Weinhardt Attila 2004 óta dolgozik közgazdászként, makrogazdasági elemzőként a Portfoliónál és 2014-ig elsősorban a magyar deviza- és állampapírpiaci, illetve különböző magyar és globális gazdasági folyamatok elemzésével, értékelésével foglalkozott, illetve ezen témákról adott rendszeresen interjúkat televízióknak és rádióknak. Ebben az időszakban (2010-ben) elnyerte a fiataloknak szóló legrangosabb hazai szakmai díjat, a Junior Príma Díjat, majd 2011-ben, illetve 2012-ben megírta a Portfolio Füzet sorozat két szakmai kiadványát "Befektetési stratégiák egyszerűen", illetve "Kereskedési pszichológia egyszerűen" címmel.
Érdeklődése fokozatosan a nemzetgazdasági szempontból egyre fontosabb EU-források terület felé irányult, így 2014-ben létrehozta a Portfolio új rovatát Uniós Források néven. Ennek szakmai tartalma, a hozzá kapcsolódó konferencia-sorozat, valamint a kohéziós politika magyarországi hatásainak bemutatásáról szóló, az Európai Bizottságtól elnyert, általa koordinált, médiapályázat 2019-2020-as sikeres megvalósítása úttörő volt a magyar média világában.
A 2021-ben kibontakozó energiaválság miatt figyelme az európai energiapiacok felé irányult: számtalan cikkben, átfogó elemzésben, és nyilatkozatban követte az orosz-ukrán háború mellett rendkívül felértékelődött energetikai terület fejleményeit. 2022-től kezdve szakmai felelőse lett az Energy Investment Forumnak, illetve a Portfolio energiamenedzsment témájú konferenciáinak. Energetikai tudása elmélyítése, és a rendszerszintű átlátás érdekében 2023-2024 során elvégezte a Budapesti Corvinus Egyetem és a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont közös angol nyelvű képzését, így energiagazdálkodási szakközgazdász diplomát szerzett.
Bár múlt héten Ben Bernanke amerikai jegybankelnök az eddigieknél konkrétabb menetrendet vázolt a mostani pénznyomtatási program leállításával kapcsolatban, sem a dollár nem kapott szárnyra, se a nemesfémek nem estek új többéves mélypontokra. Éppen ez az, ami sok (korábban nyitott vételi pozícióval rendelkező) befektetőnek reményt adott, hogy talán vége lehet a nagy eladói hullámnak és kialakul egy nagyobb felpattanás az árfolyamokban. Bár ez a következő hetekben valóban bekövetkezhet, de nem árt tisztában lenni olyan technikai jellegű tényezőkkel, amelyek egy ilyen felpattanás mértékét és idejét jelentősen korlátozhatják.
A japán jegybank (BoJ) április elején bejelentett brutális élénkítő programja után május közepéig tartott a japán jen fél éves trendszerű esése a dollárral szemben, azóta a 100-as szint körül nagymértékű hullámzást láthattunk. Most azonban több olyan jel is van, amely abba az irányba mutat, hogy a jen trendszerű gyengülése rövidesen folytatódhat. Ez még abban az esetben is bekövetkezhet, ha a jegybank a minap lezajlott kamatdöntő ülése után azt érzékeltette: egyelőre nem tervez új élénkítő (a jen gyengülésére építő) lépést a középtávú 2%-os inflációs célja elérése érdekében.
Az elmúlt hetekben szokatlanul nagy hullámzásokat produkált a forint a főbb devizákkal szemben, így valószínűleg sokan bosszankodtak azon, hogy a nyaraláshoz szükséges valutát éppen kedvezőtlen árfolyamon váltották. Azokat, akik még a külföldi nyaralás előtt állnak, feltehetően a nagy hullámzások miatt is különösen érdekli a címben feltett kérdésre a válasz. Az alábbiakban néhány olyan szempontot világítunk meg, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy érdemes rövid távon lépni a nyaraláshoz szükséges valutavétellel (legalábbis annak jó részét most beszerezni), igaz emellett néhány más, elgondolkodtató szempontot is felsorolunk.
Az elmúlt hetekben az egyik legfontosabb témává vált a globális pénz- és tőkepiacokon, hogy az amerikai jegybank mikor és milyen ütemben állíthatja le a tavaly ősz óta gőzerővel üzemelő pénznyomdáját, azaz eszközvásárlási programját. Amint kétrészes elemzésünk múlt csütörtöki részében bemutattuk: már eddig is jelentős pénz- és tőkepiaci mozgások alakultak ki a fejlett részvény- és kötvénypiacokon. Mai elemzésünkben azt járjuk körbe, hogy mely országok és eszközosztályok voltak az igazán nagy nyertesei eddig az olcsó pénz korszakának, és részben emiatt, részben makrogazdasági adottságaik miatt mely területeken van nagyobb esély a korrekcióra. Amint bemutatjuk: a magyar piacok nem feltétlenül az eddig beáramlott tőke mennyisége miatt lehetnek veszélyben, hanem sokkal inkább az ország gazdasági-pénzügyi sérülékenysége miatt.
Mai elemzésünk főbb megállapításai:
- az emelkedő amerikai hozamkörnyezet a fejlett és feltörekvő kötvény-, illetve részvénypiaci tőkeáramlási folyamatokban, valamint a devizaárfolyamokban lényeges változást hozhat - az eddigi igen erős globális befektetői hozaméhség várhatóan csillapodik, illetve a következő időszakban valószínűleg jobban megvizsgálják majd a befektetők a vásárlandó eszközök fundamentumait - az eszközosztályok közül valószínűleg a fejlett és fejlődő részvénypiacok, valamint a magas kamatozású európai és amerikai vállalati kötvénypiacok vannak a legnagyobb veszélyben - az egyes fejlett piaci országok közül az elmúlt évekbeli erőteljes kötvénypiaci tőkebeáramlás esetleges megfordulása miatt Mexikó, Lengyelország, Csehország, Dél-Afrika, Törökország és Dél-Korea lehet a legveszélyeztetettebb, míg részvénypiaci értelemben Dél-Korea, India, és Brazília állnak a rangsor elején - makrogazdasági szempontból a gyengébb külső/belső egyensúlyi pozícióban lévő országok vannak nagyobb veszélyben, így a kelet-közép-európai térségben Ukrajna, Törökország, Románia - Magyarország esetén a magas állam- és külső adósság, a magas refinanszírozási igény, illetve a gyenge gazdasági növekedés a leggyengébb pontok - ezeknek a gyenge pontoknak a jelentőségét a globális likviditásbőség eddigi időszaka elfedhette, de a következő időszakban ez is változhat.
Az elmúlt hetekben az egyik legfontosabb témává vált a globális pénz- és tőkepiacokon, hogy az amerikai jegybank mikor és milyen ütemben állíthatja le a tavaly ősz óta gőzerővel üzemelő pénznyomdáját, azaz eszközvásárlási programját. Mivel a program az elindítása óta erőteljes hatásokkal járt a pénzügyi piacokon, így érthető a növekvő nyugtalanság, és a kialakult trendek megtörése. A Fed-program lassításának, majd leállításának időzítése a következő hónapok amerikai makroadatain múlik, ezért a piacok adatvezérelt üzemmódba váltottak, amely a következő hetekben is jelentős kilengéseket hozhat. A várhatóan tovább emelkedő amerikai állampapírpiaci hozamkörnyezet, illetve erősödő dollár azzal a veszéllyel is jár, hogy a feltörekvő piaci tőkebeáramlás lassul, illetve egyes országok esetén meg is fordul. Ez a kilátás Magyarország pénz- és tőkepiaci folyamatait is jelentősen befolyásolhatja: ugyan hozzánk nem özönlött a tőke az elmúlt években, de bizonyos szempontok alapján fokozottan sérülékenyek vagyunk.
Kétrészes elemzésünk első részének főbb megállapításai:
- az, hogy a Fed jegybankárai nyíltan beszélnek a program leállításáról, azt jelzi, hogy végéhez közeledik a rendkívül laza amerikai monetáris politika ötéves korszaka - a program leállítása az amerikai gazdaság megerősödésével függ össze, ami javítja a globális gazdasági kilátásokat, így a döntésnek piaci értelemben kettős üzenete van - kicsi az esélye, hogy a Fed szeptember előtt elkezdené lassítani az eszközvásárlási programját, az pedig esélytelen, hogy azt egy lépésben be is fejezné - a lassított eszközvásárlás még mindig növekvő piaci likviditást, a program leállítása pedig huzamosabb ideig rendkívül magasan maradó likviditást jelent, így a piacokra eddig ható erők részben kitarthatnak - a Fed első kamatemelésétől még messze, akár évekre lehetünk az amerikai gazdaság sérülékenysége, magas eladósodottsága miatt - fel kell készülni egy több évtizedes amerikai hozamcsökkenési trend végére, illetve egy valószínűleg több éves dollárerősödési trend kezdetére.
Egy isztambuli tér átalakítása elleni tüntetés múlt hét végére a török kormány elleni országos tiltakozássá fejlődött, amely jól rávilágított arra a feszültségre, ami a társadalomban már évek óta halmozódott. Amint alábbi elemzésünkben rámutatunk: a folyamatok abba az irányba mutatnak, hogy elhúzódó társadalmi feszültségre van kilátás, ami egyelőre beláthatatlan következményekkel is járhat. Mindez az eddig szárnyaló török pénz- és tőkepiacokat éppen akkor érte el, amikor az amerikai jegybank felől várható változások egyébként is rontották a feltörekvő kötvény- és részvénypiacok kilátásait. Ezek a tényezők növelik annak esélyét, hogy a török piacok szárnyalása rövid távon véget ért.
Hetek óta halmozódott a feszültség a feltörekvő piacokon azután, hogy az amerikai jegybank május elsejei kamatdöntési közleménye nyomán emelkedni kezdtek az amerikai (és más fejlett piaci) kötvényhozamok, illetve erősödésbe váltott a dollár. Mivel a feltörekvő kötvénypiaci felárak már nem tudtak tovább szűkülni, így a feszültség azzal kezdett oldódni az utóbbi napokban, hogy a feltörekvő kötvénypiaci hozamok indultak emelkedésnek. Ezt sok esetben profitrealizálás váltotta ki és mindez számos piacon a deviza hullámszerű gyengüléséhez is hozzájárult. Alábbi körképünkben mindezek mellett azt is bemutatjuk, hogy a mostani piaci feszültség nem ugrasztotta meg a csődkockázati mutatókat, azaz most nem ezek a félelmek mozgatják a piacokat.
Az elmúlt hetek fejlett piaci reálgazdasági adatait látva sokakat meglephet, hogy ekkora szárnyalás bontakozott ki április közepe óta a fejlett részvénypiacokon. A címben feltett kérdésekre a választ nem a friss makroadatokban, hanem egyéb fundamentális jellegű fejleményekben kell keresni. Alábbi elemzésünkben három főbb olyan tényezőt mutatunk be, amely megmagyarázza, hogy miért emelkedtek egyes vezető részvényindexek történelmi csúcsra. Ezek a tényezők egyébként abba az irányba mutatnak, hogy lehet még tere az emelkedésnek a következő időszakban. Az elemzésben azonban felhívjuk a figyelmet arra, hogy az utóbbi hetekbeli mozgások intenzitása miatt megnőtt az esélye a gyors, rövid távon bekövetkező korrekciónak. Azokat a tényezőket is összegezzük végül, amelyek bekövetkezése esetén egy ilyen korrekció nem csak átmeneti, hanem valószínűleg tartós lenne.
A nagyon intenzív jegybanki kamatcsökkentési várakozások fontos szerepet játszottak abban, hogy rendkívül mélyre süllyedtek a forintalapú államkötvényhozamok, ez pedig oda vezetett, hogy lényegében nullára olvadt a forintbefektetésektől elvárt kockázati prémium. Ez az elmúlt két évben két periódusban is azt eredményezte, hogy a forint gyengülési hullámba keveredett, így most sem csodálkozhatunk azon, hogy ugyanez történt. A két alkalom közül az egyik esetén kamatot is emelt a Magyar Nemzeti Bank (MNB), a másik esetben pedig a kialakult helyzet megakadályozta a vágást. Jelenleg az állampapírpiacon kialakult furcsa állapot, pontosabban feszültség két módon oldódhat fel. Az egyik esetben az MNB kényszerülhet arra, hogy lassítson a kamatvágási sorozaton, a másik esetben a piac "magától" feloldhatja a feszültséget.
Az elmúlt hetek alapján egyértelmű a gazdaságpolitika törekvése arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank idei működési eredményének javításán keresztül mérsékelje az állam 2014-es jegybanki veszteségtérítési kötelezettségét. Az eddig jelzett lépések azonban közvetlenül nem segítenek ebben. A legfrissebb nemkonvencionális "trükk", a kéthetes jegybanki eszköz átalakítása pedig végül oda vezet, hogy ugyanúgy finanszírozza majd magát az állam, ahogy tavaly, de közben több más cél elérését is segíti. Könnyen előfordulhat például az, hogy a gazdaságpolitika megteremtené a lehetőségét annak is, hogy a választásokhoz közeledve bármikor előtörlesztést kezdeményezzen a Nemzetközi Valutaalap (IMF) felé.
Bár a kéthetes MNB-kötvény betétté átalakításával valóban ki lehetne szorítani bizonyos külföldi bankokat a jegybank irányadó eszközéből, de ezt egyrészt könnyen ki lehetne kerülni, másrészt a lépés eleve nem mérsékelné kéthetes eszköz piaci állományát. Így a jegybank kamatvesztesége sem csökkenne tőle, azaz nem javulna a működési eredménye és emiatt ez a lépés önmagában a túlzott deficit eljárás alóli kikerülésben sem segítene.
Az utóbbi napokban újra ugyanolyan szétválást lehetett megfigyelni a forint pályájában, illetve az állampapírok hozamában, mint amit kora tavasszal az unortodox jegybanki lépésekkel kapcsolatos várakozások hatására. Közös a két folyamatban, hogy most is részben a jegybankhoz köthetőek ezek a piaci mozgások. A Portfolio.hu információi szerint ugyanis a magyarországi kereskedelmi bankok levelet kaptak az elmúlt napokban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnökétől, amelyben Balog Ádám többek között azt tudakolta az illetékesektől, hogy ha kiszorulnának bizonyos pénzösszegek a kéthetes MNB-kötvényből, akkor abból mennyi pénz áramolhatna az állampapírpiacokra. Számos egyéb (inkább technikai jellegű) tényező is szerepet játszik azonban abban, hogy a forint esése mellett mind a devizás-, mind a forintalapú állampapír hozamok tovább tudtak süllyedni. Az alábbiakban röviden ezeket is bemutatjuk.
A bő hat évvel ezelőttig létező kéthetes jegybanki betétre változtatná vissza a Magyar Nemzeti Bank irányadó eszközét Matolcsy György, hogy így szorítson ki bizonyos piaci szereplőket az eszközből. Ezzel lényegében elfogadta Patai Mihály minapi felvetését. A lépés egyértelműen segít annak - az utóbbi hetekben kiemeltté váló - gazdaságpolitikai célnak az elérésében, amely szerint javulnia kell a jegybank idei működési eredményének, hogy az államháztartásnak 2014-ben ne kelljen "kipótolnia" az esetleges idei jegybanki veszteséget. Amennyiben ez sikerülne, akkor az a jelenlegi egyik legfőbb gazdaságpolitikai cél elérésében, az uniós túlzott deficit eljárás alóli kikerülésben is segíthet. Nem lényegtelen mellékhatásként a (rövidebb futamidejű) állampapírok hozama tovább süllyedhet, így az állam adósságfinanszírozása is kissé olcsóbbá válhat. A nagy cél elérése közben azonban az történik, hogy egy korszerűbb eszközből visszalépünk egy korábbi állapotba, ami az MNB-kötvény pénzügyi rendszerbeli beágyazottsága miatt számos kérdést felvet. Erre egyelőre nincsenek pontos válaszok, ez pedig a bizonytalanságon keresztül hozzájárulhatott a forint mai gyengüléséhez is.
A történelemben csaknem példátlanul agresszív monetáris élénkítést jelentett be múlt csütörtökön a Bank of Japan (BoJ), hogy a szigetországot immár bő két évtizede sújtó defláció után két éven belül elérje a két százalékra emelt inflációs célját. A gigantikus kísérlet sikere érdekében az amerikai jegybankéhoz hasonló méretű pénznyomtatásba kezd, hogy a pénzügyi rendszerbe kerülő hatalmas likviditás nagyobb (külföldi) kockázatvállalásra ösztönözze a piaci szereplőket, mindezzel pedig kimondatlanul is a japán jen további, akár jelentős gyengülését is elérje. Az inflációs cél elérésének sikere nem garantált, az viszont nagyon valószínű, hogy a japán jen tovább gyengül, mivel egyre több ottani megtakarító a külföldi piacok felé mozdul. A gigantikus kísérlet egyik legfőbb veszélye, hogy lényegében kontrollálhatatlan folyamatokat, így például a japán jen szándékoltnál is sokkal nagyobb méretű hanyatlását váltja ki, illetve külföldön abnormális piaci reakciókat okoz. Mindezek mellett az is valószínű, hogy Japán versenyképességi okok miatt számos partnerét magára haragítja.
Az euró csütörtökön (és pénteken) annak ellenére erősödött hirtelen és jelentősen a dollárral szemben, hogy a héten megjelent makroadatok, illetve Mario Draghi EKB-elnök csütörtöki beszédének üzenete sem ebbe az irányba mutatott volna. Nemcsak az euróövezetben, hanem más országokban, így például Lengyelországban is furcsa mozgások következtek be aznap a kötvénypiacon és könnyen lehet, hogy a forint csütörtök-pénteki erősödésében, illetve a devizaalapú kötvényhozamok drasztikus esésében is szerepe lehetett ugyanannak az oknak: a japán jegybank által csütörtök reggel bejelentett, rendkívül agresszív monetáris élénkítésnek. Ez ugyanis sok befektetőt terelhetett az európai piacokra (is). A magyar piacok kapcsán viszont mindezzel időben egybeesett a jegybank növekedési tervének bejelentése, így - mivel az megkönnyebbülést hozhatott sokaknak és ez is erősítette a magyar eszközárakat - "összemosódik", hogy a bekövetkezett mozgások mennyiben köthetők a japán, illetve mennyiben a magyar jegybank döntéseihez.
Az idei első negyedév végéig bő 400 milliárd forintért tudott forintalapú államkötvényeket értékesíteni az Államadósság Kezelő Központ, ami az időarányosan indokoltnál csak kissé kedvezőbb, de ha a tavalyi értékesítési folyamatokhoz viszonyítunk, akkor szép teljesítményről beszélhetünk - derül ki a Portfolio.hu vizsgálatából. Főként az első negyedév elején volt fokozott a feltörekvő kötvénypiacok iránti befektetői érdeklődés és ez, illetve a magyar jegybanki kamatcsökkentési várakozások rendkívül alacsonyra süllyesztették a kötvényaukciókon kialakult átlaghozamokat. Az elérhető hozam a kockázatok tükrében azonban a jelek szerint már kezd túlzottan alacsony lenni egyes külföldi befektetőknek, hiszen a február közepi nagy kötvénylejárat után is folyamatosan nettó eladók voltak a magyar állampapír piacon. Ez március végére oda vezetett, hogy bő öthavi mélypontra esett a külföldiek forintalapú magyar állampapír állománya és aránya.
A héten egyik napról a másikra rendkívüli mértékben ugrott a szlovén állam következő 5 évi csődje elleni biztosítás (CDS) éves díja, így a piac már mintegy 25%-os esélyt ad annak, hogy nyugati szomszédunk 2018-ig fizetésképtelenné válik. Ezzel Szlovénia lenne a hatodik eurózóna tag, amely vagy az állama, vagy a bankrendszere megsegítése érdekében külső mentőcsomagra szorulna. Szlovéniában a bankrendszer már évek óta egyre súlyosabb válsággal küzd, ez pedig az állam pénzügyi helyzetére is rányomja a bélyegét. A problémára azonban a szélesebb értelemben vett közvélemény csak most, a ciprusi bankrendszer mentőcsomagjának összeállításakor figyelt fel, noha a ciprusi pénzügyi rendszer sokkal súlyosabb helyzettel néz(ett) szembe, mint a szlovén. A Reuters friss elemzői felmérése azonban azt mutatta, hogy sok szakértő, a választ adók harmada, gondolja úgy: nyugati szomszédunk valószínűleg nem tudja elkerülni a nemzetközi mentőcsomagot. Az alábbiakban röviden azt mutatjuk be, hogy miért gondolhatják így.
A forint kilenc hónapos mélypontra esésével párhuzamosan mára öthavi csúcsra ugrott a magyar állam piac által árazott csődkockázata. Az országkockázati mutatószám emelkedése azonban egyelőre nem váltott ki kötvénypiaci eladói hullámot sem a devizaalapú, sem a forintalapú államkötvény piacon. Figyelmeztető azonban az, hogy a gazdaságpolitika iránti bizalmat tükröző hosszabb futamidejű kötvényhozamok emelkednek, illetve a külföldiek forintalapú állampapír állománya 4,5 hónapos mélypontra esett. Az állampapírpiaci szereplők körében az egyik legfontosabb témává kezd előlépni, hogy a külföldi befektetők meddig nézik türelmesen a forint esését, illetve azt a gazdaságpolitikát, amely a jegybanki devizatartalékok apasztásán keresztül mérsékelné a nemzetgazdaság devizaadósságát devizahiteles mentőcsomagok keretében.
Bár a piaci szereplők jelentős esélyt adnak annak, hogy a nyilatkozataival többször is forintgyengülést kiváltó Matolcsy György lesz a jegybank új elnöke, mégsem építettek fel érdemi forintellenes pozíciókat eddig - derül ki a Magyar Nemzeti Bank kedd este közzétett ábrakészletéből. Ezt egy a piaci folyamatokra jól rálátó külföldi forrás is megerősítette a Portfolio.hu-nak. A forintgyengülésre vonatkozó várakozások intenzitását tükröző mutató az utóbbi négy évben nem tapasztalt alacsony szintre süllyedt, azaz összességében nagy nyugalommal készül a piac a holnapi jegybankelnöki parlamenti meghallgatásra. Éppen ezek azok a tényezők, amelyek növelik egy jelentős forintárfolyam kilengés esélyét.
Kulcsfontosságú választásokra készül az eurózóna harmadik legnagyobb, súlyos gazdasági válsággal küzdő országa, hiszen az ottani eredmény az eurózóna adósságválságának egy nyugodtabb és egy feszültebb periódusát is elhozhatja. A vasárnapi és hétfői kétnapos olaszországi voksolás ugyanis lényegében az Európa-párti balközép erők, illetve a kampányban nyíltan Európa-ellenes Berlusconi-erők között dőlhet el. Akárki is ragadja magához a kormányrudat, nem lesz könnyű dolga, hiszen az ország recesszióval, emelkedő munkanélküliséggel és hatalmas államadóssággal küzd. Éppen a gazdasági nehézségek miatt volt zene sok olasz füle számára a populista ígéretekkel tarkított választási kampány, amelyek egy része a Mario Monti válságkezelő kormánya által végrehajtott reformok egy részének visszafordítását célozza. Befektetői szempontból éppen az lesz lényeges, hogy akár egyedül, akár koalíció segítségével olyan erő jut-e most hatalomra, amely a megkezdett - reformokkal kikövezett - úton halad tovább, vagy a gazdasági nehézségek miatt felülkerekednek a populista, az eurózónából való kilépést is felvető erők.
