Súlyos mellékhatások.
4. A költségvetés bevételi oldal szerkezete és hatékonysága A bevételi oldalon növekedési szempontból az a lényeges, hogy a kormányzati kiadások finanszírozása a beruházási és munkavállalási döntéseket minél kisebb mértékben torzítsa. 2010-ben az új kormány egyik kiemelt ígérete az volt, hogy növeli az ösztönzést a munkavállalásra az adórendszeren keresztül. Ennek az ígéretnek eleget is tett, a munkát és vagyont terhelő adók jelentősen csökkentek 2010 és 2014 között - az Európai Bizottság statisztikái alapján a GDP 8,1 százalékáról 6,9 százalékra. Ez a növekedés szempontjából mindenképpen jó irány, és hasonló a 2000-es évek közepén végrehajtott sikeres szlovák reformokhoz. Ám míg Szlovákiában az adócsökkentést hasonló mértékű kiadás-csökkentés kísérte, nálunk a költségvetési egyensúly kényszere és a kiadási oldal változatlansága miatt más adókat növelni kellett, azaz az indirekt adók ugyanilyen arányban növekedtek - 17,1 százalékról 18,5 százalékra. A bankadó és a többi szektorális különadó ráadásul a legjövedelmezőbb területekről vont el forrásokat, mely a beruházások csökkenésén keresztül akadályozta az új munkahelyek létesítését a magánszektorban - azaz míg a munkaerőpiac kínálati oldala valóban erősödött, a keresleti oldal gyenge maradt.
Az adórendszert azonban nem csupán az adórátán keresztül értékelhetjük. Hasonlóan fontosak az adók adminisztratív költségei is. A gyakori és kiszámíthatatlan változások ezt a dimenziót nem erősítették, melyet mutat az, hogy 2010 és 2014 között történt semmilyen változás a Világbank Doing Business felmérésből az adófizetés kategóriájában - továbbra is 120.-nál rosszabb pozícióban vagyunk, a régióban csupán Románia mutat gyengébb teljesítményt.
A költségvetési szabályok egyik fontos célja, hogy a költségvetési folyamatban megjelenő érdekcsoport-politikának és a döntéshozói opportunizmusnak gátat szabjon. Az alkotmányban rögzített adósságszabály, mely 50 százalékos adósság felett az adósságráta csökkentését irányozza elő minden évre, illetve az új Költségvetési Tanács vétójoga a költségvetés elfogadása kapcsán azt a benyomást keltheti, hogy ezen a területen komoly előrelépést figyelhetünk meg. A magyar szabályokról azonban több alapos elemzés is bemutatta, hogy a szabályok csupán látszólag nagyon szigorúak. Baksay Gergely és P. Kiss Gábor (2013) arra mutatott rá, hogy a finanszírozási eszközöktől függően az adósság a hiánytól eltérően alakulhat, melyre példa a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosítása révén megvalósított kereslet-ösztönzés.
Erről a területről is alapos tanulmányt közölt Romhányi Balázs (2013a), és bemutatta, hogy a szavakban megjelenő elkötelezettség a szigorú fiskális politika mellett jelentős átláthatatlanságot takar, mely különösen nemzetközi összevetésben kirívó - Magyarország az ún. Open Budget Index alapján a 10 vizsgált ország közül a leggyengébb pontszámmal rendelkezik, a régióban csupán Szerbia és Macedónia van mögötte. Ha azonban visszagondolunk a korábbi ciklusra, ez sem jelent drámai változást - a magyar költségvetési szabályok kirívó gyengesége már a 2000-es évek eleje óta nyilvánvaló volt, ám a szabályok bevezetése és a Költségvetési Tanács felállítása csupán az EU-IMF-Világbank hitel feltételeként valósult meg.
6. Az üzleti környezet alakulása
A fentiekből adódóan nem meglepő, hogy a költségvetési politika nem tudott hozzájárulni az üzleti környezet javulásához. A folyamatosan változó szabályozások hatása megmutatkozik az adminisztratív terhek alakulásában.
Az üzleti környezet minőségének egy más mutatóját jelentik a különféle versenyképességi felmérések. Ezek közül az 5. ábra a Világbank Doing Business rangsorában elfoglalt helyezésünket mutatja 2006 és 2014 között. Az ábrán jól látható, hogy a 180 körüli országot tartalmazó rangsorban stabilan az 50. hely körül állunk, és ebben 2010 óta inkább romlást, mint javulást láthatunk. Ez a helyezés jóval gyengébb, mint a Balti államoké, bár még így a régió középmezőnyében helyezkedünk el - Bulgária, Csehország és Románia is mögöttünk áll.
7. A növekedés alakulása
A költségvetési politika minőségi dimenzióinak áttekintése alapján elmondható, hogy a korábbi trend megtörése egyedül a költségvetési hiány tekintetében látványos, mely azonban közvetlenül rontotta az üzleti környezetet. Emellett a bevételi oldalon is történt változás, itt az adószerkezet átrendeződését figyelhetjük meg. A többi minőségi mutató a korábbi időszakhoz képest szinte változatlan, és régiós összehasonlításban általában kedvezőtlennek mondható. Mindez visszatükröződik a növekedési teljesítményben, melyet a 6. ábra mutat. Mint látható, Magyarországon a növekedés már jóval a pénzügyi válság kitörése előtt leállt, majd jelentős visszaesés volt megfigyelhető. A kilábalás a válságból jóval lassabbnak bizonyult, mint más régiós országokban, melyet mutat, hogy 2014-ben még nem sikerül elérni a 2006-os GDP szintet. Ez rajtunk kívül egyedül a már említett Szlovéniára igaz, míg Lengyelország és Szlovákia ugyanebben az időszakban több mint 25 százalékkal növelték teljesítményüket.
A Fidesz kormányra kerüléskor az elmúlt húsz év lezárását és egy új korszak kezdetét ígérte. Kétharmados felhatalmazásának birtokában erre akár sor is kerülhetett volna. A kényszer nyilvánvaló volt - a válságot követően már egyértelmű volt, hogy a túlköltekezésen és a magas újraelosztáson alapuló korábbi magyar modell nem fenntartható, a globális verseny feltételei között és különösen régiós összehasonlításban ez jelentős versenyhátrány. Reális várakozás volt, hogy ezeknek a kényszereknek az új kormány tudatában van.
A leírtak alapján azonban valami egészen más történt. Bár a költségvetési egyensúlytalanságokat megfékezték, a módszerek a korábbi időszak gyengeségeit idézik, számos esetben erősítik. Az újraelosztás szintje kiemelkedően magas maradt, míg az adóbevételek átrendezése növelte a rendszer kiszámíthatatlanságát. Eközben a kiadásokban semmilyen érzékelhető irány nem figyelhető meg, mely szintén a bizonytalanságot erősíti. Mindezt lehetővé teszi a továbbra is gyenge szabályozás a költségvetési folyamatokban. A következményeket pedig az üzleti környezet romlásában és a régiós összehasonlításban rendkívül gyenge növekedési folyamatokban láthatjuk.
Tanulmányomat mégsem zárhatom azzal, hogy nem változott semmi, hisz nap, mint nap tanúi vagyunk olyan intézkedéseknek, melyek korábban elképzelhetetlennek tűntek. Mindez azonban csupán annyit mutat, hogy ahhoz, hogy a magyar újraelosztás szintje fennmaradjon az erősödő globális és régiós verseny feltételei mellett, egyre drasztikusabb beavatkozások szükségesek. A forradalom a status quo fenntartását szolgálja.
NÉVJEGY Győrffy Dóra (1978) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem habilitált egyetemi docense. Tanulmányait a Harvard Egyetemen és a Közép-Európai Egyetemen végezte. PhD disszertációját 2006-ban védte meg a költségvetési hiány politikai gazdaságtana témában. Kutatási területe a gazdaságpolitika, azon belül elsősorban a költségvetési politika, az európai monetáris integráció és a pénzügyi globalizáció összefüggései kiemelt figyelemmel a poszt-szocialista országok problémáira. Ezekben a témákban eddig 60 közleményt publikált itthon és külföldön. Legutóbbi önálló monográfiája 2013-ban jelent meg Institutional Trust and Economic Policy címmel a CEU Press gondozásában.
Források:Baksay Gergely és P. Kiss Gábor (2013): Gondolatok a magyar adósságszabályról. MNB Szemle 2013. október. 7-13. o.
Európai Bizottság (2013): Statistical Annex of European Economy, Autumn. Brussels: Commission of the European Communities Directorate General for Economic and Financial Affairs
Európai Bizottság (2014): Macroeconomic imbalances - Hungary 2014. European Economy. Occasional Papers. 180. Brussels: Commission of the European Communities Directorate General for Economic and Financial Affairs.
OECD (2014): Economic Survey of Hungary. Paris: OECD
Romhányi Balázs (2013a): Egy újabb listán szerepelt le Magyarország. Portfólió, 2013. március 14.
Romhányi Balázs (2013b): Így lesz álom a tervekből. Portfólió, 2013. november 15.
Szakolczai György (2009): A magyar makrogazdasági egyensúly helyreállításának kísérlete. Pénzügyi Szemle, 54. évf. 2-3. sz. 258-302. o.
