Változatlan benchmarkok és repo rendszer.
P.: Korábban hallani lehetett, hogy gondolkodnak az államadósság kezelés kapcsán kialakított úgynevezett benchmark értékek módosításáról, például a forint/deviza arány esetében. Az ÁKK piaci változásokhoz való rugalmas hozzáállása érinteni fogja-e a benchmarkokat? B.L.A.: Az államadóssághoz kapcsolódó benchmarkok, azaz teljesítménymutatók átfogó felülvizsgálatát legutoljára 2004. év végén hajtottuk végre. E teljesítménymutatók többsége egy, az ÁKK által kialakított és nemzetközileg is elismert optimális portfoliómodellen alapul, amelynek gazdaságpolitikai feltételei a konvergencia-programon alapulnak, időtávja pedig az ország monetáris uniós csatlakozásáig tart. E két területen nem következtek be olyan mértékű változások, amelyek egy újabb átfogó felülvizsgálatot indokolnának. E modell alapján egyébként szoros összefüggés van az adósságon belül a forint változó és fix, illetve a devizaadósság aránya között, mivel a forintkamatok erős volatilitását az egyéb adósságelemeknek kell ellensúlyozni az éves kamatkiadások alakulását tekintve.
P.: Az ÁKK repo tevékenységéről tudna valamit mondani?
B.L.A.: Az ÁKK két ok miatt végez repó műveleteket: egyrészt likviditási célból, másrészt az elsődleges forgalmazók és rajtuk keresztül az állampapír piac likviditási helyzetének javítása érdekében. Ez utóbbi, az úgynevezett készenléti repóra azért van szükség, mert sem az állampapír kölcsönzés, sem az elsődleges forgalmazók egymás közötti repo tevékenysége nem igazán működik. Ezért, ha valamely elsődleges forgalmazónak állampapírra van rövidtávon szüksége, az ÁKK rendelkezésre áll egy limitált összeg erejéig. Piaci nyomás van ugyan arra, hogy az ÁKK emelje a keretösszegeket, de az ÁKK megítélése szerint ebben a helyzetben nem az a megoldás, hogy a kibocsátóval kötnek egyre több repó ügyletet a forgalmazók, hanem az, hogy ha egymással kereskednek a jelenleginél lényegesen nagyobb mértékben. Részben segítség lehet ebből a szempontból a piacnak, hogy az ÁKK tovább csökkenti a kötvénysorozatok számát és növelik a sorozatok állományát. A 2008-as évtől kezdve a forint állampapír piacon a hosszabb futamidők esetében - az 5-10 éves kötvényeknél - arra törekszik a kibocsátó, hogy 3 milliárd euro vagy azt meghaladó legyen a sorozatnagyság. Forintban kifejezve: eddig 500 milliárdos sorozatok voltak a piacon, most pedig 7-800 milliárdosak is lesznek.
P.: A tízéves hozamokban úgy tűnik, távolodunk a maastrichti kritériumoktól. Ön szerint mikor lehet teljesíteni ezt a kritériumot, illetve miért ilyen magas tartósan a tízéves hozam?
B.L.A.: Tavaly nyáron volt egy rövid időszak, amikor lényegében ismét a kritériumként meghatározott 2 százalékos szint közelébe került a tíz éves futamidejű forint államkötvény hozamfelára az irányadó tíz éves euró államkötvények hozamához képest. Azóta azonban - elsősorban nemzetközi hatásra - megint megemelkedett a hozamfelár, amely felárnövekedés mögött a kockázatok és a kibocsátók piaci újraértékelése áll. Azt nem lehet egyelőre megjósolni, hogy mikor csökken ismét 2 százalékra ez a felár, de az valószínű, hogy amikor a bizonytalanság csökken a piacon, akkor előbb-utóbb a felár is csökkenni fog. A 2003-as év elején volt már egy olyan időszak, amikor több hónapig 2 százalék alatt volt a felár, utána azonban ez felment 4 százalék fölé, amikor kiderült, hogy problémák vannak a magyar gazdaság és költségvetési politikával, és mi lettünk a "bezzeg rossz" ország. Az elmúlt időszak viszonylag kedvező költségvetési és fizetési mérleg adatai hatására már vannak arra utaló jelek, hogy kezdünk kikerülni ebből a kedvezőtlen besorolásból. A hitelesség visszaszerzése persze nem egyszerű és nem is rövid ideig tartó folyamat.
P.: Mit gondol az ÁKK, mikor kerülhetünk a 60 százalékos államadósság/GDP küszöb alá?
B.L.A.: Ezt megint csak nem lehet évszám szerint biztosan megmondani, hiszen egy ilyen kijelentés sokkal inkább jóslás lenne, mint megalapozott prognózis. Az biztosan állítható, az adósságráta növekedése nagy valószínűséggel már 2007-ben megállt. Ehhez képest a konvergencia program alapján igazán csak 2009-től indulna meg az adósságráta tartós csökkenési folyamata. A tények alapján valószínű, hogy a 2002 óta tartó emelkedési folyamat alacsonyabb GDP arányos adósságszinten fogja elérni a csúcspontját, mint azt korábban előre jelezték, és ha következetes marad a költségvetési politika, akkor ebből következően a korábban vártnál hamarabb ismét 60 százalék alá csökkenhet.
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
