Kirívóan alacsonyak a beruházások Magyarországon. A GDP-arányos beruházási ráta 2013-ban 18 százalék volt. Vagyis 100 megtermelt forintból 18-at költünk új gépekre, épületekre és a régiek javítására, pótlására. A rendszerváltás óta soha nem volt ilyen alacsony a beruházási ráta, mint az Orbán-kormány négy éve alatt. 1995 és 2009 átlagosan a GDP 24 százalékát költöttük beruházásra. (A korábbi adatok más módszertan szerint készültek, ezért közvetlenül nem összehasonlíthatóak, de a tendencia ugyanez.) Kormányok jöttek, kormányok mentek, de a vállalatok, a családok és az állam átlagosan minden negyedik forintot félretett a magyar gazdaság fejlesztésére.
"Elmúlt4év" A Portfolio.hu az "Elmúlt4év" sorozatának keretében üzletembereket, egyetemi oktatókat, piaci elemzőket, gazdasági szereplőket kért fel, hogy mondják el, milyennek látták a mögöttünk hagyott kormányzati ciklus négy évét, illetve értékeljék a kilátásainkat. Mindezt műfaji megkötöttség és szorosabb témamegjelölés nélkül. Az írások ezen az oldalon kezdenek gyűlni.
A rendszerváltást követően a gazdasági teljesítményünk jelentősen csökkent. 1993-ban 18 százalékkal kevesebbet termeltünk, mint 1989-ben. A következő másfél évtizedben azonban valóban gyorsabban nőttünk, mint Ausztria. A GDP 2001-re érte el a rendszerváltás előtti szintjét, és 2008-ig még 27 százalékkal növekedett.A 2008-9-es gazdasági világválság Magyarországon is hatalmas visszaesést okozott. A GDP 7 százalékkal csökkent, és azóta sem tudott visszakapaszkodni. Jelenleg 21 százalékkal vagyunk csak gazdagabbak, mint 1989-ben. Ugyanezen 25 év alatt Ausztria 64 százalékot növekedett.
Csakúgy, mint Zoli, egy profitorientált vállalat akkor ruház be, ha annak jövőbeli megtérülése magasabb, mint a finanszírozás költsége. A beruházás hiánya tehát az alábbi két ok valamelyikére vezethető vissza: 1. a finanszírozás költsége magas, 2. a vállalat a társadalmi haszonnak csak kis részét élvezi.
A pénzügyi válság kétségkívül megnövelte a vállalatok tőkeköltségét. A hitelkamatok megnőttek, miközben az infláció csökkent. Vagyis a reálkamatok megugrottak. A Magyar Nemzeti Bank valószínűleg a magas kamatokat tekinti elsődleges problémának, hiszen 2011 óta 7 százalékról 2,7 százalékra csökkentette az alapkamatot, és a Növekedési Hitelprogrammal közvetlenül is csökkenteni kívánja a vállalatok finanszírozási költségét.
A másik magyarázat, hogy a vállalattulajdonosok nem bíznak abban, hogy a beruházásuk gyümölcseit élvezhetik. Ha az állam elveszi a nyereségük felét (adók, különadók, rezsicsökkentés, egyes vállalatokat büntető szabályozás formájában), a hitelkamatokat sem fogják tudni kitermelni. A Világgazdasági Fórum 2012-13-as felmérése az alábbi kérdésekben sorolta Magyarországot 144 ország közül az utolsó 11-be:
- Mennyire bonyolult megfelelni az állami szabályozásnak?
- Mennyire hatékony a jogszolgáltatás a magánvállalatok és az állam jogvitáinak eldöntésében?
- Mennyire ösztönzik az adók a beruházást és a munkavállalást?
Megértem Zoli aggályait. Ha a kávégép csak évi 2,5 százalék hasznot hozna, feltétlen eltanácsolnám attól, hogy vegyen egyet. Ekkor azonban nemcsak a kávéról kell lemondanunk, hanem a fejlődésről is.
NÉVJEGY Koren Miklós a Közgáz és a Közép-Európai Egyetem (CEU) elvégzése után 2005-ben a Harvardon doktorált közgazdaságtanból. Dolgozott a Fednél, 2007-ben Kenen ösztöndíjjal a Princeton egyetemen kutatott. Jelenleg a Közép-európai Egyetem tanára és az MTA KRTK kutatója. Kutatási területe a gazdasági növekedés és a nemzetközi kereskedelem. Tudományos eredményeit vezető nemzetközi folyóiratok publikálták. A külföldi tudásáramlásról szóló kutatását az Európai Kutatási Tanács támogatja. Munkatársaival együtt szerkeszti a defacto.io gazdasági információs oldalt és blogot.
