A magyar innovációs képesség talán a vállalkozói kedvnél, a vállalkozói attitűdnél kezdődik, amit nem könnyű rövid távon formálni. Milyen módon lehet ezt befolyásolni, van-e erre vonatkozóan stratégiája a Nemzeti innovációs Ügynökségnek?
A Global Entrepreneurship Monitor 46 országot vizsgáló globális felmérése szerint Magyarországon nagyon alacsony a vállalkozási hajlandóság,
11 emberből egy gondolkodik vállalkozásindításon, amivel a negyvenedikek vagyunk a rangsorban, tehát van bőven tennivalónk ezen a téren.
Kiemelt stratégiai célunk, hogy vonzó innovációs életpályát vázoljunk fel az egyetemista vagy akár már középiskolás korcsoport számára. Az egy triviális út, hogy elvégzem az egyetemet, és elmegyek egy multinacionális nagyvállalathoz vagy egy kkv-hoz dolgozni, de az ügynökség két másik alternatíva felépítésén dolgozik. Az egyik egy kutató-fejlesztői életpálya, a másik pedig egy innovatív vállalkozói életpálya. Azt szeretnénk elérni, hogy amikor egy fiatal azon gondolkodik, merre tovább, akkor ezek egyáltalán ott legyenek a fejében, mint döntési alternatívák.
A Hungarian Startup University Program (HSUP) keretében az egyetemistákat célozzuk meg: a két féléves program első félévében egy angol nyelvű online tananyagot sajátítanak el, a második félévben pedig csapatokat szerveznek egy-egy projekt megvalósítására, amihez havi 50 ezer forint ösztöndíjban is részesülnek. A program egy demo day-jel zárul, ahol már befektetők előtt a legjobb 15-20 csapat pitch-cseli az ötletét és már ott kapcsolatba kerülhetnek üzleti angyalokkal, kockázati tőkésekkel. Az elmúlt öt évben évente körülbelül négyezer hallgató vette fel ezt a kurzust és a jövő évtől szeretnénk a programot valamilyen formában már a középiskolákra is kiterjeszteni.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a globális statisztikák alapján a legeredményesebb startup alapítók a 35-45 év közötti korosztályból kerülnek ki, nekik már van évtizedes munkatapasztalatuk, és látják az adott iparágban mik a trendek. Magyarországon számos globális tanácsadó vállalatok van jelen, valamint az elmúlt 10-15 évben számos kutató-fejlesztő központ nyílt alapvetően multinacionális nagyvállalatoknál, mint a Bosch vagy a Thyssenkrupp. Az ezen vállalkozásoknál pallérozódott szakemberek közül már ma is többen vannak sikeres startup alapítók és arra számítunk – bár ezt természetesen ösztönözni is célszerű valamilyen formában – hogy a jövőben ez a tendencia tovább erősödhet.
Hogyan lehet az egyetemen megszerzett tudást közelebb hozni a piaci megvalósításhoz, mi a szerepe az úgynevezett technológiai transzfer vállalatoknak (TTC)?
Az innovatív technológiai vállalkozások, vagy más néven deep tech cégek, amelyek például Észtországban, az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és Kínában egyre jelentősebb szerepet játszanak a gazdasági teljesítményben, Magyarországon még gyerekcipőben járnak. Ugyanakkor jelentős gazdaságfejlesztési potenciált látunk ezekben, a technológiai szektort akkor tudjuk megerősíteni, ha az egyetemeinken és kutatóintézeteinkben zajló kutatásokat segítjük piacra vinni.
Az egyik legfontosabb intézkedésünk ezen a területen az említett TTC-k felállítása. Ezeknek az egyetemek tulajdonában álló cégeknek a feladata, hogy monitorozzák az egyetemi kutatásokat, azonosítsák a potenciálisan piacra vihető innovációkat, biztosítsák a szellemi tulajdon védelmét, és segítsék ezek hasznosítását akár spin-off vállalkozások, akár licencek eladása formájában.
Emellett a napokban indítottuk elnk a Proof of Concept (PoC) pályázatot 3 milliárd forintos kerettel, amely pénzügyi alapot biztosít a nyertes TTC-knek a beazonosított kutatási projektek gyors technológiai és piaci validációjára, a jövő évben pilot jelleggel elinduló Pathway to Business program pedig 20-25 PhD hallgatót vagy posztdoktort támogat majd egy évig, hogy az innovációs potenciállal rendelkező kutatási eredményeik piacravitelén dolgozhassanak. A Gyorsítósáv nevű programunkban 100-300 millió forintig terjedő vissza nem térítendő támogatást nyújtunk egyetemi és kutatóintézeti spin-off vállalkozásoknak, idén új pályázati konstrukciókkal támogatjuk a pharma, biotech és medtech innovációkat, végül pedig támogatjuk a startup vállalkozásokat tudással és tőkével segítő technológiai inkubátorokat is, amelyektől elvárjuk, hogy legalább 2-3 egyetemmel működjenek együtt.
A felsorolt programok azt hiszem jól érzékeltetik, hogy kiemelt hangsúlyt helyezünk a kutatási eredmények piacravitelén alapuló mélytechnológiai vállalati szektor felépítésére.
A végső cél, hogy az egyetemeken és kutatóintézekben évente elköltésre kerülő 200-250 milliárd forintnyi állami kutatás-fejlesztési támogatásból minél több piacra vihető termék, technológia vagy szolgáltatás szülessen.
A sikeres technológiai cégek felépítésével ugyanis mindenki nyer: a kutató mint cégalapító, az egyetem, aki a szellemi tulajdon hozamából részesedik és természetesen a nemzetgazdaság is.
Sok induló vállalkozás ott bukik el, hogy bár működik az ötlet és a szakmai kivitelezés, de a piacnak egyszerűen nincs igénye rá, vagyis ami az egyetem falain belül jó elképzelésnek tűnt, az valójában nem életképes. Hogyan segít ezt elkerüli a Proof of Concept pályázat?
A gyakorlat úgy néz ki, hogy azok a TTC-k, amelyek elnyerik a pályázatot egy 300 millió forintos pénzügyi alappal rendelkezhetnek. A PoC befektetések pedig általánosságban 5-15 millió forint között mozognak, ami azt jelenti, hogy egy TTC 20-40 közötti ilyen típusú befektetést tud végrehajtani a következő másfél-két évben. A projekteket azonban nem az egyetemi professzorok választják ki, hanem a TTC-knek olyan testületeket kell létrehozniuk a befektetési döntések meghozatalára, amelyben piaci szakemberek ülnek ipari, befektetői háttérrel.
Egyeztetnek a startup ökoszisztéma szereplőivel is, az ő részükről milyen igények merültek föl, milyen segítséget és milyen formában várnak az államtól?
Az év elején indítottuk el a Startup Kerekasztalt, amelynek keretében meghívtuk az ökoszisztéma véleményvezéreit, kiemelt szereplőit, hogy megkérdezzük őket, miben tud szerintük leghatékonyabban segíteni az állam a startup és a kockázati tőke ökoszisztéma fejlődése érdekében. Az egyeztetések során három területet azonosítottunk. Első az utánpótlás, az oktatás, hogy hogyan lesz több vállalkozó szellemű tehetséges fiatalunk, illetve hogyan ösztönözzük a tehetséges fiataljainkat arra, hogy a vállalkozói létet válasszák, erről már volt szó.
Második a szabályozás és a finanszírozás kérdése, előbbi esetében több eredményt is sikerült közösen elérnünk az elmúlt másfél évben: az első az úgynevezett konvertálható kölcsön, az angol szaknyelven Convertible Note-ként emlegetett finanszírozási eszköz meghonosítása volt. Ez arról szól, hogy én, mint befektető beteszek egy startup vállalkozásba nagyon korai fázisban egy bizonyos pénzösszeget, de még nem értékelem fel a céget, nem tudom, hogy ez nekem hány százalékot fog tulajdonosként jelenteni, hanem majd egy következő finanszírozási körnél konvertálódik át az addigi kölcsönöm tőkévé. Itt volt egy olyan szabályozási korlát, hogy ez korábban hitelezési tevékenységnek minősült, de az általunk kezdeményezett jogszabályváltoztatás ezt rendezte meghatározott keretek között, azóta ilyen módon több mint egymillió eurónyi befektetést kaptak startup vállalkozások.
A második a munkavállalói részvényprogram volt, itt egy adózási problémát kellett felszámolnunk: aminek a lényege, hogy a munkavállalónak ne akkor kelljen az adót megfizetnie a részvény vagy üzletrész után, amikor megkapja, hanem amikor értékesíti. A harmadik a spin-off vállalkozásokra, technológiai vállalkozásokra vonatkozik: ha van egy magánszemélynek vagy kutatónak egy szellemi tulajdona, egy szabadalma, és ezt beapportálja egy cégbe, amiért üzletrészt vagy részvényt kap, akkor megint csak ne az apportkor kelljen adót fizetnie, hanem amikor ezt a részvényt majd értékesíti.
Ezek tipikusan azok a problémák, amelyek a minisztériumból nem feltétlenül látszódnak, ezek a gyakorlati életben, a mindennapok során realizálódnak, ezért szükség volt a szakmai kerekasztalra, hogy ezek kibukjanak és közösen megoldást találjunk rájuk.
A finanszírozással kapcsolatban arra jutottunk, hogy van egy olyan finanszírozási tartomány, nagyjából 100 ezer eurótól 1 millió euróig, tehát 40 millió forinttól 400millió forintig, ahol az üzleti angyalok működnek tipikusan, és bár egyre erősödik Magyarországon is ez az üzleti közösség, jellemzően hiány van belőlük nem csak számosságukban, de tőkerejüket tekintve is. Ezért
idén létrehozunk egy olyan társbefektetési alapot (matching fundot) az állami innovációs alap forrásaiból, ami piaci befektetések mellé jön be társbefektetőnek, a piaci befektetővel azonos feltételek mellett.
A harmadik téma pedig a nemzetközi láthatóság volt.
Ezen a területen milyen nehézségekkel küzdenek a vállalkozások, a finanszírozás mellett milyen szakmai segítséget tudnak nekik nyújtani?
Az Innovációs Ügynökség idén több új szolgáltatást indított, ezek közül kiemelném az Xpand és az Impulse programokat. Előbbi célja, hogy segítse a startupokat és innovatív vállalkozásokat a külpiacokra való belépésben, innovatív termékeik külföldi értékesítésében. Ez egy háromlépcsős folyamat, az elsőben alapvető ismereteket adunk át workshopok formájában a külpiacra lépésről és exportról. A második lépcsőben a konkrét célpiaccal ismerkednek meg a vállalkozások, hiszen teljesen más az üzleti környezet és szabályozás például Kínában, az Egyesült Államokban vagy Németországban. A harmadik lépcsőben pedig egy releváns technológiai vagy innovációs vásárra visszük ki őket a célpiacon, ahol befektetőkkel, potenciális vevőkkel szervezünk nekik tárgyalásokat.
Az idei évben több mint 50 vállalkozás vett részt az Xpand programban, öt célországban: az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Szingapúrban és Kínában.
Az Impulse programunk korábbi fázisban tud a cégeknek segítséget nyújtani: a célja, hogy az innovatív ötletektől eljussanak a termékig. Itt nem feltétlenül pénzre van szükség, hanem az ehhez szükséges ismeretekre és tudásra, hol kell tőkét bevonni, hol lehet állami támogatást igénybe venni, és hogyan lehet eljutni a jelenlegi érettségi szintről a piaci bevezetésig. A program három hónapos, és körülbelül 30 vállalkozás vesz részt benne. Jelenleg 20 cég már benne van a programban, és a következő fél-egy évben további 10 vállalkozás fog csatlakozni. A programot ezzel nem fejezzük be, idén újabb vállalati kohortot fogunk segíteni.
Az Impulse keretében bevezettünk egy nemzetközi módszertant is, amit Innovation Readiness Levelnek (Innovációs Felkészültségi Szint) nevezünk. Ez hat faktoron keresztül méri fel, hogy egy innovatív projekt vagy termék hol tart a piacra vitel folyamatában. Ez segít minket és az érintett vállalkozást is abban, hogy adjunk egy releváns és precíz diagnózist, hogy mely területeken szükséges fejlődnie a sikeres piacralépés érdekében.
Ha a fejlettségi szinten jóval előbb tartó cégeket nézzük például a kkv szektorban, akkor nem csak a termék-, de az üzleti innováció területén is jelentős lemaradást látunk. Itt milyen módon lehetne eredményeket elérni, mennyire fogékonyak a cégek a pályázati lehetőségekre, mennyire jól használják ki ezeket?
Ha megnézzük a statisztikákat a magyar vállalkozások innovációs aktivitásáról – a KSH és az Eurostat is 10 fő fölötti vállalkozásokat méri -, azt látjuk, hogy üzleti folyamat innovációval a magyar vállalkozások 24%-a foglalkozik. Az Európai Unió átlagában ez az érték 44%, tehát 20 százalékpontos különbség van. Azt gondoljuk, hogy egy mikro- vagy kisvállalkozásnak azonban nem feltétlenül termékfejlesztéssel kell kezdenie az innovációt, hanem érdemes lehet folyamat innovációs projektet indítani.
GINOP Plusz pályázatok keretében három programot indítottunk el az idei évben, egy továbbit pedig a következő hetekben fogunk. A 181 milliárd forintos keretből kettő vállalati program: egy 75 milliárd forintos program szól a mikro és kisvállalkozások, amelyek 20-tól 50 millió forintig nyerhetnek el vissza nem térítendő támogatást üzleti folyamataik innovációjára, egy 106 milliárdos pedig már a termékfejlesztésre irányul. Erre a legalább 12 fős vállalkozások jelentkezhetnek, minimum 300 millió forintos árbevétellel, és itt 300-tól 800 millió forintig nyerhetnek termékfejlesztésre, termékinnovációkra vissza nem térítendő támogatást, tipikusan 50-70 százalékos támogatási intenzitással. Itt már az a cél, hogy új terméket hozzanak létre, ezt védjék meg szabadalommal, és legyen belőle a projekt végétől számított 2-3 éven belül árbevétel.
Ezek mellett két további programot indítunk a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatallal (NKFIH) együttműködésben, amelyek keretében különböző tudás alapú – nem pénzügyi – szolgáltatásokat fogunk nyújtani és lesz egy 26 milliárd forintos kutatási infrastruktúra fejlesztési programunk is, ahol pedig a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) fejleszt olyan kutatási infrastruktúrákat, amelyek a vállalati szektor számára is releváns szolgáltatásokat fognak tudni nyújtani. Így néz ki az EU-s forrásainknak a struktúrája, amit a jövő évben is folytatunk.
Fontos, hogy 2025 a kis- és középvállalkozásoknak hatalmas lehetőséget hoz, hiszen a kormány az új gazdasági akció részeként a Demján Sándor programban 1400 milliárd forintot biztosít számukra.
A cikk megjelenését a Nemzeti Innovációs Ügynökség támogatta.
Címlapkép forrása: Portfolio
