Weinhardt Attila 2004 óta dolgozik közgazdászként, makrogazdasági elemzőként a Portfoliónál és 2014-ig elsősorban a magyar deviza- és állampapírpiaci, illetve különböző magyar és globális gazdasági folyamatok elemzésével, értékelésével foglalkozott, illetve ezen témákról adott rendszeresen interjúkat televízióknak és rádióknak. Ebben az időszakban (2010-ben) elnyerte a fiataloknak szóló legrangosabb hazai szakmai díjat, a Junior Príma Díjat, majd 2011-ben, illetve 2012-ben megírta a Portfolio Füzet sorozat két szakmai kiadványát "Befektetési stratégiák egyszerűen", illetve "Kereskedési pszichológia egyszerűen" címmel.
Érdeklődése fokozatosan a nemzetgazdasági szempontból egyre fontosabb EU-források terület felé irányult, így 2014-ben létrehozta a Portfolio új rovatát Uniós Források néven. Ennek szakmai tartalma, a hozzá kapcsolódó konferencia-sorozat, valamint a kohéziós politika magyarországi hatásainak bemutatásáról szóló, az Európai Bizottságtól elnyert, általa koordinált, médiapályázat 2019-2020-as sikeres megvalósítása úttörő volt a magyar média világában.
A 2021-ben kibontakozó energiaválság miatt figyelme az európai energiapiacok felé irányult: számtalan cikkben, átfogó elemzésben, és nyilatkozatban követte az orosz-ukrán háború mellett rendkívül felértékelődött energetikai terület fejleményeit. 2022-től kezdve szakmai felelőse lett az Energy Investment Forumnak, illetve a Portfolio energiamenedzsment témájú konferenciáinak. Energetikai tudása elmélyítése, és a rendszerszintű átlátás érdekében 2023-2024 során elvégezte a Budapesti Corvinus Egyetem és a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont közös angol nyelvű képzését, így energiagazdálkodási szakközgazdász diplomát szerzett.
A miniszterelnök mai parlamenti felszólalásának üzenete összhangban van azzal, amelyet délelőtti cikkünkben már előrevetítettünk, azaz az EU/IMF-megállapodás kapcsán mutatkozó két forgatókönyv közül most az eddig kisebb esélyűnek tekintett forgatókönyv (lesz megállapodás) esélyei növekedtek. A megállapodás valamikor késő ősz körül létre is jöhetne. Ezt erősíti, hogy Orbán Viktor is úgy fogalmazott: "a magyar Parlament elég erős lesz az ősszel, és képes lesz jó megállapodást kötni".
Nem változtattak az EU/IMF-megállapodás esélyein a minap a kormányfő által elmondott nyilatkozatok - ezt a választ jelölte meg a Portfolio.hu által ma végzett gyors piaci felmérésben a szakértők kétharmada. Ez leginkább azzal függ össze, hogy a megkérdezettek döntő többsége szerint a sajtóban kiszivárgott állítólagos IMF "elváráslista" és a valóság között igen jelentős különbség van, azaz a nyilatkozatok inkább csak politikai kommunikációs célokat, a lakosság felé szánt üzenetek eljuttatását szolgálták.
Az EU/IMF-megállapodás lehetséges időpontjával kapcsolatos áprilisi és júliusi felmérésünkben a legtöbb szakértő idén őszi időpontot jelölt meg, most viszont - az elmúlt időszaki tapasztalatok alapján - sok megkérdezett már nem mert/tudott konkrét időpontot megjelölni. Döntő többségük most már úgy gondolja: csak akkor lesz EU/IMF-megállapodás, ha azt a piac kikényszeríti. Van, aki ezt már a téli hónapokban reálisnak tartja és van, aki a tavaszi jegybankelnök váltást követően tartja ezt nagyobb esélyűnek. A piaci nyomást nemcsak a külső körülmények, hanem önmagában az is felerősítheti, hogy a következő negyedévekben nagy devizatörlesztési kötelezettségekkel néz szembe az állam.
Napra pontosan egy évvel ezelőtt vezette be a svájci jegybank azt az árfolyamküszöböt a frank féktelennek tűnő szárnyalása feltartóztatására, amelyről a jelenlegi jegybankelnök is elismerte nemrég: extrém lépés volt egy extrém időszakban. Azt is gyorsan hozzátette: a küszöb nem fog örökké fennállni, ami érthető is, ha belegondolunk abba, hogy óriási erőfeszítésébe kerül fenntartani azt a jegybanknak. A svájci GDP 80%-ára hízott ugyanis a jegybank devizatartaléka, ami azt is jelenti: óriási potenciális veszteséget is kockáztat az intézmény, ha idővel feladja az árfolyamküszöböt és a frank folytatja felértékelődését. Ez azonban még a jegybankelnök jelzése szerint sem most fog bekövetkezni, így a magyarországi frankhiteleseknek rövid távon emiatt, azaz a törlesztő részletek további (jelentős) emelkedése miatt még nem kell aggódniuk.
Főbb megállapításaink a következők:
- bár az árfolyamküszöböt jórészt a túl erős frank recessziót és deflációt okozó hatásának elkerülése érdekében vezették be, mindkét cél csak korlátozottan teljesült, hiszen már közel egy éve defláció van az országban, a legfrissebb adatok pedig a recesszió (újbóli) kialakulása irányába mutatnak - az árfolyamküszöb léte azonban időben elnyújtotta, illetve mértékében jelentősen tompította ezeket a negatív gazdasági folyamatokat - az utóbbi egy évben a rendkívül stabil, igaz továbbra is erősen túlértékelt frank is segített abban, hogy romló külpiaci környezetben is élénküljön az exportszektor, ami igazolja az árfolyamküszöb sikerét, illetve fenntartásának szükségességét - a küszöb eddig csak egyszer sérült néhány percre, azaz az óriási felértékelődési nyomás ellenére is sikerült fenntartania a jegybanknak, ez pedig szintén sikerként értékelhető, igaz óriási mértékű eurót kellett érte vásárolni a frankgyengítés érdekében - mivel a küszöb fenntartását a jegybank és a svájci pénzügyi tárca is teljes mértékben támogatja, így annak feladásától, lejjebb szállításától egyelőre nem kell tartania a magyar frankhiteleseknek, ráadásul a romló konjunkturális kilátások még inkább alátámasztják a küszöb fenntartásának szükségességét - a svájci frank forinttal szembeni árfolyammozgását továbbra is szinte teljes egészében a forint euróval szembeni mozgása fogja meghatározni és az árfolyam nem valószínű, hogy tartósan és érdemben a 230 alatti tartományba süllyedne rövid távon.
Nem az a kérdés, hogy külső mentőcsomagot kér-e a spanyol állam, hanem az, hogy mikor - utaltunk rá múltkori vélemény cikkünkben és a mostani, a spanyol államadósság, illetve állampapírpiac szerkezetéről szóló friss elemzésünk is ebbe az irányba mutat. A spanyol állam külső mentőcsomagra szorulásának témája már hónapok óta egyre nagyobb nyugtalanságot okoz a befektetők körében világszerte, és ha egy ilyen csomaggal valóban levennék a piaci finanszírozás terhét a spanyolok válláról, akkor az elvileg megnyugvást hozhatna. Több tényező miatt azonban ez valószínűleg csak átmeneti lehet. Egyrészt a mentőcsomag pontos tartalma, formája is hozhat idővel újabb hangulatrontó részleteket, másrészt erősen kérdéses, hogy a lényeges makrogazdasági különbségek ellenére is szét lehet-e választani a befektetők fejében a spanyolok vesszőfutását az olaszok sorsától, harmadrészt az Európai Központi Bank felől várt kötvénypiaci segítségnyújtás idővel visszafelé is elsülhet.
Főbb megállapításaink a következők:
- A mélyülő spanyol recesszió, emelkedő munkanélküliség és államadósság eleve csökkenti az adósság teljes visszafizetésébe vetett befektetői hitet - A spanyol államadósság átlagos futamideje rövidül, az átlagos kamatterhe nő, a külföldiek részaránya rohamosan süllyed; ezek a tényezők tovább nehezítik az adósságválság kezelését - A múltbeli tapasztalatok szerint szorosan együtt mozog a spanyol és az olasz piaci forrásbevonás költsége, ami abba az irányba mutat, hogy idővel az olaszok is külső mentőcsomagra szorulhatnak - Az erről szóló döntést az olaszok valószínűleg csak súlyos piaci feszültségek láttán lennének hajlandók meghozni, ezért sem várható tartós nyugalom az eurózónában - A spanyol és olasz mentőcsomag együtt túl nagy "falatnak" tűnik, de csak korlátozottan használható az a megközelítés, hogy a következő 2-3 évi spanyol és olasz adósságfinanszírozási igényt közvetlenül vetjük össze a válságkezelő alapok (EFSF, ESM) együttes kapacitásával; a válságkezelő alapok előre ismert mérete ettől függetlenül piaci szempontból tartósan zavaró lehet - Megalapozott elvárás, hogy az EKB másodpiaci kötvényvásárlással segítsen időt adni a nyomás alatt lévő periféria országoknak, de a lépés több szempontból is visszafelé sülhet el, azaz idővel súlyosbíthatja a piaci feszültséget.
Akkor lenne értelme egy török líra alapú magyar állami devizakötvény kibocsátásnak, ha a forrásbevonás tényleges költségét nagyjából olyanra lehetne "kihozni", mintha az állam eleve euróalapon bocsátott volna ki papírt, ennek esélye azonban például a tranzakciós költségek miatt kicsi - fejtették ki meglátásukat kötvénypiaci szakértők a Portfolio.hu-nak. A múlt héten felmerült török líra, vagy azerbajdzsáni manat alapú kötvénykibocsátási ötlet megvalósítását mindezek mellett több technikai akadály is nehezítheti, így felmerül a kérdés, hogy mi motiválhatja a magyar államot egy ilyen tranzakció végrehajtására.
A három megkérdezett szakértő közül kettő nem zárta ki, hogy a kibocsátást eleve konkrét török, vagy azeri intézményi befektetői ügyféligény motiválja, ami - ha így lenne - nagyban segítené a kibocsátás során felmerülő akadályok leküzdését. Azt is elképzelhetőnek tartja az egyik szakértő, hogy a kibocsátás nem teljesen piaci alapú kondíciók mellett zajlana, és valamilyen más (pl. energetikai) együttműködéshez kapcsolódna, így nem biztos, hogy a tervezett kibocsátást önmagában kell majd vizsgálni. A kötvény kondícióiról egyelőre semmit sem lehet tudni, és arról sem, hogy a magyar államnak kell-e valamit felajánlani a kötvények megvásárlásáért cserébe.
Rendkívül mozgalmasan indult az augusztus és ez alapján már tisztábban látszik az, hogy a következő hetekben viszonylagos nyugalom köszönthet a forint piacára. Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy egyelőre fennmaradhat a fizetőeszközünk szokatlan ereje. Legalább nyolc olyan témakör van azonban, amelyek szeptember-októbertől akár jelentősen is megmozgathatják a forint árfolyamát és több is van közöttük, ami inkább gyengülést válthat ki.
Főbb megállapításaink a következők:
- Az amerikai Fed mellett az Európai Központi Bank is határozott jeleket küldött a piacoknak, hogy ha nagy a baj, közbelép, ez pedig eleve óvhat a komolyabb és tartós piaci hangulatromlástól - A két nagy jegybank felől legalább több hét, mire konkrétabb új jelzéseket kapunk, addig a bizakodás külföldön fennmaradhat - A görög és spanyol mentőcsomagok ügyében a következő nagyobb lépésektől is még több hétre vagyunk és ugyanez mondható el az ESM válságkezelő alapról szóló német alkotmánybírósági döntésről - A teljes spanyol mentőcsomag (állami és banki együttesen) mellett egy olasz mentőcsomagra lényegében nincs pénzügyi kerete az eurózónának - A magyar EU/IMF-ügyben a nyári uborkaszezon után a kormány szeptemberben jelezheti elkötelezettségét a megállapodás megkötésére, addig a bizakodó piaci légkör idehaza is kitarthat - A fentiek alapján nem lenne meglepő, ha az előző hetekbeli hektikus árfolyammozgások után egy néhány hetes nyugalmasabb periódus következne a forint piacán, ami a mostani szokatlanul erős szintek közelében tartaná az árfolyamot. - Három-hat hónapos időtávon azonban továbbra is nagyobb az esély arra, hogy akár jóval gyengébb forintot is látunk.
Amióta a válság rávilágított arra, hogy az eurózóna nem működőképes a mainál erősebb alapok nélkül, azóta a sokadik sorsdöntőnek kikiáltott európai uniós csúcstalálkozóra kerül sor. A ma kezdődő kétnapos esemény az egyik legfontosabb a sorban, ezt mutatja, hogy Soros György mellett például már a Nemzetközi Valutaalap vezetője is drámai hangon ecsetelte a helyzet súlyosságát. Az eurózóna "náthája" a héten már az ötödik eurózóna tagállamot döntötte le a lábáról (Ciprusról van szó, sőt a jelek szerint már Szlovénián a sor), a piaci feszültség pedig globális szinten is óriási. Ez vezetett oda, hogy egy minden eddiginél szorosabb integráció vízióját kellett felvázolnia a minap az eurózóna vezetésének.
Ugyanakkor számos kérdésben egyelőre nagy ellentét feszül például a németek által képviselt álláspont (nem fizetik mások számláit feltételek nélkül) és a legtöbb tagállam között. Az esetleges újabb, érdemi eredmény nélküli EU-csúcs növeli az eurózóna szétforgácsolódásának esélyét. Alábbi cikkünkben vázlatszerűen azt mutatjuk be, hogy melyek azok a főbb témák, amely körül a mostani EU-csúcs forog, melyek a legfőbb ütközőpontok az egyes országok között és mi azok háttere. Érzékeltetjük azt is, ahol a várakozások szerint előrelépés születhet.
Addig nem lesz hathatós válságkezelés az eurózónában, amíg az Európai Központi Bank nem lép be korlátlan állampapír vásárlással a piacra, azaz amíg a befektetők nem látják annak jeleit, hogy az EKB valóban képes teljes mértékben betölteni a "végső hitelezői" funkcióját - hallhatjuk mostanában elemzések és szakértői vélemények tucatjaiban. Sokan ezt azért szorgalmazzák, mert az amerikai és az angol jegybank is ezt csinálja. Az EKB nagy lépését szorgalmazók persze azzal is tisztában vannak, hogy ezt eddig miért nem tette meg és azzal is, hogy ez valószínűleg miért nem fog rövid távon változni.
Az öthetes csúcson járó forintárfolyam mellett bizonyára sokan teszik fel maguknak a címben megfogalmazott kérdést, ami többek között az elmúlt fél év hektikus árfolyammozgásai alapján is érthető. Bár a következő hetekben lehet még a mostaninál is erősebb a magyar fizetőeszköz, nem árt résen lenni, mivel könnyen lehet, hogy csak rövid ideig látunk majd ilyet.
Utolsóként és adathamisítás segítségével sikerült 2001-ben belépniük a görögöknek az eurózónába, a most vasárnapi választások következményei pedig akár oda is elvezethetnek, hogy elsőként léphetnek ki abból. Amint arra cikksorozatunk előző részében rámutattunk: ez 2-3 éves távon súlyos gazdasági károkat okozna. De nemcsak ezt kockáztatná az ország, hanem az elmúlt bő három évtized mindennemű fejlődését is. A társadalmi feszültség már most is igen nagy az országban, de ez könnyen a végletekig fokozódhat, akár polgárháborúba is torkollhat. Ahhoz, hogy ennek veszélyét jobban megértsük, cikksorozatunk utolsó "felvonásában" érdemes mélyebben is megismerkedni a jelenlegi görög társadalmi feszültség okaival, mozgatórugóival, végső soron tehát azzal, hogy miért vannak már most is "kiakadva" a görögök és mi lehet akkor, ha valóban kilépnének.
Amennyiben valóban kilépne az euróövezetből Görögország, az várhatóan jelentősen mélyebbre lökné a recesszióban. Rövid távon az sem valószínű, hogy a drachma bevezetése (és leértékelődése) tompítaná a zuhanást. Görögország ugyanis az Európai Unió legzártabb gazdasága, és igencsak szerény áruexporttal rendelkezik. A kilépés és a (következő egy-két évben bizonyára mélyülő) válság azonban arra sajnos bizonyára "jó lenne", hogy tovább szítsa a feszültségeket a társadalomban, akár a végletekig fokozva azokat.
Azt, hogy az esetleges kilépés hogyan, milyen drámai folyamatokon keresztül hatna a görög gazaság különböző területeire, az elmúlt hetekbeli cikksorozatunkban már bemutattuk, múlt hétvégi cikkünkben pedig összefoglaltuk.
Cikksorozatunk mai, a görög gazdaság egészét átfogó elemzésének főbb megállapításai:
- az esetleges kilépés az államadósság megtagadásával is járna, így az adósságválság egy bank-, illetve árfolyamválsággal is összekapcsolódhat, - a görög GDP további akár 20%-kal is zuhanhat (reál értelemben), az infláció és a munkanélküliség 30% fölé ugorhat, - az életszínvonal drámai mértékben romlana az országban, az egy főre jutó GDP akár 55%-kal is zuhanhat a mostani euróalapúhoz képest drachma esetén, - az exportszektor gazdasághoz mért súlya a legkisebb az EU-ban, annak is döntő része turizmus, utóbbi megtartásához viszonylagos gazdasági és társadalmi nyugalom kellene, - a görög gazdaság már jelentősen elkezdte visszanyerni versenyképességét és elkezdett "nyílni" a gazdasága az eurózónán belül is.
Utoljára idén január közepén érzékelte akkorának a piac a magyar állam esetleges csődjének kockázatát, mint pénteken. Ez annak ellenére alakult így, hogy az állam rendkívül nagy likvid pénzügyi tartalékokon "ül", ráadásul emiatt egyelőre nem sürgős a kormánynak az EU/IMF-megállapodás sem. Ha a következő bő egy évben továbbra is pénzhez jut az állam, akkor akár az is lehetővé válna, hogy a 2014 tavaszi választásokig az EU/IMF-megállapodás nélkül is finanszírozható az államadósság. Az elméleti lehetőségtől azonban a valóság akár nagyban is különbözhet. Ha netán beüt a krach, akkor a rendkívül magas pénzügyi tartalékok is elfogynak néhány hónap alatt.
A külföldi befektetők körében több százmilliárd forintot kitevő forintpiaci pozíciót mozgatott meg az az április végi pozitív brüsszeli fordulat, amikor bejelentették, hogy megkezdődhetnek a hivatalos EU/IMF-hiteltárgyalások Magyarországgal. A Magyar Nemzeti Bank által a napokban közzétett friss ábrakészletből azonban nemcsak ez az érdekes információ derül ki, hanem az is, hogy a forintárfolyamot jelentősen befolyásoló külföldi befektetők nagyjából két hét múlva már "el is felejtették" a kedvező hírt és újra a forint ellen kezdtek "fogadni", azaz annak a gyengülésére számító pozíciókat vettek fel. Amint azt menetközben jól láthattuk, ez oda vezetett, hogy május második felére újra a 300 közeli "kiinduló" szintre gyengült vissza a forint az euróval szemben.
Görögország eurózónából való esetleges kilépése és a fizetési övezet felbomlása miatti aggodalmak rendkívül erőssé váltak az elmúlt hetekben, ami az euró masszív gyengülését okozta a vezető devizákkal szemben. A dollár ellenében csaknem kétéves mélypontra esett az árfolyam, ami persze nem véletlen, ha megnézzük a mögöttes folyamatokat is. Az amerikai Határidős Árutőzsde Felügyelet péntek este közzétett adatai szerint elképesztő mértékben euróellenes a hangulat a spekulatív piaci szereplők körében: az eddigi, január közepi rekordnál is jóval intenzívebb. Nemcsak ebben a devizakeresztben voltak az elmúlt hetekben igen jelentős mozgások a piaci pozícionáltságban, hanem a dollár/jen és a dollár/frank viszonylatában is. Utóbbi kapcsán szintén megdőlt az eddigi rekord: sosem volt még ennyire frankellenes a hangulat a dollár ellenében.
Példátlan eset következhet be a júniusi görög parlamenti választások után. Annak ellenére, hogy mind jogi, mind technikai értelemben erős korlátai vannak, ráadásul hivatalosan egyetlen párt sem támogatja az ötletet, előfordulhat, hogy Görögország elhagyja az eurózónát. Számos részlet igen bizonytalan, ahogy az is, hogy végzik-e már erre Görögországban az előkészületeket, de az bizonyos, hogy ha a pénzcsere bekövetkezik, akkor az nagyon hirtelen fog megtörténni. A tegnapi kocsmai példánkban alkalmazott új fizetőeszköz kibocsátás számos igen komoly kérdést vet fel, de mielőtt cikksorozatunkban ezekkel foglalkoznánk, érdemes végiggondolni a pénzcsere technikai megvalósításának lehetőségeit, a görög hatóságok előtt álló lépések irányait.
Főbb pontok, érdekességek:
- a június 17-i választások után néhány hétre elegendő pénzük van a görögöknek - ha "kilépnek", akkor az nagyon hirtelen következik be a káros folyamatok (pl. betétkivonás) mérséklése miatt - ha jogilag kilépnek, akkor sem biztos, hogy ez a gyakorlatban is megtörténik (és fordítva), duális pénzrendszer jöhet - a drachmára annyira gyorsan szükség lehet, hogy nem lesz idő létrehozni - szükségmegoldások és jogi-pénzügyi zavarok elé néz az ország - a drachma (ha az jön) akár 80-90%-kal is leértékelődhet kezdetben - ez hatalmas vagyonvesztést okozna a betéteseknek és egyúttal nagy könnyebbséget a hiteladósoknak - a fentiek közül majdnem minden azok múlik, hogy milyen tartalmú törvény születik a "kilépésről", és a drachma fizetési rendszerbeli szerepéről.
Miután a héten kedden 3,5 éves mélypontra zuhant a spekulatív szereplők birtokában lévő nettó arany kontraktusok száma, az extrém helyzet meghozta a szokásosnak mondható fordulatot a nemesfém piacán: nagy szárnyalást láthattunk a hét második felében. Ehhez persze a piaci pozícionáltságon, mint technikai tényezők kívül az is kellett, hogy az eurózóna esetleges szétesésével kapcsolatos félelmek is a nemesfémek felé terelték a befektetők egy részét, illetve az is, hogy a meglepően gyenge amerikai makroadatok láttán a piac ismét elkezdett jobban hinni az amerikai jegybank újabb alternatív monetáris élénkítő programjának közeli elindításában.
Két ok miatt sikerült megfordítani az utóbbi években a magyar állampapírpiacon a lakosság részarányának 2004 óta látott csökkenését, innentől pedig a markeing segítségével az a közép távú cél, hogy a mostani részarányt két-háromszorozására emeljük - mondta el a Portfolio.hu kérdésére Töröcskei István. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) vezérigazgatója nem rejtette véka alá, hogy ennek érdekében célba veszik a lakosság még mindig "párnacihában" tartott magas, készpénz jellegű megtakarításait és adott esetben a banki betéti ajánlatokkal is készek versenyre kelni.
Miközben nemzetközi összevetésben most sincs szégyenkezni valója az ÁKK-nak a lakossági állampapír részarányt tekintve, aközben ennek növelése az állam szempontjából jól indokolható. Látni kell azonban azt is, hogy a célba vett több százmilliárd forint érdemben nem tenné biztonságosabbá az adósság finanszírozását, a nemzetgazdaság nettó külső adósságát sem csökkentené, viszont mérete miatt jelentős átrendezést okozhat a lakossági megtakarítási piacon és a banki hitelezés szempontjából is káros hatásokkal járhat. Az alábbiakban a magyar lakosság megtakarítási szokásait, benne az állampapírokhoz való viszonyulását tekintjük át annak apropóján, hogy az adósságkezelő tovább fokozza állampapír népszerűsítő kampányát.
Kedden elesett egy rendkívül fontos szint az arany árfolyamában, ami az egyébként is hatalmas, a további árcsökkenéssel kapcsolatos félelmeket tovább fokozta, ez pedig oda vezetett, hogy 2008 decembere, azaz a nagy válság óta a legalacsonyabbra süllyedt a spekulatív szereplők körében a nettó arany vételi pozíciók száma. Nemcsak ez, hanem egy másik speciális mutató is azt tükrözi, hogy a spekulatív szereplők igyekeznek kerülni az arany piacát, mivel egyre kevésbé bíznak annak szintén 2008 vége óta tartó trendszerű emelkedésében. Mindez amellett van így, hogy a makrogazdasági környezet és egyéb feltételek továbbra is támogatnák az arany árfolyamának emelkedését. Az arany gyengélkedése az ezüstöt is magával rántotta, amelynek piacán a spekulatív szereplők pozíciózárási hulláma szintén látványos.
Hároméves mélypont körül mozog az utóbbi hetekben az arany piacán a spekulatív szereplők körében a nettó vételi kontraktusok száma és eközben ténylegesen három éve a leginkább negatív a rövid távú aranypiaci befektetők között a nemesfém teljesítményével kapcsolatos várakozás; mindemellett pedig most pénteken már sorozatban ötödik hete zárt az 50 hetes mozgóátlag alatt az árfolyam. Ezek a technikai tényezők egyértelműen mutatják, hogy a tavaly nyáron elért történelmi csúcs óta jelentősen veszített vonzerejéből az arany és igen nagy a félelem a befektetők körében arra, hogy a 12. éve tartó trendszerű emelkedés megtörhet. Vannak azonban olyan szakértők, akik éppen ezen, ritkán látható erősségű félelmek miatt számítanak arra, hogy intenzíven emelkedni fog az arany árfolyama. Ezt egyébként számos fundamentális tényező is alátámaszthatja.
Ha már január eleje óta rendelkezésünkre állna az EU/IMF-védőháló, akkor hitellehívás nélkül is közel 100 milliárd forinttal kisebb kamatkiadással szembesülne az állam, mint akkor, ha a védőhálót csak ősszel szerezzük meg - derül ki a Portfolio.hu elemzéséből. Havi bő tízmilliárd forintba kerül tehát az államnak a kormány csatározása a nemzetközi szervezetekkel, azaz a hitelkeretről szóló hivatalos tárgyalások elhúzódó előkészítése. Alábbi elemzésünkben nemcsak ennek a késlekedésnek az állami kamatterhekre gyakorolt káros hatásait szemléltetjük, hanem azt is, hogy különböző forgatókönyvek mellett 2014 tavaszáig milyen óriási, több száz milliárd forintos különbségek mutatkozhatnak a kamatterhekben. Mintegy 375 milliárddal több lehet a kamatkiadás akkor, ha egyáltalán nem lesz hitelmegállapodás ahhoz képest, mint ha gyorsan megkötnénk, de egy centet sem hívnánk le belőle.
