H-K.T.: Ennek pont az ellenkezője történik, nem mi lövünk, hanem "ránk lőnek" a vállalati szegmensben. Azt értem ezalatt, hogy az OTP az egykori Raiffeisenbankot vásárolta meg, amely zöld mezős beruházásként, a nyugati bankok úttörőjeként komoly pozíciót épített ki a nagyvállalati hitelezésben, pont abban a jó minőségű ügyfélkörben, amelyet egy ilyen bizonytalan gazdasági környezetben mindeki szeretne megszerezni magának. Ezért lőnek ránk és ezt az ún. first-mover advantage-ot védjük. Az OTP igyekszik tartani ezt a pozícióját, de a ez nem öncél, a fő szempont az, hogy közben profitábilisak maradjanak az ügyfélkapcsolatok. Elsősorban a kis- és közepes méretű vállalatok esetében rendelkezünk versenyelőnnyel a külföldi és helyi bankokkal szemben, ezért itt tervezünk expanziót. A bankokat is birtokló vállalatcsoportokat és a multinacionális cégeket nem tekintjük a célcsoportunknak és a nagy volumenű finanszírozási ügyletekben sem kívánunk részt venni. Fő célunk a vállalati portfólió folyamatos diverzifikálása, elsősorban , de nem kizárólag helyi valutában nyújtott hitelezési aktivitással.
P.: A betétgyűjtésben viszont igencsak aktív a bank, az ukrán OTP honlapjának nyitó oldalán rögtön az első hirdetmény is a betét-elhelyezést népszerűsíti.
H-K.T.: A célunk egyértelműen az, hogy egy önfenntartó növekedési pályára álljunk, igyekszünk nem anyavállalati finanszírozásra építeni az üzleti modellt. A válságot követően gyakorlatilag csődöt mondott az anyabanki forrásokra épülő hitelkihelyezés, ez ugyanis egyfajta rating-arbitrázsra épült, ehhez azonban nem kell kiépíteni egy leánybanki struktúrát, elég egy képviselet, és ha az arbitrázs lehetőség bezárul, akkor tovább lehet állni. Mi nem ebben gondolkodunk.
Kockázat/hozam alapú logikára igyekszünk átállítani a bankot, törekszünk a nem biztosított hitelezés felé elmozdulni, vagy ha biztosítékot alkalmazunk is, akkor nem azzal a céllal alkalmazzuk, hogy ez legyen a megtérülés forrása. Ez lehet, hogy kockázatosabb, de kockázat/hozam alapon kedvezőbb, hiszen nem áltatja magát azzal a bank, hogy azért alacsonyabb a terméken a marzs, mert van az ügylet mögött biztosíték, amelyet az intézményrendszer fejletlensége miatt azonban nem tudunk végrehajtani A fogyasztási hitelek esetében magasabb a kockázat, de cserébe lényegesen magasabb marzsot érhetünk el. A bank célja tehát egyrészt a kockázat/hozam alapon kedvezőbb termékek értékesítése, másrészt a saját forrásokra való támaszkodás, elsősorban a betétgyűjtésen keresztül.
P.: Az ukrán OTP mutatói alapján szükség is lehet a betétgyűjtésre, hiszen a bank hitel/betét hányadosa közel 270 százalékon állt idén március végén, ami nemzetközi összevetésben, de az OTP csoporton belül is kifejezetten magas érték.
H-K.T.: Úgy gondolom, hogy ez az érték a következő időszakban főként a betétgyűjtés felpörgetésének köszönhetően jelentősen csökkenhet, célunk, hogy 2015-re a hitel/betét mutató 100 százalék közelébe csökkenjen.
P.: Van egy másik mutatószám, amely szintén kiugróan magas értéket ért el az elmúlt időszakban, ez pedig a nem teljesítő hitelek aránya. Az OTP ukrán operációjában a hitelek közel harmada 90 napon túl késedelmes.
H-K.T.: Valóban, de amire véleményem szerint érdemes emellett figyelni, az a nem teljesítő hitelek céltartalékkal való fedezettsége, ebből a szempontból viszont az OTP messze a piac előtt jár. A bank az elsők között nézett szembe a portfólióromlás negatív következményeivel és épitette ki a rossz hitelek kezelésének eszközrendszerét, így azt gondolom, hogy az idei kockázati költséggel együtt megfelelő a céltartalékolás szintje, ebből a szempontból is az első néhány szereplő között vagyunk.
P.: Az OTP csoporton belül is az elsők között van az ukrán leánybank, de vajon léphet-e még előrébb a rangsorban? Az orosz OTP vezetőjével, Illés Zoltánnal készített interjúnknak a címében utaltunk arra, hogy az orosz operáció akár a magyar OTP kihívója is lehet. Ön szerint nevezhetjük-e az ukrán OTP-t az orosz leánybank kihívójának?
H-K.T.: Nem gondolom azt, hogy az orosz OTP kihívója lennénk. Azt kell világosan látni, hogy az OTP Magyarországon és Bulgáriában piacvezető, Oroszországban is több szegmensben az elsők között van, a bankcsoport fontosabb piacai közül az ukrán az, ahol a legtöbb kiaknázatlan lehetőség rejlik. Mi elsősorban az OTP menedzsmentje által meghatározott célokhoz mérjük magunkat, ráadásul az orosz OTP több területen partnerünk, nagyban támaszkodunk a know-how-jukra is, tehát a kihívás nem állja meg a helyét.
P.: Az OTP Szerbiában részben akvizíciókon keresztül is növekedne. Ez Ukrajnában is lehetséges forgatókönyv?
H-K.T.: Azt gondolom, hogy jelenleg nincsen olyan bank, amelyet érdemes lenne megvásárolnunk. Amikor az OTP-hez kerültem, akkor az ukrán sajtóban elindult a spekuláció, hogy a volt munkáltatóm, a Commerzbank itteni leánybankjával, a Forum Bankkal fuzionálna az OTP, üzleti racionalitás azonban abban sem lett volna. Az esetleg elképzelhető, hogy az OTP portfóliókat vásároljon olyan bankoktól, amelyek el kívánják hagyni az ukrán bankpiacot.
P.: Állítsunk össze egy gyors SWOT-analízist az ukrán OTP-ről! Mik a leánybank erősségei, gyengeségei, milyen lehetőségeket és milyen veszélyeket lát a bankkal kapcsolatban?
H-K.T.: Az OTP Ukrajnában egy kifejezetten magas minőségű fiókhálózattal, erős márkanévvel és a vállalati szegmensben komoly tudásbázissal rendelkezik, a lakosság a bankot a legmegbizhatóbbak között tartja számon. Azt azonban látni kell, hogy a legtöbb bank Ukrajnában olyan, mint egy legyengült szervezetű munkavállaló, aki már szívesen dolgozna, de egy újabb betegség könnyen ismét megtámadhatja és ágynak döntheti. A működési környezet romlása tehát komoly veszélyeket rejt. Viszont a lehetőségek is jelentősek, hiszen elsősorban az orosz know-how-ra támaszkodva komoly növekedést érhetünk el Ukrajnában, az európai bankok közül azon kevesek közé tartozhatunk, amelyek tovább erősíthetik pozícióikat az országban, és ha ez sikerül, az OTP lehet AZ európai bank Ukrajnában.
P.: Gondolom, sok részvényes szurkol az OTP ukrán sikereinek. És ha már szurkolás, elárulja, hogy Ön kinek drukkol az Eb-n?
H-K.T.: Egészen az ukrán-svéd mérkőzésig a német válogatottnak szurkoltam, de a hazai csapat győzelmét követő eufóriát látva elkapott az az érzés, hogy minden kicsit jobb lenne, ha minél tovább jutna az ukrán nemzeti tizenegy. A siker nem csak az ügyfeleink, de a munkatársaink büszkeségét és jókedvét is támogatná, amiből - kezdem úgy érezni - egyre inkább rám is átragadna valami.