Portfolio: Mind 2018-ban, mind 2019-ben 5 százalék körüli volt a gazdasági növekedés Magyarországon, de a különböző előrejelzések már régebb óta jelentős lassulásra figyelmeztetnek. Önök szerint mik a kilátások és mi az, ami segíthet a viszonylag gyors növekedési ütem fenntartásában?
Somosi Éva: Egyértelműen azt látjuk, hogy a kutatás-fejlesztésnek és az innovációnak meghatározó a jelentősége abban, hogy a vállalkozások és rajtuk keresztül az egész gazdaság versenyképesebbé váljon és így a növekedés üteme is dinamikus maradjon. A magyar gazdaságról tudjuk, hogy függ az európai, elsődlegesen a német piactól, tehát annak fellendülése és hanyatlása átgyűrűzik a magyar gazdaságba is.
Kiragadhatunk egy példát, amit nagyon gyakran szoktak felhozni, a német autóipart. Egészen 2018-ig a virágkorát élte, de a kedvező tendenciák, értékesítési számok megfordultak. Mi állhat ennek a hátterében? 2017-től egyre inkább előtérbe kerültek a különböző alternatív hajtású gépjárművek, miközben a német autóipar hagyományosan a belsőégésű motorhoz kapcsolódó fejlesztéseket helyezte előtérbe. Azzal, hogy ezek az új trendek megjelentek, egy óriási innovációs igény is felmerült ezeknél a cégeknél, amik hatalmas befektetésekkel jártak. Az eredményesség fenntartása érdekében szükségessé vált egy nagymértékű költségcsökkentés az autógyáraknál és mivel ezeknek a cégeknek a befolyása a gyártáson, beszállításon keresztül jelentős idehaza is, így mindez lényegében begyűrűzött hozzánk is.
Az az innovációs elvárás tehát, ami a németeknél megjelent, ugyanúgy hatással van az ő beszállítóikra is, és így a magyar beszállítók is lépéskényszerbe kerültek: ahhoz, hogy ezeket a beszállítói státuszokat megtartsák vagy erősítsék, a maguk innovációs képességeit is fejleszteniük kell.
Azt mondja tehát, hogy az az innovációs elvárás, ami a német és egyéb cégek saját külpiaci helyzetromlásából fakad, a magyar beszállítókat is innovációra kényszeríti és ez egyúttal akár a gazdasági növekedést is serkentheti?
Igen, mert ez az innovációs elvárás megjelenik a termékek fejlesztésében is, de megjelenhet olyan szinten is, hogy a költségcsökkentési igény miatt a termelési folyamatokat is racionalizálni kell. Ipar 4.0-s megoldásokat kell bevezetni, innovatív megoldásokat kell felhasználni, termelésbeli racionalizálást kell végrehajtani és ez mind-mind fejlesztésnek számít. Ezekre az átalakításokra azonban előre fel kell készülnie a cégeknek, hiszen ezek a fejlesztések nem pár hónap alatt mennek végbe.
Hogyan látja a kereskedelmi háborút, amiről lassan másfél éve írunk, igaz a legfrissebb fejlemények szerint talán épp enyhül? Ez mekkora kockázat a magyar gazdaságra?
Ez komoly befolyással bír globálisan is, nemcsak az Egyesült Államokra és Kínára. Ha az elmúlt évtizedek kínai termékeire gondolunk, sokaknak az jut eszébe, hogy tömegcikkek, olcsóbb, alacsonyabb minőségű termékek. A kínai kormány néhány éve megfogalmazta a Made in China 2025 stratégiáját, amely szeretné ezt a képet teljes mértékben megváltoztatni. Kinyilatkoztatták, hogy a tömegtermelésből a világ élvonalbeli csúcstermelése felé szeretnének eljutni. Ez a fejlődés az elmúlt években már tapasztalható volt. Ráadásul óriási források állnak rendelkezésükre, így komoly támogatásokat tudnak nyújtani a cégeiknek a világszínvonal elérésére és egyes cégeik már tényszerű konkurenciát jelentenek az amerikai, illetve az európai termelésnek is.
Amit mi kereskedelmi és vámháborúnak élünk meg, az lényegében felfogható egy innovációs háborúnak is, hiszen azt látjuk, hogy a globális gazdaságirányításért vívott háborút valószínűleg az fogja megnyerni, aki az innovatív technológiákat irányítja, és aki ezen a téren felül tud kerekedni a konkurenciáján.
A magyar cégek, főleg a kkv-k ebben a háborúban hogyan tudnak labdába rúgni?
Az Európai Unió már korábban azt tűzte ki, hogy 2020-ra érjék el a tagállamok azt a célt, hogy a saját GDP-jük 3 százalékát kutatás-fejlesztésre és innovációra fordítják. Magyarország 2020-ra még azt tűzte ki, hogy 1,8 százalékos legyen ez a cél. 2018-ban 1,5 százalékos volt a teljesítmény, ami történelmi csúcsot jelentett. Ezzel együtt a magyar kormány 2030-ra tervezi elérni a 3 százalékos ráfordítást.
A cél eléréséhez arra van szükség, hogy minél több vállalkozást vonjon be a kormány kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységekbe. Bővítenünk kell azoknak a vállalkozásoknak a körét, amelyek innovációval, kutatás-fejlesztéssel foglalkoznak. Mivel lehet ezt a legjobban elősegíteni? Ha forrásokat, lehetőség szerint vissza nem térítendő támogatásokat biztosítanak ezekhez a fejlesztésekhez, beruházásokhoz kapcsolódóan. Mindez pedig segíthet majd kivédeni, tompítani a külföldi innovációs háború káros hatásait is.
Az elmúlt években jelentős volt a vissza nem térítendő kutatás-fejlesztési és innovációs célú (kfi) források volumene és ezzel együtt sikerült elérni tavalyra az 1,5%-ot. Hogyan lehet tehát elérni az 1,8%-ot, illetve később a 3%-ot, ha a következő években a kfi-források egyik nagy ágában, az uniós forrásokban egyelőre nem lesz érdemi új forrás?
A 2017-2019 között elnyert kutatás-fejlesztési és innovációs pályázatok hatása leginkább majd 2020-2021-ben látszik majd, mert mostanában még sok projekt a megvalósítás fázisában van, és ezután aktiválják majd ezeket.
Az igaz, hogy a 2014-2020-as uniós ciklus ilyen forrásai már nagyrészt elfogytak, de
a hazai források esetén az előző évek tapasztalatai alapján még 2020-ban is várunk olyan vissza nem térítendő pályázati forrásokat, amelyek kutatás-fejlesztési célra rendelkezésre állnak majd.
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal tavaly hirdette meg a 45 milliárd forintos keretösszegű piacvezérelt kfi pályázatot, amire nyáron lehetett pályázni. Volt olyan év, amikor egy hasonló konstrukció kétszer is megjelent, és volt, amikor csak egyszer. A trendeket nézve mi arra számítunk, hogy ez 2020-ban is hasonlóan lesz, azaz legalább egy kutatás-fejlesztési célú pályázati kiírásra jövőre is számítunk.
A források mellett azt is fontosnak mondta, hogy minél több kkv-t vonjanak be az innovációs folyamatba. Erre vannak már jelek?
A nemzeti K+F stratégia mentén 2019-ben olyan újszerű konstrukciókat alakított ki az NKFIH, amelyek kifejezetten arról szólnak, hogy a fejlesztések terén új szereplőket szólítsanak meg. Két ilyen konstrukciót neveznék meg példaként. Az egyik már kiírásra került, ez a nyílt innováció pályázat. Erre ugyan nagyvállalatok pályázhatnak, viszont egy felmerülő probléma megoldására kötelezően egy kkv-t kell bevonniuk.
A másik konstrukció, amit az NKFIH kommunikált, az ún. start innováció. Ez is 2019-re volt tervezve. Még nem jelent meg, de a nagyon közeli jövőben várjuk ezt. Ez kifejezetten azokat a cégeket célozná meg, amelyek korábban nem vettek igénybe K+F támogatást. Ez várhatóan egy kisebb mértékű, 10-20 millió forintos támogatást jelentene, de pont ahhoz adna segítséget, hogy akár egy mikrovállalkozás is tudjon egy mérnököt alkalmazni, aki az innovációs gondolatmenetet és filozófiát be tudja vinni ezekbe a kisebb méretű cégekbe. Az ő támogatásával, illetve az ehhez kapcsolódó várható kisebb eszközbeszerzésekkel ezt az innovációs folyamatot el tudja indítani a kisebb, és korábban ilyen támogatást nem igénybe vevő cég is.
Innovációs forrás tehát idén is lesz. Hogyan és mikor érdemes ezekre felkészülnie a cégeknek, hogy javítani tudják saját versenyképességüket és ezen keresztül az ország innovációs mutatóit is?
Rendkívül fontos, hogy már most kezdjék el a cégek az innovációs ötleteiket kidolgozni és a projektjeiket előkészíteni. Ez ugyanis nem megy egyik napról a másikra. Késő akkor ráugrani ezekre a forrásokra, amikor megjelennek. Egy komolyabb, átgondolt K+F projektet nem lehet napok, hetek alatt kidolgozni, még akkor sem, ha ehhez nem kapcsolódik támogatási forrás.
Pályázatok esetén különösen komoly üzleti tervvel, gazdasági megalapozottsággal, szervezeti átgondolásokkal szükséges nekiindulni a projektnek, hiszen ezeknél a kiírásoknál alapvető elvárás a piaci hasznosulás. A fejlesztésből tehát eredménynek kell kijönnie, a piacon hasznosíthatónak kell lennie és az elvártak szerint árbevételt kell generálnia.
A kutatás-fejlesztési projektek kimenetele általában bizonytalan, nem lehet tudni, hogy egyáltalán megvalósítható-e az elképzelés. Nincs itt tehát ellentét a pályázati logika és a K+F-projektek alapvető jellemzője között?
Valóban van egy érdekes ellentét, amit a pályázati logika nem feltétlenül tud kezelni. Emiatt viszont nagyon komoly előzetes piaci felméréseket szükséges végezni és lényegében olyan üzleti tervvel kell előállni, ami ehhez a K+F tevékenységhez és annak az eredményéhez tud kapcsolódni.
Azt is nagyon fontos átgondolni, hogy a K+F fejlesztések – ellentétben egy egyszerűbb gépbeszerzéssel – az egész céget érintik, és nem egy fél éven keresztül, hanem akár három éven át is. Ez érinti a vállalatvezetést, hiszen ő az, aki a stratégiai irányt megfogalmazza, az ő elhivatottsága nélkül nem tud működni egy ilyenfajta fejlesztési tevékenység.
Nagyon fontos, hogy a munkavállalókat bevonják a projektbe, hiszen ha csak kényszerből csinálják a projektet, annak a kimenetele – különösen egy K+F projekt esetében – nem lesz olyan, mintha azt a magukénak tudják érezni.
Ez a bevonás viszont segítheti a munkavállalói hűséget és elhivatottságot is, mert nagyon nagy gond a mostani munkaerőpiacon az elvándorlás, a magas fluktuáció. Ez kihatással van a termelésre is, hiszen azok a munkavállalók, akik a K+F tevékenységben részt vesznek, bizonyos részben kikerülnek a termelésből, így a termelésben dolgozókra nehezedő nyomás fokozódhat. Erre fel kell készülni, hogy az így kiesett munkaerő miatt a cég termelő tevékenységét ne érje hátrány. Kihatással van a gazdasági vezetőkre is a K+F projekt, hiszen a könyvelés, az elszámolások, a nyilvántartások, az adózáshoz kapcsolódó tevékenységek mind kapcsolódnak ehhez a fejlesztéshez.
Ezért szoktuk azt mondani, hogy komoly tervezésnek kell megelőznie azt, hogy egy cég egyáltalán belevágjon egy K+F tevékenységbe, és azt képes legyen szabályszerűen és szakszerűen megvalósítani, ráadásul úgy, hogy a végtermék meg tudjon felelni a pályázati kiírásnak, és az kellő mértékű árbevételt is tudjon generálni.
Milyen K+F+I pályázati menetrendet valószínűsít az előttünk álló évekre?
Mivel ennyire fontos az ilyen pályázatokra az előzetes felkészülés, a cégeknek elengedhetetlenül fontos lenne az, hogy akár évekre előre láthassanak egy pályázati menetrendet, mert így tudna ütemszerűen megvalósulni a projektek indítása és végrehajtása. Nem feltétlenül csak a vissza nem térítendő támogatások menetrendjét lenne célszerű előre látni, hanem akár a hitellel kombinált termékekét is.
Ezen kívül nemcsak az előzetes pályázati menetrend ismerete lenne célszerű a hosszú felkészülési idő miatt, hanem a viszonylag gyors elbírálás is. Egy viszonylag szűk mezsgyén mozgunk, hogy mi az optimális pillanat, amikor egy kész projekttel egy megjelenő pályázatra tudunk jelentkezni és mennyi ideig tudunk várni a támogatói döntésre.
Visszatérve a menetrendre, én inkább azt hangsúlyozom, hogy előre fel kell készülni a projekttel, mert nem szabad csak akkor neki állni kidolgozni egy K+F projektet, amikor már megjelenik a pályázat. Arra van tehát szükség, hogy már ott legyen a fejünkben - és valamilyen szinten papíron is - az a fejlesztési elképzelés, amivel egy-egy támogatásra be szeretnénk jelentkezni. A polcról, a fiókból elő kell tudnunk húzni, hogy amikor megjelenik a pályázati konstrukció, már csak finomhangolni kelljen a nagy léptékű elképzéseket, mert valójában csak erre van elég idő akkor, amikor a pályázat megjelenik.
Mit tanácsolnak tehát ügyfeleiknek?
A mi javaslatunk tehát az, hogy 2020-ra már most el kell kezdeni a felkészülést.
Most még időben vagyunk ahhoz, hogy ha tavasszal megjelenne egy K+F pályázat, akkor lenne elegendő időnk egy jól megalapozott, gazdaságilag és szakmailag átgondolt, komplex projekt összeállítására.
Az NKFIH 2019 tavaszán roadshow keretében járta végig az országot és mutatta be a 2019-re vonatkozó stratégiáját. Ezek alapján tervezhetőbbé vált a működésük, és azt látjuk, hogy idén is lesz valami hasonló kiírás. Erre tehát már most lehet készülni.
Azt is fontos tudni, hogy az NKFIH-s pályázatok - ellentétben a legtöbb uniós pályázattal - országos kiírásúak, így még erősebb a verseny, sokan indulnak el ezeken, és így még inkább fontos a projektek alapos előzetes kidolgozottsága.
A piacvezérelt kfi-felhívást tavaly a nyár kellős közepén a tervezettnél korábban fel is kellett függeszteni…
Én erre azt szoktam mondani, hogy ez nem feltétlenül rossz vagy hátrány, de visszautal a felkészülés fontosságára. A nyeréshez elsődleges fontosságú a szakmai megalapozottság és a K+F szakmai tartalom. Ezért nagyon fontos mind a vállalatvezetőknek, mind a K+F projekt résztvevőinek az edukáció és a fejlődés. Az innovációmenedzsment manapság egy külön szakirány. Ehhez szükséges tudással rendelkezni, pontosan azért, hogy ezek a K+F projektek helyt tudjanak állni ezeken a kiírásokon, amik várhatóan meg fognak majd jelenni.
Az évek óta 80-85 milliárd forintos NKFI Alap méretét a kormány 2020-ra jelentősen, több tízmilliárd forinttal megemelte. Szükségesnek látja-e az állami támogatást a K+F területen a 2020 utáni években még tovább emelni?
Igen, szükség van arra, hogy minél több forrás jusson erre a tevékenységre. A K+F projekteknek egy nagy kockázata egyrészt a bizonytalanság, másrészt az, hogy rendkívül költségigényesek. Emiatt ezeknek a megtérülése az átlagos üzletmenethez képest is jóval hosszabb. Azzal, hogy a vissza nem térítendő forrásokat egy cég megkapja, és egy kisvállalkozás esetében beszélhetünk akár 50-60 százalékos támogatásról is, lényegében lefelezi a megtérülési időt. Emellett a gazdasági kockázatot is csökkenti. E nélkül a kisebb méretű cégek nehezen fognak bele egy kfi-projektbe. Ha az a célunk, hogy az ezt a tevékenységet végző vállalati bázist számszerűen növeljük, ehhez szükséges lesz, hogy a rendelkezésre álló forrásokat is növeljük.
Az egyes K+F pályázatok esetén felismerhető, hogy vannak cégek, amelyek folyamatosan fejlesztenek, folyamatosan jelentkeznek a pályázati forrásokra, ami hozzátartozik az ő üzletmenetükhöz. Az is látszik egyúttal, hogy az új belépők aránya viszont alacsonyabb. Ezt a réteget is szükséges lenne megfogni, és ehhez kellenek olyan célzott támogatások, amikkel az NKFIH is próbálkozik. Véleményünk szerint is mindenképpen az az előremutató, ha olyan feltételrendszert, olyan belépési korlátokat tartalmazó támogatási konstrukciók is kialakításra kerülnek, melyek ezt a vállalkozói szegmenset részesítik előnyben.
Ehhez kapcsolódóan érdemes lenne arra is forrásokat allokálni, hogy a cég szervezetének, akár a vezetőknek vagy a K+F-ben részt vevő munkavállalóknak a képzését, oktatását is támogatják. Az innovációmenedzsmenthez kapcsolódó oktatás, illetve a K+F egyes elemeiről szóló képzés is nagyon hasznos lenne a rendszerben, hiszen ahhoz, hogy egy komolyabb fejlesztést el tudjanak végezni, ez a tudás szinte elengedhetetlen.
Említette a tipikus minták között azt, hogy egyes cégek újabb és újabb pályázatokon indulnak. Ennek kapcsán lát-e arra is jeleket, hogy az ilyen cégek lényegében függővé váltak az újabb pályázatok megjelenésétől, hogy a növekedési dinamikát és az elképzelt üzleti fejlődési pályát be tudják futni?
Ez benne van a rendszerben, viszont ez nem feltétlenül korlátozódik a K+F-re. Ezt akár megfigyelhetjük egy kapacitásbővítő pályázat esetében is. Különösen az előző, 2007-2013-as ciklusban nagyon magas intenzitású támogatásokkal lehetett bármilyen beruházási pályázattal vissza nem térítendő forráshoz jutni. Emiatt kerültek be a támogatáspolitikába a különböző alternatív és kicsit megbolondított támogatási lehetőségek. Elkezdődött a kombinált pályázatokkal, ami egy kötelező visszatérítendő elemet is tartalmazott. Megjelentek a 0 százalékos MFB pontos hitelek, ott volt a GINOP 8.1.1, ami kifejezetten K+F célú, de tisztán visszatérítendő támogatást tartalmazott, és most új fecskeként megjelent az eszközbeszerzéshez kapcsolódó, 1.2.10-es GINOP-os konstrukció, a feltételesen visszatérítendő támogatás, végképp érdekes vegyítése a két támogatásnak. Ez egy jó irány, és ezekkel az a cél, hogy ezek a cégek piaci alapú finanszírozással is képesek legyenek a későbbiekben a felkészítési időszak után ezeket a fejlesztéseket megvalósítani, és ne függjenek a vissza nem térítendő támogatástól.
A 2030-as 3%-os kfi-ráfordítási cél kapcsán maga az Innovációs és Technológiai Minisztérium szorgalmazta azt tavaly nyáron, hogy az innovációs együttműködéseket kell minél több helyen kialakítani. Ez mit takar a gyakorlatban, hol kell beavatkozni, hogy létre lehessen hozni a megalapozott érdekszövetségeket?
A beavatkozást megközelíthetjük forrásoldalról is. Az NKFIH is elindult erre, hiszen voltak rendezvényei, amelyeken elhangzott, hogy ezt szeretnék kialakítani. Az egyetemek és kutatóintézetek esetében előny és hátrány, hogy ők általában 100 százalékos támogatást kapnak. De már náluk is megjelenik az, hogy a forrásokhoz elvárásként kötik, hogy a megvalósítási időszak után, a fenntartási időszakban és az utána következő években piaci alapon tudjanak működni a projektek.
Azt kell tehát elkerülni, hogy létrejön egy olyan kutatási hely, ami jelentős szellemi hozzáadott értéket biztosít, csak utána annak a fenntartása az intézményt terheli, ami amúgy is néha fenntartási gondokkal küzd. Meg kell tehát jelennie annak a gazdasági igénynek, hogy a fenntartásba kénytelen legyen bevonni piaci szereplőket, mert az állami finanszírozásából nem fogja tudni fenntartani a kialakított kutatási projektet. Csak ezt a piaci szemléletmódot és filozófiát valahogy bele kellene építeni egy olyan rendszerbe, amire ez korábban nem volt jellemző. Az egyetemi-kutatóintézeti rendszerben tehát egy gondolkodásmódbeli, hozzáállásbeli átalakulást is véghez kell vinni, és ehhez meg kell teremteni egy platformot, ahol a cégek, a vállalkozói szféra és az intézményi szféra kommunikálni tud egymással.
Mi nagyon fontos megoldandó feladatnak gondoljuk, hogy ez a platform - ami nagy valószínűséggel egyfajta online platform tud lenni - kialakításra kerüljön, és hatékonyan tudjon működni. Ehhez azonban szükséges az is, hogy az intézmények ezt működtessék is, és naprakész információval töltsék fel a kutatási kezdeményezések és kapcsolattartási pontok tekintetében. Mivel a két szféra kommunikációs technikája és a működésbeli módszertana gyakran nagyon eltérő, ezért szükség van egyfajta mediátorszerepre, hogy ez a két fél jól meg tudja érteni egymást, hiszen nyilvánvaló az egymásra utaltságuk. A cégeknek arra a kutatói tudásbázisra van szükségük, ami az intézményeknél már megvan, az intézményeknek pedig megfelelő szemléletre és piaci forrásokra van szükségük a tartósan jó működéshez.
Címlapkép és képek forrása: MKB Consulting
A cikk megjelenését az MKB Consulting támogatta.
