Mi mindent képesek lenyelni még a bankok?.
P.: Némileg a késlekedő Nemzeti Eszközkezelő Társaságra is utalva: milyen áron veszik meg ma nagy átlagban a lakáshiteleket a követelésvásárlók? N.M.:Nagyon nyomottak az árak, nem érik el a hitelfedezeti érték 50 százalékát. De ez nem tényleges ár, hiszen valójában nincsen piac. A bankoknak nem érdekük 50 százalék alatt tömegesen értékesíteni a hiteleiket, ez csak növelné a veszteségeiket. A kilakoltatási moratórium előtt havonta 200-300 lakást próbáltak értékesíteni, ebből 20-30 kelt csak el, hisz a bankok nem akartak átlagosan a hitelfedezeti érték 70 százalékánál alacsonyabb áron lakást eladni.
P.: Mi fog történni, ha lejár a moratórium, és nagy tömegben zúdulnak a lakások a piacra?
N.M.: A bankok nem cselekszenek saját érdekeikkel ellentétesen, nem fogják a saját veszteségeit növelni, ez történne ugyanis, ha a fedezeteiket tömegesen eladnák a követeléskezelői- vagy közvetlenül a lakáspiacon. A bankok is racionálisan, lépésről lépésre strukturálnak át, megpróbálnak megegyezni az ügyféllel, kisebb lakásba költöztetni őket, stb. A legvégső esetben értékesítik csak a fedezeteket, hiszen ez számukra nagyobb veszteség. Azt gondolom, hogy nem lesz tömeges értékesítés, ugyanakkor csak több év alatt fog kitisztulni a bankok portfoliója. Azonban ez normális egy válság utáni időszakban.
N.M.: Kérdés, a bankrendszer hogyan tudja ellensúlyozni a hitelezési veszteségeket, illetve a bankadót. Két módon: vagy a meglévő ügyfeleknél emeli a kamatot és a díjbevételt, vagy javítja a működési hatékonyságot. Az első két tényezőre jó példa, hogy szeptemberben egy hónap alatt 7-8 százalékkal emelkedtek a díjbevételek, a kamatmarzs (a hitel kamatok és a forrásköltségek közötti különbség) pedig 0,4-0,5 százalékponttal nőtt az elmúlt 3 negyedévben. A hitelezési veszteségek vagy a bankadó miatt van erre szükség? Az okokat szinte lehetetlen szétválasztani. Egy biztos, a kamatokban ezt nem lehet a végtelenségig érvényesíteni, hiszen ha emeled a kamatot, az ügyfél előbb-utóbb nem tudja fizetni a magasabb törlesztőrészletet. A kamatemelés eszköze tehát egyértelműen korlátos, nemcsak azért, mert erősödött a fogyasztóvédelem, hanem azért is, mert közgazdaságilag sem képes ezt megtenni a bank.
P.: Felméréseik szerint milyen hatása van a kamatemeléseknek a fizetési képességre?
N.M.: Vizsgálataink szerint az adósok fizetési képességét nagyon nagymértékben befolyásolja a kamatok alakulása. Ha egy frank alapú jelzáloghitel esetében 1 százalékponttal emelkedik a kamat, az hozzávetőleg 10 százalékos törlesztőrészlet-emelkedést jelent, vagyis olyan a hatás, mintha 10 százalékkal leértékelődött volna a forint. A magasabb hitelezési veszteségeket és a bankadót tehát teljes mértékben nem tudja áthárítani kamatemeléssel a bankrendszer: még ha lenne is rá lehetősége, az azonnal portfolióromlást eredményezne.
P.: A forinthitelek esetében magasabb a késedelmesen fizetők aránya, mint a devizahiteleknél. Mi az oka ennek?
N.M.: Önmagában a forint- és a devizahitelek összevetése olyan, mintha almát hasonlítanánk a körtéhez. Szabad felhasználású jelzáloghitel szinte csak devizában létezik, lakáshitel mind a kettőben, bár a forint alapú nagyrésze államilag támogatott, a fedezetlen hiteleket meg inkább forintban veszik fel. Ha a lakáshiteleket nézzük, a támogatott forinthitelek sokkal jobb portfolióval rendelkeznek a devizahiteleknél. Ennek két oka van: egyrészt a hitelezés felfutásának korai fázisában, még a kétezres évek elején helyezték ki nagy részüket, így a bankok jobb hitelképességű ügyfélkört tudtak kiépíteni. Másrészt alacsony kamat mellett, árfolyamkockázat nélkül helyezték ki ezeket a hiteleket. Aki ezen a piacon kezdeményező volt, annak most sokkal jobb a hitelportfoliója, kisebbek a veszteségei. Ezek döntően a hazai tulajdonú bankok. A forint jelzáloghitelezéssel szemben a deviza jelzáloghitelezés esetén a külföldi anyabankkal rendelkező bankok voltak a kezdeményezők, a hazai tulajdonú bankok követő magatartást tanúsítottak. 2003-tól nem csak a devizahitelezés indult el, de fokozatosan lazultak a hitelezési feltételek is, az ügyfelek árfolyamkockázatot vállaltak, és a hitelfedezeti arány is egyre növekedett: 2008-ra átlagosan 70-80 százalékra az újonnan kihelyezett hitelek körében. Volt olyan bank is, amely jóval e fölött folyósított, sőt jövedelemigazolás nélkül. Árverseny helyett a kockázat alapú verseny dominált.
N.M.: Igazából nem tudnak jelentősen portfoliót tisztítani a bankok, éppen a moratórium miatt. Ezért az NPL rátában folyamatosan halmozódnak a rossz hitelek, a nemzetközi összehasonlítást is nagyon megnehezítve, más országokban ugyanis jóval magasabb lehet a portfoliótisztítás aránya.
