Eltűnt a nyugdíjvagyon a szemünk elől

‹ 1 2 3 ›

Több kérdőjel is akad a nyugdíjpénztári vagyontranszfer kapcsán, a friss BAMOSZ jelentés viszont legalább adhat egy fogódzót számunkra, hogy mi zajlott le a szektorban. A pénztárak esetében az egyik fontos kérdésre megtudtuk a választ, mégpedig, hogy mekkora vagyon került vissza az államhoz, azonban egy hasonlóan jelentős kérdés, hogy mi lett a maradók pénzével, és hogy azt milyen módon fektetik be a pénztárak.

A negyedéves portfólió-arányok változása első ránézésre anomáliát mutat, hiszen ez alapján például egy negyedév alatt a külföldi részvények aránya a portfólióban 8,6 százalékponttal csökkent, vagy a hazai részvények aránya 3,4 százalékponttal. A másik végletet a kötvénybefektetések jelentették, hiszen az összes alkategória 3 százalékpont feletti növekedést könyvelhetett el. A hozamok alapján ilyen drasztikus eltéréseknek nem kellene lenniük.

Pontosan ezért arra gyanakodhatunk, hogy egy technikai tényező okozta a jelentős portfólió-arány változásokat. A pénztári adatokban nemcsak a magánpénztári vagyon szerepel, hanem az önkéntes pénztári is. Korábban a magánpénztár abszolút előnyt élvezett, azonban a visszalépések miatt a reláció éppen az ellenkezőjére változott. A BAMOSZ a jelentésében is elismeri, hogy főként az okozta a portfóliók átalakulását, hogy egy vagyonnal súlyozott átlagot látunk, az önkéntes pénztárak pedig jóval kisebb kockázatvállalással fektetik be a tagok vagyonát. Nehéz lenne megmondani, hogy az összetétel változás hatásán kívül milyen egyedi portfólió-kezelői döntések születettek, azonban a körülményeket látva nem lett volna példa nélküli, ha biztonságosabb menedékbe vonultak volna a pénztárak.

Az átlagos portfóliók a technikai tényezőnek köszönhetően alaposan átalakultak, a hazai kötvények aránya 60 százalékra emelkedett, miközben a részvények aránya 25 százalék alá csökkent. A megjegyzések szerint az egész pénztári szektorban öt évvel ezelőtt láthattunk ilyen helyzetet, az elmúlt években pedig csak azért nőtt meg jelentősen a részvényarány, mert a választható portfóliós rendszert bevezették.

A hozamok tükrözték a mögöttes befektetői klímát, az alapvetően negatív hangulatban 0-0,4 százalékos negyedéves hozamot érhettek el a pénztárak. Igaz 2800 milliárd forintos tőkekiáramlásra volt példa a visszalépések miatt, viszont az elmúlt 7 évben a pénztárak 7-8 százalékos hozamot értek el éves átlagban, ami 1-2 százalékos reálhozamnak felel meg.

A biztosítói unit-linked termékek esetében ha nem is olyan mértékben, mint a pénztáraknál, de nagyobb portfólió-mozgásokra figyelhettünk fel. Már korábban is lehetett tudni, hogy a pénztárakénál nagyobb kockázati szintet képviselnek a unit-linked termékek, viszont 2008-hoz hasonlóan 2011-ben is az alapkezelők inkább a kockázatmentesebb irányba tolták el a portfóliók arányait. Jól látható, hogy például a külföldi részvények aránya 2,4 százalékponttal csökkent, ami arról tanúskodik, hogy az alapkezelők ezt a kategóriát jelentősen alulsúlyozták. Ez természetesen ilyen körülmények között racionális cselekvés, hiszen a pénz- és tőkepiacokon nagyon bizonytalanok a kilátások.

Még a jelentősebb részvényarány csökkentés ellenére is a portfóliók több mint harmadát külföldi részvények teszik ki, és mindösszesen 22 százalékot jelentenek a hazai államkötvények. A kedvezőtlen piaci környezet miatt ez az átlagos teljesítményekben is megmutatkozott, hiszen 0,5 százalékos veszteséget könyvelhettek el a unit-linked termékek. A veszteségek mellett a vagyon alakulására az is negatívan hatott, hogy a befektetők 10-15 milliárd forintot vontak ki a szektorból.

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

• Címkék:
• öngondoskodás

• Évekkel visszavetették a vagyonkezelési piacot.
• Adták a külföldi részvényeket.
• Lássuk, hogyan teljesítettek az alapok.