Vecsei úgy látja, hogy hosszú idő óta a legnagyobb lehetőségét kapták most meg a kormánytól a cigányság felzárkóztatásához, és szerinte fordulat történhet, mert "most olyan utak nyílhatnak meg előttünk, amelyek korábban nem". Azért látja jónak a programjuk kilátásait, mert egyrészt sok éves terep tapasztalat alapján állították össze, másrészt a többségi társadalom is támogatja a kisgyermek fókuszú felzárkóztatási stratégiát. Hangsúlyozta azt is:
Fontos tudatosítanunk, hogy mi, akik többet kaptunk az élettől, többet is kell visszaadjunk. Ez erkölcsi kötelezettség, ami most gazdasági kényszerrel is együtt jár. Muszáj most tennünk valamit, hogy 2050-ben élhető hely legyen Magyarország.
- A gyerekesélyprogram keretein belül 2010 óta a 31 legszegényebb járás 750 településén kísérik figyelemmel a legelesettebbek mindennapjait és az a tapasztalat, hogy vannak települések, amelyek tudnak élni a pályázati, fejlesztési lehetőségekkel, és vannak, amelyek nem. Emiatt arra jutottak, hogy a 750-ből 150-nél további segítségre van szükség a fejlődés elindításához és további 150 települést találtak még a statisztikai adatok vizsgálatával, ahol szintén szükséges a beavatkozás.
- A fenti két körből alakult ki tehát az a 300 településből álló kör, amelyre a kormányhatározat vonatkozik és ebből idén 30 településen indulnak el a felzárkóztató programok. Az öt nagy karitatív szervezet vesz majd részt a programban, amelyet módszertanilag a Máltai Szeretetszolgálat felügyel.
- Elmondása szerint "Mi most nagyon komoly bizalmat kaptunk a kormánytól, hiszen harminc településen részletes, előzetes költségvetés nélkül kezdhetünk dolgozni. Utólag természetesen pontosan elszámolunk majd. Ezeken a területeken előfordulhat, hogy elsőre nem találjuk meg a jó megoldást. Ilyenkor meg kell állnunk, új diagnózist kell felállítani, ami alapján továbbléphetünk".
- A program fókusza kapcsán Vecsei ezt hangsúlyozta: "Az elmúlt évtizedekben sokan megfogalmazták a teendőket, de a többségi társadalommal nem konzultáltak. Olyan intézkedéseknek van értelmük, amelyeket a többség legalább elvisel. Mi ezért a gyermekekre fókuszálunk." "Ebben lehet konszenzus, hiszen mindenki tudja: egy kisbaba nem tehet róla, hová születik." "Muszáj most tennünk valamit, hogy 2050-ben élhető hely legyen Magyarország."
- Visszaidézte, hogy Matolcsy György MNB-elnök egy előadásában azt mondta: nincs olyan gazdasági modell, amely a leghátrányosabb helyzetű települések felemelése nélkül hosszú távon sikeresen működhetne és a jegybankelnökre hivatkozva azt is mondta: szerinte erkölcsileg és gazdaságilag is fontos, mi lesz ezekkel a községekkel. "Ez nem pusztán önzetlenség, hanem racionalitás kérdése" - rögzítette.
- Arra kérdésre, hogy a nyomor és a leghátrányosabb helyzetű településeken felnövő cigány gyermekek kérdése pontosan hány gyermeket érint, Vecsei az alábbiakat mondta: "Elképzelhetetlenül sokat. Ha csak tízezer gyermek nélkülöz, már az is egy városnyi ember, de ennél sajnos nagyobbak a számok - bár ezen a téren állandó számháború van. A nyomorúságot úgy kell kezelni, mintha egy járvány lenne, és a legutolsó pillanatig, az utolsó esetig kell küzdeni ellene. Most 1,49 a születési ráta hazánkban, ami jobb, mint pár évvel ezelőtt volt, de még mindig alacsony. Ezen belül a nem cigány emberek mutatója átlagosan 1,3, míg 2,3 a másik adat. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a cigány nők átlagosan fiatalabb korban szülnek, akkor látszik, jelentős demográfiai változásokra számíthatunk. De az, hogy egy megszülető gyermeknek milyen színű a bőre, nem fontos. Az számít, milyen minőségű életet fog tudni élni" - rögzítette.
A cigányság termékenységi rátájára az elmúlt évtizedekből csak kevés (nehéz a mérés) és olykor egymásnak ellentmondó kutatási eredmény áll rendelkezésre, de arra utalnak, hogy kissé csökkenhetett a ráta. A 2001. évi népszámlálás (amely önbevalláson alapult és így 316 ezer lett a magyarországi cigányok száma, míg a Debreceni Egyetem 2018-as tanulmánya a 2010-2013-as időszakra 876 ezer főt becsült) azt tartalmazta, hogy 100 magyar nemzetiségű nőre 153 gyermek jutott, míg 100 cigány nőre 264. Utóbbi azt jelenti, hogy 100 cigány nő átlagosan 264 gyermeket szül élete folyamán.
A Kemény István szociológus által 2003-ban végzett országos cigányfelmérés más módszertannal azt adta, hogy 100 cigány nőre 234 gyermek jut, és arra is rámutatott, hogy az 1990-as évektől kezdődően a cigány nők termékenységi rátája 10-15%-kal csökkent. A KSH és a Népességtudományi Intézet 2000-ben készített közös anyaga abból indult ki, hogy a cigányság körében a termékenységi ráta 3,1-es volt (100 nőre 310 gyermek jut), ami akkor az országos átlag több mint kétszerese volt.
Ha a Vecsei Miklós által most említett 2,3-as adat egyáltalán összevethető a 2000-es tanulmány 3,1-es adatával, akkor arra utal, hogy a cigányság termékenységi rátája jelentősen csökkent az elmúlt két évtizedben. Ha viszont a Kemény István által készített felmérés eredményeivel vetjük össze (234 vs. 230), akkor csak minimális csökkenésről beszélhetünk a cigány nők termékenységi rátája kapcsán az elmúlt 15 évben.
Ha elfogadjuk a most Vecsei által említett mostani 1,3-as nem cigány és 2,3-as cigány termékenységi ráta adatokat, akkor ez azt is jelenti, hogy a KSH és a Népességtudományi Intézet által az ezredfordulón megfigyelt születési ráták közötti olló szűkülhetett. A Husz Ildikó által 2011-ben megjelentetett tanulmány azonban azt is rögzíti, hogy 2003-ban a cigányság termékenysége és a teljes népesség termékenysége közötti különbség 1,5-2,0 közötti lehetett, és ehhez képest a mostani adatok (teljes: 1,49 és cigányság: 2,3) arányszáma nem mutat változást. Azaz ha ezt a két számot nézzük, akkor az olló nem szűkült, és nem is tágult az elmúlt másfél évtizedben.
Magyarországon a gyermekek 8,5%-a született olyan anyától, aki még nem volt 20 éves, azaz Magyarországon a harmadik legmagasabb ez az arány. Ez megerősíti azt, amit fentebb Vecsei mondott, miszerint "Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a cigány nők átlagosan fiatalabb korban szülnek, akkor látszik, jelentős demográfiai változásokra számíthatunk."
Utánunk negyedikként a szlovák adat 8,1%-os, majd Lettország 5,1%-kal az ötödik, a többi országban pedig jóval 5% alatti ez az arány, az EU-átlag pedig 3,7%-os.
