A BKIK nem rég publikált felmérése rámutat, a válság súlyosan érintette a budapesti vállalkozásokat, ráadásul sok cégnek elfogytak a tartalékai is. Mit gondol, milyen lépésekre lenne szükség a hazai cégek megsegítésére? Mi lenne a legsürgetőbb a vállalkozói szféra számára?
Annak ellenére, hogy már múlt év végén érkeztek a Távol-Keletről a hírek a járványról, annak méretéről, mégis, a válság kirobbanása az országban mindenkit váratlanul ért február végén, március elején. Egyszerűen senki nem akarta elhinni, hogy hozzánk is elérhet.
Lassan három hónapja a mindennapjaink része lett a vírus, a vállalkozások pedig túl vannak az első sokkon, és sokaknál szerencsére előtérbe került a magyar emberek közismert leleményessége. Ahol volt bármi lehetőség rugalmasan reagálni, például helyben fogyasztásról kiszállításra átállni vagy fotósból futárnak átnyergelni, ott alkalmazkodtak az új helyzethez. Eközben a kormány is jelentős válságkezelő intézkedéseket hozott, és napjainkban folyik a gazdaság újranyitása.
Sok kisvállalkozásról menet közben kiderült, hogy ha a cégben nincs is tartalék, valahogy mégis tudnak belső erőforrásokat mozgósítani válság esetén. Ennek forrása vélhetően a kisvállalkozók - sokszor rejtett - magánvagyonában keresendő, hiszen normál működés során bizonyos méret alatt tipikus finanszírozási módszer minden megtermelt pénz kiszedése a vállalkozásból, és csak mindig az éppen szükséges visszahelyezése. Tehát ez a három hónap válság súlyosan érintette a budapesti vállalkozásokat, de a legtöbbjük egyelőre kibírta a terheket, és most
a legfontosabb az lenne, hogy felpörögjön a belföldi fogyasztás, a vállalkozók pedig beruházzanak.
A kormánynak most azt a nehéz feladatot kell megoldania, hogy az embereket bátorítsa a pénzköltésre, a vállalkozókat a beruházásra, miközben a járványügyből eredő óvatosságot is ébren tartja. Jó hír, hogy a kormány intézkedéseiben ezek az elemek fellelhetők.
Mit gondol, elég gyors volt a kormányzati reagálás? Mennyire hasznosak és elégségesek az eddig bejelentett válságkezelő intézkedések a kisvállalatok szempontjából?
Sok cikk részletezte már az elmúlt időben az egyes intézkedéseket, így a részletekbe most nem mennék bele, hanem összegezve válaszolnék. A válság elején a BKIK rögtön azt hangsúlyozta, a legfontosabb a vállalkozókban kialakult bizonytalanság kezelése, megszüntetése. Fontos volt, hogy a kormány az első pillanattól sok-sok kisebb intézkedést foganatosított, ami a teljes bizonytalanságba került vállalkozók mindennapjait könnyítette meg: határidő eltolások, adókönnyítések, adminisztráció egyszerűsítések.
Ezek, habár egyesével legtöbbször nem voltak jelentősek, mégis sok kisvállalkozónak lelkileg nagyon jól jöttek az adott pillanatban. Aztán vannak a méretükben is jelentős intézkedések. Egyből a válság elején a hitelmoratórium bevezetése nagyhatású lépés volt. Majd az olcsó finanszírozási források újabb és újabb típusának létrehozása is jól alakult, és alakul még most is.
A nagyhatású intézkedések közül az átmeneti bértámogatási rendszer kialakítása járt a legnagyobb vitákkal. Az első körben meghirdetett, túlzottan szűkre szabott konstrukció továbbfejlesztéséért a BKIK is erősen lobbizott. A kormány nyitott volt a javaslatokra, így
mostanra már több mint 130 ezer dolgozó után igényelték a rövidített munkaidő, a "kurzarbeit" támogatási lehetőséget, illetve 13 ezer kutató után a bértámogatást.
Közben újabb elemként a múlt héten jelentettek be egy 80 milliárd forintos keretösszegű munkahelyteremtő bértámogatási programot, mely mintegy 70 ezer ember munkába állását segítheti. Ebben a programban a vállalkozásoknak legalább 9 hónapos foglalkoztatást kell vállalniuk úgy, hogy ebből 6 hónapra az állam biztosítja a bértámogatást. A további támogatások közé tartozik a vállalati struktúrák fejlesztését célzó program, valamint az informatikai képzés is, amire 62 ezren jelentkeztek.
A kormány adatai szerint összesen kb. 1,1 millió ember részesül az államtól valamilyen válságkezelési támogatásban, beleértve a munkahelyek megtartását, létrehozását szolgáló programokat és a munkanélkülivé váltak segélyezését is. Ez a szám jól illeszkedik a BKIK áprilisi becsléséhez, amiben mi is 1,1-1,3 millió, a válság miatt veszélyben levő munkahelyet azonosítottunk.
Én minden vállalkozásnak azt tanácsolom, a válságot tekintse lehetőségnek, készítsen alternatív stratégiákat a jövőre és használja ki a kormányzati intézkedések adta lehetőségeket.
Vannak olyan cégek, amelyek kiesnek ebből a védőhálóból és a kormányzati intézkedések sem nyújtanak elég segítséget a fennmaradásukhoz?
Ha a járvány visszatérte nélkül fel tud pörögni a belföldi fogyasztás, akkor a hazai kisvállalkozói réteg jelentős része megmenekül. Egyelőre a nemzetközi termelési láncokban résztvevő jellemzően ipari beszállító kis- és középvállalkozások helyzete teljesen bizonytalan. Az ő jövőjük elsősorban nem a magyar kormány, hanem az Európai Unió és Németország döntéshozóinak kezében van. Milyen döntést hoznak?
Befelé fordul az EU és a közös piacot, mint a legtöbb ágazatban önmagában mérethatékony védett belső piacot kezdik működtetni? Ez például a magyar mezőgazdaságnak nagyon jó lenne.
A baromfi iparágnak sem kellene az EU normáit be nem tartó brazil tenyésztőkkel egyenlőtlen feltételek mellett versenyezniük.
Ugyanakkor a német autóipar pont a további nyitásban érdekelt, bezárkózás esetén a hazai járműipari beszállítói ágazat jelentős veszteségeket szenvedhet el, hiszen a bezárkózásra reagálva az EU iparcikkeire magas vámokat vethetnek ki az EU-n kívüli országok.
Ha Brazíliában a magas import vám miatt nem veszik az Audikat és a Mercedeseket, akkor ezt Győrben és Kecskeméten is azonnal megérzik.
Három hónappal az új koronavírus megjelenése után mi jelenti a legnagyobb veszélyt a vállalkozásokra?
Röviden: a fogyasztási kereslet bizonytalansága belföldön, és a termelési láncok bizonytalansága külföldön. Az emberek attitűdjét nem látjuk még pontosan, nem tudjuk, hogyan befolyásolta őket az elmúlt három hónap. Ha az óvatosság a fogyasztási magatartásban erősen megjelenik, akkor ez egy nagy veszélyt jelenthet a gyors kilábalásra. Hiába indít gazdaságserkentő intézkedéseket a kormány, ha az emberek "ráülnek" a pénzükre. Ezért is javasolta a BKIK, hogy
a SZÉP kártya esetében a felhasználhatóság idejét drasztikusan csökkentsék le, amit jelentősen megnövelt keretre vonatkozó teljes adómentességgel és sokkal szélesebb körű felhasználhatósággal kompenzáljanak.
Ezzel az intézkedéssel egyfajta kettős pénzrendszert tudna a kormány a gazdaságban működtetni. A normál forintban adott fizetést könnyen lehet, hogy tartalékolni kezdik az emberek, de az ebből eredő problémát enyhíthetné, ha közben a SZÉP kártyán kapott összeget kénytelenek lennének gyorsan elkölteni belföldi fogyasztásra, különben elvész.
A nemzetközi bizonytalansággal a kormány nem sok mindent tud kezdeni, ez külső adottság. Ugyanakkor helyes külgazdasági irány, hogy a korábbi egyoldalú nyugati kapcsolatrendszert erős keleti kapcsolatokkal is kiegészítik. Az is helyes felismerés szerintem, hogy a válságban a lehetőséget is meglátta a kabinet, miszerint sok nemzetközi nagyvállalat most teljesen újra tervezi a globális széttelepülését. Így az elmúlt 10 év gazdaságpolitikájának köszönhetően kiszámítható, stabil magyar gazdasági környezet, a jól kezelt járványüggyel együtt lehetőséget ad magas hozzáadott értékű tevékenységek bevonzására.
Hány budapesti vállalkozás ment csődbe, kényszerült végleges bezárásra a járványhelyzet következtében?
A KSH adatai szerint idén január 31-én 415 855, február 29-én 416 659 vállalkozás volt Budapesten bejegyezve, ez április 30-ára - ami a legfrissebb adat - 414 370 darabra csökkent. Mint látható, februárban még felfutás volt, ahonnan egyelőre nem túl nagy a visszaesés. Persze ezt a statisztikát értelmezni kell.
Egy társas vállalkozásnak a működésének az összeomlásától még a leggyorsabb kényszertörlési eljárással való statisztikából történő kikerüléséig is néhány hónapnak kell eltelnie. És persze az is szükséges, hogy a NAV felfigyeljen a cégre, és kezdeményezze az eljárást. Hagyományos végelszámolással már akár egy év is eltelhet, felszámolásnál pedig 4-5 év se ritka, mire a cég törlésre kerül. Ami miatt mégis biztató a KSH statisztika, hogy az önálló vállalkozások száma sem csökkent érdemben áprilisra, pedig egy egyéni vállalkozást napok alatt meg lehet szüntetni. Így a végleges bezárás nem igazán jellemző, inkább a kivárás, „kibekkelés” most a tipikus vállalkozói viselkedés, amit a korábban már említett vállalkozásból már kivont pénzek visszaforgatása tesz lehetővé sokaknál.
Ami érdekes adat még, hogy a gazdaságilag teljesen lefagyott április hónapban is megalapítottak 1200 új céget országosan. Ez a szokásos havi 2200 körüli új gazdasági társaságnak igaz, csak a fele, de mégis több, mint amire az ember gondolna ilyen helyzetben.
Látnak-e arra utaló jeleket, hogy a tőkeerősebb cégek felvásárolják a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat? Ha beindulna a felvásárlás, az milyen hatással lenne a piacra? Hiszen így például az állam is tulajdonossá válhatna átmeneti, vagy bizonyos esetben akár tartós jelleggel is bajbajutott magáncégekben.
A BKIK-ban jelenleg konkrét felvásárlási tervekről, szándékokról még nem hallottunk, inkább csak benne van a vállalkozói köztudatban a téma. Egyesek talán félnek tőle, mások viszont lehetőséget látnak benne.
Egyrészt az eladói oldalon, ahogy egy korábbi cikkben már beszéltünk róla, lesznek olyanok, akik a válság miatt érzelmileg kiégnek, vagy koruknál fogva nem vágnak már bele a szükséges megújításba, és nekik akár jól is jöhet, ha lesz kinek eladni a cégüket, ha nincs a családon belül utódjelölt.
Másrészt a vevői oldalon is elindult a gondolkodás, hogy a versenyképes vállalkozások számára most nagy mennyiségben elérhető, hosszú lejáratú, fixen alacsony kamatozású forrásokat "kár lenne veszni hagyni". Ez egy teljesen új jelenség a magyar gazdaságban, hiszen a korábbi válságoknál jellemzően csak a külföldi tőkeerős szereplők tudtak vevőként megjelenni, míg most bármely sikeres magyar vállalkozás a kedvezményes válságkezelő forrásokhoz hozzáférve kellő tőkét tud allokálni kisebb-nagyobb akvizíciókhoz.
Önmagában az ilyen felvásárlások tankönyv szerint - amikor a jobban szervezett, jobb hatékonysággal, a piaci igényekhez jobban igazodva működő cégek felvásárolják, és a beolvasztás által feljavítják a gyengébb versenytársaik erőforrásait - nagyon hasznosak lehetnek.
Önmagában az állami szerepvállalás sem kell, hogy káros legyen. A Hiventures állami kockázati tőkealap például a budapesti startup ökoszisztémában nagyon hasznos feladatkört lát el, mint állami befektető. Ehhez persze az kellett, hogy a belépő szintű befektetés szinte bárki számára elérhető legyen bizonyos feltételeknek megfelelve egyfajta dobozos termékként. Így ezen a szinten nem is merült föl, hogy nem jó célt szolgálna a befektetés. Ha az állami kockázati tőkének a felvásárlásoknál nem csak alapszintű dobozos termékei, hanem nagyobb, egyedi döntést igénylő ügyletei is lesznek, ahogy persze várható, akkor a hazai közállapotokat ismerve, azokról óhatatlanul politikai viták lesznek. Ezeket az ügyeket majd esetileg kell vizsgálni, nem érdemes előre egyből az egyik vagy másik álláspontra helyezkedni.
Látszik már, hogy mely ágazatok kerülhetnek ki relatív nyertesként a járvány időszakából?
Teljesen végleges eredményt még nem lehet hirdetni, hiszen még azt se tudjuk, hogy ezzel a két-három hónap kijárási korlátozással végleg letudtuk-e a hazai nehézségeket, vagy most csak egy rövid fellélegzés következik, ami után egy még súlyosabb járvány tér vissza ősszel, mint száz évvel ezelőtt a spanyolnátha idején. És akkor még a nemzetközi helyzetről nem is beszéltünk, ami jelenleg teljesen kaotikus.
Minden további forgatókönyvtől függetlenül, a digitalizációhoz kapcsolódó ágazatokról mondhatjuk, hogy egyértelmű nyertesek, és a társadalmilag legrosszabb forgatókönyvek esetén még további jelentős növekedési lehetőségek lehetnek a távmunka, a távoktatás, a digitális adminisztráció és az otthoni szórakoztatás területein.
Az internetes kereskedelem és a házhoz szállítás területe is inkább profitált a vírushelyzet miatt. Itt is felmerül, hogy a járványügyileg legrosszabb forgatókönyvek esetén akár technológiai áttörés is bekövetkezhet, hiszen például a drónnal történő házhozszállítás technikailag már megvalósítható lenne, de az emberek attitűdjei és a jogszabályi környezet még a tömeges elterjedés ellen vannak. Viszont, ha mondjuk novembertől jövő májusig újra sok embernek otthon kellene lennie, akkor szinte biztosan előkerülne a drónos házhozszállítás engedélyezésének kérdése.
Az egészségügyi, higiéniai termékek, táplálék kiegészítők, immunerősítők, egészségtudatos élelmiszerek gyártása és forgalmazása is egyértelműen az elmúlt hónapok nyertesei közé tartozik. Jelenleg a belföldi vidéki turizmus is jól alakul, hiszen a városi lakosság, aki eddig jellemzően népszerű, így zsúfolt külföldi desztinációkat keresett, belföldön pedig elsősorban a nagy szállodák vendége volt, most szívesen megy falusi vendégházakba. Érték lett a kevéssé ismertség, hiszen ez egyben a zsúfoltság hiányát is jelenti. Az élelmiszer kiskereskedelem a kijárási korlátozások nagy nyertese volt, de ahogy tér vissza az élet a vendéglátásba, úgy áll vissza az eredeti szint felé az ágazat forgalma.
A hazai mezőgazdaság már csak részben nyertes, mert például a kínai méz európai importjának leállásával, a hazai méztermelők végre a teljesítményüknek megfelelő helyre kerülhetnek, addig a válság miatt felhalmozódott fagyasztott spanyol sertéskaraj letarolja a sertéstenyésztőink piacát.
Ön is beszélt a beszállítói lánc bizonytalan helyzetéről. Ennek kapcsán felmerül a kérdés: várható-e, vannak-e arra utaló jelek, hogy a koronavírusból fakadó logisztikai, ellátási láncbeli átszervezések nyomán Budapestre költözne külföldi cég vagy annak gyártóegysége? Később reálisnak látja-e ezt a lehetőséget?
Nagyon aktuális kérdés, de még nagyon friss a probléma ahhoz, hogy a nemzetközi nagyvállalatok döntéshozói központjaiban érdemben foglalkozzanak vele. Jelenleg valószínűleg a legtöbb helyen az elemző részlegek dolgoznak gőzerővel. Vizsgálják, hogy mik is a pontos hatások, mik azok a problémák, amik a jelenlegi keretek között kezelhetőek, és milyen problémákra kell új megoldást találni. Amint említettem, az Európai Unió jövője se olyan egyértelmű, amilyen mondjuk fél éve volt. Így az elemzők mellett valószínűleg a lobbi részlegek dolgoznak még nagyon intenzíven.
Mint említettem, a német járműipari nagyvállalatoknak például az EU belső és külső határainak minél gyorsabb újranyitása az érdeke. Ebben szövetségeseik lehetnek azok az európai nagyvállalatok és befektetési alapok, akik a "brazil csirkét" előállító és az EU-ba importáló latin-amerikai nagyvállalatok résztulajdonosai. A másik oldalon pedig a versenytárs importot szívesen nélkülöző, döntően EU-s piacra termelő nagyvállalatok és a lobbiban nem túl erős kis- és középvállalkozások vannak. Hogy ennek mi lesz az eredője, azt nehéz megjósolni, hiszen az EU-n belüli érdekharcra még ráépül egy fokozódó USA-Kína konfliktus, miközben az EU-nak Oroszországgal is rendeznie kellene a jelenleg felemás viszonyát.
Ennyire bizonytalan nemzetközi gazdasági helyzetben egy dolog tesz még is optimistává Budapest jövőjével kapcsolatban: nagyon stabilak és jók a város alapjai. Itt van a dél-német ipar vonzáskörzetében egy gyönyörű, jó klímájú, pezsgő, színes város, jó infrastruktúrával és szolgáltatóiparral, képzett, idegennyelveket egyre inkább beszélő, kreatív lakossággal, fejlett egyetemekkel, jó közbiztonsággal, és nyugati mércével nézve olcsó is. Ezek pont azok a tényezők, amik a magasan képzett munkaerő vonzásához és megtartásához szükségesek, így, ha mondjuk Kínából egy fejlesztő vagy kisszériás termelő humánerőforrás-igényes részleget vissza akar majd telepíteni egy európai cég, akkor Budapest szinte biztos fel fog merülni helyszínként. Persze jó lenne Észtországot, és azon belül Tallinnt a közigazgatás és az oktatás digitalizációjában utolérni, de még így is versenyképesek vagyunk.
Mi, a budapesti kamarában még a V4-ek gazdasági együttműködését látjuk továbbra is kiemelt fontosságúnak Budapest jövője szempontjából, így magunk is igyekszünk ezen a téren minél jobb együttműködéseket kialakítani.
A cikk megjelenését a BKIK támogatta.
