Veszik a külföldiek a magyar papírokat - kik és miért?.
P.: Mennyire érzi úgy, hogy az idegesebb külföldi hangulat is szerepet játszott a már szóba hozott január végi-február eleji terv alatti kötvényértékesítésekben? B.L.A.: Főként amiatt nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert decemberben és januárban még nagy mennyiségben vették a külföldiek a forintban kibocsátott magyar állampapírokat. Ez a trend csak február elején fordult meg, amelynek hatására a hozamok jelentősen megemelkedtek. Az aukciós eredmények ugyanakkor arra utalnak, hogy legalábbis az említett időszakban inkább a belföldieknél volt lanyhább a kereslet. Hosszabb futamidőknél ugyanakkor a jelenlegi hozamemelkedési periódusban senki sem vásárol szívesen.
P.: Említette, hogy a külföldiek januárban még élénken érdeklődtek a magyar papírok iránt. Olyannyira, hogy történelmi csúcsra is emelkedett az állományuk...
B.L.A.: Igen, 2007 végéhez képest január 31-ig 208 milliárd forint a növekmény, és ha tavaly november végéhez nézem, akkor 277 milliárd. Ez főleg a tavalyi egész éves 330 milliárd forintos növekményhez képest jelentős emelkedés.
P.: Milyen tényezők okozhatták ezt? Láttak-e szerkezeti változást az intézményi körben?
B.L.A.: Nekünk nem nagyon van információnk a külföldi befektetők összetételéről, csak annyit tudunk, hogy mennyi állampapír van összesen a külföldiek kezében. Indirekt módon, a piacon, illetve befektetőkkel tárgyalva annyit azért ki lehet deríteni, hogy a elég jelentős a nagy európai befektetési alapok szerepe, pl. a nagy német alapok egyaránt vásárolnak forintban és devizában magyar állampapírokat.
P.: El lehet mondani, hogy növekvő intézményi érdeklődés állt a növekedés mögött?
B.L.A.: Vélelmezzük. Elsősorban a kötvényeknél szokott ez bekövetkezni, nem valószínű, hogy egy német magánszemély rohan tízéves magyar államkötvényt venni. De hogy ez hedge fund, vagy befektetési alap, ezt nem tudjuk.
P.: Mindez azért is érdekes, mert az inflációs kilátások ebben az időszakban nem javultak...
B.L.A.: A külföldiek számára nem meghatározó tényező a forintinfláció, nekik a forint árfolyama számít, hogy mennyire stabil. Természetesen van egy relatív inflációs probléma, hogy a jegybank az inflációs cél megvalósítása érdekében milyen kamatszintet határoz meg, de igazából az árfolyam-stabilitás számít. Ilyen értelemben a reálkamatot nem a forintinflációhoz mérik, hanem az eurókötvényekhez, hiszen a felárat nézik.
P.: Az ősz óta fokozódó külföldi érdeklődés hátterében lehet-e az önök szerint, hogy a fiskális kiigazítás látható eredményeket hozott az államháztartási hiány tekintetében?
B.L.A.: Természetesen lehet, és valószínűleg van is ennek hatása, az okok között azonban ott lehet az is, hogy - részben a módosított szabályozás következtében - a belföldi tőkepiaci szereplők magatartása megváltozott az elmúlt év második felében. Õk ugyanis jelentősen visszafogták állampapír vásárlásaikat, így jobb híján nem is volt más, mint a külföldiek, akiknek el lehetett adni az állampapírokat.
P.: Ez tehát hatást gyakorol a keresleti oldalra nettó értelemben?
B.L:A.: Igen. A forintbefektetők oldalán. Lehet, hogy ez is szerepet játszott a hosszú futamidejű állampapírok hozamának emelkedésében.
P.: A választható portfoliók témaköréhez kapcsolódik, hogy egyes nagy magyar magánnyugdíjpénztárak jelentősen növelték 2007 során a részvénykitettségüket. Ettől nyilván süllyed az állampapír keresletük.
B.L.A.: Amikor a nagy alapok végrehajtják a portfoliójuk átstrukturálását, akkor nyilván nettó eladónak kell lenniük.
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
