A szoftverfejlesztés az utóbbi években egyre több területre terjed ki a vállaltok életében, jócskán túllépve az ügyviteli és számlázóprogramokon, legutóbb például az energiahatékonysági megoldások kerültek előtérbe. Melyik területben látja jelenleg a legnagyobb potenciált?
A szoftvereink felhasználási területük szempontjából, más-más problémára kínálnak megoldást, de általánosságban elmondható, hogy ezek mind egy-egy folyamatot optimalizálnak. Ha konkrét példát kell kiemelni, akkor az e-mobilitási szektorban piacvezető Mobiliti applikációt említeném, amely alapján készítettünk egy white label terméket, vagyis az egyedi fejlesztésből egy olyan dobozos terméket, ahol egy meglévő alaprendszert kell már csak a megrendelő igényei szerint finomhangolni. Ez a termék a Montu, amit jelenleg vezetünk be a cseh piacra az MVM leányvállalatán, az Innogy-n keresztül, de zajlanak az egyeztetések más kontinensen való piacra lépésről is. A töltőállomás kereső és egyéb szolgáltatásokat nyújtó Mobiliti a magyar piacon abszolút piacvezető, 75 ezer zöldrendszámos autó van az utakon, az appnak pedig 72 ezer felhasználója van. Ennél erősebb referencia aligha kell a külföldi terjeszkedéshez, azt viszont látni kell, hogy a nyugati piacokon, de a régióban is vannak hasonló megoldások, erős a verseny. Ezzel szemben
a közel-keleti országokban a zöld transzformáció még az elején jár, látják benne a potenciált, de még nem jelent meg a mindennapokban, aki először megjelenik a piacon, az meghatározó szereplővé tud válni.
Igaz ez olyan termeléshatékonysági vagy éppen épületmenedzsment megoldásokra is, amelyekre most Európában nagy az érdeklődés?
Ugyan az energiaköltségek ott máshogy alakulnak, a napelemek ott is jönnek, az abból nyerhető energiát menedzselni kell, termelési előrejelzést kell készíteni, a szoftveres háttértámogatásra ott is igény van. Mi erre másfél éve elkezdtünk egy Internet of Things (IoT) alaprendszert építeni, amibe
bármilyen IP-képes eszközt be tudunk kötni, onnan adatokat fogadni, ezeket fel tudjuk dolgozni, és az adatok és tetszőleges szabályrendszerek alapján döntéseket tudunk hozni, és optimálisan vezérelni ezeket az eszközöket. Az energetikában ez óriási lehetőségeket rejt.
Ez onnan indul, hogy ha a szenzor érzékeli, hogy senki nincs a szobában akkor lekapcsol a villany, de a másik oldalon már például hűtőházak energiafogyasztását optimalizálja a napszakokhoz igazítva a rendszerbe kapcsolt napelemmel és energiatároló akkumulátorokkal.
Magyarországon jelenleg is zajlik az energiaközösségek jogi hátterének szabályozása, de Németországban, Hollandiában, Dániában már vannak ezekre példák: egy társasház is energiaközösséggé alakulhat, ha ott van a tetőn a napelem, akkor pedig a termelést meg kell tudni becsülni, a felhasználóknak el kell tudni számolni egymás között az energiafelhasználást és betáplálást. Ezek szoftveres alapon már az Internet of Things (IoT) kategóriájába tartoznak, főleg, ha lent a garázsban telepítenek egy elektromosautó-töltőt is, és akkor máris össze lehet kötni a Montuval is – az összes szoftverünket egy ökoszisztémába rendeztük.
Ezeknek az energiahatékonysági szoftvereknek az alkalmazásához egy korszerűtlen irodaházat, gyártóüzemet is fel lehet szerelni a megfelelő szenzorokkal, eszközökkel vagy szükséges, hogy meglegyen valamilyen alapszintű infrastruktúra?
Az új irodaházakat, gyártóegységeket már eleve úgy tervezik, hogy ilyen IoT rendszerek vagy menedzsment rendszerek benne vannak. Tehát pont az említett, korszerűtlen ingatlanoknál lehet igazán nagy eredményeket elérni, ahol egyáltalán nincsenek szenzorok, ami a kezükben van, az mindössze a villany- vagy gázszámla. Ennél ugyanis sokkal tágabban lehet mérni egy létesítmény összes paraméterét, hőmérsékletét, a fényviszonyokat stb. Ha például a napsütés függvényében szabályozzuk a világítást, már azzal energiamegtakarítást lehet elérni. Ez egy egyszerű példa, de minél több adat áll rendelkezésre, ami alapján döntéseket lehet meghozni, annál nagyobb energiamegtakarítást lehet elérni.
Van-e valamilyen belépési küszöb, cégméret, négyzetméter vagy alapfogyasztás, ami alatt nem térül meg a fejlesztések költsége?
Ezt az IoT rendszer működéséhez szüksége háttérrendszereket nem szükséges fizikailag telepíteni minden felhasználónál – a szenzorokat igen –, hanem tudjuk felhőben üzemeltetni. Sőt, van megoldás arra, hogy egy szerveren több cégnek az elkülönített felhasználói futnak, ezért így a szolgáltatási költség is csökken. Így egészen le tudjuk szállítani a belépési küszöböt, de nyilván egy 5 főt alkalmazó cégnél, ahol bérlik az irodát, ahova csak időnként járnak be, ez nem fogja megérni. De konkrétumot nehéz erre mondani, hiszen mindenhol mások a paraméterek, ezt minden esetben ki kell számolni, meg kell nézni, hogy az adott fejlesztésekkel pontosan mekkora energiamegtakarítást lehet elérni. Minden egyes irodaház, ipari létesítmény különböző, a benne lévő berendezések különbözőek. Az IoT platformunk egy generikus felület, bármilyen eszközt be lehet kötni, ez az előnye, egyben hátránya is: nem elég megrendeli és leszállítani, az eszközöket bekötjük, az adatokat feldolgozzuk, alkotunk egy szabályrendszert. Ezt máshogyan nem lehet.
Ha egy kicsit távolabbról vizsgáljuk a tech-szektort, amelybe a Grape Solutionst is sorolhatjuk, akkor azt látjuk, hogy bár az energiaválság miatt a hatékony digitális megoldásokra egyre nagyobb az általános igény, közben a nyugati piacokon egy elbocsátási hullám söpör végig az ágazaton. Mennyire érintheti ez amagyar piacot?
Ennek hátterében az áll, hogy a tengerentúlon a koronavírus járvány alatti és utáni nagy digitalizációs hullámot ezek a nagy tech cégek, igyekeztek minél jobban meglovagolni, rengeteg fejlesztőt felvettek, hogy a megugró igényeket ki tudják szolgálni és minél nagyobbat szeletet tudjanak kihasítani a piacból. Azonban ahogy a piac visszarendeződött, sőt a recessziós félelmek miatt befékezett, ezek az erőforrások feleslegessé váltak, ennek a következménye az elbocsátási hullám. Magyarországon azonban jellemzően nincsenek akkora cégek, amelyek megtehetik, hogy felvesznek fejlesztőket, a jövőbeni megbízások, piacszerzés reményében, legalábbis a Grape-nél ennél konzervatívabban gondolkodunk. A magyar piacon még mindig kínkeserves küzdelem zajlik az emberekért, még mindig nagyon nehéz fejlesztőt találni, és megfizetni. Egyelőre a piaci megrendelések sem estek vissza számottevően, ezért nincs szükség leépítésre vagy átszervezésre.
A negatív piaci környezet miatt a vállalatok számára egyrészről fontos, hogy meglépjék az energiahatékonysági fejlesztéseket, optimalizálják működésüket, másrészről viszont a költségek megvágása is jellemző reakció ilyenkor, amely épp a fejlesztések elhalasztását eredményezheti.
Amikor a vállalatokat megcsapja a válság szele, rögtön pánik üzemmódba kapcsolnak, és leépítik az IT-t. Azonban így számos feladat meghaladja a megmaradt állomány teljesítőképességét, ezért outsourcinggal pótolják a hiányzó kapacitást. A piac nagyon ebbe az irányba mozog, de ez nem most kezdődött, hanem az elmúlt 1-2 évben ez történik. Nyilván könnyebb felmondani egy ilyen szerződést, mint embereket elküldeni. Ha nincs pénz a kellő számú alkalmazottra, ez egy középutas megoldás.
Mi alapvetően projektcég vagyunk, a legjobban azt szeretjük, ha egész projekteket kapunk, és a szoftverfejlesztési életciklust végig tudjuk vinni. Ezek a projektmunkák kezdenek elfogyni, a cégek inkább bent tartják maguknál a projektszervezést, és az egyes erőforrásokat húzzák be a különböző IT cégekből. Mi a piaci trendekhez és az outsourcinghoz is rugalmasan igazodunk, hogy maximálisan kiszolgálhassuk ügyfeleink igényeit.
A cikk megjelenését a Grape Solutions támogatta.
