Nincs egységes sikerrecept.
Ki mennyire szereti?
A 2004 óta csatlakozott 13 tagállam közül hétben már bevezették az eurót (2007 elején Szlovénia, 2008 elején Ciprus és Málta, 2009-ben Szlovákia, 2011-ben Észtország, 2014-ben Lettország és 2015-ben Litvánia), és néhány éven belül Bulgáriában, 5-7 éven belül Romániában, illetve Horvátországban is megtörténhet ez. Így tehát 2025 körül várhatóan már csak Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban nem lesz euró. A kétnapos konferencián Magyarországot képviselő előadó/panelbeszélgető nem volt, így az elhangzottakat a régiós országok szemszögéből mutatjuk be, illetve visszaidézzük, hogy az euróbevezetés kérdésében a Portfolio hasábjain már lezajlott egy szakmai vita 2017 őszén, amelynek cikkei itt elérhetők.Mielőtt a régiós országok eddigi euróbevezetési tapasztalatairól elhangzottakat országonként csoportosítva bemutatjuk, érdemes egy pillantást vetni az Eurobarométer 2018. őszi felmérésének eredményeire, amely szerint a 7 újonnan euróhoz csatlakozó közül a szlovéneknél és az észteknél a legmagasabb a lakossági támogatás aránya (71-72%), míg a letteknél a legkisebb (42%). Ezek azért lényeges eredmények, hiszen már többéves tapasztalat birtokában válaszolt a lakosság a kérdésre.
Négy szempont - Nincs egységes sikerrecept
Érdemes négy szempontot is rögzíteni az egyes országok kapcsán elhangzott üzenetek bemutatása előtt, mert ez árnyalja az euróbevezetésről kirajzolódó képet:- Amint korábbi Portfolio-elemzésekben bemutattuk itt és itt: arra is vannak sikeres(nek tűnő) gazdasági felzárkózási példák, hogy egy tagállam az EU-átlaghoz képest alacsonyabb gazdasági fejlettségi szint mellett vezette be az eurót és arra is, hogy ezt magasabb szint mellett tette meg. Így tehát az itthon sokszor hangoztatott érv (meg kell várni, hogy az EU-átlag 90%-át, illetve a magországok átlagát eléri a magyar fejlettség, nem érdemes kapkodni) önmagában nem feltétlenül dönti el a kérdést, tágabb keretben érdemes vizsgálódni és erre a Portfolio hasábjain kibontakozott szakmai vita is alkalmas volt.
- A bécsi és pozsonyi konferencián többen is hangsúlyozták az euróbevezetés sikerességének előfeltételeit: minél inkább legyen szoros a gazdasági ciklus az eurózóna és a csatlakozni vágyó ország között (Magyarországon mostanában éppen az EU-s költségvetési ciklus lazítja az együttmozgást, miközben kiugróan magas a gazdaság nyitottsága). Emellett az is fontos, hogy legyen azonos a fizetőeszköz a fő exportpartnerekkel, mert ez táplálja a külföldi működőtőke-befektetéseket és az exportot is (Magyarország fő exportpartnere az eurózóna, illetve hangsúlyosan Németország, de eltérő a fizetőeszköz, az euroizáció foka pedig korlátozott, így az nem fejt ki érdemi nyomást az euróbevezetés felé, ld. alább.).
- Amint arra Vojnits Tamás egy tavaly nyári nagyelemzésében rámutatott: az euró bevezetése politikai döntés kell hogy legyen, hiszen maga az euró projektének kialakítása is politikai döntés volt, és a kérdés közgazdasági-pénzügyi szempontjai mellett a történelmi vonatkozásokról sem szabad megfeledkezni (a szlovákok a csehektől való függetlenség egyfajta jelképeként is tekintettek az euróra, a baltiak pedig az orosz befolyás csökkenésének egyfajta csatornáját látták a közös pénzben).
- Amint arra konferencia bevezetőjében Edwald Nowotny osztrák jegybankelnök is kitért: az eddigi régiós euróbevezetési tapasztalatok is mutatják, hogy nem elégséges csupán a maastrichti konvergencia kritériumok (pl. GDP-arányos államadósság, infláció, hosszú távú kamatok) számszerű és tartós teljesítése, a sikeres pénzcseréhez és a folytatódó gazdasági konvergenciához számos más gazdaságpolitikai intézkedés, szerkezeti reform, a bankrendszer tartós stabilitása és például a jogállamisági keretek is szükségesek. Ezek azért is szükségesek, mert az eurót használó közösségnek az az alapvető érdeke: csak sikeres csatlakozások legyenek a jövőben és ennek érdekében az Európai Központi Banknak (pontosabban a banki felügyeleti hatóságnak) is döntő szerepe van a mérlegeléskor - jegyezte meg az EKB igazgatótanácsában is helyet foglaló osztrák vezető. Az EKB tavalyi elemzése alapján egyébként mi is megírtuk: egy ország felzárkózási sikerének zálogát, vagy éppen kudarcának okát olyan országspecifikus tényezőkben kell keresni, mint például intézményi rendszerének minősége, nem az euróbevezetés, vagy annak elmaradása tehát a döntő a felzárkózás kérdésében.
Ez a cikk az alábbi Portfolio-vélemény után folytatódik a második oldalon az egyes országok irányából elhangzott információkkal.
A konferencián - ahogy idehaza a szakmai viták mentén is - az a kép rajzolódott ki, hogy a régiós gazdaságok sokszínűsége, eltérő történelmi múltja és az euró eltérő társadalmi támogatottsága miatt nincs egységes recept az eurót még nem használó régiós országok számára a sikeres felzárkózáshoz, illetve a sikeres pénzcseréhez. Minden országnak tehát a maga útját járva kell kitapasztalnia, hogy mi az igazán jó neki, igaz nem árt figyelnie a többiek jó tapasztalataira. Például arra az összefüggésre, hogy az euró céldátumának megjelölése erős horgonyt jelent, ami a gazdasági-társadalmi folyamatok katalizálása miatt a nyugati felzárkózást is felgyorsíthatja, és a versenyképességet is fokozhatja, az üzleti környezet kiszámíthatóságát pedig erősítheti. Összességében tehát az alábbiak nem tekinthetők erős üzenetnek a különféle régiós (volt) gazdasági vezetők részéről, inkább megfontolandó gondolatok lehetnek egy olyan cél kapcsán (euróbevezetés), amelyet Magyarország is megjelölt az EU-csatlakozás idején, igaz időhatározó nélkül.
Ez a cikk "Az EU kohéziós politikájának hatásai Magyarországon - jelen és jövő" című, 2019. április 1-től 2020. március 31-ig tartó munkaprogram része, amelyet a Portfolio.hu-t kiadó Net Média Zrt. valósít meg az Európai Unió finanszírozásával. Jelen tartalom kizárólag a cikk szerzőjének álláspontját tükrözi. A munkaprogramot finanszírozó Európai Bizottság semmilyen felelősséget nem vállal a cikkben szereplő információk felhasználását illetően.
