Áldás vagy átok lenne Magyarországnak az euró? - Üzentek a régiós vezetők

‹ 1 2

Szlovákia

Radko Kuruc, a szlovák pénzügyminisztérium államtitkára előadásában többek között azt mondta: elemzéseik szerint mintegy 10%-kal nőtt Szlovákiában az egy főre jutó GDP az euróbevezetés hatására, igaz elismerte, hogy ha nem lett volna fix árfolyamrendszer a válság alatt az országban (2009. januártól van eurójuk), akkor csak 2% körüli lett volna akkoriban a recesszió, nem pedig 5%. Hozzátette azonban, hogy a szlovák eurótagságnak nemcsak a gazdasági, hanem társadalmi aspektusai is fontosak: ezzel is kifejezi az ország, hogy a nyugat szövetségi rendszerhez tartozik és osztja az értékeit, de közben szuverénebb is az ország és bele tud szólni az eurózóna formálódó intézményi reformjaiba is.

A szlovák tapasztalatok alapján megjegyezte: bebizonyosodott, hogy távolról sem elegendő csak a maastrichti kritériumok teljesítése a sikeres pénzcseréhez, hanem olyan területek is fontosak, mint a jogállamiság, de összességében úgy látja, hogy Szlovákia erősebben jött ki eurózóna tagsággal a válságból, mint anélkül tette volna.

Miroslav Kiral'varga, a kassai székhelyű U.S. Steel Kosice elnök-helyettese egy panelbeszélgetésben többek között azt hangsúlyozta: valóban nagyon fontos lenne a jogállamiság erősítése Szlovákiában is az üzleti szereplők biztonsága miatt is, az euró miatt eltűnő árfolyamkockázatot pedig nagyon nagy előnynek mondta még azzal együtt is, hogy ők amerikai cégként az euró/dollár kockázatot továbbra is futják, de ezzel együtt tudnak élni, kezelni tudják.

Elena Kohútiková, a VUB Banka felügyelőbizottságának elnökhelyettese, a szlovák euróbevezetés ismert alakja azt hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy azonos legyen a fizetőeszköz az egyes országok fő exportpartnerével, mert ez segíti az exportot és a külföldi működőtőke beáramlását is. Utóbbit szerinte már az euróbevezetéshez szükséges erős elkötelezettség és a megindított reformok is támogatták, az elmúlt 10 év alapján pedig úgy fogalmazott: az euró sok kedvező tapasztalattal jár, stabilitást ad és erősíti a befektetőkben, hogy ország a nyugat-európai sztenderdek, keretek, kultúra szerint működik. Emlékeztetett arra is, hogy a szlovák emberek 70%-a, a cégek 80%-a, a nagy cégek bő 90%-a tartja jó dolognak az eurót, de a kedvező szlovák tapasztalatok mellett felhívta a figyelmet arra, hogy nagyon jól elő kell készíteni kommunikációs szinten a bevezetést, és nem lehet másolni a szlovák példát, a pénzcsere tehát minden tagállam saját szuverén döntése. Azt is megjegyezte: a szlovák gazdaság sokkal nyitottabb, mint a lengyel, így érthető, hogy a szlovák gazdaságnak miért nagyon előnyös a közös pénz.

Szlovénia

Dusan Mramor kétszeres volt szlovén pénzügyminiszter (2002-2004 és 2012-2014 között) ironikusan úgy fogalmazott, hogy ha pusztán csak a számokat nézzük, akkor Szlovéniának katasztrófa volt az EU-belépés és az eurózóna-belépés is, hiszen érdemi egy főre jutó GDP-növekedés csak a 2004-es EU-csatlakozás előtti években volt (kb. 10%-ponttal nőtt az EU-átlag 90%-áig), aztán a 2007-es euróbevezetésig stagnált a gazdasági fejlettség az EU átlagához képest, azóta pedig csak az utóbbi években volt egy kis közeledés az EU-átlaghoz.

Szintén ironikusan mondta azt, hogy mivel az EU-csatlakozás előtt szinte senki nem tudta az országban, hogy mit és hogyan csináljanak a felkészülés során, ezért mindig az volt a szava járása, amikor valamilyen reformot keresztül akart vinni a kormányon, hogy "ezt az EU kéri" és szerinte ennek lényeges hatása volt a gyors gazdasági felzárkózásban is. Aztán erős kritikaként azt is megjegyezte: az euróbevezetés után szinte mindent rosszul csinált az akkori szlovén kormány, a túlzott költekezés és a nem kellően óvatos banki hitelezés megbosszulta magát és a válságkezelés utáni években tudott csak újra közeledni az EU-átlaghoz fejlettségben az ország.

Az eurózóna-tagság kapcsán Dusan Mramor rámutatott: sokszor a felelőtlen kormányzati viselkedéssel (költségvetési költekezéssel) magyarázzák az eltérő gazdasági ciklusokat az eurózónában, de szerinte számos esetben jobb magyarázat az, hogy egyszerűen aszimmetrikus ciklusok vannak még az övezetben és ez okozza olykor a fellépő gazdasági feszültségeket. A volt szlovén pénzügyminiszter a beszélgetés során azt is rögzítette: összességében lazább eurózónás fiskális szabályrendszerre van szükség (Stabilitási és Növekedési Egyezmény), de az is igaz, hogy jól menedzselt, szabálykövető ország számára az eurózóna dinamikus konvergenciát tud biztosítani.

Lengyelország

Mateusz Szczurek, az Európai Fiskális Tanács tagja, volt lengyel pénzügyminiszter egyet értett azzal, hogy túl bonyolulttá vált az eurózónás fiskális szabályrendszer és különösen a jó időkben nehéz kikényszeríteni. Hozzátette azonban: nem visz előre az, ha valaki bírálja a Stabilitási és Növekedési Egyezményt, mert mi lenne helyette, amit minden tagállam el tud fogadni (rendkívül nehéz közös szabályokat alkotni a közös döntés miatt). Bírálta azt a magatartást, hogy egy adott tagállam - akár eurózóna-tag, akár nem - az Európai Bizottságra mutogat akkor, amikor a testület például elindítja a túlzott deficit eljárást (amelynek szankciós ágát eurótagoknak komolyan kell venni), mert a fegyelmezett fiskális politikát az egyes tagállamoknak nem Brüsszel elvárása miatt kell alkalmazni, hanem azért, mert az az adott tagállamnak igenis jót tesz, a saját érdeke.

Anna Trzecinska, a lengyel jegybank elnökhelyettese az egyik panelbeszélgetésben azt a kérdést kapta, hogy könnyebb lett volna-e Lengyelországnak az euróövezet tagjaként átvészelni a 2008-2009-es válságot, vagy sem, amire határozottan azt mondta, hogy nem. Szerinte ugyanis egyrészt éppen a rugalmas árfolyamrendszer miatt, másrészt azért tudta a lengyel vezetés jól menedzselni a válságot, mivel előtte számos szerkezeti reformot végrehajtottak, a bankrendszer tőkésítettsége pedig jó volt.

Csehország

Filip Dvorak, a BASF csehországi leányvállalatának ügyvezető igazgatója vállalati nézőpontból közelítette meg az egyik panelbeszélgetésben a cseh uniós- és euró-tagság kérdését. Szerinte arany időszakot él most Csehország, illetve a térség, amit a béke és a demokrácia, azaz az EU legfőbb vívmányai hoztak el. Hozzátette: ahhoz, hogy ez a jó időszak továbbra kitartson, szükség van a jogállamiság erősítésére, a kisebbségek tiszteletére, a szólás és a mozgás szabadságának biztosítására, de szerinte mindezt nem magyarázzák el érthetően az embereknek.

Emlékeztetett rá, hogy Andrej Babis kormányfő egy hatalmas agrárcéget vezetett a miniszterelnöksége előtt (a BASF-nek is ügyfele), így abszolút érti az üzleti igényeket, figyel is rájuk, a csehországi cégek pedig Filip Dvorak szerint szinte teljes egyetértésben gondolják azt, hogy az euró hasznos lenne nekik. A téma azonban teljesen átpolitizált és a vita nem racionális keretek között zajlik róla. Ő úgy látja: mivel a kormány tudatában van annak, hogy a cseh cégek szeretnék az eurót, de a téma átpolitizált, ezért a politikának kellene megoldania ezt a helyzetet és enyhíteni a nagyfokú lakossági euróellenességen. (Amint fentebb bemutattuk: a cseheknek mindössze harmada támogatná az eurót, szintén harmada kifejezetten ellenzi, másik harmada pedig inkább ellenzi azt, így az összes még nem eurót használó tagállam közül egyértelműen a cseh lakosság a leginkább euróellenes).

Lettország

Az alábbi ábra rámutat arra, hogy a lett egy főre jutó GDP-növekedési trendben jókora törést okozott a 2008-2009-es válság, amiben fontos szerepe volt annak, hogy az euró-tagságra készülve az ország vezetése a belső leértékelést (árak és bérek csökkentése) választotta, azaz nem adta fel a rögzített árfolyamrendszert. Ieva Tetere, a SEB Bank lettországi elnöke az egyik panelbeszélgetésben úgy fogalmazott: ebben volt szerepe annak, hogy a lettek látták: az EU-tagság valamelyest segített átvészelni a válságot, de a válság rávilágított számukra arra is, hogy tovább kell lépniük az integrációban, azaz be kell vezetniük az eurót, így a legnagyobb nyomás idején (2012 körül) sem engedhették el a rögzített árfolyamot. Emlékeztetett rá, hogy a rögzített árfolyam és az emiatti belső leértékelés világszinten is az egyik legsúlyosabb visszaesést váltotta ki (2008-2010 között 21%-os volt a GDP-zuhanás).

A súlyos gazdasági tapasztalatok után úgy fogalmazott: az eurózóna-tagság sem jelenti azt, hogy elérkezett az ország a paradicsomba, folytatni kell a gazdasági reformokat, hiszen a versenyképességi felmérések szerint a lett oktatásban, egészségügyben és infrastruktúra-fejlesztésekben jócskán van még tennivaló, ezek lehúzzák az ország összteljesítményét a versenyképességi rangsorokban. Ieva Tetere azt is megjegyezte: szerinte az Európai Bizottság korábban közzétett ötféle integráció-mélyítési modellje közül a harmadikat kell választani, azaz hagyni kell azokat az országokat, amelyek előre akarnak menni az integrációban, míg másoknak meg kell engedni, hogy egyelőre kimaradhassanak a különböző integrációs lépésekből. Az ötféle integrációs modellről bővebben:

Románia

Az egy év megszakítással 1990 óta jegybankelnöki tisztséget betöltő Mugur Isarescu román jegybankelnök beszédében egyrészt jelezte, hogy nem akar már újabb jegybankelnöki ciklust, mert elfáradt (csaknem 70 éves), másrészt azt is hangsúlyozta: eddig mindenképpen segítette a gyors román konvergencia folyamatot a rugalmas árfolyam-rendszer, mert felszívta a gazdasági és pénzügyi sokkokat. Mivel az ország egy főre jutó GDP-je már az EU-átlag kétharmadához közelít, így szerinte a következő fontos gazdaságpolitikai cél logikus, hogy az eurócsatlakozás, de szerinte a pénzcsere előtt még szükséges tovább szűkíteni a fejlettségi különbséget, mert az az üzleti ciklusokra is kihat (azok eltérését szűkíti). Megjegyezte azt is, hogy számos új eurózóna-tag konvergenciája megállt a csatlakozás után, így még ezt megelőzően szükséges a konvergencia fokozása, illetve Romániában mindenképpen szükség van az egyes régiók közötti divergencia szűkítésére is.

A pénzcseréhez összességében meglátása szerint egyrészt fegyelmezett költségvetési politika kellene (a román deficit az utóbbi években jelentősen emelkedett a lazuló fegyelem miatt), másrészt a fiskális és a monetáris politika megfelelő mixe, harmadrészt további széleskörű szerkezeti reformok. A jegybankelnök véleménye szerint anticiklikus monetáris politika segíti leginkább a konvergenciát az országban (laza fiskális mellett szigorúbb monetáris politika), de ez sem garantálja a sikert, mert

Románia is szembenéz a közepes jövedelmű/fejlettségű országok csapdájával. Ezek miatt szerinte hasznos gazdaságpolitikai horgony lehetne az euróbevezetés kijelölése, de a szükséges szerkezeti reformok időigénye miatt véleménye szerint a pénzcsere majd csak valamikor 2024-2026 között lehet reális.

Horvátország

A horvátoknál az euróbevezetést abszolút ambicionálja a gazdaságpolitikai vezetés, és ezt azzal indokolta az egyik panelbeszélgetésben Boris Vujcic horvát jegybankelnök, hogy az elemzéseik szerint a horvát euróbevezetés előnyei egyértelműen meghaladják a hátrányokat. Magyar füllel hallgatva kifejezetten érdekes volt az, hogy Boris Vujcic szerint az EU-tagsággal is megmaradt a horvát szuverenitás 80%-a és szerinte az euróbevezetéssel is csak minimálisan csökken tovább ez a szuverenitás. Hozzá kell tenni persze, hogy a jegybankelnök szerint teljesen meg van kötve monetáris politika keze, mivel a kuna erősödését nem engedhetik meg versenyképességi okok miatt (pedig a negatív eurókamatok és a pozitív horvát kamatok, illetve a turizmus miatt van felértékelődési nyomás). Emellett a kuna gyengülését szintén nem engedhetik meg a devizahitelek és devizaalapú megtakarítások nagyfokú elterjedtsége miatt (a megtakarítások 70%-a euróban van).

Boris Vujcic szerint egyszerűen nem tudnak mit tenni az árfolyammal és kamatokkal, stabilan kell tartaniuk és így igazán önálló monetáris politikáról sem lehet beszélni. Érvelése szerint ha valami nincs az embernek, nem is fáj igazán annak elvesztése és ezzel indokolta, hogy az önálló horvát monetáris politikáról nem fáj lemondaniuk és nem lát igazán szuverenitási kérdést a dologban. Ő arra számít, hogy Horvátország még nem lép be az eurózónába a következő 4-5 évben, így addigra le tudnak zajlani a bankunióról és a közös betétbiztosítási rendszerről szóló viták az eurózónában. Ezekbe a vitákba ők, mint leendő tagok is bele tudnak valamelyest szólni és céljuk is, hogy még a belépés előtt hallassák a hangjukat.

Összességében a horvát jegybankelnök azt mondta: a magas fokú horvát euróizáció (hitelek és megtakarítások, illetve tranzakciók magas eurós aránya) miatt nincs más stratégiának értelme, mint előremenni és törekedni az euróbevezetésre. A pénzcserét egyébként a lakosság kétharmada támogatja említése szerint, a fennmaradó egyharmad döntő aránya pedig olyantól fél (elszabaduló árak), amely más új eurótagok körében sem következett be, így ezeket a félelmeket Horvátországban is kezelni tudják majd.

A magyar euroizáció foka Érdemes egyrészt állományi, másrészt forgalmi adatokban is nézni, hogy mennyire jellemző az euró használata Magyarországon. Az állományi adatok kapcsán jó tudni, hogy a magyar bankszektor csaknem 41 ezer milliárd forintos eszközállományának 18,3%-a külföldi eszköz, emellett a belföldi vállalati hitelállomány 42%-a devizahitel, a vállalati betétállomány 31%-a devizabetét. A háztartási hitelállomány 0,55%-a devizahitel, a háztartási betétállomány 13,8%-a devizabetét. A tavalyi forgalmi adatok szerint összesen 332 716 milliárd forintnyi belföldi és külföldi átutalást indítottak Magyarországról, ebből 66 034 milliárd forint irányult külföldre (19,8%). A devizában bonyolított (szintén nem belső) átutalások 63 142 milliárd forintot tettek ki (19,0%) - mindezt a pénzforgalmi szolgáltatókon belüli forgalom nélkül számítva. Összességében tehát az euroizáció foka Magyarországon még nem magas, a vállalati fronton állományi adatokban ugyanakkor már figyelemre méltó, de a céges kör érdemi része tud természetes fedezettséggel és fedezeti ügyletekkel valamennyire védekezni az árfolyamváltozás ellen. Így tehát az euroizáció foka Magyarországon nem fejt ki olyan nyomást, mint Horvátországban, ami mindenképpen az euróbevezetés felé tereli a folyamatokat.

Címlapkép forrása: MTI Fotó Koszticsák Szilárd

• Címkék:
• Magyarország,
• Európai Unió,
• üzletfejlesztés,
• euróbevezetés,
• közös piac,
• uniós tagság,
• szabadságjogok,
• euró

• Nincs egységes sikerrecept.
• 7 régiós ország, 7 nézőpont.