Fő problémaként szokták megfogalmazni, hogy a bevándorlók elveszik a munkát a helyi munkaerő elől, és ezért kell, hogy előnyben részesítsék a cégek a helyieket. Ezzel némileg ellentmondóan a másik fő aggály az szokott lenni, hogy a bevándorlók túl nagy terhet jelentenek a társadalombiztosítás számára, azaz az uniós tagság segélyturizmust tesz lehetővé.
Még üdvös a helyzet
A munkanélküliség a válság során az Egyesült Királyságban is megemelkedett, azonban egyik évben sem emelkedett kétszámjegyűre. A helyiek és külföldiek munkanélküliségi rátája látványosan együtt mozog, a külföldiek körében nagyjából egy százalékponttal magasabb a munkanélküliség - ami normális, mivel a bevándorlók gyakran nem munkaszerződéssel a zsebükben érkeznek az új országba, hanem álláskeresőként kezdik. Az is látható, hogy a válság során csökkent a helyiek és a külföldiek munkanélküliségi rátája közötti különbség, az összezárás inkább még a válság előtt indult meg.
A fiatalok munkanélküli helyzete azonban nem brit specifikus jelenség, sőt az Európa-szerte problémás kérdés mintha a briteket viszonylag kevésbé sújtaná, legalábbis ha a munkanélküliségi rátákat nézzük. A brit 25 év alattiak munkanélküliségi rátája nem magasabb az EU magországainak átlagánál, az olyan nagy bajban lévőkhöz képest pedig, mint Spanyolország, egyenesen eltörpülni látszik.
A bevándorlók elveszik a munkát a helyiek elől - mondják egyik oldalról, a helyiek ezeket a munkákat nem is vállalnák el - mondják másik oldalról. Úgy tűnik azonban, hogy akár az alacsonyan képzetteket nézzük, akár a felsőfokú végzettségűeket, a munkanélküliek aránya még több olyan mintaországhoz képest is alacsony, mint Finnország vagy Svédország, de Németországhoz képest sem üt el nagyon. Az Egyesült Királyságban a fő képzettségi csoportokban a munkanélküliség egyáltalán nem tűnik kirívóan magasnak európai összevetésben.
Kutatások azonban úgy találták, hogy az Egyesült Királyságba bevándorlók átlagosan képzettebbek, mint a helyiek, nagyobb a diplomások aránya és kisebb az alacsonyan képzetteké.
2014-től az unió két legszegényebb országa, Bulgária és Románia előtt is teljesen megnyílik a brit munkaerőpiac, emiatt újabb nagy hullámtól tartanak a politikusok. Sokak szerint újabb százezrek érkezhetnek, mások viszont nem számítanak megugrásra. Az utóbbi érvelést erősítheti, hogy Bulgáriából és Romániából az elmúlt nagyjából tíz évben már nagyrészt elment a mobilis munkaerő, többmillió román bevándorló ment például Spanyolországba az építőipari boom idején. A kérdés tehát az, hogy mennyire indul meg a célországok közti vándorlás.
Segélyturizmus?
A tipikus migrációs célországok panaszai alapján több kutatás vizsgálta, hogy mennyiben járulnak hozzá, vagy vesznek el a közös kasszából a bevándorlók.
Nemrég megjelent vizsgálódások szerint az európai országok felőli bevándorlás fiskális hozzájárulása már 1995 óta vizsgálva pozitív volt 9 milliárd fonttal. Ezzel szemben a helyi népesség többet vett ki a rendszerből, mint amennyit beleadott ugyanebben az időszakban, 604 milliárd fontos hiányt produkálva. A nem Európából jövő bevándorlók szaldója szintén negatív volt, 100 milliárd fonttal.
Ha csak inkább az újabb bevándorlást nézzük, 2001 és 2011 között az európai bevándorlók egyenlege még tovább javult: 34 százalékkal (22 milliárd fonttal) többet adtak bele a rendszerbe, mint amennyit segélyek és más transzferek formájában kivettek, és az újabban nem Európából jövő bevándorlók egyenlege is jobb lett, a szaldó kissé már itt is pozitív. Ezzel szemben a helyiek egyenlege tovább romlott. Összességében 2001 és 2011 között a bevándorlás fiskális hatása 25 milliárd fonttal pozitív volt.
Összefoglalva: a britek túlfogyasztják saját társadalombiztosítási rendszerüket, folyamatos költségvetési hiányt generálva, a bevándorlók egyenleg azonban pozitív, különösen az utóbbi években egyre jobb. Hozzátehetjük: az eredmény nem meglepő, ha azt nézzük, hogy a bevándorlók nagyobb részt jó munkavállalási korban lévő emberek, és valószínűleg még mindig kevesebben érkeznek teljes családdal együtt.
Az Európai Bizottság nemrég publikált jelentése ugyanerről szólt, nem találtak arra bizonyítékot, hogy szociális turizmus folyna az Európai Unión belül, az emberek elsősorban a munkalehetőség miatt költöznek külföldre.
Csendes határhúzás
Miközben a britek hangosan vitáznak, több európai országban szép csendben megcsinálták a bevándorlást korlátozó szigorításokat. Így például már a tipikus jóléti országokban sem olyan könnyen hozzáférhetőek az állami támogatások. Több országban jellemző, hogy munkaszerződés nélkül nem lehet a rendszerbe bekerülni, és több országban időhöz (pl. egy évi járulékbefizetés) kötik, hogy egyáltalán munkanélküli segély járjon a külföldről érkezőknek. A magyar álláskeresők például elvileg legfeljebb 90 napig kereshetnek munkát szabadon az uniós tagországokban, azonban gyakorlatilag kezdő munkaszerződés nélkül nem lehet továbbjutni az adminisztrációs akadálypályán.
A szakértők viszont mostanában már azt pedzegetik, inkább örülni kellene a migrációnak, a bevándorlás ösztönzése ugyanis szinte elkerülhetetlen lesz a demográfiai katasztrófa megelőzéséhez. A társadalom gyors elöregedése miatt már tíz év múlva is komoly gondok jelentkezhetnek. Míg ma inkább húzódoznak a bevándorlástól az egyes országok, évek múlva akár verseny is indulhat a képzett, fiatal munkaerőért Európában.
Ennek megfelelően nem csak azt számolgatták már a kutatók, hogy mennyibe kerülnek a bevándorlók, de azt is, hogy mi lenne, ha nem lennének.
A brit költségvetési felelősségi intézet (The Office for Budget Responsibility) nemrég kimutatta, ha nem érkezne több bevándorló az országba, az Egyesült Királyság államadóssága egyenesen felrobbanna, 50 év múlva már 174% lenne az adósságráta, míg évi 140 ezer fős bevándorlást feltételezve "csak" 100% - a mostani 75%-ról.
A CEBR pedig arról számolt be, sokba kerülne a bevándorlás korlátozása, a gazdaság pedig akár 7%-kal is visszaeshet.
A szkeptikusok és a baby boom
A szkeptikusok azzal szoktak érvelni, a bevándorlás fiskális hatásainál azt is figyelembe kellene venni, hogy a bevándorlók is majd megöregszenek, családjuk lesz, így többet fognak használni a közös kasszából.
A kutatók azonban eddig inkább úgy találták, hogy a bevándorlók egy idő után hazatérnek, már csak azért is, mert többnyire még mindig család nélkül vágnak neki az útnak. Ugyan a bevándorlók a legjobb munkavállalási korban vannak, azonban többnyire néhány év eltelik, mire a munkaerőpiaci státuszuk eléri például az otthon hagyottat és teljes hatékonysággal dolgozni tudnak (nyelvtudás megszerzése például). Ezért a kutatók úgy vélik, a munkaerő termelékenysége idővel még tovább javulhat.
Ráadásul az elmúlt években a bevándorlók már aktív részesei voltak a brit demográfiai helyzet javításának. 1971 óta nem született annyi gyerek, mint tavaly, negyedét pedig bevándorló anyuka szülte.
Lengyelek és litvánok helyett olaszok és spanyolok
Miközben a britek a bolgár és román bevándorlóktól félnek, a válság újabban megint átrendezi a migrációs irányokat. Az elmúlt években történt meg először, hogy a top 10 legnagyobb számban bevándorló ország közé felkerült Olaszország és Spanyolország. 2012/13-ban együttesen már majdnem annyi olasz és spanyol érkezett az Egyesült Királyságba, mint amennyi lengyel. A kelet-európai bevándorlók száma pedig folyamatosan csökken.
Az eurózóna válságának elhúzódásával, a folyamatosan magas munkanélküliség mellett várhatóan tovább erősödik a déli országok felőli bevándorlás. Ez azonban úgy tűnik, a briteket kevésbé zavarja, még ha az olaszok és spanyolok esetleg már többen is vannak, mint a kelet-európaiak.
