Két olyan cégről tudunk, akik benyújtottak kérelmet az NMHH-hoz. Előbb a Feibra Kft., ami a címezetlen küldemények piacán tevékenykedik, majd a CityMail Kft. mely cégről NMHH marasztaló határozat alapján ismert tény, hogy engedély nélkül is kötött már szerződéseket engedélyköteles postai tevékenységre. A postai levélpiacon az új piacra lépők vélhetően a legnagyobb hasznot termelő, nagy ügyfeleket kívánják kiszolgálni illetve kizárólag nagy címhely sűrűségű (pl.: 100 ezer lakos feletti) településeken kívánnak működni, míg a Magyar Posta - mint egyetemes szolgáltató - az ország valamennyi települését ellátja megkülönböztetés nélkül.
Ehhez társul, hogy évente változó mértékben, de folyamatosan csökken a levélforgalom, ami elfogadható az elektronizáció, valamint a 2008-ban indult válság következményeinek a fényében. A válság hatására ugyanis fokozódtak a költségcsökkentési törekvések minden szegmensben, emiatt a társaságok drasztikusan csökkentik a papíralapú kommunikációt az ügyfelekkel. Azt lehet mondani, hogy az elmúlt 7 évben folyamatos levélforgalom-csökkenéssel szembesül a posta és nem mindegy, hogy ezt a kérdést hogyan tudjuk kezelni, mivel a teljes árbevétel felét még mindig a levélpiac biztosítja.
Amellett, hogy egy zsugorodó piacról beszélünk, valóban megjelenhetnek versenytársak, illetve úgy fogalmaznék, hogy vannak versenytársak. Ami az NMHH döntéshez kapcsolódik, az 50 gramm alatti, címzett küldeményekre vonatkozik, ez az a tevékenység, ami engedélyhez kötött postai szolgáltatás. Minden más termékünket már ma is versengő piacon értékesítjük, és Magyarországon sem a Magyar Posta az egyetlen postai szolgáltató, számos cég nyújt ilyen szolgáltatást az egyéb küldemények vonatkozásában. Ugyanakkor 50 gramm alatt is van verseny a piacon annak ellenére, hogy jelenleg a Magyar Posta az egyetlen engedéllyel rendelkező szereplő. Például vannak olyan szervezetek, intézmények, jellemzően nagyobb levélkibocsátók, akik a saját kézbesítést részesítik előnyben: saját munkavállalókkal bonyolítják le ezeknek a küldeményeknek a kézbesítését az adott címre. Emellett bármelyik pillanatban beléphet a piacra egy olyan szolgáltató, aki engedélyt kaphat. Fontos látni, hogy a jogszabályban kikötött, engedélyhez szükséges feltételek az ügyfelek érdekei, és a szolgáltatás színvonalának megőrzése miatt is fontosak. Az egyenlő verseny jegyében ez egy teljesen elfogadható elvárás és ne felejtsük el azt sem, hogy a Magyar Posta teljesen tiszta foglalkoztatást valósít meg átlátható működése keretében.
De nem lenne kedvezőbb a fogyasztókra nézve, ha ebben a levél szegmensben is több szereplő versenyezne és így a nagyobb verseny alacsonyabb árakhoz vezetne? Főleg annak fényében, hogy a postával szemben rendszeresen megfogalmazható az a kritika, hogy az év elején végrehajtott áremelések nagyobbak az infláció mértékénél.
Itt fontos megkülönböztetni a két szereplőt, a címzettet és a feladót. A címzett számára fontos az átfutási idő, valamint a szolgáltatással kapcsolatos garancia. A feladóknál jelentkezik a küldemények feladási költsége. A csomagküldés piacán az MPL (Magyar Posta Logisztika) a versenypiac keretei között alakítja ki árait és így is versenyképes árazást tud biztosítani. Ha a Magyar Posta egyéb küldeményeinek árazásáról beszélünk, tudni kell, hogy ez egy nagyon élőmunka és logisztika igényes tevékenység. Ha az árakban még nagy tartalék lenne, akkor már sokkal intenzívebben megjelentek volna a versenytársak és az alternatív kézbesítési módok.
És mi a helyzet a logisztikai piacon, ami már egy jó ideje liberalizált? Hogyan reagál a Posta a gigantikus globális szereplők (lásd: DHL vagy Amazon, Alibaba) fejlesztéseire és kihívásaira?
A globális szereplők más ligában "fociznak", értelemszerűen más nagyságrendű ügyfélkörrel és ebből adódóan sokkal nagyobb bevételekkel, beruházásokkal és költségekkel kalkulálhatnak . Mi elsősorban a valós igényekre és a széles körben igénybe vehető szolgáltatások fejlesztésére fókuszálunk. Az elmúlt 2,5 évben olyan fejlesztéseket hajtottunk végre és olyan megoldásokat vezettünk be, melyek valóban előremutatóak és a nemzetközi benchmark-nak is megfelelnek (csomagautomata, mobilapp, csekk QR, csekkautomata, csomagkövetési szolgáltatás, stb.). Ezen túl még számos fejlesztés van, amit az elkövetkező években tervezünk megvalósítani, hisz jelenleg még az ilyen típusú üzleti szolgáltatásfejlesztés a feladatunk, figyelembe véve a külföldön már bevált és valóban üzletileg relevánsnak minősíthető innovációkat.
A Magyar Posta mint állami tulajdonú vállalat számára a felelős gazdálkodás kiemelt szempont, ennek jegyében úgy vélem jelen helyzetben nem a piaci innovátor szerepét kell felvállalnunk, hanem a széles rétegeknek nyújtható, ugyanakkor korszerű szolgáltatás portfóliót kell kialakítanunk.
A kérdésben jelzett fejlesztéseknél és kísérleteknél ugyanakkor szükséges megkülönböztetni azt, hogy melyek azok, melyek valós üzleti igényeket szolgálnak - amit majd át is vehetünk -, és melyek azok, melyek az adott cég innovációs szerepének hangsúlyozásán és prezentálásán túl reális üzleti tartalommal nem kecsegtetnek.
Összességében milyen évet tud maga mögött a posta? Összejött a tervezett üzemi eredmény?
A 2014-es év sikeres volt, hiszen csoportszinten 2,8 milliárd forint adózott eredménnyel zártunk, és egyúttal teljesült a 2014-2018 közötti időszakra vonatkozó stratégiai terv időarányos része mind az összesített pénzügyi tervek, mind pedig az egyes üzletágak vonatkozásában.
Az egyes szegmensek bevételeinek tekintetében milyen folyamatokról tud beszámolni a tavalyi évről?
A levélpiac tekintetében a 2014-es év különleges év volt, hiszen három országos választáshoz kapcsolódó küldeménymennyiséget kellett a postának kézbesítenie, többek között ezért is a várakozásokhoz képest kisebb volt a csökkenés. A pénzforgalmi és pénzügyi szolgáltatásokból származó bevétel adja a következő legnagyobb hányadot a Magyar Posta árbevételi struktúrájában, ez jelenti a sárga és fehér csekket, az utalványokat - gondolok itt a nyugdíj-kifizetési, szociális járadék, egyéb utalványokra, melyek évről évre szintén csökkenő volument jelentenek - valamint a közvetített pénzügyi termékeket. Ezek között sikeresek a banki, megtakarítási és számlatermékek, az állampapír- és biztosítási termékek forgalmazása is. A csomaglogisztika árbevételben csak ezek után következik, de ez is lényeges tevékenység, hiszen ez az üzletág folyamatosan növekszik. Az elmúlt években 10% körüli növekedést tudott felmutatni ez a szegmens, a posta a piaci átlag felett (2014-ben 15%) növekszik ezen a téren.
És ha megnézzük 2015 első negyedét, akkor hasonló irányok érvényesülnek ebben az évben is.
A csomagtermékek esetén folytatódik a növekedés, bár ebben az üzletágban hagyományosan a IV. negyedév a legerősebb és meghatározó. A ma még legnagyobb bevételi elemeknek számító csekk és utalvány forgalom, a levélforgalomhoz hasonlóan kismértékű csökkenést mutat, de látszanak az eddigi erőfeszítések, fejlesztések és stratégiai megállapodások pozitív jelei is. Mint ahogy a pénzügyi szolgáltatások értékesítése esetében is folytatódik a növekedés.Az idei terveket befolyásolja bármilyen módon a Posta tulajdonában álló JNT - azóta felfüggesztett - sztrájkja?
A sztrájk sem a tulajdonos céljait, sem az üzleti tervet nem befolyásolja: teljesen nyilvánvaló, hogy a szakszervezet, aki ezt meghirdette, nem a munkavállaló tagok szempontjait, hanem a JNT konkurrensei érdekeit szolgálja, s célja az, hogy a Társaság működését ellehetetlenítse, korlátozza. Többek között ezt bizonyítja az is, hogy egyrészt a sztrájkban részvevők eddigi jövedelemkiesése már ma is a többszöröse annak, mint amit a sztrájk céljaként megfogalmaztak, másrészt a JNT egyes körzetekben éppen a legnagyobb konkurrenseit (G4, TreZex) kénytelen alkalmazni a szerződéses kötelezettségei teljesítéséhez. Megjegyzem, hogy a sztrájk felfüggesztése is a munkabeszüntetés értelmetlenségét, a "másodlagos" célok dominanciáját jelzi.
A JNT, illetve Magyar Posta Csoport, mint a Társaság fő tulajdonosa stratégiai célja továbbra is az, hogy a Társaság új, jelentős ügyfeleket szerezve, hatékonyságát javítva jelentős szereplővé váljon a piacán. Ezek a törekvések egyébként más leányvállalatainkra is igazak. Ezek a leányvállalatok eddig árbevételük jelentős hányadát jellemzően a Magyar Postától realizálták, a cél pedig a diverzifikáció, melynek köszönhetően csökkenthető az a kitettség, amely a Magyar Postával szemben, mint első számú megrendelővel szemben fennáll.
A Magyar Posta és más leányvállalatok is arra törekednek, hogy az üzleti realitásokat szem előtt tartva határozzák meg a béreket, azoktól nem lehet eltávolodni semmilyen nyomásgyakorlás hatására. A JNT olyan racionális, reális és elfogadható ajánlatot tett, ami nem veszélyezteti a társaság üzleti céljait, bevételeit és eredményességét. Ha a visszájára fordulna ez az eredményesség, ennek nyilván kedvezőtlen hatásai lennének a cég munkavállalói számára is. A társaság olyan bérszínvonalat biztosít jelenleg, ami jelentősen meghaladja a nemzetgazdasági átlagkeresetet és a szektorban is erősen versenyképes. Erre jó példa, hogy az egyik legutóbbi munkaerő felvétel során 4-szeres túljelentkezést tapasztaltunk.
A friss számok és tervek fényében mire számíthat a többi dolgozó a jövőben, hiszen mégiscsak 30 ezer emberről beszélünk?
A legfontosabb, hogy a Magyar Posta racionálisan és felelősen tudjon gazdálkodni.
Állami tulajdonú vállalatról, az ország legnagyobb hálózatáról és az egyik legnagyobb foglalkoztatóként 30 ezer emberről beszélünk, ami rendkívül komoly felelősség. A Magyar Posta működését és teljesítményét több dimenzióban célszerű értékelni: egyrészt, mint a versenyszférában dolgozó nagyvállalatot a stratégiája, éves üzleti tervei és a leszállított üzleti és pénzügyi teljesítménye alapján, másrészt pedig ezen teljesítményeknek a "stakeholderek" (ügyfelek, dolgozók, tulajdonosok, stb) felé történő megoszlása alapján. Ugyanakkor látni kell, hogy ez nem pusztán a közgazdasági racionalitás kérdése. Elég komoly társadalmi felelősség van a Magyar Posta menedzsmentjén és a tulajdonoson is.
Ha nem elég hatékonyan, vagy indokolatlan költségek mellett működik a társaság, akkor hosszú távon nem fogja tudni biztosítani a szolgáltatások fenntartását. Éppen ezért helyezünk nagy hangsúlyt a fejlesztésekre, az új szolgáltatásokra és a növekedésben legnagyobb potenciállal rendelkező területekre, mint a pénzügyi szolgáltatások, vagy a logisztika, hogy kompenzálni tudjuk a kieső bevételeket. Nagyon kényes kérdés az egyensúly megtalálása a foglalkoztatásban, ám a racionalizálásokban vannak lehetőségek. 30 ezer ember esetén a természetes fogyás is komoly nagyságrend és bizonyos pozíciók belső pótlásával is lehetőséget tudunk biztosítani munkavállalóinknak. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben is lesznek olyan hatékonyságjavító lépések és intézkedések, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a méret és a foglalkoztatottsági szint nagymértékben fenn tudjon maradni. Nagyon sokat segíthet, támogathatja a posta törekvéseit is a takarékszövetkezeti integrációval való együttműködés, hiszen biztosíthatja a hosszú távú fennmaradást olyan helyeken is, ahol egyébként gazdaságilag az teljesen irracionális lenne.