A lap terjedelmes anyagának néhány különösen fontos információja:
- A lapnak nyilatkozó EU-források reális esélyt látnak arra, hogy a február 20-án kezdődő és szükség esetén több napig tartó rendkívüli EU-csúcson létrejön az egyhangú megállapodás az EU következő, 2021 és 2027 közötti keretköltségvetéséről. A végleges költségvetési plafonszám valamivel alacsonyabb lehet a Brüsszel által javasoltnál (az együttes tagállami GNI 1,114%-a).
- Az Európai Bizottság másfél éve a magyar felzárkóztatási támogatások 24%-os, 5,7 milliárd eurós vágását javasolta reál értelemben 2018-as árak mellett, ehhez képest a tavaly decemberi finn elnökségi javaslat 6,5 milliárd eurót javasolt (27%-os vágás). Fontos tudni: az alkut előkészítő Charles Michel uniós tanácsi elnök „bukszája” az elődökénél jóval vékonyabb lesz a magyar és néhány más, az ajánlattal elégedetlen kormány kompenzálására.
- Az egyik forrás a magyar kormány álláspontját „még mindig merevnek és realitást nélkülözőnek” nevezte, mert szerinte be kell látni, hogy az egymásnak feszülő tagállami érdekek (Brexit-lyuk, fukar nagy befizetők, stb.) miatt nagyon szűk a tanácsi elnök költségvetési mozgástere. Így az 5,7-6,5 milliárd eurós magyar vágási ajánlathoz képest csak kis mértékű korrekcióra, feljavításra lesz lehetőség. „Ha valaki azt hiszi, hogy 2-3 milliárd euróval beljebb kerülhet, az illúziókat ringat” – figyelmeztetett a forrás. 2013 februárjában, a 2014-2020-as költségvetési ciklus végső számainak kitárgyalásakor Orbán Viktor kormányfőnek egy alku keretében még 4 milliárd euróval sikerült feljavítani a pozíciót, ilyen mértékű javításra tehát most távolról sincs lehetőség.
- Magyarország lényegében egyedül maradt az EU-pénzek jogállamisági feltételrendszerhez kötésével kapcsolatos ellenállásával, mert még a lengyelek ellenkezése is puhább. Így tehát Budapestnek a két téma összekötését nagyon nehéz lesz megakadályoznia, hiába fenyegetett vétóval már többször is a magyar kormány. Ha ugyanis emiatt megvétózná a 2021-2027-es költségvetés teljes keretét is Orbán Viktor, akkor a témát kiszedik a keretköltségvetési tárgyalásokból és így minősített többséggel vernek át egy még keményebb feltételrendszert.
- A jogállamisági mechanizmust az EU-pénzek felhasználásáért és annak ellenőrzéséért felelős hatóságok működésében fellépő rendszerszintű problémák esetén aktiválnák, de az még nem tisztázott, hogy egészen konkrétan milyen körülmények között javasolhatná a Bizottság az uniós kifizetések felfüggesztését vagy csökkentését a tagállamoknak, miként a tanácsi jóváhagyás mikéntje sem világos még (a Bizottság fordított minőségi többségi szavazást javasolt, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy csak egy minősített többség blokkolhatná a testület szankciós javaslatát).
200 milliárd eurós alkudozás
A decemberi EU-csúcs arra hatalmazta fel Charles Michel uniós tanácsi elnököt, hogy folytasson minden tagállammal külön-külön egyeztetéseket és így készítse elő a helyzetet arra, hogy egy újabb EU-csúcson már meg tudjanak állapodni a bonyolult kérdések összességéről. Mivel Michel szombaton bejelentette, hogy a korábbi pletykákkal összhangban február 20-ra, csütörtökre, rendkívüli EU-csúcsot hív össze, ez arra utal, hogy tényleg előrehaladottak a tárgyalások. A lap egyik, a tárgyalásokra jól rálátó forrása azt mondta:
Már a tárgyalások utolsó szakaszában vagyunk. Egyes tagállamok már megbarátkoztak a gondolattal, míg mások csak most ébredeznek és pánikolni kezdtek.
A Brexit hét év alatt óvatos becslések szerint is minimum 60 milliárd euróval kevesebb elosztható pénzt jelent a közös költségvetésben és az alkudozások lényegét az egyik illetékes így foglalta össze: „mindenkinek többet kell majd befizetnie a közösbe, miközben mindenki kevesebbet fog kapni belőle”.
Azt, hogy ki, mennyivel fog kevesebbet kapni, erről szólnak a tárgyalások. Az Európai Bizottság az EU27-ek nemzeti bruttó jövedelmének (GNI) 1,114 százalékát javasolta a kiadások főösszegének 2021 és 2027 között, ami kisebb, mint a britek nélkül számolt mostani 2014-2020-as 7 éves plafon (1,16%), miközben az EU-költségvetés nettó befizetői még ezt is sokallják: az úgynevezett öt „fukar” (Ausztria, Dánia, Hollandia, Svédország és Németország) hallani sem akar a GNI 1 százalékáról nagyobb büdzséről.
Az ő pozíciójuk és a „szinten tartás” (GNI 1,16%) között 200 milliárd euró a különbség.
Az előző fél évben a soros finn elnökség 1,07 százalékos szintet javasolt, ami közel 50 milliárd euróval kevesebb a Bizottság által eredetileg javasoltnál. A von der Leyen-bizottság néhány napja 7,5 milliárd euróval megemelte a keretösszeget, ennyi többletforrást kérve a méltányos zöld átállást elősegíteni hivatott pénzügyi alapnak. Ebből Magyarország csak kis, 1,2%-nyi részt kapna, miközben az alap döntő része a lengyelekhez és a németekhez kerülne az átállás nagyfokú nehézségeinek kompenzálására.
A lap tudomása szerint úgy tűnik, hogy a tagállamok belemennek abba, hogy az EU büdzsé finanszírozásához két új saját forrás is legyen. Az egyik a nem újrafelhasznált műanyagok relatív részaránya alapján kiszámított tagállami hozzájárulás (miként EU-források hangsúlyozzák, nem új adóról van szó). A másik a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) aukciós bevételeinek bizonyos százalékából származó bevétel. Az előbbiből évi 5, az utóbbiból nagyjából 10 milliárd euró folyhat be becslések szerint a büdzsébe, ennyivel csökkentve a GNI-alapú tagállami befizetések összegét.
Az is lényeges, hogy az öt nettó befizetőnek folyósított költségvetési visszatérítéseket, amelyek mára elveszítették jogalapjukat, valószínűleg több éven át fokozatosan kivezetik majd. Ezt szorgalmazza Magyarország is. Az érintett országok azért küzdenek majd, hogy a kivezetés minél tovább tartson, míg a többiek lerövidítenék, hiszen ez számukra jelent majd plusz terhet.
Miért gyorsultak fel az események?
A lap úgy tudja, hogy Charles Michel, az Európai Tanács elnöke körülbelül tíz nappal a rendkívüli csúcs tervezett időpontja előtt juttatja majd el a tagállamoknak a kompromisszumos javaslatát, ami egyes várakozások szerint a Bizottság által javasoltnál valamivel nagyobb vágást irányoz majd elő.
Ez tehát azt jelentené, hogy Magyarország a felzárkóztatási támogatások terén a 24%-os reál értelemben vett vágásnál nagyobb csökkenést is elszenvedhet, de ezt részben kompenzálhatná az, hogy a magyar állami társfinanszírozás megugrana, így az itthon ténylegesen kiosztható források volumene a 24%-nál sokkal kisebb mértékben csökkenne csak.
Míg eddig sokan arra számítottak – a magyar kormány is -, hogy a 2021-2027-es uniós költségvetési alku és vele együtt a jogállamisági eljárás kidolgozása a második félévben esedékes német soros elnökség idejére csúszik, most arról van szó, hogy mégis megállapodnának február második felében. Jó kérdés, hogy ez a nagy sebességváltás miért következett be. A lap 3 lényeges információja ezzel kapcsolatban:
- Németország és Franciaország nagyrészt az EU egészét érintő stratégiai megfontolásból fontosnak tartja a pénzügyi vita gyors lezárását.
- Mindez azzal együtt is igaz, hogy megbízható információi szerint a két ország a színfalak mögött alaposan egymás torkának esett amiatt, hogy Berlin a saját számláját sokallja, miközben Párizs hozzájárulását nem tartja elegendőnek.
- A legerősebb érv talán a fentiek helyett az lehet, amit az egyik EU-diplomata mondott: „Ha nem zárjuk le a költségvetési vitát márciusig, akkor politikailag igen nehéz helyzetbe kerülünk”, hiszen egyezség nélkül az EU 2021-re szinte pénz nélkül marad, és a kohézió barátai nevű országcsoport is hoppon marad. „Nagy pszichodráma lesz, az biztos” – vetítette előre és ezért akár több napig elhúzódhat a legfelsőbb szintű tárgyalás.
Címlapkép forrása: Európai Tanács média, Európai Unió, Mario Salerno
