Diplomáciai nagyüzem
A december közepi EU-csúcson még nem volt rá esély, hogy a finn elnökség friss 2021-2027-es uniós költségvetési javaslatáról tényleg megszülessen a 27 állam- és kormányfő alkuja. Az elmúlt hetek diplomáciai „mozgolódása” és különösen a mostani hét találkozó dömpingje azonban már azt mutatja: tényleg jelentők erők mozdultak meg azért, hogy a direkt a témának szentelt február 20-i rendkívüli, akár kifulladásig tartó EU-csúcson ez már összejöjjön.
Csak néhány példa az erőfeszítésekre:
- Múlt szombaton 15 tagállam vezetői a Kohézió Barátai nevű formáció keretében Portugáliában egyeztettek és azt üzenték, hogy a felzárkóztatási támogatásokat (kohéziós forrásokat) minél magasabb szinten kell tartani, mert az igenis fontos forrás a büdzsé nettó haszonélvezőinek, azaz azoknak, akik több pénzt vesznek ki fejlettségi okok miatt a közös kasszából, mint amennyit befizetnek. Az ülésről Orbán Viktor magyar kormányfő azt nyilatkozta: még csak a viták elején vagyunk, nagyon messze vannak még az álláspontok, így tehát nagy viták várhatók.
- Hétfőn Brüsszelben egyeztetett részben ugyancsak erről a témáról Orbán Viktor Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökkel, illetve Charles Michellel, az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács elnökével. Utóbbi esemény után azt mondta: még mindig tisztességtelen és sportszerűtlen az ajánlat, mert a szegényebbek felől a gazdagabb tagállamok felé vannak pénzátcsoportosítások, így tovább kell tárgyalni és nem érdemes sietni, mert "a magyar álláspont szerint a költségvetés minősége fontosabb, mint elfogadásának időpontja".
- Szintén hétfőn Berlinben részben szintén erről a témáról tárgyalt Angela Merkel német és Sebastian Kurz osztrák kancellár, amelyek előtt a hétvégén Kurz vétóval fenyegetett, ha neki nem tetsző költségvetési alku készülne. Merkel a közös sajtótájékoztatón csak annyit mondott: a vétó minden vezetőnek adott, de végül úgyis meg kell egyezni és ahhoz mindenkitől kompromisszum készség kell. Fontos üzenetként azt is mondta: a nagy nettó befizető tagállamok, mint amilyen Ausztria és Németország, számára többlet terhet jelent a Brexit miatt kieső brit befizetés és ezért is nagyon alaposan megnézik majd, hogy mire mennyi pénzt szánnak. Február 10-én Orbán Viktor Angela Merkelhez látogat majd, amely tanácskozáson bizonyára ez is szóba kerül.
- Kedden Emmanuel Macron francia államfő látogatott Varsóba, ahol a lengyel állami vezetőkkel szintén bizonyára szóba került a tárgyalásokon az EU-s költségvetés, akárcsak a NATO jövője, illetve az orosz fenyegetés.
- Charles Michelnek egyébként igencsak sűrű az e heti naptára az általa összehívott rendkívüli EU-csúcsra készülve, hiszen 5 nap alatt 16 állam- és kormányfővel tárgyal Brüsszelben a 2021-2027-es költségvetésről. Ma például 2-3 órás időközönként a svéd, a portugál, a spanyol, az osztrák és a holland vezetővel tárgyal majd reggel 9-től este 10 körülig. Mark Rutte holland miniszterelnök ugyanis csak este 8-ra kapott időpontot Micheltől.
Ritka, amikor az Európai Tanács elnöke ennyire rövid idő alatt „lezavar” 16 állami vezetővel kulcsfontosságú kétoldalú tárgyalásokat.
Ez arra utal, hogy Charles Michel komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy alaposan felmérje és összehangolja a tagállami igényeket az EU-s költségvetésnél, hogy az általa február 20-ra összehívott rendkívüli EU-csúcson már tényleg összejöjjön a 27 állami vezető alkuja a büdzsé végső számairól és feltételeiről.
Mi van az asztalon magyar szempontból?
Bár Orbán Viktor azt mondta, hogy a tagállamok még csak az EU-s költségvetési vita elején járnak, valójában már másfél éve lehet konkrét számokról és elosztási javaslatokról vitatkozni. Az Európai Bizottság ugyanis már 2018. május-júniusában közzétette első számszerű javaslatait, amelyek kényszerűen igazodnak a Brexit által okozott költségvetési lyukhoz (évi 12-13 milliárd euró), és közben a klímavédelem, közös külső határvédelem, biztonsági együttműködések, szociális, menekültintegrációs és ifjúsági programok jelentősen megnövekvő forrásigényének.
A Brexit miatt a Bizottság a közös kassza méretét is csökkenteni javasolta az együttes gazdasági teljesítmény (GNI) 1,16%-áról 1,11%-ára, tehát eleve egy szűkebb tortából kell pénzt osztani. A németek, más "fukarnak" tartott országokkal közösen inkább az 1%-os plafont szorgalmazzák, Magyarország a nettó haszonélvezők számos tagjával együtt az 1,16%-os szinten maradást szeretné látni. A két nagy tábor közötti szakadék betöltésére a finnek 1,07%-os javaslattal álltak elő, de mindegyik jóval alacsonyabb az Európai Parlament által szorgalmazott 1,3%-os aránynál.
Ezek a feszítő keretek mind abba az irányba vitték a vitákat, hogy az EU-s költségvetés két nagy hagyományos kiadási tételét, a felzárkóztatási- és agrártámogatásokat, amelyek együtt az összes kiadás közel háromnegyedét adják, faragni kell,
mert így tudnak a fenti egyéb célokra több pénzt szánni egy egyébként is szűkülő költségvetési tortából. A Bizottság arra tett javaslatot, hogy a két nagy kassza aránya 30-30% közelébe essen, és így például több pénz legyen az EU világszintű versenyképességét segítő kutatási programokra.
Ebből jött az a javaslat, hogy a Magyarországnak is kulcsfontosságú felzárkóztatási támogatások reál értelemben a lehetséges maximum 24%-kal (kb. 5,7 milliárd eurós), az agrárforrások első pillérében kb. 15%-kal, a vidékfejlesztési forrásoknál pedig szintén 24%-kal zuhannának.
Aztán másfél évig tartó csaknem „egy helyben toporgás” után tavaly decemberben a finn soros EU-elnökség letette az első számokat is tartalmazó 51 oldalas javaslatát az asztalra, ami még rosszabb helyzetet jelentett magyar szempontból:
nem 24%-os, hanem 27%-os, azaz kb. 6,5 milliárd eurós, lenne a felzárkóztatási támogatások vágása. Ezzel párhuzamosan az agártámogatások első pillérében 15%-os lenne továbbra is a vágás, míg a másodikban enyhülne valamelyest a 24%-os csökkenés.
Ezekhez képest még az Európai Zöld Megállapodás által létrehozott Méltányos Átállási Mechanizmus változtathatna valamennyit a képen, de egyelőre bizonytalan, hogy ebből mennyivel remélhet még többet Magyarország. Első körben egy mindössze 82 millió eurós (kb. 27 milliárd forintnyi) javaslat érkezett a Bizottságtól, de talán ez még javítható valamelyest a klímavédelmi átállásunkhoz szükséges nagy forrásigényre hivatkozva.
A mostani tárgyalási nagyüzem után valamikor február 10. körül Charles Michel európai tanácsi elnök minden tagállami vezetőnek átküldi a "végső" ajánlatot, amelyet a felmért igények alapján állít össze és arra fogja kérni őket, hogy a február 20-i eseményen már bólintsanak is rá a bizonyára hangos és hosszú viták után.
Most akkor siessünk, vagy se?
Egyes diplomáciai források szerint azért kell márciusig összehozni a 2021-2027-es költségvetési alkut, mert enélkül
az EU 2021-re szinte pénz nélkül marad, és a Kohézió Barátai nevű országcsoport is hoppon marad.
Ennek oka, hogy idő kell ahhoz, mire a keretköltségvetéshez kapcsolódó jogszabályok, végrehajtási rendeletek elkészülnek, miközben ezek nélkül nem tudnak elindulni az új ciklus fejlesztési programjai. Persze lehet még alkudozni a 2021-2027-es végső számokról akár az év végéig is, hiszen a 2014-2020-as keretköltségvetés végső alkuja 2013 decemberében jött össze, de meg is lett az eredménye: jókora késéssel indultak el Európa-szerte a fejlesztési programok, és ez is rányomta a bélyegét a 2014-2015-ös gazdasági teljesítményre sok országban.
Most éppen ezt szeretné elkerülni az EU vezetése, mert a késve elfogadott keretköltségvetés miatt akár 100 ezer projekt indulna csúszva 2021-től, ami akár gazdasági stagnálást, vagy recessziót is kiválthat egy tavaly őszi figyelmeztetés szerint. Ha pedig 2020 végéig se jönne össze az új alku, akkor vészhelyzeti megoldásként a 2014-2020-as ciklus befizetési és kifizetési szabályai mennének átmenetileg tovább, miközben a britek már nem lesznek befizetők, így bizonyára lennének zavarok a büdzsében.
A magyar dilemma időbeli síkja tehát abban áll: jobb minél előbb az EU-s költségvetési alku, mert akkor a 2022-es választási év előtt már elindulhatnának idehaza az új pályázati döntések, és nem lassulna be túlságosan a gazdaság, de közben ne kapkodjuk el a dolgot, mert hátha ki tudunk még harcolni jobb ajánlatot is.
A feszítő költségvetési keretek és Merkel fenti üzenete alapján utóbbira alapozni valószínűleg nem túl kifizetődő és egy minapi sajtóértesülés is világossá tette: nagyon szűk Charles Michel költségvetési mozgástere, hogy az egyes tagállamok jóváhagyását egy kis plusz pénzzel megvásárolja. Így tehát alaptalan arra számítani, mint amit 2013-ban el tudott érni a magyar diplomácia az utolsó pillanatos tárgyalási bravúrral (4 milliárd euróval tudta javítani a magyar pozíciót), most ugyanis legfeljebb néhány 100 milliós eurós pozíciójavítás lehetséges.
Az is igaz, hogy a 2014-2020-as ciklus forrásfelhasználásának elnyújtásával a magyar kormány már eddig is igyekezett enyhíteni a 2021-2022-es GDP-növekedési lassulást. Minapi elemzésünkben azonban arra is rámutattunk, hogy a 2021-2027-es fejlesztési ciklus itthoni gyors elindítása szükséges ahhoz, hogy az alább jelzett 4% körüli EU-forrást ténylegesen fel is tudja használni a gazdaság már 2022-2023-ban, azaz sima legyen az átmenet a két költségvetési ciklus között a gazdasági hatást illetően.
Forrásösszetételi szorítás
Az is látszik, hogy a németek nem akarják a második félévig húzni a költségvetési alkut, mert az EU-elnökség hagyományosan semleges szerepet kényszerít rájuk minden kérdésben. Márpedig a legnagyobb nettó befizetőként az uniós költségvetés kérdésében nem lehet semleges a német fél: igenis érvényesíteni akarja az érdekeit. Így tehát legkésőbb júniusig nagy eséllyel megszületik az alku és talán abban bízik Orbán Viktor, hogy legkésőbb addig ki tud még „sajtolni” belőlük és a nagy befizetőkből némi plusz pénzt.
A belső forrásösszetétellel kapcsolatos magyar dilemma lényege tehát az: tényleg megéri-e a felzárkóztatási források terén várható nagy vágás miatt vétózni, ha közben agrárfronton és klímavédelem terén talán nem olyan vészes a helyzet és egy kicsit még talán egyébként is emelhető az elhozható kohéziós források összege akár most februárban.
Ráadásul nagyon fontos tudni, hogy a 25% körüli felzárkóztatási forrásvágást jócskán tompítja majd idehaza az (akár 10%-osra), hogy kötelezően jelentősen meg kell emelkednie a állami társfinanszírozásnak. Ez azt jelenti, hogy míg idehaza egy tipikus pályázati program 100 forintja mögött 85 forintnyi EU-pénz volt és 15 forint magyar állami kiadás, addig az új ciklusban ez 70-30-ra változna, azaz 15-ről 30-ra duplázódna a magyar kiegészítés. Ez a kinti forrásvágás itthoni reálgazdasági következményeit jócskán tompítani tudná és éppen emiatt nem érdemes a vétóval fenyegetni.
Szorítás a jogállami kritériumoknál
A jogállamisági feltételek EU-s kifizetésekhez kötésénél a kiszivárgott hírek szerint a magyar kormány egyedül maradt: még a lengyelek is hajlandóak belemenni az asztalon lévő legutóbbi szabályrendszerbe: nem a civil szervezetekkel és egyéb intézményekkel szembeni állami fellépést nézik, hanem csak az EU-pénzek itthoni elosztási rendszerének pontos és szigorú szabályszerű kereteit, beleértve az igazságszolgáltatási rendszer továbbra is teljes függetlenségét.
Ha pedig ezt a feltételrendszert nem fogadná el a magyar kormány, akkor a nagy tagállamok kiveszik ezt a kérdést a keretköltségvetés dossziéjából, így hiába vétózna a magyar kormányfő emiatt, nem akasztaná meg a folyamatot. A többi tagállam nagy része pedig minősített többséggel egy még keményebb feltételrendszert erőltetne rá Magyarországra is.
Így tehát a jogállamisági „árukapcsolás” terén a magyar dilemma lényege az: vagy belemegy az asztalra tett javaslatba, vagy ha nem és emiatt vétóz, akkor sem állítja meg a költségvetési alkut, ráadásul egy még keményebb szankciókkal tűzdelt rendszert kap a nyakába.
A szankciók pénzügyi volumenéről egyébként a minap is volt hír: csupán a közbeszerzési szabálytalanságok miatt 1 milliárd eurós bírságot kellett bevállalnia a kormánynak a mostani ciklus során. És mivel ezt bevállalta, így nem álltak meg teljesen Brüsszelből a kifizetések, de az új jogállamisági szankciórendszerben még akár ez a kilátás is reálissá válhat, ha vétóz a magyar kormány.
Címlapkép forrása: European Union, Európai Tanács médiatára a 2019. december 17-18-i EU-csúcsról
