A német politika is érzékeli ezt a problémát: Sigmar Gabriel német alkancellár, szociáldemokrata gazdasági miniszter sürgette a német cégeket a menekültek foglalkoztatására, mert - ahogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lap rámutatott - a tőzsdei indexben jegyzett cégeknél június elején mindössze 54 menekült jogállású munkavállaló dolgozott, és a meghirdetett 2700 gyakornoki helyből csupán 500-at töltöttek be. Mint ismeretes, DAX-30 mutatóban jegyzett cégek közé tartozik például az Adidas, a BMW, a Deutsche Telekom vagy a Lufthansa. Ha már Adidas, akkor tudni kell azt is, hogy a vállalat nemrég úgy döntött, hogy 1993 után visszaköltözteti a cipőgyártása egy részét Európába, mert jelentősen nőttek a kínai bérek (50%-kal) és szállítási költségek is, továbbá a mesterséges intelligencia alkalmazása is egyre olcsóbb. A szinte teljesen automatizált bajorországi gyárban mindössze 160 ember kap állást 2017-től, miközben több, mint 200-an vesztik el az állásukat a kínai Suzhou-ban, ami 20%-os munkaerő csökkenést jelent. Sőt, a német iparvállalatoknál már jelenleg is 180 ezer robot dolgozik a Bild am Sonntag összeállítása szerint. Magyarországhoz hasonlóan, ahol nagyon magas a legfeljebb 8 általánost végzett emberek aránya, Németország is indít közmunkaprogramokat (első lépésben százezer fő részére) a képzettséggel, versenyképes tudással nem rendelkező bevándorlók tömegei számára, méghozzá egyeurós órabérrel. Mielőtt megnézzük, hogy hol is lesznek azok a munkahelyek, amelyek betöltésére migránsokra lenne szükség, tudnunk kell, hogy az Unióban 2016 első félévben 21 és fél milliónál (kb. 9%) is több munkanélküli volt, ebből az eurózónában 16 és fél millió. A 25 év alatti fiatalok munkanélkülisége pedig 4 millió 300 ezer körül alakult, ebből 3 millió az eurózónában összpontosult, sőt egyes térségekben eléri az 50%-ot is a dologtalan ifjak aránya. Azt leszámítva, hogy a német kormányzat a migránsok ellátására közel 94 milliárd eurót különített el 2020-ig, addig az EU, mint intézményrendszer és társfinanszírozó, eredetileg 2018-ig közel 7 milliárd eurót szánt a 25 év alatti fiatalok támogatására az úgynevezett Európai Ifjúsági Garancia révén 2013-ban, amit azóta módosítottak. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet becslése szerint az újabb szabályok alapján a végösszeg várhatóan csak az eurózónában már évi 21 milliárd euróra is nőhet a tagállami és egyéb, más alapból finanszírozott hozzájárulásokkal együtt.
Másképpen nézve a német kormány egymaga hatalmas összegeket fog áldozni a menekültválságra, talán többet is, mint amennyit az összeurópai intézményrendszer az európai fiatalok támogatására szán.
Ezzel párhuzamosan a McKinsey Global Institute 2012-es elemzése alapján 70 millió felett lehet a munka nélkül lévő fiatalok száma a világon és még a fejlett gazdaságokban is várható további 32-35 milliónyi új, képzetlen fiatal csak 2020-ig. Az Európai Bizottság egyik, foglalkoztatáspolitikával foglalkozó intézete (Cedefop) úgy becsüli, hogy az építőipart leszámítva 2015 és 2025 között gyakorlatilag minden ágazatban csökkenni fog a munkaerő iránti kereslet, beleértve a közepes és magas képzettséget igénylő munkaköröket is. (Ez nem jelenti azt, hogy nem történik átrendeződés a kelet-európai kétkezi munkások és bizonyos szakmák és területek területén.) Azonban az előrejelzések szerint a jövőben az európai munkakörök 47%-a legalább középfokú végzettséget fog megkövetelni. Ez azzal is járhat, hogy ugyanezen időszak alatt nem lesz kereslet több (vagy pótlólagosan ugyanannyi) alacsony, vagy közepes végzettséggel rendelkező munkaerőre sem. Hasonló következtetésre jutott a Brueghel Institute legutóbbi elemzése (2014) is, amely az Oxfordi Egyetem tudósainak (Frey és Osborne) kutatásain alapul, jelezve, hogy a következő évtizedekben a munkahelyek automatizálása 40%-ról egyenesen 60% fölé is növekedhet az Európai Unióban. Végezetül az Európai Bizottság egyik legfrissebb, 2014-es munkaerő-piaci felmérése egyenesen azt mutatja, hogy a legnagyobb igény az (egyre) magasabban képzett munkaerő iránt fog a leginkább megjelenni. Így, korlátozott mértékben bár, de a programozói, a kereskedelmi és - az elvileg alacsonyabb képesítést megkövetelő - ápolói-gondozói munkaerő nagyon keresett lesz egy idősödő Európában. Ez tulajdonképpen akár egybevágna az érkező migránsokkal kapcsolatos optimista előrejelzésekkel is, miszerint az egészségügy képes lehet nagy mértékben felszívni az alacsonyabban képzett és a közel-keletről, illetve az Afrikából érkező embereket is. Nos, egészen biztos ez hosszabb távon? Egyáltalán nem. Eltekintve attól, hogy a technológiai innovációt és akár a béreket is lejjebb szoríthatják az újonnan, tömegesen érkező, főleg egyedülálló férfiak, akiknek nem kell pl. a családi többletköltségeket viselniük a tartózkodás helyén, egy komoly tényezővel számolnunk kell. Ez pedig az, hogy immáron Kelet-Európában is várható a robotok számának növekedése: az idei évben mintegy 29 százalékos, illetve 2019-ig évi átlagban 14 százalékos lehet a bővülés. Világszinten a következő három évben egymilliónál is több új ipari robotot állítanak be a gyárakban. Kínában várható a legnagyobb ugrás - immáron két év se kell, hogy megtérüljenek ezek a fejlettebb gépek a legfrissebb elemzések szerint. Sőt, a mesterséges intelligenciára egyre többet áldozó világcégeknek köszönhetően 2025-re a még fejlettebb robotok akár 30%-kal is növelhetik az egyes iparágak termelékenységét, közel 20%-kal csökkentve a munkaerőköltségeket, elsősorban az USA-ban, Kínában, és mint ahogy az Adidas példáján keresztül láttuk: Németországban is. 2020-ra pedig közel 100 millió robot kerülhet a háztartásokba, és ebből évente közel 5 millió olyan berendezés lesz, ami már "családtagként“ (gondozás, felügyelet, oktatás, stb.) érkezhet. És akkor még nem beszéltünk a ténylegesen humanoid kinézetű, társas érintkezésben kifogástalanul működő robotok eljöveteléről, ami már nem évtizedek kérdése. És csak újabb és újabb kérdések merülnek fel, mint például a mesterséges intelligencia hatása a szolgáltatói szektorra. Ide tartoznak olyan témák is, mint például a garantált alapjövedelem és motiváció, illetve a fenntartható fogyasztás kérdésköre, a legújabb humángenetikai módosítások lehetőségei, az emberi agy és hálózatok integrálása, stb., amelyek a jelenlegi társadalmak fenntarthatóságát érintik, és amelyek hatásait, várható következményeit sem mérték még fel eddig. Mindeközben az európai fiatalok iskolai lemorzsolódási mutatói még mindig kétségbeejtően rosszak: a 18-24 évesek átlagosan 11%-a idő előtt kiesik az iskolai és képzési rendszerből, Spanyolországban pedig minden ötödik fiatal. Varga Mihály gazdasági miniszter a napokban bejelentette, hogy számítások szerint hazánkban a mintegy 4 millió munkahelyből 350-400 ezer szűnhet meg a digitalizáció elterjedése miatt, a képzést pedig úgy kell megoldani, hogy a felszabaduló munkavállalók képesek legyenek más szakmában elhelyezkedni. Ez óriási kihívás lesz még az USA-ban is, hiszen amerikai munkaerő-piaci adatok azt mutatják, hogy 2000-2010 között a meglévő munkaerőnek csak a töredéke (1% alatt) volt képes munkahelyet váltani és - akár átképzéssel - az IT szektorban elhelyezkedni. Bár az említett szektor hihetetlenül dinamikusan fog nőni, hiszen 2022-ig közel 20%-kal bővülhet az informatikai szakemberek iránti kereslet, azonban még ezzel együtt is csak a munkavállalók 3%-a fog itt dolgozni, a világ egyik legversenyképesebb gazdaságában. Kérdés, hogy Európa felkészült-e minderre?
