A közvetett uniós pályázati források EU-s csatlakozásunk óta széles körben ismertek Magyarországon, a közvetlen forrásokról viszont kevesebb szó esik. Mi a különbség ezek között, és mivel foglalkozik pontosan az iroda?
Az MFOI, azaz a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda Nonprofit Kft. egy állami tulajdonú háttérintézmény, ami 2021 szeptembere óta működik. A szervezetnek egyetlen célja van, hogy a közvetlen uniós forrásokból minél többet szerezhessen meg Magyarország. Az uniós költségvetés, ami hétéves ciklusokban szokott megvalósulni, nagyjából egyenlő arányban biztosít közvetett forrást, agrárforrást és közvetlen forrást. Az első kettőt szoktuk inkább ismerni, az MFOI a harmadikat tárja fel a magyar pályázók számára.
Amikor azt mondjuk, hogy uniós forrásból épül meg valami, alapvetően látjuk a szemünk előtt a nagy kék-fehér táblát, amin például az szerepel, hogy az adott borászat épületei megújultak 64 millió forint támogatással. Ezek a közvetett források, amiket Magyarországon, magyar nyelven, magyar irányító hatóságnál, kormányzati szervnél lehet megpályázni.
A közvetett és közvetlen uniós források közötti legfontosabb különbség az, hogy utóbbinál a pályázatokat viszont egyenesen az EU-hoz kell beadni,
az Európai Bizottság és az alatta kiépült szervezetek kezelik ezeket a forrásokat.
Az MFOI több száz céggel áll kapcsolatban, egyrészt mi is fel tudjuk hívni a figyelmüket egy új kiírásra, másrészt akkor is fordulhatnak hozzánk, ha látnak olyan közvetlen pályázatot, amin indulnának. Abban is tudunk segíteni, hogy egy cég vagy szervezet megtalálja a számára megfelelő kiírást.
Összefoglalva: hatalmas, még kiaknázatlan lehetőség Magyarország számára a közvetlen pályázatok világa. Az MFOI feladata, hogy minél több jusson ebből a forrásból a magyar cégeknek és intézményeknek.
Milyen arányban tudott Magyarország részesülni ezekből a pályázatokból a korábbi években? És van arra vonatkozóan konkrét célkitűzés, hogy milyen összegeket szeretnénk elérni?
Ezek a források mindig is jelen voltak a rendszerben, a súlyuk még növekszik is. Az igazi újdonságot nem a rendelkezésre álló források mennyisége jelenti, sokkal inkább az, hogy mennyire figyelünk oda arra, hogy hozzájussunk ezekhez. Bármilyen súllyal helyezzük el Magyarországot az EU-ban, akár GDP-arányosan, akár lakosságarányosan, arányaiban mindenképp alatta marad az a részesedés, amit eddig a közvetlen forrásokból sikerült megszereznünk. Az előző hét éves költségvetési ciklusban, Magyarország a teljes közvetlen forrástömegnek mindössze 0,9 százalékát hozta el.
Kevés intézmény van, amelyik számára ennyire konkrét, egyetlen számban összefoglalt cél van kitűzve, miközben az eszközrendszerét saját maga, illetve a tulajdonosi joggyakorló határozza meg.
A konkrét cél, hogy a mostani, 2021-27-es költségvetési ciklusban 6,9 milliárd eurónyit szerezzen meg Magyarország ezekből a forrásokból. Összehasonlításként: ez az összeg előző ciklusban 2,7 milliárd euró volt, az MFOI megalakulása előtt, a kohéziós források pedig 30 milliárd eurót tesznek ki. Ugyanakkor ez az összeg „téglánként” jön majd össze, nem egyetlen nagy tárgyalást követően.
Fontos hozzátenni, hogy ezek a források nincsenek tagállamokra lebontva, ez az egyik fontos különbség egy pályázó számára. Amikor például egy magyar cég beadja a pályázatát, és a megszokott, közvetett uniós forrásokra pályázik, akkor a többi magyar pályázóval versenyez, és általában viszonylag jó eséllyel nyer, hiszen jellemzően úgy írják ki a pályázatokat, hogy ne legyen nagy a túljelentkezés. Ehhez képest a közvetlen forrásoknál minden tagállam összes potenciális pályázójával versenyez, és mi tagadás, kisebb is a sikerarány, átlagosan minden ötödik-hatodik pályázat tud nyerni. Leegyszerűsítve azért, mert a verseny nem úgy van kialakítva, hogy az egy-egy tagállamon belül leosztott pénzekért küzdjenek a pályázók.
Hogy lehet meghatározni a közvetlen pályázatok körét, tematikáját? Vannak olyan országok, amelyek kiemelkedően jól szerepelnek ezekben a kiírásokban?
Több nagy blokkról beszélhetünk, összesen 24 alap van. Ezeknek a céljai nagyon megoszlanak: van, ami természetvédelemmel foglalkozik, van, ami kifejezetten a védelmi ipar fejlesztésére fókuszál. Az egyik legfontosabb a közel 100 milliárd eurós alap, a Horizon Europe, ami a közvetlen forrástömegnek az egyharmadát kitevő összeg. Ennek a kulcsszava az innováció: ezt érdemes figyelniük az egyetemi kutatóknak, a nagyvállalatok K+F részlegeinek vagy a kisvállalkozás kreatív tulajdonosainak. Ha úgy gondolják, hogy olyan innováció van a kezükben, ami uniós szinten is megállja a helyét, akkor a Horizon Europe az ő pályázati kiírásuk.
A 12 milliárd eurós Digital Europe programnál értelemszerűen a digitalizáció van a fókuszban: itt tud pályázni akár egy önkormányzat, vagy önkormányzati szövetség is, a digitális készségek fejlesztésére.Ezeknek a forrásoknak az alapelve nem az, ami a kohéziónál, azaz, hogy szintre hozzuk a lemaradókat, hanem teljesen tagállam-semlegesen csak az úgynevezett kiválóság, az excellence számít. Ez azt is jelentheti, hogy ha 10-ből 9 pályázat Németországból érkezik, de mindegyik nagyon magas színvonalú, akkor 9 német fog nyerni.
Nem véletlenül hoztam a német példát, ők a legerősebbek az európai mezőnyben ezeknél a pályázatoknál. Az összes közvetlen forrás 60 százalékát elhozza a hat alapító tagállam, az összes újonnan csatlakozott – azaz a 27-ből 13 - ország pedig mindössze 10-15 százalékot.
Nehezebb pályázni a közvetlen forrásokra? Szorosabb a verseny, összetettebb a kiírás?
A fentiekből következik, hogy lejt a pálya, nagyon sok pályázati pénz marad Nyugat-Európában, ennek a legfőbb oka pedig az, hogy a kiválóság ismérvét könnyebben teljesíti egy fejlett gazdaság. Ugyanakkor ki kell ismerni a pályázati rendszert, meg kell érteni, hogy milyen ritmusban írják ki a pályázatokat, mik az elbírálás fő szempontjai. Van, aki ebben már nagyobb gyakorlatot szerzett.
Magyarország pont ezt a lemaradást próbálja behozni az MFOI létrehozásával.
Az eddigi egy éves működésünkből az látszik, hogy elsősorban az információátadással, a pályázati lehetőségek megismertetésével tudunk sokat segíteni.
Brüsszelben is működik egy irodánk, pont azért, hogy a háttérinformációk megszerzésére is lehetőség legyen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor megjelenik egy hivatalosan publikált pályázati felhívás, abból nagyjából lehet tudni, hogy mire is lehet pályázni, de vannak olyan, sokszor lényegtelennek tűnő információk, amikre nem árt rákérdezni. Ha például kiírnak egy építészeti innovációt és barnamezős megújulási pályázatot, abban szerepel egy olyan mondat, hogy legyen innovatív és esztétikus a megoldás. Ha tudjuk, hogy Brüsszelben kitől kell kérdezni, akkor utánajárhatunk, hogy pontosan mi is számít adott esetben innovatívnak, esztétikusnak, és melyik tulajdonság az, amelyik az elbírálásnál hangsúlyosabb lesz.
Ezek a pályázatok gyakran előnyben részesítik, sőt előfordul, hogy elő is írják azt, hogy több tagállam pályázói együtt, konzorciumban jelentkezzenek – elsősorban az uniós integráció erősítése miatt. Magyarországon ebben vannak hiányosságok, egy kisvállalkozásnak általában nincs olyan nemzetközi beágyazottsága, hogy könnyen találjon ilyen partnereket, vagy megtalálják őt, mint lehetséges partnert. Nekünk ez is feladatunk, hogy keressünk nemzetközi együttműködési lehetőségeket, egyeztessünk kamarákkal, szakmai szervezetekkel.
Fontos kiemelni, hogy nem az a lényeg, hogy magyar tulajdonú legyen egy pályázó cég, az is megfelel, ha egy multinacionális cég magyarországi leányvállalata – például az itteni K+F központja révén – jelentkezik egy innovációs pályázatra. Ez nekünk éppúgy siker, mintha egy magyar tulajdonú cég tenné, vagy ha egy magyar önkormányzat nyerne el egy pályázatot.
Mire érdemes általánosságban, még a tervezési szakaszban figyelniük a pályázóknak? Hogy érdemes előkészíteni a jelentkezéseket?
Egyrészt érdemes akkor használni ezeket a pályázati lehetőségeket, ha a hazai források nem elérhetők vagy nem megfelelők. Már rövid-és középtávon számolni kell a hazai pályázati források szűkülésével, egész egyszerűen azért, mert Magyarország fejlődik, a kohéziós források részaránya a teljes EU-s költségvetésben folyamatosan csökken. A magyar intézményrendszernek minden időtávon arra kell felkészülnie, hogy kevesebb hazai pályázat lesz.
Másrészt a hazai pályázatoknak lehetnek olyan, a magyar gazdaságfejlesztési prioritásokhoz igazodó céljai és témakörei, összegarányai, allokációs arányai, amelyek nem biztos, hogy egy adott cég fejlesztéséhez vagy kezdeményezéséhez tökéletesen illeszkednek.
Sokan túlbecsülik azt a feladatot, amit egy közvetlen pályázat megírása jelent: nem gondolom, hogy érdemben nehezebb lenne, mint a közvetett pályázatok. Ráadásul folyamatosan képezzük a pályázatírókat is, egyre többen látnak potenciált ezekben a lehetőségekben is. Ugyanakkor fontos előkészülni: a közvetlen pályázatok általában három hónapig vannak nyitva, ezért érdemes minden nap böngészni az új kiírásokat. Ha nem sikerül nyerni, a kiíró akkor is konkrétan megindokolja, hogy hol volt a hiba, miben kell jobbá tenni a pályázatot, ezzel is segítve a cégeket abban, hogy legközelebb jobb eredményt érjenek el.
Egy ilyen pályázat azzal is jár, hogy a pályázónak végig kell gondolnia a következő 3-5 év üzleti tervét, ami tapasztalatom szerint a legtöbb cégnek igencsak jót tesz.
Ezeknél a pályázatoknál általában szükséges önerő, ez 20-60 százalékig is terjedhet.
Azt szoktuk javasolni, hogy az pályázzon, akinek egyébként is a tervei között szerepel annak a fejlesztésnek, kutatásnak, projektnek a megvalósítása, amit a pályázat támogatna. Csak azért ne pályázzon senki, mert most erre kaphat forrásokat, hiszen azzal fog szembesülni, hogy ahhoz, hogy megkapjon 100 ezer eurót, neki is be kell tennie 40 ezret. Ha amúgy is el akart költeni 140 ezer eurót egy ilyen fejlesztésre, és ehhez kap 100 ezer euró támogatást, akkor nettó nyereséggel zár. Ez jelentős különbség a hazai pályázatok nagyon alacsony önerőelvárásához képest, és a pályázói gondolkodásban is.
Címlapkép és fotók: Stiller Ákos/Portfolio
