Kinek mire jó a svéd és finn NATO-tagság? És hol nem árt némi óvatosság?
Ukrajna „finnlandizációja” (kényszerű semlegessége) helyett Európa „NATO-sodása”. Ezzel a képpel szokás érzékeltetni, hogy Putyin elnök szemszögéből stratégiailag visszafelé sül el az ukrajnai háború, aminek legszemléletesebb példája Finnország és Svédország készülő NATO-csatlakozása. Ám mindez csupán – északi hasonlatnál maradva – a jéghegy csúcsa. Tény persze, hogy a finn és svéd belépés nem elhanyagolható, mára javarészt bekalkulált, hasznot jelent majd a Szövetségnek. Izgalmasabb azonban, hogy a tavaly májusban megkezdett, időről-időre török hepciáskodással fűszerezett csatlakozási folyamat mit árul el a NATO helyzetéről, az ukrán tagság eshetőségéről, Európa beharangozott katonai ébredéséről. S főleg: hogy hol ketyeg benne időzített bomba.
