020-as visszaesés elég csekély mértékű volt, és ehhez képest az idei növekedésük közel 13 százalékos volt, tehát a pandémia előtti időszakhoz viszonyítva náluk 10 százalékkal nőtt a vásárlóerő. Ugyan ezen összehasonlítás (2021 vs. 2019) a csehek esetében +7 százalék, a lengyeleknél pedig +9 százalék. Hazánkban ez csupán +3 százalék, tehát nem véletlen, hogy a keresetek emelése napirenden van, ami befolyással van a vásárlóerő, azaz az elkölthető jövedelem növekedésére.
Ahogyan a grafikonon is látszik, hazánk és Lengyelország vásárlóereje közel azonos, de fontos elmondani, hogyha a háztartásokra vetítve nézzük a vásárlóerőt, akkor jelentősebb a különbség a magyar és a lengyel értékek között, mintha egy főre nézzük. Ez annak köszönhető, hogy az adott területi egységben a háztartások átlagos mérete eltér, azaz a két országban a háztartások mérete nem azonos. Hazánkban alacsonyabb az egy háztartásban élők száma, mint Lengyelországban.
Ez viszont azt is jelenti, hogy míg egy fő nem sokkal több jövedelemből gazdálkodik Lengyelországban, mint itthon, addig egy háztartás viszont 4.000 euróval több bevétel felett diszponál náluk éves szinten, ami nagyjából 120 ezer forint havonta, 360-as euró/forint árfolyammal számolva.
A cikk megjelenését a GfK Hungária Kft. támogatta.
Címlapkép: Getty Images
